Két nő szerepe egy ÁVH nyomozásban

Hajabácsné Dobos Dóra

1950 júliusában egy Barta Dezső nevű főhadnagy, aki az Államvédelmi Hatóság munkatársa volt, több másolatot gyűjtött össze azzal a céllal, hogy megfelelő összeköttetések révén eljuttassa Amerikába vagy Angliába, amiért cserébe magának és az akcióban részt vevő személyeknek kért volna disszidálási lehetőséget megfelelő biztosítékkal. Akciója azonban, főleg az indiszkréció hiánya miatt, kudarcba fulladt, az ÁVH elkezdte felgöngyölíteni az ügyet, ismerősei és rokonai lettek őrizetbe véve, előállítva és elítélve, míg ő maga menekülés közben tüdőlövést kapott, végül főbe lőtte magát. Ügyét egy korábbi tanulmányomban az ÁVH vizsgálati dossziékat elővéve már megvizsgáltam, azonban az akcióban részt vevő két család, a Mészöly és a Szegedy-Ensch család nőtagjai további sorsára, és az ügyhöz való hozzáállásukra külön kitérnék.

Szegedy-Ensch Sándor és Mészöly Szilárd akkor keveredtek bele az esetbe, amikor az ügyet folyamatosan felgöngyölítő ÁVH már Barta Dezső nyomában járt. Szegedy-Ensch az egyik vádlott, dr. Tóth Miklós régi barátja volt, és az ő javaslatára vették fel vele a kapcsolatot, miután Bartával ráeszméltek, hogy Tóth Miklós nem rendelkezik megfelelő kapcsolatokkal az iratok célba juttatása szempontjából, így eltökélték, hogy beavatnak még egy személyt, akinek feladata lett volna, hogy a követségen megérdeklődje Tóth Miklós valamelyik kapcsolatának a címét, akiket felhasználva a kérdéses iratokat átadhassák. Erre Szegedy-Ensch Sándor vállalkozott:

„Dr. Tóth Miklóssal szoros baráti kapcsolatban álltam, és ő, mivel én állás nélkül voltam, megígérte, hogy támogatni fogja elhelyezkedésemet az ő ismeretségi körén keresztül. 1950. július 15-én Tóth felhívott engem telefonon és közölte velem, hogy jöjjek a Russwuld cukrászdába [valószínűleg a Várnegyedben lévő Ruszwurm cukrászdáról van szó, hiszen Tóth Miklós lakása az Attila út 103-105. alatt volt, amitől néhány háztömbnyire a fent említett cukrászda is megtalálható – H. D. D.], mert állás ügyben szeretne velem beszélni. […] Tóth és az idegen személy [Barta Dezső – H. D. D.] a disszidálásról kezdtek el beszélgetni, és én is bekapcsolódtam ebbe a kérdésbe, mivel én is disszidálni akartam a feleségemmel és anyámmal együtt.”[1]

A Ruszwurm cukrászda híres, sokat látott berendezése 1939-ben (Szöllősy Kálmán/FORTEPAN, 149534)

Tóth Miklós lakásán megjelentek az ÁVH emberei, és mialatt Szegedy-Ensch beengedte őket, addig Barta Dezső elmenekült az ablakon keresztül. Az ÁVH így csak Szegedy-Enscht és Tóth Miklóst vette őrizetbe. Szegedy-Ensch Sándor feleségét, Szegedy-Ensch Sándornét (szül. Gensinger Margit) a vallomások során nem említette egyik vádlott sem, és a bíróság ítéletében sem szerepelt vádlottként. Azonban a vizsgálati dossziéban megtalálható az ő tanúvallomása is, ami alapján fény derül az ő szerepére: beszélt dr. Tóth Miklós telefonhívásáról, amiben áthívja magukhoz Szegedy-Ensch Sándort egy „mulatáson” való részvételre, ahová férje el is ment. Azonban mivel férje reggel sem jelentkezett, annak keresésére indult. Amikor megjelent Tóth Miklós lakásán, két ÁVH-tiszt beküldte a lakásba, ahol őrizetben tartózkodott Szegedy-Ensch Sándor és Tóth Miklós, akik tájékoztatták a történtekről (vallomásában is a fent nevezett két személytől elmesélteket adta elő):

„… Aztán telefonon felhívta egy barátja /Tóth Miklós/, kis társasággal menjenek el mulatni, hová nem tudom, eszpresszóba vagy cukrászdába. […] Kapuzárás előtt mindig haza szokott jönni, akkor nem jött. Én később elaludtam, és féltem, rosszul lett talán az úton, valami jármű elgázolta, vagy egy barátjánál volt kénytelen emiatt elaludni. […] Reggel felhívtam a mentőket, azt mondták, nem lett ilyen nevű ember baleset áldozatául bejelentve. […] Először Tóth Miklóshoz mentem el, ott ÁVO detektívek [sic!] fogadtak. Uram hányva, csuklással és kábultan az altatóktól [amiket Tóth Miklós telefonhívása előtt vett be – H. D. D.] és igen rosszul. Engem is ott tartottak.”[2]

A menekülő Barta felkereste Mészöly Szilárdot és feleségét, a segítségüket kérte. Mészöly Szilárd vallomása szerint tudomása volt arról, hogy Barta az ÁVH elől menekül, és hogy az angolok részére folytatott kémkedés miatt üldözik. Mészöly Szilárdné (szül. Petrás Margit) szerint azonban nem vallotta be Barta Dezső valójában, hogy miért jelent meg éjszaka közepén a lakásukon – későbbi vallomásaiban is kifejezetten tagadta, hogy tudomással bírt volna arról, hogy Barta szökésben van. Szinte lehetetlen eldönteni, hogy a házaspár valójában tudott-e arról, hogy az ÁVH nyomoz Barta Dezső után, vagy sem, az ÁVH könnyen elérte, hogy a gyanúsított olyat valljon be, amit valójában nem tett meg (ezért nehéz a vizsgálati dosszié anyagait értékelni), ahogy olvasható Mészöly Szilárdnál az „ok”, amiért segítette Bartát: „Tettem ezt azért, mert a népi demokratikus rendszerrel szemben ellenséges érzülettel viseltettem…”[3] Azonban Mészöly Szilárdné vallomásában olvasható az is, hogy férje és Barta egyedül tartózkodtak egy ideig a fürdőszobában, így elképzelhető, hogy az asszony tudomása nélkül férjét Barta felvilágosította felbukkanása valódi okáról – valószínűleg ez történt, de ezt eldönteni szinte lehetetlen.

„A lakásban Mészölyné tartózkodott, akitől beszélgetésünk alkalmával a következőket tudtuk meg:

A szökésben lévő Barta [július – H. D. D.] 15-én éjjel a lakásukra ment sarasan, vizesen és piszkosan, majd azzal mentegetőzött, hogy útközben az autója elromlott, és javítása közben lett ilyen piszkos. A lakásra gyalog érkezett, és azzal érvelt, hogy a kocsit nem tudta megjavítani. Az asszony beszéde szerint férjével Barta a fürdőszobába ment, és ott tisztálkodott, ruhát kért, amit meg is kapott, és arra kérte őket, hogy tegyék rendbe a ruháját, amit készséggel végre is hajtottak. Barta a tisztálkodás után távozni akart, mire Mészölyék felajánlották, hogy van ott egy fekvőhely, maradjon ott az éjjel. Így Barta ott aludt, és 16-án reggel távozott.”[4]

Az ügyben szereplőket az ÁVH végül előállította, és 1950. április 16-án a Budapesti Katonai Törvényszék bűnösnek találta őket. Az elítéltek között nem szerepelt Barta Dezső, aki Pákozd mellett elhunyt, illetve Szegedy-Ensch Sándorné (noha férje igen) és a Mészöly-házaspár. Ennek ellenére a dossziékból kiderül további sorsuk: Mészöly Szilárdot mint „amerikai kémet” őrizetbe vették, őrizetbe vétele után rövid időn belül meghalt – halála oka nincs részletezve. Feleségét, Mészöly Szilárdnét 1950. augusztus 10-én internálták a kistarcsai Központi Internálótáborba. Az ÁVH értékelése szerint Mészöly Szilárdné mélyen vallásos, zárkózott nő, aki óvatos kijelentéseket tesz szűk baráti körében. Ezek a kijelentései azonban „rendszerellenesek”:

„Az ÁVH-val szemben ellenséges, Barta szökését tudatos ártó szándékkal mozdította elő. Ugyanakkor ártatlannak mondja magát és férjét, és gyűlöli a Hatóságot fogva tartásuk miatt. A Hatóság intézkedéseit gúnyos hangon bírálja, állandóan elégedetlen. Az állítja, hogy az ÁVH-sok egyetlen szavát sem lehet elhinni, mert mindig félrevezetik az embereket. […] A Hatóság beosztottjait azzal is rágalmazza, hogy elvesznek a csomagokból saját céljaikra, és hogy „nagylelkűek mások holmijának szétosztásában”.”[5]

Budapesti Katonai Törvényszék épülete (Fő utca 70-78.) 1949-ben (Bejczy Sándor/FORTEPAN, 115920)

Szegedy-Ensch Sándornét is internálták férjével egy időben, noha ő nem tett egyebet, minthogy férje keresésére indult, mert aggódott érte. Vallomásaiból kitűnik, nem is tudott arról, férje miért ment el Tóth Miklóshoz 1950. július 15-én – valószínűleg férje meg akarta védeni, és ezért nem mondott el neki semmit. Az ő bűne annyi volt, hogy rosszkor volt rossz helyen, a vád ellene az volt, hogy férjével együtt kapcsolatban volt Tóth Miklóssal, és hogy disszidálni készültek. A kistarcsai Központi Internálótáborba került, férjét pedig a Markó utcai börtönbe vitték. A róla szóló jelentések kiemelik, hogy kialakult helyzetét igazságtalannak tartja, elégedetlen a sorsával, ezen felül locsogó, mindenkivel barátkozik szinte válogatás nélkül, azonban óvatosan foglal állást, mert el akarja kerülni a fecsegésből adódó kellemetlen helyzeteket. Az őt jellemző jelentések egy meglehetősen megkeseredett és magányos asszonyt mutatnak be, aki mindenkivel igyekszik kapcsolatot kialakítani. A jelentések közlik, hogy szemben áll a rendszerrel, de ez lehet egy, a sorsával elégedetlen asszony kinyilatkoztatása, aki hangoztatja, hogy ártatlanul került internálótáborba:

„Rendkívül furcsa, álomvilágba, az ókori mondák világába menekült az élet elől, melyben dolgoznia kell. Az elvont öncélú eszmék világában élt férjével együtt. Ellenséges, nyugatimádó. Elégedetlen, szemben áll a Hatósággal. Irodalomszemléletében kozmopolita, jellemző rá, hogy József Attilát közönségesnek és primitívnek tartja. Férjéről nem tud, ez elkeseríti, internáláshoz rosszul viszonyul, azt állítja, hogy igazságtalanul vádakat koholtak ellene.”[6]

Szegedy-Ensch Sándor szüleinek összesen 2160 hold földjük volt, tehát nagybirtokos családból származott. Önéletrajzában nem jelöli a földbirtok elvesztésének idejét és okát, csak azt, hogy 1946 márciusától 1950-ig 5 holdnyi földterületen gazdálkodott. Valószínűsíthető, hogy az 1945 márciusában elfogadott földreform következtében vesztette el birtokait. Az eset azért érdekes, mert mint nagybirtokos, a kommunista rendszer ellenségének számít, noha a felesége szerint kommunista párttag volt. Feleségét ugyanezért az okért tekintették alapjáraton a rendszer ellenségének.

A két nőt, Szegedy-Ensch Sándornét és Mészöly Szilárdnét ártatlanul hurcolták meg. Bűnük mindössze annyi volt, hogy rosszkor voltak rossz helyen. Mészöly Szilárdné ugyan egy éjszákra bújtatott egy szökevényt, de a vallomásokból valószínűsíthető, hogy férje nem árulta el neki Barta Dezső rejtélyes éjszakai megjelenését. Szegedy-Ensch Sándorné pedig csupán aggódott, hogy férjét valami bántódás érte, és a keresésére indult, így keveredett bele az ügybe. Internálásuk után mindketten hangoztatták ártatlanságukat, mindketten hallhatóan elégedetlenek voltak helyzetükkel és a kommunista rendszerrel, és mindkettőjükről becsmérlően és lekicsinylően nyilatkoznak az ÁVH jelentések. Történetük hozzájárul a kommunista rendszer borzalmainak bemutatásához. Haláluk időpontja ismeretlen, valószínűleg az internálótáborban vesztették életüket.


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Jegyzetek:

[1] Dr. Tóth Miklós és tsai, ÁBTL 3. 1. 9. – V – 47033, 113.

[2] Dr. Tóth Miklós és tsai, ÁBTL 3. 1. 9. – V – 47033, 158.

[3] Dr. Tóth Miklós és tsai, ÁBTL 3. 1. 9. – V – 47033, 45.

[4] Dr. Tóth Miklós és tsai, ÁBTL 3. 1. 9. – V – 47033, 48.

[5] Dr. Tóth Miklós és tsai, ÁBTL – 3. 1. 9. – V – 47033/a, 21.

[6] Dr. Tóth Miklós és tsai, ÁBTL – 3. 1. 9. – V – 47033/a, 75.

A nyitóképen ÁVH-sok eskütétele a MÁVAG Mozdony- és Gépgyár Nemzeti Vállalat udvarán, csapatzászló adományozáskor, 1949. április 25. (Bauer Sándor/FORTEPAN, 128530)

Facebook Kommentek