A százéves háború után Angliában belharcok és viszályok sora következett, így a szigetország a XV. és XVI. század eleji földrajzi felfedezéseket szinte teljesen passzívan szemlélte. A XVI. század közepétől azonban a Tenger Vérebeiként emlegetett kalózoknak köszönhetően már vetélytársként tűnt fel a spanyolok és a portugálok mellett.
TovábbIII. Ramszesz (i. e. 1182-1151) uralkodása alatt több problémával is szembesült. Egyrészt a líbiaiak nyugati irányból, majd pár évvel később a tengeri népek kelet felől több támadást is intéztek Egyiptom ellen. A király ugyan sikeresen visszaverte ezeket, de a közben egyre súlyosabb gazdasági és politikai válságban újabb gondok adódtak, ennek egyik következményeként például a Deir el-Medine-i sírmunkások sztrájkba kezdtek. Ebben a belpolitikai válsághelyzetben egy összeesküvés szerveződött III. Ramszesz ellen, amely a király háreméből indult ki.
TovábbAz ókori egyiptomiak számára fontos túlvilágra (Amduat) nem volt egyszerű feladat bekerülni az elhunyt lelkének. Több próbán is át kellett esnie, hogy bebizonyítsa, méltó erre. Ezek egyike volt a szívmérlegelés aktusa, amely során a „Kettős Igazság” termében az istenek bírósága előtt az elhunyt szívét egy mérlegre helyezik, a mérleg másik serpenyőjébe pedig a Maat, azaz az igazság tollát, illetve az eközben elmondott negatív konfesszió, amelyben az elhunyt azokat a bűnöket sorolja fel, amiket nem követett el földi élete során. Ha valóban sikerült tisztáznia magát a bíróság előtt, akkor a mérleg…
TovábbAz anatómiai értelemben vett mai ember (Homo sapiens) sikeres elterjedéséhez az is hozzájárulhatott, hogy képes volt alkalmazkodni a megváltozott életkörülményekhez, ezáltal továbbfejlesztve az eszközkészítő készségeit. A 150 éve, 1868-ban a franciaországi Crô-Magnonban feltárt maradványok révén pedig kicsit közelebbről is megismerhettük őseinket. A Homo sapiens megjelenésének helyszíne még mindig vita tárgya. Az Etiópiában (Omo-folyó, Turkana-tó), Tanzániában (Laetoli) és Dél-Afrikában (Kelders-barlang, Florisbad) talált 100-150.000 éves emberi koponyák, illetve egyéb leletek és az ezeken végzett genetikai vizsgálatok alapján többen úgy vélik, hogy a Homo sapiens Afrikából ered. Afrikán kívül Izraelben (Qafzeh és Skhul…
TovábbAz egyiptomiak életében valószínűleg nagy szerepet játszott a testápolás és a külső megjelenés. Erre lehet következteti abból, hogy még a haláluk után, sírmellékletként is helyeztek kozmetikumokat az elhunyt mellé. A fényesre csiszolt, bronzból vagy rézből készült tükrök, szemfestéktartók és parfümös üvegcsék mindkét nem számára állandó sírmellékletek voltak. A csontból, elefántcsontból, fémből készült hajtűk, fésűk és egyéb fodrászati kellékek sem hiányozhattak az elhunyt mellől. A ritka és sok esetben ezért drága alapanyagból készült kenőcsök és parfümök csak az előkelők és gazdagok rétegének volt könnyen elérhető. A személyes higiénia és ápoltság fontosságát azonban…
TovábbA szexualitás rendkívül képlékeny fogalmát nehéz meghatározni. Nincs saját tárgya, ezért szinte lehetetlen elkülöníteni más társadalmi entitásoktól, ugyanis ezekkel folyamatos kölcsönhatásban létezik. Az örökös változás miatt ugyanakkor bármit is megállapítunk a múlt szexualitásával kapcsolatban, abban az aspektusban mindig megjelenik az adott kor szexuális kultúrájának nézőpontja, amiben meghatározzuk azt. Ezért azt kell szem előtt tartanunk, hogy „mindegyik kultúra a rá jellemző módon határozza meg tagjai számára, hogy mit tart helyesnek vagy helytelennek, erkölcsösnek vagy erkölcstelennek, természetesnek vagy éppen természetellenesnek.”1
TovábbAz ókori egyiptomi elbeszélő irodalom már írásbeliségük kezdetén megjelent. A szövegek töredékessége, illetve a szerzők nevének és a szöveg keltezésének hiánya azonban sok problémát okoz. Korának megállapításában segítség lehet a szöveg nyelvtana, nyelvezete, esetleg korábbi vagy korabeli események említése. A kutatást továbbá nehezíti, hogy az egyiptomi szépirodalmi corpus nagy része ismeretlen szerzőktől származik. Összesen csak két lista maradt ránk – mindkettő az Újbirodalom idejéből –, amely ókori egyiptomi szerzőket sorol fel, többek között Imhotep, Hordzsedef, Neferti, Ptahhotep, illetve Ipuwer nevét. Néhányukhoz sikerült irodalmi művet társítani, azonban egyeseknek egyik műve sem…
TovábbA méltán híres Seuso-kincs a késő római császárkor egyik legjelentősebb kincslelete. Korát, anyagát, illetve művészi megmunkáltságát figyelembe véve eszmei értéke felbecsülhetetlen. A kincset jelenleg 14 ezüsttárgy – valamint az elrejtésükre használt rézüst – alkotja, bár a már ismert és beazonosított darabokon kívül szinte biztos, hogy a készletnek további darabjai is léteznek. Egyes becslések szerint eredetileg több mint 200 darabból állhatott, ahogy ez más, hasonló korú kincsleleteknél előfordult. Többek között még öt ezüsttál, valamint számos aranyozott ezüstcsésze illetve ezüstkanál tartozhat hozzá.
TovábbZrufkó Réka Ahogy arról korábbi írásunkban is volt már szó, az ókori egyiptomi temetkezésben bevett szokás volt a halott számára biztosítani a túlvilági élethez szükséges tárgyakat. Ezek mennyisége és minősége általában társadalmi szereptől és rangtól függően változott, de rendszerint élelem, ruhák, kozmetikai szerek, bútorok, szerszámok és fegyverek kerültek az elhunyt mellé. A koporsós temetkezés már a predinasztikus korban (i. e. 4. évezred 2. fele) és az első dinasztiák idején is használatban volt, de ekkor még általában csak nádgyékénnyel burkolták be az elhunyt testét. i.e. 3400 körül – amikortól az előkelők épített…
TovábbAz évezredek során az emberek sokféle módszerrel kísérleteztek az elhunytak maradványainak megőrzésére. Egyes helyeken a földrajzi és éghajlati adottságok már önmagukban lehetővé tették a halottak konzerválását. A homok, a levegő hiánya, a szélsőségesen forró vagy éppen hideg éghajlat elősegítette a spontán mumifikációt. A múmia megnevezést eredetileg csak „a mesterségesen eljárással tartósított egyiptomi testek leírására használták.”[1] Maga a szó az arab vagy perzsa mummiyah szóból származik, melynek jelentése szurok vagy bitumen.
Tovább
