Magyarirtás számszeríjas frankokkal – Történészi szemmel röviden A pozsonyi csata c. animációs filmről

Hétfőn este adta az m5 A pozsonyi csata című animációs filmet, amely az előzetesét követően, majd a filmzenéjének az ismertté válása után hamar a különböző vélemények kereszttüzébe került. Az egyik oldalról a történelmietlen mondatokat és az évtizedes késésben szenvedő grafikát említették a legfontosabb hibák között, míg a készítők és a filmet finanszírozó Magyarságkutató Intézet elsősorban arra hívták fel a figyelmet, hogy egy régi adósságot törlesztenek a megvalósítással. Mivel nem akartam véleményt nyilvánítani az előzetes alapján, ezért itt az NTF-en sem szóltam hozzá a vitához, ám most, hogy láttam a filmet, érdemes összeszedni néhány gondolatot róla.

Fiatalság és animáció

Mind az Magyarságkutató Intézetnek, mind a Történelmi Animációs Egyesületnek (TAE), mind pedig a filmet műsorra tűző m5-nek deklarált célja volt, hogy nyisson a fiatalok felé, érdekessé tegye a számukra is a magyar történelmi hagyományokat. A nemes szándék megvalósításába azonban hiba csúszott, a végeredmény ugyanis aligha fogja lenyűgözni azokat, akik már láttak hasonló animációkat. Én közelebb vagyok a negyvenhez, mint a harminchoz, így eszem ágában nincs találgatni, hogy a fiatalok mit és hogyan néznek, de a felmérések szerint nem a televíziózás tölti be a harminc alattiak mindennapjait. Azok, akik nap mint nap nézik a Youtube-ot, ahol olyan játékokról szóló gameplayek vannak, mint a magyarokat is bőséggel tartalmazó Kingdom Come: Deliverance, a pozsonyi csatáról szóló film inkább kínos feszengéssel fogja eltölteni.

Többször felbukkanó késő középkori, kora újkori női viselet.

A laikus néző számára is feltűnő a film egyenetlen színvonala. Mintha jobban kidolgozott és már kész anyagokat fűztek volna egybe, és az átkötésekre már kevesebb idő és energia maradt. Az első nagyjából tíz perc például egy honfoglaló magyarokról szóló animációs dokumentumfilm relatív jól megvalósított mintája lehetett volna, vadászjelenettel és a hétköznapi élet tereinek a bemutatásával. Erre egyébként a film közepe felé még egyszer sor került, immár a Kárpát-medence viszonyait bemutatva.

Részlet a pozsonyi csata című animációs filmből.

Ugyanakkor feltűnően hiányzott a mimika, ami manapság minden egyes játék vagy jobb minőségű animációs dokumentumfilm részét képezi. A lovak és az emberek pedig rendkívül korlátozott mozgásfajtákat mutattak be, ami egysíkúvá tette az egész alkotást.

Arról nem is beszélve, hogy míg a látottak a Youtube-on még akár jól is nézhettek ki, ám ha valaki egy nagyfelbontású tévén követte a filmet, az óhatatlanul pocsék CGI-jal szembesülhetett. Ez intő jel lehet, hogy ami jól mutatott a TAE korábbi munkáiban a Youtube-on, addig ez a produkció a tévére nem állt készen. A végeredményből úgy tűnik, hogy nagyon elsiették a produkció közzétételét.

Sem kiirtani, sem Árpádot, sem Pozsonyt?

A Makoldi Miklós és Mátéffy Attila szakértése mellett megvalósuló film több súlyos tévedést tartalmaz, ami a történeti és régészeti tényeket illeti. Bár Baltavári Tamás a Magyar Nemzetben, majd vele együtt Makoldi Miklós a műsort megelőző Ez itt a kérdés című műsorban az anakronizmusokat azzal védték, hogy a pozsonyi csatáról rendkívül kevés adatunk maradt fent, a filmbe jócskán bekerültek olyan elemek, amelyek aligha magyarázhatóak azzal, hogy fantáziával kívánták kitölteni a hiányzó űrt.

Árpád és társainak szarvas lovait a szkíta kor leletei ihlették. Azonban ezek áldozati díszek voltak, harcban, pláne lovasrohamok alkalmával nem használták őket, mivel nem védtek és nem voltak praktikusak.

Az egyik a magyarok kiirtásáról szóló mondat, amely magyarul szó szerint elhangzik és mind a mai napig idézik: „Ugros… eliminandos esse.” Csakhogy mindazok, akik így idézik Johannes Aventinus, 16. századi történetíró szavait a rendelkezésről, meghamisítják a forrást. Az ugyanis így néz ki: „ibi decretum omnium sententia Ugros Boiariae regno eliminandos esse”. Vagyis szó sincs arról, hogy a magyarokat ki kellene irtani, hanem Bajorországból akarták őket elűzni. Hogy ezt a szakértők, Makoldi Miklós és Mátéffy Attila miért nem jelezték, az teljesen érthetetlen.

További két bizonytalanság terheli a pozsonyi csata bemutatását, noha érthető okokból erre már nem kívántak kitérni. Az egyik, hogy a csata helyszíne korántsem biztos, hogy Pozsony volt, a forrásokban szereplő Brezalauspurc helynevet, vagyis feltételezhetően Breszláv várát ugyanis nem tudjuk 100%-os bizonyossággal Pozsonnyal azonosítani. Nemrég Szőke Béla Miklós vetette fel, hogy Breszláv vára alatt valójában Mosaburgot, vagyis a mai Zalavárt kellene értenünk.

Szintén nem tudjuk, hogy Árpád részt vett-e a csatában. Bár Anonymusnál szerepel a 907-es dátum, és ez a pozsonyi csata időpontja is, ám könnyen lehet, hogy csak véletlenül egyeznek az évszámok, mivel a Névtelen Jegyző minden más évszáma hibásnak bizonyult. Amennyiben viszont mégis okkal jegyezte le a dátumot, úgy az sem kizárt, hogy Árpád már a csata előtt meghalt, és ezért támadtak pont ebben az időben a keleti frankok a magyarokra.

A pozsonyi csata című filmben a frankok számszeríjat is használnak, és meglehetősen gyorsan töltik újra őket. Mindkét megoldás anakronisztikus.

Ha el is fogadjuk azokat az ellenérveket, hogy a honfoglaláskori magyarság megjelenéséről keveset tudunk, mindez nem vonatkozhat a frankokra, ám az ő ábrázolásuk sem sikerült hibátlanra. Egyes frank lovasokon 16. századi, reneszánsz sisak figyelhető meg, a frank tábort érő magyar támadásnál pedig számszeríjakból lövik eleinket. (Nemcsak a pozsonyi csata készítői használták ezeket az elemeket, a Vikingek című sorozat első évadában szintén előfordultak). Mindkét elem jóval későbbi, mint az ábrázolt 10. század. Hogy ez miért került így a filmbe, szintén érthetetlen. A frank lovasoknál ráadásul megjelenik a kengyel is, pedig arról tudjuk, hogy az avarok majd a magyarok hatására terjedt el Európában, és széles körben a nyugati lovasság ekkor még nem használta.

Frank lovas az animációs filmból. Jól látható az anakronisztikus sisak. A kengyelt és a kantárvereteket inkább a magyar leletek ihlethették.

„Hová sodor a szél, tizenhat milliót?”

A magyar viseletek bemutatását még nagyobb eklektikusság jellemzi. A fentebb említett részletekben, amelyeket vélhetően időben kidolgoztak, relatív pontosan ábrázolt tarsolylemezek, övveretek, gazdagon díszített selyemruhák jellemzik. Ám a női mellékszereplőkön időnként megjelenik a késő középkori ruházat, valamint láthatunk szarvasagancsos süvegdíszt, amit talán egyenesen a Magyar vándor című film ihletett meg.

Az ópusztaszeri gyűlésnél valahogy sikerült egy hun üstöt is grafikusan megjeleníteni, ami azért probléma, mert a hun áldozati üstök használatára a honfoglaló magyarság körében semmilyen bizonyíték nincs.

Hun áldozati üst az előtérben, funkció nélkül. A vezérek ruházatán lévő párduc- és tigriskacagány népszerű ikonográfiai ábrázolás, amely a kora újkortól kezdve terjedt el, ám valójában Árpádék nem viseltek ilyesmit.

Bár sokszor említették már az előzetes kritikáinál is, a nagyszentmiklósi bikafejes kürt (illetve a készlet további darabjainak) felbukkanása a megbocsáthatóbb tévedések közé tartozik. A szakirodalomban ugyanis sokáig elterjedt nézet volt, hogy a nagyszentmiklósi kincs egy magyar előkelő tulajdonában állt, mielőtt földbe került. (Még Ajtony is felmerült konkrét tulajdonosként). A kincs kiterjedt kutatása azóta ezeket a nézeteket megcáfolta, de nem egy teljesen elrugaszkodott ötlet volt betenni a filmbe.

 

A legnagyobb probléma azonban nem is feltétlenül ezekkel a hibákkal van. Ha az a cél, hogy egy olyan alkotás szülessen, ami után büszkén gondolunk az őseink teljesítményére, akkor a végeredmény egyértelműen célt tévesztett. A kissé megkopott frissességű grafika, a mimika nélküli arcok, az azonosulható hősök, egyáltalán az a fajta modern mese, ami eladhatóvá és azonosulhatóvá tesz számos filmet és sorozatot, hiányzott ebből az alkotásból. Ha úgy tekintünk rá, mint első lépésre, akkor is csak annyit állapíthatunk meg, hogy még nagyon sokat kell haladnunk azon az úton, hogy egy olyan végeredményt kapjunk, ami egyszerre felemelő a magyar nézők számára, és egyszerre van mögötte tisztességes szakmai tartalom.

(2020. december 21. 21:00 – A pozsonyi csata. m5)

Online megtekinthető: https://mediaklikk.hu/video/a-pozsonyi-csata/


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


A képek a mediaklikk.hu-ról származnak.

Facebook Kommentek