Forrás Középkor 

A magyar könnyűlovasság rögös útjai

A magyar könnyűlovasság történetének kutatása az elmúlt nagyjából százötven évben számtalan elméletet állított fel. Ezek többsége nem bizonyult időtállónak, mégis mély gyökeret vertek nemcsak a tágabb értelemben vett köztudatban, de a szűkebb szakmai közvéleményben is. Nem könnyű feladat tehát összefoglalni azt a valós és tényleges tudást, amely rendelkezésünkre áll a „legmagyarabbnak” gondolt csapatnemről, és lehántani róla azokat a tévedéseket, amelyek évtizedek óta meghatározták azt. Az újabb kutatások közül most egy összefoglaló munkát ajánlunk olvasóink figyelmébe.

Tovább
kora újkor Középkor 

Botlik Richárd: Az 1526. évi mohácsi csata „árnyékseregei” (e-book) Budapest, 2017. (84. o.)

Illik Péter „Ha van Isten, földtől a fényes égig Rángasson minket végig. Ne legyen egy félpercnyi békességünk, Mert akkor végünk, végünk.” Ady Endre: Nekünk Mohács kell (részlet)   A történész doktor rövid, digitális formában megjelent kötete több szempontból is újszerű, hovatovább provokatív. Elsőként azért, mert kizárólag pdf formátumban jelent meg, és a szerző academia.edu oldaláról tölthető le. Ezáltal bizonyítja a történelem szekularizáltságát (mindenki elérheti, elolvashatja), valamint megelőzi a kötet fizikai jellemzőinek kritikáját is. Botlik Richárdtól nem áll távol az ismeretterjesztés e formája, figyelembe véve, hogy saját blogot tart fenn Szapolyai…

Tovább
Középkor 

Vándorúton a királyné génjei I.

Legutóbbi genetikával foglalkozó cikkemben a magyar őstörténet és az archeogenetika közös vetületeit vizsgáltam meg. Ám a középkor történetében nem az őstörténet az egyetlen terület, amelyben érdekes felfedezéseket hozhat egy-egy jól átgondolt archeogenetikai projekt. Mai írásomban annak járok utána, hogy kiket találna meg a genetikus, ha a ma elterjedt módon anyai ági leszármazást vizsgálná. Mindezt pedig egy konkrétan ismert temetkezési hellyel bíró királyné, Chatillon Anna példáján keresztül mutatom be. Bár a középkor a férfiági leszármazást tartotta nyilván, ha az anyai vonalon indulunk el, számtalan érdekes történetre és egyéni sorsra bukkanhatunk. A…

Tovább

Az archeogenetika a magyar őstörténet svájci bicskája?

Az elmúlt héten nagy visszhangot váltott ki a hvg.hu interjúja Török Tiborral, amelyet Boldogkői Zsolt készített el. A hatásvadász címmel felvértezett riportra Bálint Csanád, az MTA BTK Régészeti Intézetének nyugalmazott igazgatója felelt. Bár azóta több reakció is született, megpróbáljuk röviden összeszedni, hogy mire használható az archeogenetika a magyar őstörténet kutatásában, és mi az, amiről a vita során szinte mindenki elfeledkezik.

Tovább
Forrás Középkor 

Képzelt Koppány?

Nemrég kisebb vihart kavart Berend Nórának a Népszava számára adott interjúja, amelynek egyik állítása az volt, hogy Koppány vezér, István ellenfele, valójában nem létezett, személye utólagos kitaláció eredménye. Mai írásunkban azt járjuk körül, hogy min alapszik ez a vélemény, és mit tud Koppányról a magyar medievisztika.

Tovább
Forrás Középkor 

Törjön el a lábad szára – honnan ered a négy folyó?

Általánosan ismert, hogy történelmi címerünk négy ezüstsávja a négy nagy folyamra utal, a Dunát, a Tiszát, a Drávát és a Szávát jelképezi. Hasított pajzs, a jobb oldali mező vörössel és ezüsttel hétszer vágott – ez már napjaink államcímerének heraldikailag pontos leírása. Vajon mikortól adatolható a fenti azonosítás? Középkori örökségről van-e szó vagy egy alig másfél száz éves hagyományról? Írásomban ennek járok utána.

Tovább
kora újkor Középkor 

Skót történetek II. – A Robertson klán

Skócia története nagyrészt az egymással – és az angolokkal – harcban álló klánokról szól. Cikksorozatunk első részében Moulint és környékét mutattuk be, most pedig a térség klánja, a Donnachaidh vagy ismertebb nevén a Robertson kerül terítékre. A skót klánok gyakorlatilag idősebbek az országnál, az időszámításunk utáni első századokban a hegyekkel és völgyekkel tagolt területeken az egymástól elkülönülő nagycsaládokból alakultak ki. A klánokat két nagyobb csoportra lehet osztani, a szegényebb, kisebb befolyással rendelkező és az inkább az angolokhoz húzó alföldiekre, valamint az önállóságukra büszkébb és erősebb felföldiekre. Hogy a skót Felföld…

Tovább
Forrás Középkor 

A lemeztelenített legátus

Kun László országlásával már foglalkozott egy posztunk, mikor nővérének, Erzsébetnek a szökése került terítékre. Az uralkodó köztudottan meglehetősen ambivalens viszonyban volt az egyházzal, hol esküdözött, hogy megbékél vele, hol magasról tett az őt megintő pápai küldöttek szavaira. A mostani forrásunk egyik főszereplője szintén a király lesz, a másik pedig Fülöp, pápai legátus, aki azzal a céllal érkezett Magyarországra, hogy majd ő jobb belátásra bírja a királyt. Zsarolás, gyilkosság, megszegett cölibátus és egy megkövezés is szerepel a mai forrásunkban, főhősünk pedig nem távozott pozitív gondolatokkal Magyarországról.

Tovább
Forrás Középkor 

Furcsa győztesek – Nomád harcosok, akik inkább nem alapítottak birodalmat

Balogh Mátyás  I.sz. 840-ben, a mai Mongólia közepén, Harhorin városától nem messze egy gazdag nomád birodalom, az Ujgur Kaganátus fővárosa, az Orhon-folyó partján épült Ordubalik fosztogató kirgiz hordák martalékává vált. Az ujgur uralkodó elit egyes csoportjai egyenesen délre, a kínai határvidékre, mások délnyugatra és nyugatra, a Kanszu-folyosóba, a Turfán-medence területére illetve még nyugatabbra, az Isszik-köl környékére menekültek.[1]

Tovább
Forrás Középkor 

Nők elleni erőszak és házasságtörés a középkori Budán

A nők elleni erőszak körül a politikai közbeszédben manapság gyakran lángolnak fel az indulatok, időnként pedig a régi, középkori joggyakorlatot is felemlegetik, mint elrettentő példa. Csakhogy az igazság, mint olyan gyakran, most is sokkal szofisztikáltabb. A nők elleni erőszak ügyében most a magyarországi joggyakorlat egy régi és fontos forrását, a Budai Jogkönyvet idézzük fel, amelynek a látásmódja természetesen messze áll korunk jogfelfogásától, mégis érdemes tisztába tenni azt, hogy mit gondoltak a kérdésről. Tudta-e például, hogy a nőkkel szembeni bántalmazást, vagy a jó hírnév megsértését a jogkönyv kétszer olyan súlyosnak ítélte…

Tovább