13. századi magyar ezüstpénzek, mint információs aranybányák 1/3 – II. András

Napi Történelmi Forrás , ,

Spielmann Gábor

 

Bevezető

A címben aranybányáról írok, de a középkori mikrofilm pontosabb metafora lenne. Az eddig nem ismert információk tömegét ugyanis egészen apró, gyakran csak nagyítóval kivehető, néhány milliméteres, vagy tizedmilliméteres részletek rejtik az Árpád-kor végi ezüstpénzeken. Talán ez a picinyke méret az oka, hogy eddig megdöbbentően keveset sikerült kideríteni ezeknek az érméknek az ábráiról. A katalógusok, és a tudományos jellegű írások is szűkölködnek az ezekkel kapcsolatos magyarázatokban, vagy gyakran nyilvánvalóan tévesen értelmezik azokat. Pedig ezek az információk megmaradtak, itt vannak, csak el kellene olvasni őket. Amíg a pergamenek, a papírok elvesztek, elégtek, elporladtak, addig az egyes ezüstpénzek millióiból többnyire megmaradt legalább néhány száz vagy néhány tucat, és az ellenálló nemesfémnek hála az ábrák és a betűk még ma is olvashatóak ezeken a nyolcszázév körüli mikrofilmeken.

A numizmatikával foglalkozó szakemberek egy része talán nem veszi a bátorságot, hogy a több évtizedes, vagy már évszázados tételeket megkérdőjelezze.

Az én előnyöm a felfedezések terén szerintem abban rejlik, hogy mivel kreatív szakemberént régóta reklámokkal foglalkozok, könnyebben megértem egy-egy leegyszerűsített grafika mögött meghúzódó kommunikációs szándékot. Ugyanis nagyon hasonló képeségekkel rendelkeztek a középkor emberei is, mint mi. Ugyanolyan alapvető motivációk hajtották őket, és ugyanolyan banális problémákkal küzködtek. Ahogyan látni fogjuk a következő oldalakon, a királyok is ugyanazt akarták a milliónyi aprócska reklámeszközökön, a pénzeken megjeleníteni, mint amit akár egy mai országvezető is akarhatna. A leggyakoribb témák: politikai szövetségek, háború, béke, születés, házasság, halál, nagyszabású építkezések, különös jelenségek, ünnepélyes vagy tragikus események. Vagyis emberi dolgok. Úgy vettem észre, hogy a tudománynak sokszor a természetes emberi reakció a vakfoltja. Egy öreg király lehet, hogy beleszeretett egy fiatal, gyönyörű nőbe és nem dinasztikus, hanem egészen más típusú tervei voltak vele. Egy érmetervező lehet, hogy pusztán a kreatív önmegvalósítás igénye miatt képi ötletekkel dobta fel egy érme grafikáját. Egy biztos. Téves és eredménytelen hozzáállás, ha ab ovo abból indulunk ki, hogy az érméken látható ábrák pusztán esztétikailag módosított változatai valamilyen más pénzen szereplő ábrának. Ezt a hibát én nem követtem el, és minden itt látható felfedezés ennek a hozzáállásnak az eredménye. Abból indultam ki, hogy ami az érmén van, azt okkal szerepelteti rajta egy tehetséges és intelligens középkori magyar alkotócsapat, a királyt is beleértve.

Végül néhány dicsérő szó magáról a középkori magyar érmeművészetről, ami se nem sárga, se nem savanyú, és tényleg a miénk. Talán csak azért nincsen mégsem a méltó helyén, mert egyszerűen túlságosan apró tárgyakról van szó, amik emiatt nem elég látványosak. Kinagyítva őket azonban már meg lehet csodálni a kivitelezésüket, és megsüvegelni az érmeképek ötletességét, ami világszínvonalúvá teszi a késő Árpád-kori pénzeinket. Az alábbi felfedezéseim ehhez azt adják még hozzá, hogy az érmék ábráit nyolcszázéves, igaz történetekhez kötik, amik közül néhány új történelmi, művészettörténeti vagy régészeti felfedezés is egyben. A középkort imitáló fantasy-k forgatókönyveinél néha izgalmasabb történetek vannak a képekbe kódolva az ezüstpénzeinken. Olyanok, amik igazak, amik közvetve mind a mai napig hatással vannak az életünkre, és amiknek a relikviáit a múzeumokban saját szemünkkel is láthatjuk.

Numizmatikai szempontból a legfontosabb eredménynek a publikációm végén található ABILA táblázatot tartom, ami minden eddiginél jóval pontosabb képet ad a 13. századi pénzek túlnyomó többségének keltezését illetően. Ekkora vállalással természetesen együtt jár a hibázás lehetősége, de azt gondolom, hogy mivel többnyire jó helyen vannak a puzzle darabok, azok bepattintása, vagy cseréje a jövőben könnyebbé válik az ABILA által. Ezzel kapcsolatosan az érvalapú vitákat részesítem előnyben.

Jó utazást a magyar középkorba! A Mézga család időutazásánál szerencsésebbet! 🙂

 

1. Ince ÉH 202

 

 

CNH:-

Opitz 21.40: Av: épület (lakótorony?) homlokzata, középen boltív, kétoldalt torony, alul két karika Rv: püspök szembenéző álló alakja, jobbjában pásztorbot, baljában

 

Bár II. András idején több egyházi méltóságot ábrázoló érmét is vertek, de az ÉH 202 egy látszólag apróságnak tűnő, szokatlan részlet miatt kilóg a sorból. A katalógus leírása nem említi, pedig a hátlapon két lefele mutató nyíl található. Mivel láthatóan az érme tervezője ezzel valamit jelezni szeretett volna, ezért feltételezésem szerint egy fontos egyházi személlyel kapcsolatos esemény állhat e mögött. Az érme előlapja segít ennek az eseménynek a megtalálásában. Itt egy épület látható, és egy szintén szokatlan grafikai elem: egy felszín alatt ábrázolt téglalap, ami azt gondolom, hogy egy sírt jelképez. A lefele mutató nyilak tehát arra utalhatnak, hogy egy egyházi méltóság a föld alatt talált lelki nyugalomra. Ezt az is megerősíti, hogy az előlapon ábrázolt sír kétoldalán látható két karika, amelyeket András pénzein gyakran az uralkodói méltóságok mellett szokás látni. Erről külön fejezetben bővebben is írok később.

 

Mivel úgy tűnik, hogy egy minden bizonnyal fontos egyházi személy haláláról emlékezik meg a denár, és a veret stílusából és súlyából kiindulva II. András egy viszonylag korai, legkésőbb az 1210-es években készült érméjéről van szó, ezért ezt az időszakot érdemes vizsgálni. Azt feltételezem, hogy III. Ince pápa 1216 júliusában bekövetkezett halála a keresett esemény. III. Ince nemcsak a középkori Európa egyik leghatalmasabb és legbefolyásosabb személye volt, hanem II. András addigi felnőttkorában ő volt az egyetlen pápa, és a magyar király végig intenzív diplomáciai kapcsolatot ápolt vele. Nem csoda hát, hogy 18 évnyi pápaság után II. András megemlékezett III. Ince haláláról.

Érdekes megjegyezni, hogy bár az ÉH 202 nagyon ritka érme, mégis négy változata is ismert. Ha megfigyeljük a változatok közötti különbséget, láthatjuk, hogy azokat az épület kapujának formájában kell keresni. Abból a tényből kiindulva, hogy ilyen szokatlanul sok változat készült ebből az érméből, valamiféle célszerűségre következtetek. A kapuk formája ugyanis egy-egy betűnek is megfeleltethető: I, M/NN, N, T (1. sz. kép)

1. sz. kép

Ha azt a kreatív szabadságot megengedjük, hogy az M betűt dupla N betűnek értelmezzük, – máskülönben három darab N betűre lenne szükség a szó kirakásához – akkor kis híján kirakható Ince pápa latinos neve: Innocent(ius)

A hiányzó betűk okára kétféle verziót tudok elképzelni. 1. Mivel különlegesen ritka érmékről van szó, ezért könnyen elképzelhető, hogy a többi betű érméi nem maradtak fent, vagy nem találták még meg őket. 2. Mivel az érmetervező formai játéka a betűk és a kapuk közötti hasonlóságon alapul, ezért az O, C, E betűket ebbe a sorba nem, vagy csak erőltetetten lehetett volna beilleszteni, ezért csak azokat a betűket használták, amik hasonlíthatnak egy kapura.

Ami az épületet illeti, ami alatt a sírt ábrázolják az érmén, az igen hasonlít a Perugiában található pápai palotára[1] (2. sz. kép).

2. sz. kép

Annak, hogy nem azt a dómot ábrázolták, ahol állítólag III. Incét eltemették, talán az az oka, hogy csak a pápai palota kinézetének jellegét ismerték, vagy azt kötötték össze III. Incével. A pápai rezidencia tornya mellett ugyanakkor jelzésértékkel két kisebb torony is magasodik, és talán ezek hivatottak sematikus formában a dómra utalni, ami egyébként közvetlenül a pápai torony mellett volt található. A pápa temetéséről sajnos sem lehet sok információt fellelni, – a pontos részletekről még ma is vita folyik a tudósok között.[2] – arról pedig egyáltalán nincsen adat, hogy a magyar királyi udvarban mit tudtak az eseményről. Az azonban bizonyos, hogy minden jel szerint kiemelt fontosságú volt III. Ince halála, ami az ÉH 202 sz. érme verésének becsült időpontjának az intervallumába esik, ezért véleményem szerint azt 1216 végére, vagy 1217-re lehet datálni.

 

2. Pilis ÉH 137

 

 

CNH 181: Av. Gyengén szemcsézett körben, oldalt két oszloppal díszített, alul négyszer ívezett erkély, felette szembenéző koronás fő, alul karika egyenes vonal és csillag közt. Rév. Vonalkörben templom homlokzata, felül háromszögű oromból kiemelkedő kereszttel s két sarokdísszel, alul kettős ajtó és lépcső, a templomhoz kapcsolódó két mellékszárny saroktornyokkal. Az előállítás alatt karika, csillagok között.

Opitz 21.12: Av: két oszlop között két vízszintes vonal fogja közre a négy íves árkádot, felette szembenéző, koronás királyfej, legalul karika két csillag között Rv: stilizált templomhomlokzat, tornyán kereszt, alul karika két csillag között.

 

Miután ismerjük az ÉH 202.sz. érmeképén látható sír felszín alatti ábrázolását, hasonlóra gyanakodhatunk ezzel az érmével kapcsolatban is. Feltételezésem szerint az ÉH 137 sz. érme Gertrúdnak, és a pilisi ciszterci apátságban elhelyezett sírjának állít emléket.

Véleményem szerint II. András jól ismert pénzreformjának eddig kevéssé vizsgált, és méltatlanul elhanyagolt eleme az a tény, hogy a király – főleg a korai veretek esetében – szerette feldolgozni és bemutatni érméin az uralkodása alatt zajló fontosabb eseményeket. Feleségének, Gertrúdnak az 1213 szeptemberében történő meggyilkolása kétségkívül ilyen tragikus esemény volt, ezért joggal gyaníthatjuk, hogy ez is megjelenik András érméjén.

Az érme előlapján feltételezésem szerint a pilisi cisztercita monostor 1213-ban már felépült, és temetésre alkalmas állapotban lévő keleti része látható[3], ahol Gertrúdot tudvalevőleg eltemették. A kolostorról nem maradtak fent rajzok, de a romok alapján készült, és a templom keleti részét ábrázoló rekonstrukciós 3D modell egyértelmű hasonlóságot mutat az érmén található épülettel. (1. sz. kép)

1. sz. kép

 

Amennyiben a feltevésem helyes, érdemes újragondolni az apátság egykori kinézetét, mert a pénz méretbeli korlátaihoz képest valószínűleg pontosan ábrázolták az épületet.(Például a 3D modellen csak a jobb oldali torony látható)

A földfelszín alatti sír ábrázolását egy vízszintes vonallal jelölték – akárcsak az ÉH 202 egyik változatán – de azt nem két kör szegélyezi, hanem a „sír” alatt két csillag közötti kör jelképezheti az elhunyt méltóságát – de az is lehet, hogy az égboltra utal, ahova Gertrúd felemelkedett.

Ugyanez a motívum – kör csillagok között – jelenik meg az érme hátlapján is a kőszarkofág alatt, nyilvánvalóan ugyanarra utalva, mint az előlapon. A Gertrúd számára csak évekkel később készülhetett el az a csodálatos síremlék[4], amit annak töredékei alapján a 20.században sikerült rekonstruálni (2. sz. kép) így az érmén látható sír az semmiképpen nem lehet.

2. sz. kép

Valószínűnek tartom, hogy vagy csak szimbolikus síremlékről lehet szó, vagy esetleg egy korai, ideiglenes síremlék vázlatos tervéről, mert a pénz verésével bizonyosan nem vártak sokáig a gyilkosság után, így a királynéhez méltó, kész, faragott síremlék a pénz veréséig még nem készülhetett el – hacsak nem valamilyen ideiglenes szarkofágot használtak a temetésnél. Bármi is volt a helyzet, a pénzen ábrázolt szarkofág egyértelműen a kor díszes síremlékeire emlékeztet. (3. sz. kép)

 

3. sz. kép

 

A szarkofág tetején Gertrúd maga, pontosabban feje látható. A poncolás technikája nem tette lehetővé akkoriban az arcvonások ábrázolását, de mivel koronás főről van szó, minden bizonnyal Gertrúdot látjuk a szarkofág felett.

Mivel az ÉH 137 sz. érme mind súlya, mind stílusa alapján beleillik Gertrúd meggyilkolásának az időszakába, így a fent leírtak alapján azt valószínűsítem, hogy az érmét 1213 végén, vagy legkésőbb 1214 tavaszán verték.

 

3. Sámson ÉH 148

 

 

CNH 224.: Av. Párduczczal küzdő királyi alak balra. Rév. Lombdíszből alkotott keretben kettős kereszt.

Opitz 21.66.1.1.: Av. Oroszlánnal küzdő férfi alakja Rv. Lombdíszből alkotott keretben kettős kereszt

 

Arra a kérdésre, hogy ki lehet az oroszlánnal küzdő férfialak, Tóth Csaba „Pénzek színes világa” című Youtube adott hihető magyarázatot. Ő Sámson alakjával azonosította, aki a Biblia szerint pusztakézzel széttépett egy oroszlánt. Ezt a teóriát megerősíti egy 14. századi rajz, amit a Yates Thompson MS 13 kódexében találtam, és amin nemcsak a jelenet, de még a kompozíció is megegyezik a magyar érme képével, és amin Sámson neve külön is fel van tüntetve. (1. sz. kép).

1. sz. kép

 

 Mivel azonban a kódex későbbi időkből való, ezért az nyilvánvalóan nem szolgálhatott az érme mintájául. Elképzelhető, hogy egy másik, korábbi kódexben is szerepelt már ehhez hasonló illusztráció, és onnan származott az ötlet, de valószínűbb, hogy az inspirációt egy 12.századi friesachi denár érmeképe adta. (2. sz. kép).

2. sz. kép.

 

Feltételezésem szerint ez az érme sem véletlenül használja a Bibliából ismert jelenetet, ahol a hős legyőzi az oroszlánt, hanem ebben az esetben nagyon is tudatos kommunikációról van szó. A pénzt ugyanis az a Jasomirgott Henrik verette, aki komoly területi konfliktusba keveredett Bajorországért Oroszlán Henrikkel. Az érmekép tehát minden bizonnyal egy frappáns metafora, és egyben fricska volt Oroszlán Henrik számára. II. András rokoni kötődései révén is tudhatott erről az érméről és annak jelentéséről, így amikor ő is egy „oroszlán” legyőzését akarta kommunikálni, egyszerűen felhasználta az ötletet. Már az is feltűnő, hogy az ÉH 148 mennyire kilóg II. András érmeképeinek a sorából. Egy bibliai történetet ábrázol, egy izgalmas jelenetet, amit igen részletgazdagon jelenít meg. Joggal gyanakodhatunk arra, hogy ennek a különös érmének valamilyen mögöttes üzenete van, és a friesachi denárhoz hasonlóan egy konkrét konfliktust áll mögötte. Arra a következtetésre jutottam, hogy II. András ezzel az érmével is a saját uralkodói nagyságának akart emléket állítani, és jelképesen saját magát, a bátor és erős Sámsont ábrázolja, aki képes legyőzni az oroszlánt. De mit jelképezhet az oroszlán? A megoldást II. András halicsi hadjárataiban találtam meg. A Halics feletti uralmat II. András szinte személyes ügyeként kezelhette, több háborút vívott érte, és először Kálmán herceget, majd később másik fiát, András herceget ültette a trónjára. András 1231-ben vezetett halicsi hadjáratakor az ellenség az a Daniel Romanovics volt, akinek az oroszlán lehetett a jelképe már akkoriban is. A galíciai uralkodó a hadjárat előtt három évvel született fiának a Lev, azaz oroszlán nevet adta, később megalapította Lvov – jelentése oroszlán – városát, aminek a címere is az oroszlán volt, akárcsak a dinasztájának a 14. század elejétől használatos címerállatának[6] – Uralkodói pecséteken, pajzsokon, és érméken is az tűnik fel. (3. sz. kép).

3. sz.kép

 

Ebből következőleg joggal gondolhatjuk, hogy az 1231-es győztes halicsi hadjárat alkalmából készült az ÉH 148 sz. veret. Ezzel összevág a hátlapon látható koszorú övezte kettőskereszt, ami a magyar királyság diadalát szimbolizálhatja. Mindez azt valószínűsíti, hogy az érmét 1231-ben, vagy 1232-ben verték.

 

4. János érsek ÉH 134, ÉH 196

ÉH 134 sz. érme

 

CNH 183: Av: Apró karikákkal díszített ív, benne kereszt, oldalt egy-egy ferde torony, középen toronyszerű alak, mely a koronás királyi főben végződik. Rv: Két rézsűt hajló oszlopos erkély felett, magasabb két oszloppal díszített torony, oldalt egy-egy csillaggal; alul karika

Opitz 21.19: Av: pontokkal díszített boltozat alatt kereszt, felette kétoldalt egy-egy torony, középen szembenéző, koronás királyfejjel Rv: négytornyú épület, oldalt két csillag és négy ék pontokkal, középen pont

ÉH 196 sz. érme

 

CNH 184: Av: íven nyugvó épület két mellékívvel, melyek egy-egy torony fölé borulnak, fent koronás fővel két karika között. Rv: Talapzaton nyugvó torony, oldalt két táblához hasonló alakkal, felettük egy-egy rózsa

Opitz 21.20: Av: boltiven nyugvó épület két mellékívvel, alattuk egy-egy torony, felül szembenéző, koronás királyfej két karika között Rv: talapzaton nyugvó torony, oldalt egy-egy négyzet, felettük egy-egy rozetta

Az ÉH 134 sz. érme egyike annak a néhány veretnek, amelyeken nem király alakok, hanem fejfedőjük alapján egyházi méltóságok szerepelnek, illetve súlyuk és mintájuk alapján II. András korai vereteihez tartoznak. Ma már konszenzus uralkodik azzal kapcsolatban, hogy ezek nem önálló érseki, hanem királyi veretnek számítanak, így továbbra is kérdés, hogy miért ábrázolnak mégis egyházi méltóságokat. Feltételezésem szerint ennek az lehetett az oka, hogy II. András mielőtt 1217-ben elindult a Szentföldre kereszteshadjáratot vezetni, Merániai János esztergomi érseket bízta meg, hogy távollétében az országot kormányozza, és talán ennek a támogatására, az érsek hatalmának legitimizálására szolgált az ÉH 134-es érem. Ennek központjában ugyanis nemcsak egy egyházi méltóság – feltehetőleg egy érsek – látható, hanem az egyházra utaló, és a keresztes hadjáratokon is gyakran használt szimbólum, a talpas kereszt is. A két torony talán magát az országot, talán az egyházi és világi rendet szimbolizálja, de mindenesetre a magas és keskeny tornyok emlékeztetnek az akkoriban országosan kiemelt szereppel bíró esztergomi érsekség templomára, a kifejezetten magas kettős toronnyal rendelkező Szent-Adalbert székesegyházra.[8] (1. sz. kép)

1. sz. kép

Az ÉH 196 sz. érme is talán ugyanezt a célt szolgálta, csak ezen már sokkal egyértelműbben kommunikálta János esztergomi érsek kormányzói hatalmát. Itt az érsek karjai egy formai játék elemeiként mint két boltív már birtokolják a két tornyot, valamint az érsek feje mellett ugyanúgy feltűnik hatalmi szimbólumként a két karika ahogyan II. András más veretein is feltűnnek azok a király feje mellett – ezekről később lesz szó. Akár II. András verette ezeket még magyarországi tartózkodása alatt, akár János érsek, valószínűleg nem véletlen, hogy ennyire direkt módon próbálják az érmeképek legitimizálni az érseket. Erre ugyanis, mint később kiderült szüksége is volt – lett volna – mert amíg II. András 1218-ban a Szentföldön tartózkodott, a főurak elkergették Magyarországról János érseket, aki csak II. András hazatérte után jött újra vissza Magyarországra.

Ezek alapján azt feltételezem, hogy az érméket 1217-ben, és 1218-ban verték.

 

Harc az egyházban 1. ÉH 139

 

CNH 190: Av. Magas torony mellett két szembenéző fej, felettük félhold, illetőleg csillag. Rv. Torony, oldalt egy-egy félholddal s hatágú csillaggal.

Opitz 21.22: Av: csúcsos talapzaton álló torony, felül félhold és csillag, kétoldalt egy-egy szembenéző fej Rv: csúcsos talapzaton álló torony, kétoldalt egy-egy félhold és csillag.

 

Az ÉH 139 sz. érmén első ránézésre egy torony két oldalán furcsa fejek láthatóak. Az Opitz ezt így írja le: csúcsos talapzaton álló torony felül félhold és csillag, kétoldalt egy-egy szembenéző fej.

Úgy gondolom, hogy a fejek valójában két oroszlánt ábrázolnak, amik egy-egy kerek dolgot – talán a középkorban ilyen esetben szokásos emberi fejet – tartanak a mellső lábaikkal átölelve. Ahhoz, hogy belássuk, hogy oroszlánfejekkel van dolgunk, elég, ha megfigyeljük az ÉH 201-es érme hátlapját, – 1. sz. kép – amin könnyen beazonosítható az állat, és amelynek a feje pontosan úgy néz ki, mint amik az ÉH 139 sz. érmén szerepelnek.

1. sz. kép

 

Ilyen oroszlánszobrok több Árpád-házi templom bejáratánál is megtalálhatóak voltak, – 2. sz. kép – de a leghíresebb, és a legkimunkáltabb oroszlánszobor-pár, ami egyúttal az érmén található állatra is a legjobban hasonlít, az esztergomi Szent-Adalbert-székesegyház híres kapujánál, a Porta Speciosánál volt. – 3. sz. kép. Az oroszlánok általában a templomok kapujánál álltak, és egy-egy oszlopot tartottak, valamint gyakran emberi fejet fogtak a mellső lábuk között, ahogyan azt az érmekép is sejteti.

2. sz. kép

3. sz. kép

 

Mivel mind a székesegyház, mind az oroszlánszobrok már II. András uralkodása előtt is a helyükön voltak, véleményem szerint az érmén azoknak csak szimbolikus jelentőségük lehet. Az oroszlánszobrok ábrázolásának hátterében egy érsekek közötti komoly konfliktus sejthető. 1218-ban a frissen megválasztott Ugrin kalocsai érsek bepanaszolta János esztergomi érseket a pápánál, hogy az viselkedésével a kalocsai érsekség feletti dominanciát tanúsít. A vita valószínűleg súlyosan elfajult, mert III. Honorius pápa 1219-ben végül külön oklevelet bocsátott ki, hogy az indulatokat csillapítsa, és az oklevélben mindkét érseket egyenlőnek nyilvánította.[9] Mind a súlyos vita, mind a pápai oklevél bizonyára fontos téma lehetett az udvarban, mert az ország két legnagyobb egyházi tekintélye csapott össze, akiknek az egyházon keresztül komoly politikai hatalmuk is volt. Ennek a pápai döntésnek, és ezen keresztül a béke megteremtésének lehetett az ÉH 139 sz. érme egyfajta elfogadása, és kommunikálása.

Elképzelésem szerint a két oroszlán jelképezi a pápa döntését, mert ahogyan két oroszlán egyformán vigyázza a templomok kapuját, úgy a két érsek is egyenlően felügyeli az egyházat. Ezt megerősíti az oroszlánok között lévő templomtorony, és az a tény is, hogy a templomból egy kétfelé ágazó, szimmetrikus út mellett fekszenek.

Ezek alapján az érmét a pápai oklevél után, 1219 körül verhették.

 

6. Harc az egyházban 2. ÉH 200

CNH 188: Av. Szívalakú, alul kettős nyúlványú díszítmény, oldalt egy-egy fejnek látszó s alul karikában végződő előállítás, felül két karika és félhold között nagyobb csillag.

Opitz 21.26: Av: szív alakú, alul kettősnyúlványú díszítmény, kétoldalt karikán egy-egy fej, legfelül két karika és félhold között Rv: két kifelé forduló félhold között kereszt, felül M, alul A betű (MONETA ANDREAE?).

 

Az ÉH 200 sz. érme talán nem több, mint az ÉH 139 sz. érme egy érthetőbb, kifejezőbb változata. II. András más érméjénél is megfigyelhető az a törekvés, hogy egy nehezen dekódolható érmeképet egy ahhoz hasonló, de érthetőbb grafikai változat követ, valószínűleg azzal a céllal, hogy a korábban vert, és esetleg nehezen érthető érmekép üzenetét a későbbi változattal egyértelműsítsék. Erre lehet példa az ÉH 132 sz. érmét követő ÉH 135, ÉH 146 sz. érmekép,[10] illetve a már fentebb említett ÉH 134, és az ÉH 196 esete.

Ezt az elgondolást támasztja alá az is, hogy az érmekép grafikai szerkezete is hasonló az ÉH 139. sz. érméjéhez. A különbség, hogy itt az egyházat nem torony, hanem az egyházi szertartások öltözete, a miseruha felett mellényként hordott ráció (superhumerale) és a stóla szimbolizálja, valamint az érsekeket jelképező oroszlánok helyett, maguknak az érsekeknek a fejei szerepelnek az érmeképen. A mondanivaló és annak grafikai nyelvezete szinte azonos a kétfajta érmén, csak a szimbólumok konkretizálódnak az ÉH 139 sz. érmén látottakhoz képest.

A kép közepén elhelyezkedő motívumot, mint liturgikus öltözetet segít beazonosítani az ÉH 134 sz., és az ÉH 196 sz. érme, amiken az egyházi méltóságok az itt láthatóval megegyező mintázatú, díszes rációt hordanak – 1. sz. kép. Ezt a liturgikus öltözetet hordják az érseki alakok mindhárom érmeképen, és hasonló maradt fent a középkorból Regensburgból, amin még a mintázatok elhelyezkedése is emlékeztet arra, amiket a magyar érméken láthatunk. (2. sz. kép)

ÉH 196                                                        ÉH 200                                         ÉH 134

1. sz. kép

2. sz. kép

 

A szakrális öltözet másik fontos darabja a stóla úgy van hajtogatva, hogy annak szárai ugyanolyan kettős utat formálnak, mint amiket az ÉH 139 sz. érmén is láthatunk. (Ez a képi megoldás is újabb tanúbizonyságát adja annak, hogy a kor grafikusai az érmék tervezésekor kreatív formai játékokat alkalmaztak.)

A két érme tartalmi és a formai párhuzamai miatt azt valószínűsítem, hogy ezt az érmét nem sokkal az ÉH 139 sz. verése után, 1220 táján hozhatták forgalomba.

 

7. Aranybulla  ÉH 201

 

CNH:-

Opitz 21.37: Av: emelvényen álló király szembenéző alakja, felemelt jobbjában karddal, jobb oldalt felül csillag félholdban Rv: jobbra lépő koronás oroszlán, előtte oldalt karika

 

Nehéz elképzelni, hogy II. András egy olyan fontos eseményt, mint az Aranybulla kiadását, ne jelenítette volna meg a pénzén. Feltételezésem szerint az ÉH 201 pontosan ezt teszi, és az Aranybulla pecsétjén található ábrázolást az érme méretéhez, és az érmekészítés technikájához igazodva, leegyszerűsítve, de hitelesen mutatja meg. Ezt alátámasztja, hogy II. András a holdat és csillagot egyetlen más pénzén sem ábrázolja ebben a formában, ilyen szorosan együtt, méghozzá pontosan azon a helyen, ahol azokat II. András egy másik aranybulláján láthatjuk (1. sz. kép)

1. sz. kép

 

Aligha lehet véletlen az sem, hogy trónon ülő királyalakot nem ábrázolt előtte soha egyetlen pénzén sem II. András. Az Opitz leírásával ellentétben ugyanis bizonyos vagyok benne, hogy a királyalak nem komikusan rövid lábakkal áll egy emelvényen, hanem trónon ül, csak mivel ilyen érmeképet korábban nem készítettek, ezért nem rendelkeztek gyakorlattal a láb perspektivikus ábrázolásához, és csak a lefele lógó lábszárait látjuk a királynak. Ezt az elképzelést támasztja alá az érmén látható trónszék formája, és annak szélein megjelenített, a trónábrázolásokra kifejezetten jellemző gömbszerű díszek is. Szintén nem lehet véletlen, hogy az érme abban is rendhagyó az addig vert denárokkal szemben, hogy nehezebb, körülbelül 0,7 grammos, és minden valószínűség szerint egy korszakhatárt jelentett a pénzverés terén is. Az 1222-es év megfelelhet annak, amikortól átváltottak a nagyobb súlyú érmékre, de azok vésési technikája még főleg az 1210-es éveket idézte –erről is később írok bővebben.

Mivel a hét eredeti Aranybulla pecsétből egy sem maradt fent, ezért biztosat tudni nem lehet, de a tudomány jelenlegi álláspontja az, hogy az Aranybullának lényegében megegyezően kellett kinéznie II. András más dokumentumain használt aranypecsétjével.

Feltételezésem szerint azonban volt egy lényeges különbség az eredeti Aranybulla képe, és a most elfogadott kép között: a király az eredeti Aranybullán egy kardot foghatott a jobb kezében, ahogy ez az érmén világosan látszik. Ismerünk is ugyanebből a korból egy hasonló királyi pecsétet, amin a trónon ülő király a jobb kezében kardot tart. Ez nem is akármilyen pecsét, hanem az „angolok Aranybullája”, az 1217-ben kiadott Magna Charta. (2. sz. kép)

2. sz. kép

A tanulmányomnak nem tárgya annak a kérdése, hogy a Magna Charta mennyire befolyásolta, vagy inspirálta az Aranybullát, de feltételezésem szerint II. András tudott a Magna Charta pecsétjéről, és át is emelte belőle azt, hogy az általában jogart tartó kéz helyett kardot tartson ő is a kezében. Ezt erősíti az a tény is, hogy Takács Imre munkája szerint II. András pecsétjén az olyan képi megoldások eredete, mint például a ruha redőzete, pont a Magna Chartát kiadó Földnélküli Jánoshoz vezetnek, tehát azt minden bizonnyal ismerte András, és hatott is rá.[11]

Az ÉH 201 hátlapja, amin egy oroszlán látható, kevés támpontot ad annak eldöntésére, hogy szerepelhetett-e a pecsét hátulján is egy oroszlán, vagy ebben már nem követte II. András pénze a pecsét képét. Az oroszlán ugyan már megjelent ekkor a magyar Árpád sávos címerpajzson, de azon több, egymás felé lépő oroszlán szerepelt. (3. sz. kép)

3. sz. kép

 

Véleményem szerint az oroszlán ábrázolása az Aranybullán, ismerve II. András merész természetét, és újító lépéseit nem zárható ki.

Az ÉH 201. érmeképe tehát merőben szokatlan II. András korábbi érméihez képest, viszont nagyon is hasonlít az ismert ércpecsétjére. Olyan elemek is feltűnnek az érmén, amik részleteiben is megfelelnek a pecsétjein, és csak a pecsétjein található jellegzetességeknek. A kardot tartó kéz, és a ruha redőzete is a Magna Charta pecsétjével rokonítja. Az érmének rendhagyó súlya van, de a veret stílusa alapján megfelel az 1222 körüli időszaknak. Ezek alapján joggal feltételezhetjük, hogy az ÉH 201. sz. érmének legalább az előlapja az Aranybulla eredeti pecsétjének ábrázolásán alapul, és így azt 1222-re lehet datálni.

 

8. András esküvője ÉH 172

CNH: Av Gyk. két szembenéző királyi fő, felettük félhold, karika és csillag.

Opitz 21.6.1.1: Av. két egymás felé néző koronás királyfej, felettük félhold, csillag és karika

 

Az érmekép előlapján oldalról, egymással szemben, és egymáshoz szokatlanul közel – már-már intim távolságra – található két koronás fő, ezért feltételezhetjük, hogy egy királyi pár ábrázolását láthatjuk.

A jobboldali koronás alak esetében tisztán kivehető az arcot szabadon hagyó fejkendő a korona alatt, innen tudhatjuk biztosan, hogy egy nőről, vagyis királynőről van szó –valószínűleg II. András egyik feleségéről. Az érme verőtövének fejlett vésési technikája kizárja, hogy az András első, vagy második házasságának alkalmából készült volna, hiszen abban az időben még a poncolási technika volt a meghatározó. Ez alapján csakis a király harmadik felesége szerepelhet az érmén. II. András, az immár öregedő király 1233-ban beleszeretett a fiatal és gyönyörű Estei Beatrixba, akit az udvar egy jó részének rosszallása ellenére még abban az évben eljegyzett, majd 1234-ben feleségül is vett. András királyt élete alkonyán nem érdekelte fiai, vagy mások rosszallása a házasság miatt, és emberileg érthető módon bizonyára egyszerűen csak élvezte a – legalábbis részéről – dúló szerelemet. Ez magyarázhatja az érmeképen azt, hogy olyan kis távolságra van egymástól a király, és a királyné, hogy nem is akarjuk tudni, hogyan folytatódna a kép az érme széle alatt. Ez alapján az érme keltezését 1234-re, az esküvő évére tartom valószínűnek.

 

9. Ják ÉH 140

CNH 191: Av. Oldalt két oszlophoz csatlakozó ívezet, felül a kettős kereszttel, oldalt hatágú csillagok (?), alul három karika. Rv. Hármas ívezet felé helyezett erkély, felette hatágú csillag két karika közt

Opitz 21.14: Av: két oszlop között két vízszintes vonal fogja közre a négy íves árkádot, felette szemben koronás királyfej, legalul karika két csillag között Rv: stilizált templomhomlokzat, tornyán kereszt, alul karika két csillag között

A jáki bencés apátságot 1214-ben alapította[12] az a gazdag, és nagyhatalmú Jáki Nagy Márton, aki II. András bizalmi köréhez tartozott.[13] Feltételezésem szerint az ÉH 140.sz. számú érme az építkezés kezdeti szakaszában ábrázolja a jáki templomot. Ekkor a jellegzetes kapu és néhány falak már állhattak, de a tornyok még csak a terveken szerepeltek.

Az érmén a leghangsúlyosabb vizuális elem az a jellegzetes kapu, ami felett szoborfülkék sora található, és amihez hasonlót a jáki templomon kívül nem találni Magyarországon ebben a korszakban. Ezért ha elfogadjuk azt a feltételezést, hogy az érmén egy létező épület szerepel, nehéz másra gondolni, mint a jáki templomra. A néhány vonallal vázlatosan ábrázolt kapun felismerhetők a felette kialakított szoborfülkék, ahova később a ma is látható faragott kőfigurák kerültek. Mivel a kapu feletti vonalak nem sugárszerűen, hanem függőlegesen és párhuzamosan helyezkednek el, ezért kizárható az, hogy azok egy boltív kőszerkezetét ábrázolják. Bár ez a függőleges vonalvezetés nem minden vésnöknek sikerült tökéletesen, de a legtöbb érmén így is egyértelműen kivehető a szándék.

Ahogy a jáki templom kapuzata befele haladva egyre szűkül, és egyre kisebb ívekből áll, úgy az érmén is megfigyelhető a kapunak ez a jellemzője. Ez természetesen más román kori templomkapura is igaz lehet, de itt ez kifejezetten hangsúlyos az érmén, ezért feltételezhetjük, hogy ennek az építészeti megoldásnak egy kiemelkedő példájáról mintázták. Ugyanez igaz a kapu íveihez csatlakozó oszlopokra is. Természetesen lehetetlen lett volna az összes ívet és az összes oszlopot ábrázolni az érmén, de az érme tervezője mégis annyira figyelemreméltónak találta azokat, hogy jelzésértékkel ábrázolta is őket.

A jáki templom kapuja felett tizenegy szobor, és ennek megfelelően tizenegy bemélyedés, szoborfülke található. A denáron az érmevésők is általában 11, plusz-mínusz 1 kapu feletti kis rekeszt választottak el a vonalakkal. (Ez a fajta pontatlanság az apró részletek ábrázolása esetén mindennapos volt a vésnököknél, és leginkább az adott vésnök precizitásán múlt.)

Egy olyan grandiózus terv esetén, ami még egy pénz érméjén is helyet kaphatott, értehető módon szerették volna megjeleníteni a templom majdani impozáns tornyait is, ezért feltételezésem szerint – mivel ekkor valószínűleg még nem álltak a tornyok – azokat jelzésértékkel, akár egy tervvázlat, csak vékony vonalakkal jelölték, a jáki templom tetejére jellemző tető formával, hasonlóan a friesachi denárok egyszerűsített toronyábrázolásaihoz.

Fontos megjegyezni, hogy az érmekép láthatóan csak egy sematikus leképezése a templom legfontosabb jellegzetességeinek, ezért nem is lehet rajta számon kérni ennél többet – például a kapuívek számát, vagy azt, hogy a kapuívek a valóságban téglalap alakú bejárathoz vezetnek. Az érmeképet tehát egy leegyszerűsítő, és csak a templom legjellegzetesebb formáira összpontosító grafikaként kell értelmezni, így viszont a hasonlóság egyértelmű.

Az érme hátlapján két egymástól függetlenül ábrázolt grafikai elem található. Egy három ívből álló sor, és egy hosszúkás recézett csík, két kiemelkedéssel a szélén. A különös, hogy ezeket az elemeket nem kapcsolja össze egy elemmé semmilyen vonal, mint ahogyan azt pl. az ÉH 137 sz. érme hátlapján láthatjuk. Ezenkívül apró, de egyértelműen kivehető picike „lábak” találhatóak az elemek sarkainál, mintha azok valamilyen alacsony lábazaton állnának. Mivel nem tudunk olyan kőszarkofágról, ami már ekkor itt kapott volna helyet, ezért azt gondolom, hogy egy oltárt láthatunk a hátlapon, amint az éppen készülőben van. Az oltár oldalait és a fedőlapját is talán még csak készítik, és ezért nincsenek még egybeillesztve. Ez magyarázatot ad a furcsa kis lábacskákra, hiszen a földön, valamilyen alacsony lábazaton állhattak a kövek, miközben faragták őket.

A feltételezésemet megerősíti, ha megnézzük a jáki templom vörösmárványból faragott eredeti – restaurált, és kiegészített – oltárát. (1. sz. kép)

Az oltár fedlapja már nem az eredeti, így azt nem láthatjuk, de a három boltív az oltár oldalán pontosan ugyanolyan, mint az ÉH 140 sz. érme hátlapján.

1. sz. kép

 

Az ÉH 140.sz. érme keltezését ezek alapján az alapítása utáni első pár évre, 1215-1216 körülre teszem.

 

10. Tűzvész ÉH 206

ÉH 206

CNH:-

Opitz 21.38: Av: oszlopon stilizált oromzat két szárny között, legfelül félholddal

 

Az ÉH 206 sz. érme előlapjának leírása az Opitz katalógusa szerint: oszlopon stilizált oromzat két szárny között legfelül félholddal. Bár kétségtelenül szárnyakat is fel lehet ismerni a torony aljából kinövő formákban, sokkal logikusabbnak gondolom, hogy egy lángoló épületet, és felcsapó lángokat ábrázol az érme. Szerepelhetne ugyanis az érmén a szárnyak szimbolikus ábrázolása is, amely egy épületet „emel fel”, de akkor a szárnyaknak fordítva kellene állniuk – ebben a helyzetben ugyanis éppen a föld felé zuhanna. Az is logikusabb lenne, ha valamiféle templomot, vagy vallási szimbólumot, keresztet emelne a magasba, nem pedig egy jelölést nélkülöző tornyot. Létezik ugyan II. András alá sorolt, szimbolikus szárnyakat ábrázoló érme – 1. sz. kép – , de azon a szárnyak fordítva állnak, és így felfele emelnek, méghozzá egy kereszt hangsúlyos jelenlétével magát a koronát. A szimbolika itt egyértelmű.

1. sz. kép

 

Az ÉH 206 estében sokkal inkább egy tűzvész jellemzőit láthatjuk. Tipikusan a tetőszerkezet szokott a legjobban lángra kapni, és onnan csapnak mindig felfele a tűznyelvek. A lángoló torony egy fallal körülvett, várost szimbolizáló ábra közepén helyezkedik el, így logikusnak tűnik, hogy nem csak egy konkrét épület leégését, hanem egy egész városét kívánták ábrázolni az érmén.

Óbudán 1223-ban olyan hatalmas tűzvész pusztított, hogy arról még a külföldi krónikák is beszámoltak. A tatárjárást leszámítva ebből a korból más ilyen esetről nincsen semmilyen feljegyzés. A hold hangsúlyos ábrázolása valószínűsíti, hogy a tűzvész éjszaka történhetett.

Furcsának tűnhet, hogy II. András egy ilyen, minden bizonnyal drámai eseményről mintázta az egyik pénzét, de ha jobban belegondolunk, a tragikus emlékek megörökítése még manapság is teljesen általános módja az azokról való megemlékezésnek, azok feldolgozásának. Ez alapján a pénzt 1223-ban, vagy legkésőbb 1224-ben verték.

 

11. Pornói apátság ÉH 152

CNH 195: Av. ívezeten nyugvó négyoszlopos épület, fennt szembenéző fővel. Rv. Magas templomhomlokzat, az orom felett liliommal, belül m alakú jegy.

Opitz 21.16: Av: boltíven nyugvó négyoszlopos épület, felette szembenéző Rv: stilizált templomhomlokzat, az orom felett liliom, belül m alakú jegy

Réthy Corpusa így írja le az érmeképeket: „Előlap – ívezeten nyugvó négyoszlopos épület, fent szembenéző fővel. Hátlap – magas templomhomlokzat, az orom felett liliommal, belül m alakú jegy.”

Az Opitz katalógus leírása ezzel lényegében megegyezik, és az sem árul el sokat az érmekép tartalmáról, csupán formai jellemzést ad róla. Feltételezésem szerint az ÉH 152 sz. érmének az előlapján Szent Margit, míg a hátlapján a pornói apátság látható.

Ahhoz, hogy többet megtudjunk arról, hogy mit ábrázolhatnak az érme oldalai, jó kiindulópont lehet egy szokatlan motívum a hátlapon. A templom tetején valamilyen növényszerű – a katalógus leírása szerint liliom – alakzat látható. Mivel II. András idején nagyjelentőségű esemény volt egy-egy apátság alapítása, és építtetése, ezért ha azok bírták a király támogatását, akkor az érméire is felkerülhettek. Véleményem szerint az ÉH 152 egy ilyen eseményt, nevezetesen egy apátság felavatását, vagy talán konkrétan a bokrétaünnepét ábrázolja. Ez a máig is élő hagyomány szerint amikor az épület szerkezete a tetővel együtt elkészül, akkor az épület legmagasabb pontjára virágokból és faágakból készített „bokrétát” tűznek ki az építők és az úgynevezett bokrétaünnepséggel ünneplik meg az eseményt.  (1. sz. kép)

1. sz. kép

 

A szokás pontos eredete nem ismert, de általában a 13. vagy 14. századra teszik azt. Ugyanilyen bokrétát látni II. András egy másik érméjén, – 2. sz. kép – ahol az egy vár tetején található.

2. sz. kép

Egy olyan apátságot kell tehát keresnünk, ami bírta II. András támogatását, és az uralkodása alatt készült el, ha nem is az egész apátság, de legalább a templom szerkezete.

Az érme előlapi képe segít meghatározni, hogy melyik templomról, illetve apátságról lehet szó, ugyanis az azon szereplő ember fején nem uralkodói, vagy érseki szimbólum, hanem valamiféle pontokból álló haj, vagy gyöngykoszorú látható, ezért feltételezhető, hogy az apátságot neki szentelték, és róla nevezték el. Mivel a fej körüli pontokkal Antiochiai Szent Margitot szokták ábrázolni,[14] – a neve ugyanis latinul gyöngyöt jelent – ezért joggal gondolhatjuk, hogy ő szerepel az érmén is. Szent Margit kultusza ekkortól, a 13. századtól már kimutatható Magyarországon.[15]

Ez alapján valószínűleg a pornói ciszterci apátság szerepel az érmén, amelyet 1219-ben alapítottak, 1221-re készült el, és amit Szent Margitról neveztek el. A ciszterci rendet II. András különösen kedvelhette, mert mind első feleségét Gertrúdot, mind saját magát is e rend templomaiban szándékozott eltemettetni. Fennmaradtak továbbá források, amiben a király az 1221-es pornói apátság adományát megerősíti, valamint később évenként ezer darab kősó odaajándékozásával gyarapítja azt.[16] A pornói apátság épületeiről nincsenek rekonstrukciós rajzok, de mivel azt a szentgotthárdi apátságból kirajzó szerzetesek építették, ezért valószínűsíthető, hogy jellegében hasonló volt ahhoz. (3. sz. kép)

A hátlapon látható íves dupla ablakok elképzelhető, hogy szándékos formai játék miatt adják ki az „m” betűt, ami utalás lehet Szent Margitra.

3. sz. kép

 

Mivel a fentiekben kifejtett egybeeséseket a korszak más templomainak az esetében nem lehet megtalálni, ezért valószínűsítem, hogy az ÉH 152 sz. érme verése a pornói apátság szerkezetkész felépítésének alkalmából történt, és így 1221 körülre teszem.

 

12. Béke ÉH 143

CNH 204: Av. Gyöngén szemcsézett körben kettős ív, a felett két szembenéző koronás mellkép, köztük faág. Rv. Falazat, alul félkörű kapuval, fennt a magyar czímerpajzs, oldalt egy-egy hétágú fa

Opitz 21.48: Av: Kettős ív fellet két szembenéző, koromás király mellképe, közöttük virág Rv: két fa között bástya, felette magyar címerpajzs vágásokkal

 

Bár ezen az érmén nehéz kivenni, hogy az előlapon látható két koronás alak két férfit, vagy egy férfit és egy nőt ábrázol-e, ebben a kérdésben segít, ha megvizsgáljuk a II. András házasságainak időpontjában vert érmék stílusát. András első, és második házasságának az idején még fontos szerepet kapott a poncolás technikája a vésnökök munkájában, ami az ÉH 143 esetén nem látható. András harmadik házassága idején már véséssel készültek a verőtövek, de a vizsgált érméhez képest sokkal magasabb színvonalon. Ez alapján az ÉH 143 sz. érme verése András második és harmadik házassága közötti időszakra esik, így az nem ábrázolhat királyi frigyet, más okból pedig aligha kerülhetett volna oda a király mellé a királyné.

Ez esetben az érme előlapján feltételezésem szerint András, és Béla ifjabb király látható. A kettőjük egy pénzen való szereplésének a miértjére az érme hátlapja segít választ adni. Ott az Árpád-sávos magyar címer két oldalán hangsúlyosan egy-egy pálmaág szerepel, aminek az egyik kiemelt jelentése a béke. Valószínűleg nem véletlen, hogy a két király ábrázolása esetén a béke ilyen hangsúlyos szerepet kap az érmén, ugyanis 1223 körül András és fia, Béla ifjabb király között elmérgesedett a viszony, olyannyira, hogy Béla kénytelen volt az országból is elmenekülni. Mivel Bélát több főúr is támogatta, ezért a családi viszály egyúttal az ország nyugalmát is veszélyeztethette. A konfliktus mértékére jellemző, hogy a pápa közbenjárására volt szükség, hogy apa és fia között a béke helyreálljon, és 1224-ben II.András visszafogadja a fiát.

Feltételezésem szerint az érme ennek a békének, és így egyúttal az ország békéjének a helyreállítását szimbolizálja, ezért a keltezését 1224-1225-re teszem.

 

13. Szepes ÉH 169

CNH:-

Opitz 21.32: Av: boltív felett szembenéző alak mellképe, mindkét kezében egy-egy liliom, a fej mellett egy-egy pont, a boltív alatt kis bástya két pont Rv: a körirat helyén félholdak; belső gyöngy- és vonalkörben balra lépő oroszlán, felette pont.

 

Az ÉH 169 sz. érme előlapján a fej körüli glória ábrázolás alapján egy szent látható, aki kezeiben liliomokat tart. A liliomot ekkoriban itthon Szűz Máriával kötötték össze, és gyakran ábrázolták őt liliommal a kezében. Mivel II. András pénzein a szentek ábrázolása egy róluk elnevezett apátsághoz szokott kötődni, ezért joggal gyaníthatjuk, hogy ezen az érmén is ezzel a céllal szerepel Szűz Mária. Ezt megerősíti, hogy Mária – más hasonló érméken látható szentekhez hasonlóan- egy épület fölé magasodik. A pénzt stílusa és súlya alapján feltételezésem szerint az 1220-as évekre tehetjük. Ebből az időszakból, a Szűz Máriának szentelt apátságok közül csak egyről, a szepesiről tudható, hogy II. Andráshoz közvetlenül kötődik, a források szerint ugyanis annak kegyuraságát maga a király ragadta magához.[18] Biztosra mondani ezek alapján ugyan nem lehet, de mivel a szepesi apátság három feltételnek is megfelel, más alternatíva hiányában az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy az érmén a szepesi ciszterci apátság található, amit 1223-ban alapítottak, és a Boldogságos Szűz Máriának szenteltek.[19]

Az ÉH 169 érme verését a szepesi apátság alapításának időpontjához igazodva, 1223-1224 körülire valószínűsítem.

 

14. Stájerország ÉH 189, ÉH 190, ÉH 162

ÉH 189

 

ÉH 190

ÉH 162

CNH 299:  Av. Szemcsés körben királyi fő szemközt, oldalt összefüggéstelen függő vonás és háromszögek, melyek együtt két kiterjesztett kart jeleznek. Rév. Két egymásra visszanéző álló oroszlán

Opitz 21.84: Av: szembenéző, koronás királyfej, kétoldalt egy-egy háromszögekből összeállított karddal Rv: két egymásra visszanéző álló oroszlán, közöttük csillag

 

II. András nyugati szomszédjával, VI. Lipót osztrák és stájer herceggel nagyobbrészt békés viszonyt ápolt. Lipót halála után viszont fia, II.Frigyes megtámadta Magyarország nyugati régióit, és onnantól kezdve András és vele együtt fia, a későbbi IV. Béla is gyakran konfliktusba és kisebb-nagyobb harci ütközetekbe keveredett Frigyessel. Stájerországhoz köthető egyéb jelentős esemény hiányában minden bizonnyal ezekkel a konfliktusokkal hozható kapcsolatba néhány érme II. András uralkodásának végéről. A legbiztosabb jele ennek a pénzeken használt stájer címerállat, a párduc használata, amivel a szomszédhoz köthető aktuális viszonyát kommunikálta a magyar király. A magyar denárokon a párducok megjelenítése az osztrák területről származó pénzek érmeképei alapján (1. sz. kép), azok kisebb átalakításával történt.

 

1. sz. kép

 

Az 1230 és 1235 közötti aktuális politikai helyzetnek megfelelően békésen, vagy ellenségesen tűnnek fel a stájer párducok, ahogyan azok az ÉH 162, ÉH 189, vagy ÉH 190 sz. érméken láthatóak.

Az ÉH 189 esetében a király karddal harcol a párduccal, – 2. sz. kép – így az a háborús időszakra, valószínűleg 1231-32 körülre esik, hiszen 1233-ban már békét, vagy legalábbis fegyverszünetet kötött András és Frigyes.[20]

2. sz. kép

Az ÉH 190 talán az 1233-ban kötött béke folyományaként ábrázolja a nyugodt egymás mellett élését a két hatalomnak, a magyar kettőskereszt, és a stájer párduc egymás mellett való elhelyezkedésének a formájában. (3. sz. kép)

3. sz. kép

Ugyancsak békét sugall az ÉH 162. sz. érme, aminek hátlapján a párducok az osztrák pénzekről ismert pozícióban vannak, amíg az előlapon egy furcsa érmeképet láthatunk. Az Opitz katalógusa ezt így írja le: ”Szembenéző koronás királyfej, kétoldalt egy-egy háromszögből összeállított karddal.” Amiről nem szól a leírás, pedig az érmekép értelmezése szempontjából fontos, hogy a két kardszerű háromszög alatt két kezet látunk olyan formában, mintha a király két nyitott tenyerét mutatná fel. Feltételezésem szerint ez a harc beszüntetésének, a békének, a fegyvertelen kéz által való kihangsúlyozása. (4. sz. kép)

4. sz. kép

 

A király feje mellett található, és az Opitz által kardként azonosított motívumok azonosítása azonban úgy gondolom, hogy kétféle megoldást is rejthet magában. A kardként való értelemzés mellett az szól, hogy léteznek olyan érmeképek, amiken a kard és tornyok vizuális megfeleltetéséről, egy II. András pénzein gyakran megfigyelhető formai játékról van szó. A bástyák, mint a király kezei András korai érméjén is már feltűnnek – 5. sz. kép –, de a hegyes végű, hosszúkás tornyok a kezek helyén már kardra is emlékeztethetnek. II. András ÉH 186. sz érméjét lehet úgy is látni, hogy a király tartja a tornyokat, de akár úgy is, hogy azok kardok a kezében – 6. sz. kép. A „kardkéz” értelmezés láthatóan másokban is felmerült, mert pl. Karintiában még évtizedekkel később is így használtak egy érmeképet (7. sz. kép).

5. sz. kép

6. sz. kép

7. sz. kép

Ezek alapján úgy tűnik, hogy az ÉH 162 érmetervezője szándékosan visszautalt a „kardkezű” király motívumára, és bár a kard/torony ott van a háttérben az ÉH 162.sz. érmén is, de a felmutatott, nyitott tenyér mutatja, hogy az már nincs a kezében.

A háromszög motívum kardként való azonosítása ellen szól azonban egy apróság, mégpedig a „penge” alatti aszimetrikusan visszahajló képződmény – 8. sz. kép –, ami sokkal inkább a szárnyak ábrázolásairól ismerős (9. sz. kép).

8. sz. kép

 

9. sz. kép

Ha szárnyról van szó, akkor a szárnyas királyalak értelmezése elsőre furcsának tűnhet, de II. Andrásnak egy friesachi hatást mutató érméjén lehet ilyennel is találkozni. (10. sz. kép)

10. sz. kép

Mindenesetre a béke gesztusa így is, úgy is egyértelmű, és az érme hátlapján a már jól ismert stájer párducok szerepeltetése miatt azt gondolom, hogy II. András II. Frigyessel való, az érme készítése idején még éppen békés viszonyát jeleníti meg a denár, ami alapján a forgalomba hozatalát 1235-re keltezem.

Felhasznált irodalom:

[1] http://www.keytoumbria.com/Perugia/St_Herculanus.html

[2] http://www.keytoumbria.com/Perugia/St_Herculanus.html

[3] Benkő Elek: Gertrúd királyné sírja a pilisi ciszterci monostorban –174.o.

[4] Imre Takács: The Tomb of Queen Gertrude. 47. o.

[5] https://www.youtube.com/watch?v=UmWhK7PlTqM&t=261s

[6] http://www.heraldicum.ru/ukraine/zapad.htm

[7] SZALAY–BARÓTI: A magyar nemzet története – Magyarország az Árpád-ház kihaltáig

[8] Raffay Endre: Az esztergomi Szent Adalbert székesegyház és a magyarországi gótika kezdetei

[9] Lados Tamás: Megjegyzések az esztergomi érsekek prímási joghatóságának korai történetéhez 109.o.

[10] Spielmann Gábor: A Szent Korona eddgi legkorábbi ábrázolásának azonosítása az É-132. számú érmén. 

[11] Takács Imre: Az Árpád-házi királyok pecsétjei (Corpus sigillorum hungariae mediaevalis 1.) Budapest, 2012. Típustörténet és ikonográfia

[12] https://mult-kor.hu/cikk.php?id=14499&pIdx=2&print=1

[13] https://www.muemlekem.hu/magazin/jaki_templom_falkutatas_feltaras_2019

[14] http://hatvanymuzeum.net/index.php/a-muzeumrol/idoszaki-kiallitasok/premontreiek-900/648-antiochiai-szent-margit-es-kultusza

[15] Tánczos Vilmos: A szen megnyilatkozásai a moldvai és gyimesi népi imádságokban. 250. o.

[16] Pallas nagy lexikona – pornói apátság

[17] NAGY KÉPES VILÁGTÖRTÉNET– XXVI. FEJEZET – A rendi alkotmány kezdetei.

[18] Múlt-kor: Ciszterci telepesek a Szepességben

[19] Keglevich Kristóf: A szepesi apátság története az Árpád- és az Anjou-korban. (1223-1387). 11. o.

[20] Rudolf Veronia: Cseh-magyar-osztrák kapcsolatok II. (Harcias) Frigyes uralkodása alat (1230-1246). 24. o.

 

 

 

 

Facebook Kommentek