Rögbizhetett-e Hajós Alfréd?

Hajós Alfréd közismert személyiség, úgy is mint az első magyar olimpiai bajnok, továbbá mint a hazai labdarúgás egyik úttörője. Sokak számára szintén tudott róla, hogy építészmérnökként is számos épület fűződik a nevéhez – ezek közül talán a legismertebb a debreceni Aranybika Szálloda. Rögbijátékosként azonban valószínűleg még senki sem hallott róla, azonban az alábbi sorokban igyekszünk választ adni a címben szereplő kérdésre.

A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésében készült

Az 1800-as évek végén nem voltak ritka az all round sportsmanek, akik több sportágban kipróbálták magukat, és igyekeztek is helyt állni. Egyik képviselője volt ennek a típusnak Hajós Alfréd (1878-1955), aki úszóként és labdarúgóként kiválóan megállta a helyét. Érdemes hozzátenni, hogy az akkoriban Magyarországra éppen becsordogáló vagy épp betörő sportágak száma miatt volt bőven lehetőség a választásra. Ez pedig az iskolai testnevelésben is megmutatkozott.

Hajós Alfréd (1878-1955) – Forrás: Wikimedia Commons

Ottó József (1861-1920) pedagógusként a 19. század utolsó évtizedében az iskolai testi nevelés fontosságának hirdetője volt. Nemcsak a szavak szintjén, írásaiban fejtette ki nézeteit,[1] illetve publikált játékleírásokat,[2] hanem a gyakorlatban is próbálta fejleszteni mind diákjait, mind kollégáit. Több ízben is tartott „játéktanfolyamokat” (ma úgy mondanánk: továbbképzéseket) tanároknak, amelyek során megismerkedhettek olyan játékokkal, amelyeket taníthattak az iskoláikban.[3] Maga Ottó József a budapesti V. kerületi állami főreáliskolában oktatta is az általa bemutatott játékokat.

Ottó József (1861-1920) – Forrás: A magyar futball és a Magyar Labdarúgók Szövetsége. 1897, 1901, 1925. MLSZ, Budapest, 1926, 111. o.

Itt az oktatott játékok közt szerepelt az angol rúgólabda, amely elnevezés alatt azonban nem az association footballt kell érteni, hanem a rugby footballt. A játékról Ottó József is adott leírást, ebből pedig rögtön kiderül, hogy nem a végül Magyarországon is gyorsan népszerűvé váló sportról van szó:

A játszók száma 30

Bár a korszakban a labdarúgás és a rögbi még meglehetősen archaikus módon festett mai szemmel nézve. Egy akkori laikus szemlélő számára ugyanakkor még a labda megszerzéséért folyó küzdelem még tűnhetett is hasonlónak, a két sportágat már akkor is nagy különbségek választották el egymástól. Ilyen alapvető eltérésnek tekinthető, hogy a játékokat 11-11, illetve 15-15 fős csapatok játszották, és a labdák alakja is eltért egymástól.[4] Nemcsak Ottó József, hanem Bély Mihály is a rögbit ismertette 1896-ban megjelentetett kis füzetében „angol rugósdi” elnevezés alatt. Bély külön kiemeli, hogy az akkori nézettel szemben a football egyáltalán nem veszélyes játék, igaz csak tizennyolc éven felülieknek ajánlja űzését[5] – később csak a rögbin ragadt meg a durvaság, mint jelző. Igaz, 1900-ban Del Medico Ágoston Budapest főváros közgyűlése elé olyan javaslatot terjesztett, amelyben javasolta, hogy a labdarúgást tiltsák be az összes iskolában, mivel az balesetveszélyes.[6] A szalámigyáros javaslatát egy kisebb vita követte, azonban a beadványt elutasította a közgyűlés.[7]

Visszatérve a fő felvetéshez: kapcsolódhat-e Ottó József rugdaló-oktatása Hajós Alfrédhoz? Ennek megválaszolásához fontos kapcsolódási pont egy 1912 tavaszán megjelent visszaemlékezés. A nevezett írás név nélkül jelent meg a Gillemot Ferenc (1878-1916) által szerkesztett A tribün című hetilapban, amely Az Est lapcsaládhoz tartozott. Hogy a cikk megjelent, annak oka volt, hogy éppen Az Est magára vállalta az első két hivatalos magyarországi rögbimérkőzés szervezését – ebben a korábbi labdarúgónak, sportvezetőnek, újságírónak, az első világháborúban fiatalon elesett Gillemot Ferencnek is nagy szerepe volt.

Gillemot Ferenc (1878-1916) – Forrás: Siklóssy László: A magyar sport ezer éve. III. kötet. Országos Testnevelési Tanács, Budapest, 1929, 116. lap

A kérdéses írás a rögbit főként mutatta be az újságolvasó közönségnek, emlékként ugyanakkor felidézte, hogy a BTC végül (amely csapatnak egyik vezető személyisége volt maga Ottó József is a századfordulón) Ray Ferenc, Stobbe Ferenc és Yolland Artúr döntése értelmében inkább a labdarúgást választotta a rögbi helyett. Arról ugyanakkor szintén szót ejt a szerző, hogy a Markó utcai főreálgimnázium udvarán rögbivel ütötték el az időt a diákok.

Reggelenként és az órákat követő szünetek alatt dr. Ottó József tornatanár felügyelete alatt folyt a játék. S itt szokták meg a játékot a későbbi mérkőzések ismert játékosai: Hajós, Pesky, Mistey, Gillemot, Lindner, Ordódy stb.

Nem zárható ki, hogy a fentebbi sorokat maga Gillemot vetette papírra, akinek a neve szintén szerepel a felsorolásban. A sportokért rajongó (atlétikában és a kerékpársportban is sikeres) Gillemot a Műegyetemi AFC csapatát erősítette labdarúgóként, majd több csapat, valamint a Magyar Labdarúgó Szövetség létrehozásánál is felbukkant szervezőként. A névsor további tagjairól is érdemes szót ejteni: Pesky Vilmos a BTC játékosaként szerepelt az első magyarországi nemzetközi labdarúgó mérkőzésen (BTC-Vienna Cricket and Football Club 0:2) 1897. október 31-én. Lindner Ernő a MAFC kötelékébe tartozott (Gillemot mellett ő is a labdarúgócsapat alapítója volt), egyben játszott a magyar válogatott első mérkőzésén, a Richmond AFC ellen 0:4-re elvesztett találkozón. A felsorolásban szereplő Mistey név valószínűleg elírás, és Misky Ferencet takarhatja, aki Lindner és Gillemot csapattársa volt a MAFC-ban, valamint szintén pályára lépett a Richmond AFC ellen. Ordódy Béla szintén a BTC játékosaként szerepelt először a magyar labdarúgó élvonalban. Esetükben is all round sportsmanekről van szó: Pesky Vilmos birkózott, Ordódy Béla pedig vízilabdázott, majd később jégkorongban vívott ki magának elismerést.

Hajós Alfréd – ekkor még Guttman Arnold néven – valóban az ő iskolatársuk volt. Olyannyira, hogy Gillemot Ferenc és ő padtársak voltak,[8] és velük egy osztályba járt még Pesky Vilmos is. Az 1894-ben végzett VIII. B osztályba járó három említett sportember alatt járt egy évfolyammal Misky Ferenc, a VI. B osztályt pedig Lindner Ernő látogatta. Ordódy Béla neve 1894-ben még nem bukkan fel az iskolai értesítőben, 1897-ban azonban már a VII. B osztály tanulója volt.[9]

S hogy a Gillemot Ferenc lapjában megjelent visszaemlékezést megerősíti, hogy az iskola értesítője szerint már az 1891-1892-es tanévben is gyakoroltatta Ottó József az „angol football” játékot a diákokkal.[10] Képi emléke is van a rögbi gyakorlásának. A sportág leírását közlő, 1897-ben megjelent Ifjúsági játékok című könyvében a játékok képét, menetét több esetben fotókkal is illusztrálja. Így a „rugdaló (rugby football)” három fényképen jelenik meg. Ezek közül kettőt harminc évvel később Siklóssy László újra közölt saját munkájában.[11]

Rugdalót játszó diákok a Markó utcai iskola udvarán – Forrás: A magyar sport ezer éve. III. kötet, 107. lap

Hajós Alfréd tehát Ottó József tanítványaként igenis dobálhatta a tojás alakú labdát a Markó utcai iskola udvarán, azonban idős korában papírra vetett visszaemlékezése szerint már ekkor is inkább az úszás vonzotta főként. Az előbbiek ismeretében már másként is lehet értékelni memoárjának utolsó fejezetét, amelyben labdarúgó karrierjéről ad számot. Felidézi többek között, hogy Stobbe Ferenc és Ray Ferenc miként hoztak gömb alakú futball-labdát a BTC egyik Markó utcai edzésére:

Egyszerre csak megjelent a tornaterem ajtajában Stobbe Ferenc fiatal barátjával, aki se szó, se beszéd — minden előzetes bejelentés nélküli, egy futball-labdát hajított közéjük. Egyszerre felbomlott a fegyelem, a rend, mindenki azon igyekezett, hogy magának kaparintsa meg a labdát. Közben a labda a földre került s ekkor ösztönösen lábukkal adták tovább a játszók. Így született meg 1896. december 18-án este a magyar labdarúgás.[12]

A leírás érdekessége, hogy a játékszer nem azonnal került a földre, és hogy a labdát már a levegőben megpróbálták valahogy megszerezni az ott tartózkodók. Valószínűleg a levegőben lévő labdát még kézzel próbálták meg elkapni, azonban a leírásból úgy tűnik, hogy azt nem adogatták tovább. Ehhez hasonló játékmenetről Bély Mihály így írt:

Midőn valamelyik játszónak sikerült a labdát a levegőből elfogni, jogában áll azzal az ellen várába rohanni; ha ez sikerül, a játék meg van nyerve.[13]

Nem zárható ki, hogy Ottó József óráinak emléke (Hajós megemlíti őt memoárjának elején, de egyik labdajátékot sem hozza szóba vele kapcsolatban) még élt a BTC sportolóiban, amikor meglátták a labdát. Az esetről Hajós visszaemlékezésén kívül nincs más leírásunk. Elképzelhető azonban a bekezdésnyi szöveg alapján, hogy a levegőben dobálták, a földön pedig rúgták a labdát – ez pedig inkább a rögbi játékmenetére emlékeztet, mint a futballéra.

A magyar labdarúgás megszületésére vonatkozó megállapítása nem tekinthető pontosnak, mivel a leírt esemény előtt másfél hónappal zajlott le Budapesten „pékerdei csata,” ahol Löwenrosen Károly labdáinak köszönhetően zajlott le egy futballmérkőzés, és újabb kutatások szerint a gömb alakú játékszert – így az association footballt – ismerték már a fővárosban, amikor Ray Ferenc bedobta a labdát a BTC sportolói közé. Az viszont kétségtelen, hogy Hajós Alfréd és a BTC valóban ott volt a magyar labdarúgás bölcsőjénél. Bár középiskolás évei során Gillemot és padtársa minden bizonnyal rögbiztek is, a sport csak jó hetven évvel később tudott gyökeret ereszteni Magyarországon. Ezt azonban már egyikük sem érte meg.


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Felhasznált források és irodalom:

A budapesti V. kerületi állami főreáliskolájának huszadik évi értesítője az 1891-92. tanév végén. Szerkesztette: Hofer Károly. Budapest, 1891

A budapesti V. kerületi állami főreáliskolájának huszonharmadik évi értesítője az 1894-95. tanév végén. Szerkesztette: Hofer Károly. Budapest, 1895

A budapesti V. kerületi állami főreáliskolájának huszonhatodik évi értesítője az 1897-98. tanév végén. Szerkesztette: Hofer Károly. Budapest, 1897

Bély Mihály: Angol Rugósdi (Foot-ball). Tornajátékok füzetkékben X. Kiadja Kókai Lajos, Budapest, 1896

Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1900. Budapest Székesfőváros, Budapest, 1900

Fővárosi Lapok, 1893. október 7.

Gillemot Katalin: Az első. Szubjektív életrajz Gillemot Ferencről (1875-1916) a magyar sport polihisztoráról halálának 100. évfordulója alkalmából. Budapest, 2016

Hajós Alfréd: Így lettem olimpiai bajnok. Sport Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1956

Herkules, 1895. május 1.

Herkules, 1900. június 15.

Ottó József: Ifjusági játékok középiskolák számára. Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), Budapest, 1897

Siklóssy László: A magyar sport ezer éve. III. kötet. Országos Testnevelési Tanács, Budapest, 1929

Szegedi Péter: Az első aranykor. A magyar foci 1945-ig. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2016

Zeidler Miklós: A labdaháztól a Népstadionig. Sportélet Pesten és Budán a 18-20. században. Kalligram, Pozsony, 2012

Jegyzetek:

[1] Ottó József: Németország és Svájcz középiskoláinak testi nevelése. In: Magyar Pedagógia. 3. évfolyam, 1894, 95-103. o., 146-152. o., 175-184. o.

[2] Ottó József: A testgyakorlás alapelemei. Tudományos zsebkönyvtár 90-91. Stampfel Károly kiadása, Pozsony-Budapest, 1901, Uő.: Ifjusági játékok középiskolák számára. Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai), Budapest, 1897

[3] Fővárosi Lapok, 1893. október 7., 2269. o., Herkules, 1895. május 1., 73. o.

[4] Fontos kiegészítés, hogy éppen a jelenleg tárgyalt időszakban jött létre a ligarögbi, amelyet tizenhárom fős csapatok játszanak. Jelen írás azonban nem foglalkozik a ligarögbivel: a rögbi szó említésekor a 15-15 fővel játszott uniós rögbiről esik szó.

[5] Bély Mihály: Angol Rugósdi (Foot-ball). Tornajátékok füzetkékben X. Kiadja Kókai Lajos, Budapest, 1896. A kiadvány szövegét közli továbbá: Siklóssy László: A magyar sport ezer éve. III. kötet. Országos Testnevelési Tanács, Budapest, 1929, 372-373. o.

[6] Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1900. 11. rendes közgyűlés jegyzőkönyve, 1900. május 2. Budapest Székesfőváros, Budapest, 1900, 211-212. o.

[7] Herkules, 1900. június 15. 81-82. o., Szegedi Péter: Az első aranykor. A magyar foci 1945-ig. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2016, 145. o.

[8] Gillemot Katalin: Az első. Szubjektív életrajz Gillemot Ferencről (1875-1916) a magyar sport polihisztoráról halálának 100. évfordulója alkalmából. Budapest, 2016

[9] A budapesti V. kerületi állami főreáliskolájának huszonhatodik évi értesítője az 1897-98. tanév végén. Szerkesztette: Hofer Károly. Budapest, 1897, 101. o.

[10] A budapesti V. kerületi állami főreáliskolájának huszadik évi értesítője az 1891-92. tanév végén. Szerkesztette: Hofer Károly. Budapest, 1891, 51-52., 54., 56., 65. o. Érdekességként megjegyezhető, hogy a későbbi iskolai értesítők arról is tanúskodnak, hogy az 1887-es születésű Karinthy Frigyes szintén Ottó Józsefnek köszönhetően lógott a szeren.

[11] Siklóssy László: A magyar sport ezer éve. III. kötet. Országos Testnevelési Tanács, Budapest, 1929

[12] Hajós Alfréd: Így lettem olimpiai bajnok. Sport Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1956, 84. o.

[13] Bély, i. m.

A borítóképen a Markó utcai főreálgimnázium épülete látható 1900-ban – Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

Facebook Kommentek