A Szent Korona eddigi legkorábbi ábrázolásának azonosítása az ÉH-132. számú érmén

Napi Történelmi Forrás , ,

Spielmann Gábor

Bevezető

Ez a tanulmány, egy véletlen felfedezés műve. Csak azért nem állítom, hogy a vakszerencséé, mert pont a látásnak volt főszerepe benne. Munkámból kifolyólag az alkalmazott grafika az egyik szakterületem, és mivel a középkori magyar történelem iránt is érdeklődőm, ezért ilyen szemmel vizsgáltam a kor egyik fontos tömegkommunikációs eszközét, az érméket. II. András egyik korai pénzén érdekes érmeképre lettem figyelmes, amelyben miután felismertem a kor grafikusának alakábrázolását, megdöbbenésemre a sematikus alak fején felismertem a Szent Koronát is. Tóth Csaba – Kiss József Géza: Az Árpád-kori magyar pénzek katalógusa, Martin Opitz, Budapest 2020. Az érmekép leírása, amely „kupolás építményt” említ, ezzel nem egyezett, és mivel a Szent Koronáról az eddig legkorábban fentmaradt hiteles ábrázolás csak évszázadokkal későbbről való, ezért tudományos kutatásba kezdtem, hogy azt, ami a grafikailag avatott, de tudományosan avatatlan szemnek evidencia, tudományos eszközökkel bizonyítani is tudjam. Tisztában vagyok azzal, hogy a felfedezés jelentősége tudományos és nem tudományos körökben is sok vitát gerjeszthet, ezért már most előre bocsátom, hogy semmilyen Szent Koronával kapcsolatos csoportnak nem vagyok tagja, és kutatásommal sem török akadémiai babérokra. A célom, hogy ezzel az egyszerű „vizuális kincslelet” felfedezésével segítsem a tudományos világ további munkáját.

Kutatástörténet

A Szent Koronáról:

A Szent Korona az egyik legnépszerűbb, és egyben legvitatottabb kutatási terület. Az azt körülvevő számtalan elmélet, és megállapítás közül csak azokra térek ki, amikben a tudomány legalább valamelyest konszenzusra jutott, és amelyek az én kutatásomat érintik.

A Szent Korona két fő részből áll, aminek alsó abroncsa, a ”görög korona” I.Géza idejéből való, míg a felső „latin korona” III.Béla idejében kerülhetett rá, valószínűleg a magyar király megbízásából. Akár ez az igazság, akár korábban történt a két korona egyesítése, II. Andrást már bizonyosan a Szent Koronával kellett megkoronázni.

A Szent Korona legkorábbi hiteles ábrázolásának datálásával kapcsolatban egy meglehetősen tág intervallumot lehet csak biztosan behatárolni. Ez 1440 és 1559 közé esik.[2]

A Szent Koronán található keresztet nem annak készítésével egyidőben, hanem évszázadokkal később rögzítették a tetejére.[3]

II. Andrásról:

II. András olyannyira vágyott a koronára, hogy nemcsak apja végrendeletét – aki bátyjára hagyta a trónt -, vette semmibe, hanem saját testvére, Imre ellen még háborút is vezetett. Bár Imrének később megesküdött, hogy fiának, III. Lászlónak a trónigényét nem fogja vitatni, de II. András a korona elnyerése érdekében ezt az esküt megszegte. Amikor 1205-ben László hirtelen halála után sikerült végül királlyá koronáztatnia magát, a becsvágyó ifjú király számára ez minden bizonnyal különösen nagy jelentőségű esemény volt.

A kor legnépszerűbb érméi nagyobb részt a friesachi denárok, kisebb részt a kölni és aquileai érmék voltak, amelyeknek az érmeképei II. András érméire is nagy hatással voltak[4], bár a kor magyar verőtő-vésnökei számára eleinte nagy kihívást jelentett azok ábráinak kivésése. Ennek oka, hogy a magyar vésnökök még a ponctechnikához voltak szokva[5], amelyik egyszerűbb formákkal csak sematikusabb ábrázolásmódot tett lehetővé.

 

Az ÉH-132. számú érme érmeképének elemzése

Réthy[6] szerint az említett érmén ez szerepel: „Erkély, két szélén kettős kereszt, felette kupolaszerű építmény, alul kapu, két karika között” Az Opitz katalógusa[7] már egy fokkal kevésbé konkrét, és inkább a formák leírására hagyatkozik. Itt már nem erkélyről, hanem csak vonalakról van szó, de itt is a „kupolás építmény” leírással találkozunk. Gedai István[8] másképpen látja. Ő nem erkélyt, vagy vonalakat lát, hanem várfalat, viszont az a fölötti képi elemet – amit más kupolának lát – vállaltan nem tudja értelmezni.

Állításom szerint ez a képi elem a Szent Korona. Ahhoz, hogy ezt belássuk véleményem szerint az is elég, ha egy megfelelő tartásfokú érmén, megfelelő nagyítással, és részletességgel azt megvizsgáljuk. Természetesen a kutatásom itt nem áll meg, de a megfigyelésem középpontjában ez az egyszerű vizuális értelmezés áll. (1.sz.kép)

Előlap – Szent Korona

ÉH-132 előlap
ÉH-132 előlap

 

 

ÉH 132 előlap

 

 

 

 

A,  A latin koronapántok jellegzetes íve adja meg annak körvonalát az érmén 1.nyíl

 

B,

A korona két oldalán beazonosíthatóak a csüngők, végükön díszekkel. 2., 3. nyíl. Ugyanakkor a csüngőkön található egy-egy pont is, – 4.nyíl -ami talán azok egykori, és ma már nem létező díszítőelemeit ábrázolják. Tóth Endre is ezzel kapcsolatos bizonytalanságát fejezi ki. Szerinte nem tudhatjuk, hogy a Bizáncból érkező koronán voltak-e már csüngők. Azt tudjuk csak bizonyosan, hogy bár jelenleg oldalt 4-4 darab van belőlük, de a rögzítésükre eredetileg csak 2-2 fület forrasztottak a görög korona aljára.[9] Szent Korona nem számít klasszikus értelemben vett kamelaukion koronának, és bár pontos szerkezetében, anyaghasználatában nem, de sok elemében, stílusjellemzőjében tetten érhető az igyekezet, hogy arra hasonlítson. [10] Ennek okát, és hátterét nem kívánom tanulmányozni, mert vizsgálódásom szempontjából irreleváns. Ha a Szent Koronát összevetjük a korszak bizánci uralkodóinak a koronáival, – lásd 2.sz. képek – szembeötlő a hasonlóság, és joggal feltételezhetjük, hogy azokhoz hasonlót igyekezett készíteni a Szent Korona készítője. A csüngők esetében azt látjuk, hogy rajtuk nagyobb méretű díszek – talán drágakövek – is vannak, így az érmeképből adódóan feltételezem, hogy legalább egy nagyobb méretű dísz lehetett legalább egy-egy csüngőn II. András korában.

Véleményem szerint a Szent Korona csüngőinek további vizsgálata szükséges, hogy ezt a kérdést tisztázni lehessen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2.sz. kép

C.

A korona közepén egy harmadik csüngő is látszik, ami logikusan csak a hátsó lehet. Mivel lehetetlen úgy ábrázolni a Szent Koronát, hogy az egyszerre a király fején is legyen és egyszerre látszódjon is a hátsó csüngő – hiszen a fej takarja azt -, ezért a tervező úgy alakította ki a grafikát, hogy a középső csüngő akár a király orrának is betudható legyen, ami így a Szent Korona alatti ívekkel együtt egy sematikus arc ábrázolásaként is értelmezhető. Ha ezt nem így oldotta volna meg, akkor vagy a fej ábrázolásról kellett volna lemondania, vagy teljesen el kellett volna hagynia a hátsó csüngőt. Ennél frappánsabb megoldást ma is nehéz lenne kitalálni erre a grafikai problémára. Azt, hogy a hátsó csüngő ábrázolásának is jelentőséget tulajdonított a tervező, alátámasztja egy apró, de egyértelmű különbség közte és a szélső csüngők között.: Egy plusz ék beütésével egy keresztet ábrázol, hasonlóan a ma ismert csüngőkhöz. (Lásd 3.sz. kép.) A tény, hogy erre az alig látható, de megfelelő nagyításnál egyértelmű részletre ilyen figyelmet fordított a tervező, arra utal, hogy mennyire pontosan vissza akarták adni a Szent Korona képét. Ebből nyilvánvalóan az is következik, hogy amíg a középső csüngő alja a ma ismert díszhez annyiban hasonlított, hogy hármas osztatú – talán lóhere formájú – volt, addig a szélső csüngők díszei ettől eltérőek lehettek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

3. sz. kép

 

D,

A korona alján körbefutó gyöngysort kb. kilenc db pont, a kevésbé részletesen vésett érmék esetében kb. hat db apró pont jelzi. (5.nyíl) Ennél több a 3,5 mm széles Szent Korona ábrázoláson el sem férne, így külön figyelemreméltó az igyekezet, hogy a vésnökök a lehető legapróbb és legtöbb pontot próbálták megjeleníteni. II. András összes korai érméin kivétel nélkül minden egyes koronaábrázolás esetén ilyen alul futó gyöngysorral találkozunk. (Lásd 4.sz. kép, 1.sz.táblázat)

 

 

 

 

 

 

4. sz. kép

 

E,

A Szent Korona alján futó gyöngysor felett egy vonal jelzi a korona abroncsának a tetejét, amin a vésési technika már említett korlátaihoz képest egyértelműen kivehető a pánt tetején elöl végig futó párták cikk-cakk alakú sora. (6.nyíl és 5.sz.kép)

 

 

 

 

5.sz. kép

 

6.sz.kép

 

Ezt más-más érméken más-más vésnök különböző ügyességgel tudta reprodukálni, de az erre való szándék minden esetben tetten érhető. Szintén egyértelműen kivehető, hogy a pártákat alkotó vonalakat nem akarta a vésnök a kupola széléig végig vésni – ennek a tanulmányban később lesz jelentősége. A magas tartásfokú és ügyes vésnök által készített érméken kivehetőek még a párták tetején található drágaköveket jelző apró pontok is. (7.nyíl és 5.sz.kép.) Ezekből a részletekből látszik, hogy az a művészi ábra, amiből a vésnökök dolgoztak, valóban a Szent Korona jellegzetességeit mutatták. Annak ellenére, hogy nagyon kicsi hely állt rendelkezésükre, és ez a ponctechnikához szokott vésnökök számára nagy kihívást jelentett, mégis arra törekedtek, hogy a Szent Korona jellegzetességeit ábrázolják.

A keresztpánt kivésésére csak azért nem kerülhetett sor, mert a párták felett kb. 0,3-0,4 mm, vagy még annyi hely sem maradt, -lásd 6.sz.kép – és ez nemcsak kivehetetlenül kicsi, de a párták vonalára vésve értelmezhetetlen is lett volna. Természetesen azon sem lehet csodálkozni, hogy egyéb részleteket, vagy az íves pártákat sem voltak képesek ekkora méretben ábrázolni.

 

F,

Ami a mai szemünknek szokatlan, hogy a Szent Korona tetején nem kereszt, hanem egy kerek dísz látható. (8.nyíl) A vésnök ezt a csúcsdíszt a kor ponctechnikájával, egy ponttal jelölte. .

 

Visszatérve az érme korábbi értelmezéseire, nem csoda, hogy ez a sok apró részlet elkerülte Réthy figyelmét, ahogy ez az általa készített rajzon is jól látszik. (7.sz. kép). Bizonyára nem volt olyan szerencsés helyzetben, hogy megfelelő tartásfokú érméken láthassa és ábrázolja a gyöngysort, a párták végi pontokat és a középső csüngő keresztjét, hiszen ezek hiányoznak a rajzról, pedig pont ezek a legfontosabb részletek, amik megkülönböztetik a Szent Korona ábrázolást egy kupola ábrázolásától.

7. sz. kép

 

 

Előlap – Alakábrázolás

Figyeljük meg az ÉH 132 .sz. előlapi érméjén és II. András több, szintén korai érméjén az alakábrázolásokat és az azok közötti hasonlóságot. (8. sz. kép.)

8. sz. kép

Nem kell hozzá túl nagy képzelőerő, hogy a „pont-pont-vesszőcske” stílusú sematikus emberalak ábrázolásokat észrevegyük rajtuk. Egy-egy épület és emberi alak kreatív kombinációinak egész tárházát találjuk II.András más érméin is. (9.sz. kép)

 

 

 

 

 

9.sz. kép

Olyannyira, hogy az 1.sz. táblázatban vizsgált 16 korai érme közül 13 esetben ilyen kombinációkról van szó. A kor alkalmazott grafikusai olyan alkotóművészek voltak, akik például a király lábába várkaput, a kezeibe néha tornyot, vagy bástyákat láttak bele, és ezt az érméken meg is jelenítették – méghozzá sematikus formai játék képében. Ezek azonban nem öncélú vizuális gegek voltak, hanem azt fejezhették ki, hogy az uralkodó uralja, birtokolja, és óvja is a várat -azaz áttételesen a várost, az országot.

Ezek alapján, és látva a 8.sz. képen a hasonlóságokat, joggal feltételezhetjük, hogy az ÉH 132 esetében is ez a helyzet, és egy sematikus, koronás emberalakot láthatunk rajta.

Mit ábrázol és miért II. András érméjén az emberalak?

A kor legnagyobb hatású külföldi érméin – a friesachi, aquileai denárokon – messze a legjellemzőbb motívum pontosan az, ami az előlapon itt is megjelenik: Az uralkodó, vagy az érsek az érme középen helyezkedik el, és oldalt két kezében vagy két kardot, vagy két keresztet, vagy valamilyen hatalmi szimbólumot, eszközt tart. 10.sz. kép Ez, a hatalmat szószerint is kézben tartó motívum az érmék túlnyomó többségén, sőt, szinte az összesen feltűnik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

10.sz. kép

 

Az ÉH 132 érme esetében is ez a helyzet: A király középen helyezkedi el, és oldalra kitárt karjaiban a Magyarországot szimbolizáló, nagy és hangsúlyos kettőskereszteket tartja. II. András érméjén természetesen mindez leegyszerűsített formában, sematikusan volt csak megjeleníthető, hiszen a kor vésnökei Magyarországon akkor még a poncoláshoz voltak szokva, és olyan részleteséggel, mint a külföldi érmeken ezt nem tudták bemutatni.

Azt, hogy a vízszintes vonalak szélén a király kezeit látjuk amint azok a kettőskeresztet fogják, az is alátámasztja, hogy a kereszt alján az igényes véseteken 5 hangsúlyos pont jelzi a markoló ujjakat. Lásd 11.sz. kép és 9. nyíl

 

11.sz. kép

 

 

Ez nemcsak stílusában illeszkedik a sematikus ábrázolásmódhoz, de a friesachi denárokon is gyakran – és logikusan – így jelenítik meg a keresztet, vagy a más szimbólumot tartó ujjakat. 12.sz. kép

 

 

 

12.sz. kép

A lefele néző ív a test alatt értelemszerűen a lábakat szimbolizálja.

 

Hátlap

 

ÉH 132 hátlap

 

 

13. sz. kép

 

A hátlap érmeképe önmagában kevésbé lenne egyértelmű, de az előlap ismeretében, és a tervezőjének kreatív gondolkodásából kiindulva feltételezem, hogy az a Szent Koronát ábrázolja felülről. Mivel András régi, és addigi legfőbb álma vált valóra a Szent Korona megszerzésével, ezért nem lehetne csodálkozni azon, hogy az érme hátlapját is ennek a kommunikálására szánta volna. Ezt az is alátámasztja, hogy az előlaphoz hasonlóan, itt is egy ismert motívumot – az egyenlőszárú keresztet – használja fel, és azt alakítja át egy egyszerű formai játékkal úgy, hogy az a Szent Korona felülnézeti képére hasonlítson.

A kettőskereszt ábrázolások friesachi és lengyel denárokon is megtalálhatóak, amelyek közül hol ez, hol az az elem hasonlít jobban az ÉH 132 érmére, – Lásd 13.sz. kép – de a következő három jellegzetesség egyszerre csak itt jelenik meg, amire magyarázatot a Szent Korona ábrázolás ténye tud adni.

  1. A kereszt szárait két vonallal, szokatlan vastagsággal rajzolták meg, ami arányaiban ezáltal sokkal jobban hasonlít a korona pántjainak szélességéhez.
  2. A kereszt metszéspontjában lévő pontot indokolja, hogy az a kerek csúcsdíszt ábrázolhatja.
  3. Amíg a külföldi denárok keresztjeinek szárai között általában csak egy-egy elem található, addig itt centrálisan szimmetrikusan egy-egy nagyobb kör, és egy-egy kisebb pont is van. Erre a magyarázat az lehet, hogy a Szent Korona egykori bélésén több díszítés, talán drágakövek is voltak. Ez így volt a kor kamelaukion koronáin is, ahogy ezeket II. Izsák Angelosz, Konstanzia, I.Theodórosz, IV.Johannes, Theodore III.Laskaris koronáin is láthatjuk. 2.sz. kép.

A latin korona pántjait szimbolizáló kereszt azért nem ér végig a görög koronát szimbolizáló körvonalig, hogy a friesachi érmék hátlapjáról ismert kereszt motívum is felismerhető legyen. Így az egyszerre kereszt és koronapánt is tud lenni. Itt is felismerhetjük a kor grafikai „trendjét”, az egyszerű formai játékokra való törekvést.

A hátlap különleges funkcióját a fentieken túl az is megerősíti, hogy az egyenlőszárú kereszt, mint főmotívum II. András más korai érméi között kizárólag itt jelenik meg. Amikor jóval később, az ÉH 184 veretén és azután újra feltűnnek az egyenlőszárú keresztek, azok sem hasonlítanak az ÉH 132 hátlapjára, és sosem rendelkeznek a fentebb felsorolt három egyedi jellemzők egyikével sem.

 

 

Kupola vagy Szent Korona?

 

Kutatásom során egy szakember felhívta a figyelmemet Wolfker von Ellenbrechtskirchen által veretett egyik aquileai denárra, ami felvetette azt a kérdést, hogy nem arról van-e szó, hogy a magyar érmekép tervezője egyszerűen átvette annak – vagy egy másik hasonló érmeképen található épületnek – az ábrázolását, és pusztán esztétikai szempontok szerint változtatva rajta lemásolta azt.

Valószínűsíthető, hogy az adott érmekép motívumait ismerhette a magyar érme tervezője, és fel is használhatta azokat, – 14.sz. kép – mint ahogyan a külföldi érmék hatásáról már írtam is. Ezek a változtatások azonban nem véletlenszerűek voltak, hanem kifejezetten a fent elemzett Szent Korona ábrázolását szolgálták. Ha a magyar érmén valóban csak egy kupolát látunk, akkor az alábbi kérdések várnak válaszra:

14. sz. kép

 

 

  1. Miért tűnik el II. András érméjén az aquileai kupola jellegzetes karimája? Miért pont az az elem, ami a Szent Korona ábrázolását a legjobban zavarná?
  2. Véletlen-e, hogy a kupola alján lévő sima vonalat gyöngysorra cserélik le? A gyöngysor II. András minden egyes korai érméjén megjelenik, mint a koronaábrázolás egyértelmű jele. (Lásd 15. sz. kép)

 

 

 

15. sz. kép

 

  1. Az aquileai érmén az egész kupolát lefedő diagonális minták egészen a kupola széléig futnak. Az ÉH 132 esetében miért nem futnak ugyanúgy a vonalak a kupola széléig? (Lásd 16. sz. kép)

 

16.sz. kép

Sokkal egyszerűbb lett volna a vonalakat „koppanásig” belevezetni a kupola szélébe, de az ÉH 132 esetében e helyett a párták háromszögeit próbálják nagy odafigyeléssel kivésni. Mért vállalnának ilyen plusz nehézséget ok nélkül?

Az ÉH 132 mutációinak esetében – ezek kialakulásáról később még lesz szó-, ahol már nem volt cél a Szent Korona ábrázolása, a vésnököknek láthatóan már nem kellett bajlódniuk a párták ábrázolásával, és a vonalakat könnyedén, és szabályosan a kupola széléig vezették, akárcsak az aquileai denáron. Lásd 17.sz. kép.

 

ÉH 133

ÉH 135

 

 

Aquileai denár

17.sz. kép.

 

Ha az az ÉH 132 esetén is az aquileai mintát akarták volna követni a vésnökök, akkor ugyanezt kellett volna tenniük. Miért nem tették? Véletlen biztos nem lehet mert, minél precízebb az érme vésete, annál jobban sikerült a párták ábrázolása is.

 

  1.  Nem elég hogy a kupola mintája megváltozik, de mit keresnek hirtelen a minták csúcsain pontok? (sz. kép) Ahhoz túl jó helyen és konzekvensen fordulnak elő a jó véseteken hogy hibák legyenek. Mi értelme lenne egy ilyen apró részlettel pepecselnie a vésnöknek egy kupola esetében? Egyáltalán mit keresne egy kupolán? Az aquileai denáron ennek természetesen nyoma sincs. A Szent Korona pártáin azonban vannak drágakövek, amelyek meg tudják magyarázni a pontok jelenlétét. (Lásd 18.sz. kép.)

18.sz.kép

 

Miért lenne a kupola középső oszlopának – és csak annak! – talapzatába beleütve egy plusz ék? (Lásd 19.sz. kép)

Azonkívül, hogy teljesen indokolatlan, még statikailag is zavaró. De, ha ennek esetleg lenne is oka, akkor az aquileai denáron miért nincs ilyen? Ha csüngőként tekintünk rá, úgy viszont azonnal értelmet nyer. (Lásd 20.sz. kép)

A szigla jel kizárható, mert ez minden, különböző sziglájú érmén megfigyelhető megfelelő tartásfok esetén.

 

19.sz. kép

 

20.sz. kép

 

  1. András érméjén miért lebeg a kupola? Az aquileai érmén miért nincsen ilyen anomália? Véletlen lenne ez a változtatás is, vagy csak arról van szó, hogy a koronás fő esetén ez a távolság a testtől biztosítja, hogy nem egy torz, „nyak nélküli” figurát kapunk?

 

  1. Véletlen-e, hogy az aquileai érmeképen található arányokat pont úgy módosította a tervező, hogy az jobban hasonlítson egy emberalakhoz? Az aquileai érme arányait megtartva egy nagyfejű, aránytalan testű alakot kaptunk volna. Lásd 21. sz. kép

 

 

 

21. sz.kép

 

  1. Véletlen-e, hogy a kettőskeresztek pont az ábra szélére kerültek? Véletlen-e, hogy így olyan kettőskereszteknek értelmezhetjük őket, amiket az uralkodó a kezeiben tart? Az aquileai érmén nem a szélén vannak a tornyok.
  1. Véletlen-e, hogy a kettőskeresztek tövénél öt-öt pont található, mintha ujjak fognák a kereszteket? Az aquleai denáron ilyen nincsen.
  2. Ha az ÉH 132 sz. érme előlapján valóban épület található, akkor a hátlapjára miért nem került az uralkodó alakja, ahogy az az aquileai érmén is van? Ezt mért nem másolta a tervező? Nem azért mert az előlapon már megtette?
  3. Véletlen-e az érme hátlapján a szokatlanul széles, és dupla vonallal készített kereszt ábrázolás, ami a latin korona abroncsainak arányaira jobban hasonlít? Véletlen-e, hogy II. András más érméin, még a későbbieken sincs ilyen?
  4. Véletlen-e a kereszt közepén a pont? Külföldi érméken előfordul ugyan, de csak ritkán. II. András más érméin azonban, még a későbbi kereszteken sincsen ilyen, csak ezen.
  5. Az érme hátlapján véletlenek-e a kereszt közötti körök és pontok, amiket a bélés díszei magyarázhatnak? Az egy-egy pont megszokott, és gyakori motívum, de mi magyarázza a plusz köröket?
  6. Egyetértve azzal, hogy az aquileai denárról átemelt motívum lehet az, amin két vízszintes vonal között egy pontokból álló vonal található, a következő kérdés merül fel: Véletlen, hogy II. András későbbi denárjain ugyanezek a motívumok élnek tovább? Azokon ugyanis emberalakot ábrázolnak. (22. sz.kép) Nem lehet, hogy a szemmel látható hasonlóság az alábbi érmék és az ÉH 132. sz. érmeképe között azért van, mert sematikusan ugyan, de az ÉH 132 is emberalakot ábrázol?

 

 

 

 

 

 

 

 

22. sz. kép

 

  1. Véletlen-e, hogy II. András korai érméin messze a leggyakoribb motívum az uralkodó és valamilyen épület – bástya, vár, templom – együttes ábrázolása? 16-ból 13 esetben ez így van. Lásd sz. táblázat.
  1. Véletlen-e, hogy II. András minden tetőt ábrázoló korai érméjén nyeregtető és nem kupola szerepel? Ez jellemzi egyébként a külföldi kortárs érmeképek túlnyomó többségét is. Nem lehet hogy egyszerűen csak a kupola formájú Szent Korona ihlette meg az érme tervezőjét?

Ha azt feltételezzük, hogy II. András érméjén csak egy kupola ábrázolása található, akkor választ kell adnunk a 3., 4., 5. számú kérdésekre, valamint el kell fogadnunk a véletlenek olyan mértékű halmozódását, ami azt gondolom, hogy így, együttesen nagyon valószínűtlen.

Ha azt feltételezzük, hogy II. András érméjén a Szent Korona ábrázolása látható, csak egyetlen dolgot kell elfogadnunk: hogy az érmekép tervezője egy egyszerű formai játékkal élt, és felismerte a Szent Korona kupolaformája és az aquileai érmén – vagy egy ahhoz hasonlón – található kupolaformája közti nyilvánvaló hasonlóságot. A különböző formai játék épület és emberalak között ráadásul kifejezetten népszerű, és gyakori volt II. András érméin. Lásd (23.sz. kép)

 

 

 

 

 

 

 

23. sz. kép

 

Mindezeket figyelembe véve nem gondolom, hogy az ÉH 132 érmeképe az aquileai denár véletlenszerűen alakított puszta másolata lehetne. Ahhoz túl egyértelmű, és túl sok formai és tartalmi célszerűség nyüzsög benne, amik mind a Szent Korona ábrázolását támasztják alá. Egy kreatív módon, többlet tartalommal felruházott vizuális parafrázisnak nevezném, ami az alkalmazott művészetekben kifejezetten gyakori jelenség.

 

Kísérlet az ÉH 132 sz. érme, és az ahhoz kapcsolódó mutációk grafikai kialakításának a rekonstruálására

 

Az ÉH 132 .sz. érme tervezője láthatóan a Szent Korona részletes ábrázolására helyezte a hangsúlyt az arc ábrázolása helyett. Miért nem jelölte egyértelműbben az arcot? Erre két okot is látok: Egyrészt felület túl kicsi ahhoz, hogy a részletes koronaábrázolás alá az arc vonalai is elférjenek. A korona csúcsán a dísz már így is szinte hozzáér az érme pereméhez. A szemeket ettől persze még meg lehetett volna jeleníteni, ahogyan azt például II. László denárján megtették – lásd 24. sz. kép.  – ezért kísérletképpen egy manipulált képpel megnéztem, hogy szemekkel hogyan mutatna II. András érméje. Az eredményből az derült ki, hogy a csüngők pontjai éppen rossz helyre estek, és emiatt egy „pókszem-szerű” sűrű, zavaró minta alakult ki, -lásd 25.sz. kép. Érthető, ha az érme tervezője a letisztultabb, sematikusabb érmekép mellett döntött. Másrészt grafikus bízott abban, hogy a sematikus, leegyszerűsített ábrázolásmód ellenére értelmezhető lesz a grafika, és felismerhető lesz a korona. A hangsúlyt így a koronaábrázolásra helyezte, hogy az legyen a fókuszban, az érvényesülhessen, és az arcot a szokásosnál jobban leegyszerűsítve, csak a szemöldökívekkel jelezte.

 

24.sz.kép

 

 

 

25.sz.kép (manipulált)

 

 

Feltételezésem szerint azonban annyiban elszámította magát, hogy a lakosság túlnyomó többsége sosem látta a Szent Koronát – kivéve, akik közelről nézhették a koronázási ünnepséget Székesfehérváron -, és szándéka ellenére az ÉH-132 sz. érme nehezen volt értelmezhető az emberek számára. Nekik a korona a klasszikus formájú, „háromágú” királyi fejék lehetett, ahogyan azt évszázadokkal korábban, és évszázadokkal később is jellemzően ábrázolták a középkorban. A Szent Korona egyébként is viszonylag új formája egyszerűen ismeretlen volt Magyarország lakosai számára, és az ÉH 132 sz. érme nem tudta betölteni azt a szerepet, amit a megbízó – II.András – szeretett volna, ezért koncepciót változtattak.

Az ÉH 133.sz. obuluson talán még csak a kisebb méret az oka, hogy meg sem próbálják a Szent Korona azon jellegzetességeit visszaadni, amik a denáron megtalálhatóak, de az ÉH 135. számú érmén már látszik az erőlködés, hogy „újragombolják” az érmeképet. A hátlapot teljesen lecserélik madármotívumra, az előlapon pedig egy felemás és erőltetett hibrid érmekép alakul ki. Eltűnnek a Szent Korona jellemzői, a gyöngysor, a párták, és a csüngőkből is csak kettő marad, amikről hiányoznak a díszek. A csúcsdíszből három lesz, és elemelkednek az ív tetejéről, amivel stilizált koronát formáznak. Az egész egy olyan sematikus fejre hasonlít, ahol a csüngőkből nyak lett, a koronából fej, miközben az aquileai denár diagonális mintái is visszaköszönnek rajta. Ez a „fából vaskarika” megoldás talán csak még jobban összezavarta a látvány befogadóit, és vélhetően ezt a csorbát volt hivatott kiköszörülni az ÉH 146-os, és a H214 érme. Ezek esetében ugyan hasonló a mondanivaló, a kompozíció és a motívum is, de mind az emberábrázolás, mind a korona – még mindig stilizálva, de azért már kevésbé – immáron könnyen felismerhetővé válik.

 

ÉH 132

 

ÉH 133

ÉH 135

 

ÉH 146

 

 

ÉH 214

 

Következtetések, feltételezések:

Mivel a korona elnyerése II. András számára egy nehezen elért és áhított cél volt, és a Szent Korona csak ezen az érméjén lelhető fel, ráadásul azon is kiemelt szerepet élvezve, ezért valószínűsíthető, hogy az érme legkorábban a koronázása alkalmából készült és így vagy az 1206-os pénzcserén, vagy esetleg kevéssel ezután került forgalomba.

A tetején akkoriban egy gömbölyű, vagy talán ovális csúcsdísz állhatott-valószínűleg egy nagyobb drágakő, ahogyan a korszak kamelaukion koronáin megszokott volt. Ez feltehetően a két korona összeillesztésénél már felkerült a „kész” Szent Koronára. A lukat a korona tetejére tehát, már ekkor fúrhatták.

A bélését a latin korona keresztpántjai között szimmetrikusan, mind a négy negyedben egy-egy nagyobb, és egy-egy kisebb kerek dísz – talán szintén drágakő – gazdagíthatta.

Az azonos oldali csüngőkön feltehetőleg legalább egy, azaz összesen legalább három nagyobb dísz – talán drágakő lehetett. A középső csüngő alján a dísz eltért a szélső csüngőkétől, és a mai ismert díszre hasonlított.

A Szent Korona az ÉH 132 verése és az első, 15. vagy 16.sz-i ábrázolása között eltelt évszázadok során többször is volt külföldi, más urak, uralkodók birtokában. Feltételezem, hogy az egyik – vagy akár több – ilyen alkalom során került eltávolításra a Szent Korona csúcsdísze, a bélése – vagy csak az azon lévő drágakövek – illetve a csüngők nagyobb díszei. Ezek azok, amiket a Szent Korona komolyabb csonkítása nélkül, könnyedén „ellophattak” ideiglenes birtokosai, ezek értek a legtöbbet, ezeket lehetett a legkönnyebben értékesíteni. És ezek azok, amik az adott történelmi korban, az adott módon később pótlásra kerültek kialakítva a ma is ismert Szent Korona képét. Ezeknek a feltételezett eseményeknek a menetére nem kívánok kitérni, mert nem része a tanulmányomnak.

Összegzés

A kutatásom egy véletlen vizuális „kincs” felfedezésével kezdődött, ami ennek a tanulmánynak a legegyszerűbb, legnyilvánvalóbb és legfontosabb eleme: Az ÉH 132 sz. érmeképén részletekbe menően felismerhető a „kupolában” a Szent Korona első hiteles ábrázolása. Ezt mind az érmekép elemei, mind a kor történelmi, művészettörténeti háttere, és a kor érméinek jellegzetes motívumhasználata alátámasztja. A tartalmi, és grafikai összefüggéseket elemezve feltételezéseket tettem az érme keletkezésének a körülményeire, a keltezésére, a Szent Korona egykori kinézetére, és történetére nézve, amik egyrészt magyarázatot adhatnak a vele kapcsolatos korábbi kérdésekre, másrészt támpontot adhatnak további kutatásokhoz.

 

Opitz Emberalak Uralkodó koronával Épület Kupola Korona gyöngy
21.4.1.1     1    
21.10.1.1   1 1   1
21.12.1.1   1 1   1
21.14.1.1     1    
21.16.1.1 1   1    
 18.11.1   1 1   1
 20.1.1 1   1    
 22.1.1 1   1    
 23.1.1 1   1    
 25.1.1 1?   1?    
 26.1.1 1   1    
 27.1.1   1 1   1
 30.1.1   1 1   1
 32.1.1 1   1    
 33.1.1     1    
 34.1.1   1 1   1
 34.2.1   1 1   1
           
Összes 6 7 16 0 7

1.sz. táblázat

Hivatkozások:

*köszönettel tartozom Kozák Bélának, a középső csüngővel kapcsolatos meglátásáért

**köszönettel tartozom Csiszér Tamásnak, amiért rendelkezésemre bocsátotta Réthy eredeti rajzát

„Köszönettel tartozom a fotók, érmék, vagy egyéb segítségért a Pannonia Terra Numizmatikának, a Coins Hungary-nek, a Coinpointnak. Külön köszönet az Opitz Numismatica szerzőinek a nagy segítséget jelentő katalógusért.”

[1] Folia archeologica 49-50.Endre Tóth: A magyar Szent Koronáról. Kutatástörténeti beszámoló

[2] Buzási Enikő – Pálffy Géza: A magyar korona eddig ismert legkorábbi autentikus ábrázolásának keletkezéséről 217.o.

[3] Dr. Lovag Zsuzsa: A koronakutatás vadhajtásai. Művészettörténeti értesítő 1986/6 34-39 p

[4] Gedai István : Román Kori Éremművészet Árpád-házi Pénzeken (Hermann Ottó Múzeum Évkönyv – 27. (1999) 356.o.

[5] Tóth Csaba, Kiss József Géza: Opitz III. 15.o.

[6] Dr. Réthy László: CNH -1899 26.o.

[7] Tóth Csaba, Kiss József Géza: Opitz III. 61.o.

[8] Gedai István : Román Kori Éremművészet Árpád-házi Pénzeken (Hermann Ottó Múzeum Évkönyv – 27. (1999) 356.o.

[9]  Tóth Endre, Szelényi Károly: A magyar Szent Korona-Kossuth Kiadó 2000, 22.o.

[10] Vajay Szabolcs: A Szent Korona kamelaukion jellege. Nyugati magyar tanulmányírók antológiája 1987.

Facebook Kommentek