A Rusznyák család lottónyereménye 1963-ban- a lottónyertesek sorsa a szocialista időszakban

Tóth Eszter Zsófia

1963-ban a Csatornaépítő Vállalat három dolgozója – akik épp a Visegrádi utcában tevékenykedtek – az örkényi illetőségű Rusznyák György és Surman Gyula, valamint a budaörsi Tóth Mihály a 37. héten ötös találatot értek el a lottón. Együtt jelentek meg a nyeremény kifizetésére a Marx téri OTP fiókban. Hat hete játszottak közösen három szelvénnyel. A nyereményt egyenlően osztották el, fejenként jutott 450 ezer Forint. a pénzből házvásárlást és takarékoskodást terveztek és persze további lottózást.[1] Külön érdekesség, hogy a nagy summa, egészen pontosan 1 468 357 Ft, péntek 13-án ütötte a nyertesek markát.

A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésében készült

Mindez nem is eltette volna fel a figyelmem, ha nem látom meg Szalay Zoltán most megjelent fényképalbumában (Azok a hatvanas, hetvenes évek. Budapest, Kossuth kiadó, 2019.) a Rusznyák családról készült korabeli fotót. Arcok, amelyeket ma már nem láthatunk, amelyek gyermekkoromban ott voltak még: munkaruhás, büszke apa, fejkendős anya, a hamiskás tekintetű fiú, a háttérben tükörrel. Nyitva marad a kérdés, mi lett velük, mi lett a 450 ezer forintos nyeremény sorsa. Parti Nagy Lajos e kötetben szintén azon töpreng el, vajon „epeömlés vagy madártej” volt a nyeremény. „Rá lehet ülni egy másik életre, mint egy Pannónia motorra?”

Lottózó 1966-ban egy reménybeli nyertessel. (Hegyi Zsolt, Balla Demeter felvétele/FORTEPAN, 148153)

Gyakori történet, hogy a nyertesek nem tudnak élni a nyereményükkel és a hirtelen jött gazdaság nem oldja meg problémáikat, elherdálják a pénzt vagy tönkremennek a nyereményben, szenvedélybetegek lesznek. Kíváncsi voltam, ez esetben mi történt. Sajnos az ő boldogságuk is pillanatnyi volt, sem hosszú, tartalmas élet, sem boldogság nem várt rájuk. Mindennek szerencsére Pungor András utánament még 2014-ben, tőle tudjuk, mi történt.[2] 

De időzzünk el picit még a fotónál. Apa, anya, fiú: olyan ez a fotó, hogy Kunt Ernő Fotóantropológia kötetében is szembejöhetne. Parasztcsalád, mint ha a tisztaszobában lennének, háttérben tükör, az elmaradhatatlan dekorációkkal. Az apa ingázó munkás, mintha Korniss Péter képéről nézne ránk, az anya fejkendős parasztasszony, bár nem lehet idős, mégis annak tűnik. A fiú rejtélyes. Örülnek, de még sincs az a felszabadult öröm az arcukon, inkább meghökkenés. Pungor Andrásnak az örkényi polgármester mesélte el, mi lett velük,a „rátarti, büszke apával, a félszeg fiúval és a konok, fejkendős anyával.”

Hát, semmi jó. Bár lakáshelyzetüket sikerült megoldaniuk és bérelt házból saját házba költöztek. Mégis hamar meghaltak. A férfi ivott, a feleség dohányzott, mint egy gyárkémény. A fiú vett egy Pannónia motort, de nem volt jogsija, így a rendőr mindig megbüntette. Nem okozott számára nehézséget kifizetni. A fiú dolgozni nem szeretett, inni annál inkább, fiatalon elhunyt. A budaörsi Tóth Mihály nem sokkal a nyeremény felvétele után autóbalesetben hunyt el. Olyan, mint egy görög sorstragédia. Hasonlóan nehéz sors jutott a mórahalmi Szabó István lottónyertesnek is.

József körút 20., totó és lottó árusító pavilon, 1964. (Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11)

1966-ban, az 500. lottóhúzás alkalmából azon elmélkedett a Népszabadság újságírója, milyen sors jutott:

Az első lottónyertesek — hiába, az építőmunka elején nem lehettek olyan tapasztalataink. mint manapság — nem tudták visszaverni a kölcsönkérők rohamait. Más kárán tamil a lottós, s a legújabb lottómilliomosok (sőt kétmilliósok, végtére is a fizetések is emelkedtek valamit, a nyeremények sem maradhattak el) már névtelenségbe burkolóznak.”

A cikk a lottóbrigád fogalmát is definiálta:

„A lottóbrigád az a szervezet, amikor az emberek egy csoportja megpróbál kevés fáradsággal úgy meggazdagodni, hogy vagyona egy részét később ne kelljen védőügyvédre költenie.”[3]

A korabeli sajtóból azt is megtudhattuk, hogy 1961-ben az 1 473 228 Ft-os nyereményt Fodor Erzsébet 17 éves csongrádi kislány és Túri József 18 éves csongrádi fiatalember nyerte, együtt töltötték ki a szelvényt. Együtt lottóztak, egy ismerősüket kérték meg, dobja be nekik a szelvényt. Az újságíró megkérdezte, mire költik a nyereményt:

A kislány szülei — édesapja földmunkás — házat vásárolnak Csongrádon, a többi pénzt takarékba teszik. Turiék is házat vesznek, és Jóskának, aki nagy evezős, egy motorcsónakot. A többit ők is takarékba teszik.”[4] 

Brickman és munkatársai 1978-as vizsgálatának eredményei szerint a lottónyertesek nem boldogabbak, mint az átlagember.[5] 


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Jegyzetek:

[1] Vas Népe 1963. szeptember 15. 10. o.
[2] 168 óra, 2014. december 18. 19-20. o.
[3] Népszabadság, 1966. szeptember 24. 13. o.
[4] Népszabadság, 1961. szeptember 10. 1. o.
[5] Urbán Róbert, Magyar Pszichológiai Szemle, 1995/5-6. 396. o.

A nyitóképen: lottósorsolás 1969-ben (Chuckyeager Tumblr/FORTEPAN, 134171)

Facebook Kommentek