A zselés szaloncukor

Tóth Eszter Zsófia

Az 1980-as évek karácsonya elképzelhetetlen volt zselés szaloncukor nélkül. Mi nem bűvészkedtünk, mindannyian nagyon szerettük, felaggattuk a fára és hamar el is fogyasztottuk. Hallottam olyat, aki visszacsomagolta az üres csomagolópapírt a fán, hogy legalább a látszat megmaradjon, van még szaloncukor. Más egy tálba a fa alá helyezte és csak onnan lehetett enni. Anyukám mindig elmesélte azt is, hogy az 1950-es években nem lehetett szaloncukrot kapni és ők otthon főztek. (Szirupot kevertünk kristálycukorból, tepsibe öntöttük, megfagyasztottuk). Ehhez képest is az 1980-as évek szelés szaloncukra maga volt a Kánaán.

A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésében készült

Cikkemben annak járok utána, hogyan látta a korabeli sajtó a szaloncukorkérdést. 1948 óta gyártottak ún. hagyományos szaloncukrot, mártatlant, mártott konzumot és desszertet.[1]  1976-ban jelent meg a zselés szaloncukrot. Előtte fehér, rózsaszín, kőkemény volt a szaloncukor.[2] 1977-ben 4540 tonnát, 1979-ben 3300 tonna szaloncukrot gyártott a Magyar édesipari Vállalat, ennek egyharmada konzum, egyharmada mártott zselés, egyharmada desszert szaloncukor volt.[3] 1977-ben kilónként 58 Ft-ba került a zselés szaloncukor.[4] 1978-ban november végén két nap alatt eltűntek a zselés szaloncukrok a boltokból, két hétig nem lehetett kapni, majd december közepén halomban álltak újra a szaloncukrok.[5]

Hamisítatlan hangulatú szaloncukros dobozok (Magángyűjtemény)

1983-ban a vásárlók 88%-a a zselés szaloncukrot kereste és kisebb, 50-80 dekás egységcsomagokban is árusították a terméket. Kísérleti jelleggel gyümölccsel töltött szaloncukrot is piacra dobtak.[6] 1981-ben 3980 tonna szaloncukrot gyártottak, ebből 2050 tonna volt zselés, az extra marcipánosból 426 tonnát. Lehetett kapni ezen felül nugát karácsonyfa függeléket is.[7] 1980-ban hiánycikk volt a zselés szalon, ezt a Ludas Matyi szatirikus hetilap is szóvá tette:

„A zselés szalon az egész országot megmozgatta, az ingázók ezért utaztak föl a messzi Szabolcsból, a vámosok simán beengedték a kvarcórákat is a pornófilmeket, mert mindenkinél zselés szaloncukrot kerestek. Ám hiába volt az országos kutatás. a zselés szalon úgy eltűnt, mint a jó gebines a népi ellenőrök elöl.”[8]

1978-ban a Népszabadság újságírója ellátogatott a szaloncukor-csomagolókhoz. A Budapesti Csokoládégyár alkalmazottai melegítőben és fehér köpenyben csomagoltak. Négy gépben zseléset, az ötödikben konzumot csomagoltak, azt tanácsolták az újságírónak, kóstolja meg, a zselés puhább és jellegzetesebb ízű – hangzott az utasítás. Hogyan dolgoztak a csomagolómunkásnők? Ülve.

„Egyikük a még meztelen cukorkát rakosgatja a forgó korongra. Társa a selyempapírba öltöztetett darabokat gyűjti: mérlegel, ragaszt, majd a kilós dobozokat futószalagon a raktárba küldi.”[9] 

Karácsonyfa 1961-ből (Beyer Norbert/FORTEPAN, 31674)

1986-ban 1600 tonna zselés szaloncukrot gyártottak, a gyártósorok már tavasztól működtek.[10] A 80-as évek karácsonyának még elengedhetetlen kelléke volt a csokoládéfüggelék és a habkarika is.


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Jegyzetek:

[1] Népszabadság, 1980. december 15. 9. o.
[2] Világgazdaság, 1980. december 16. 4. o.
[3] Magyarország, 1979. december 23. 54. o.
[4] Fejér Megyei Hírlap, 1977. december 17. 8. o.
[5] Vas Népe, 1978. december 29. 3. o.
[6] Magyarország, 1983. november 27. 45. o.
[7] Hétfői Hírek, 1981. november 23. 1. o.
[8] Ludas Matyi, 1981. január 22. 2. o.
[9] Népszabadság, 1978. december 20. 5. o.
[10] 1986. november 10. 4. o.

A nyitóképen a karácsonyi csoki és szaloncukor-választék (Magyar Rendőr/FORTEPAN, 66404)

Facebook Kommentek