A kimosott nejlonzacskók kora – az 1980-as évek

Tóth Eszter Zsófia

 

Manapság ismét az érdeklődés középpontjába került a nejlonzacskózhasználat, elsősorban környezetvédelmi szempontból. Az 1970-es, ’80-as évek hiánygazdaságában nehéz volt nejlonzacskóhoz jutni, ezért akinek sikerült, használat után kimosta, majd újrahasznosította. A nejlonzacskók gyakran száradtak a ruhák mellett, felcsipeszelve. A gyors kiszárításnak azért volt jelentősége, hogy ne büdösödjön meg a nejlonzacskó, mert akkor használhatatlanná vált.

A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésében készült

Nemrégiben a 17-es villamoson utazva egy idős úr kezében Compack feliratú nejlonzacskót találtam, amit a tulajdonosa 30 éve hasznosít újra és újra. A szocialista időszak nejlonzacskója vastagabb volt a jelenbeli termékeknél, így még ennyi idő után is teljesen jól használható. A korabeli nejlonzacskók közül felejthetetlen például a narancssárga Centrum áruházas szatyor. A korabeli sajtóban annak néztem utána, hogyan beszéltek a korban a nejlonzacskókról.

Divatos hölgyek, divatos reklámszatyrokkal a Szent István körúton,1969. (Sándor Dávid/FORTEPAN, 78214)

1958-ban a Ludas Matyi újságírója arra panaszkodott, hogy hiánycikk a nejlonzacskó: egy évvel korábban a Zöldség-Gyümölcs boltban egy forintért többet is tudott vásárolni, amit jól hasznosított gyermekei uzsonnájának becsomagolására, abban az évben nem járt szerencsével. Ugyanis két forintért már sokkalta azt a kék színű zacskót, amin jó étvágyat felirat is díszelgett.[1] 1962-ben az Élet és Tudomány technikai újdonságként számolt be arról, hogy a New York Timest nejlonzacskóba csomagolják, így teljesen automatizálhatóvá vált a csomagolási folyamat, a korábban használt nátronpapírral szemben.[2] 1963 nyarán kísérleti jelleggel nejlonzacskóban szénsavas üdítőt is árultak és ez hiába volt népszerű, hamar kivonták a forgalomból, ugyanis a tasak nem őrizte meg a szénsavat. [3]

1964-ben a Szabad Föld polietilén zacskó néven reklámozta a terméket: mind a ruhák molymentes tárolására, mind az ételek hűtőszekrényben történő tartósítására alkalmasnak találtatott. A vásárlásnál pedig még a hagymás hering tárolására is használhatták, ha nem csöpögött a zacskó.[4]

Rendeltetésszerű használatban, bár a tejeszacskó mindig csöpögött (Urbán Tamás/FORTEPAN, 87882)

1974-ben a Turista Magazin túrázáshoz tartotta előnyösnek külön-külön nejlonzacskóba csomagolni a zoknikat és a nagyobb darab ruhákat.[5] 1986. június 20-án a Magyar Ifjúság újságírója arról panaszkodott, hogy a reklám nejlonzacskók eleinte ingyenes voltak, de már tíz forintot kértek értük egy vásárlásnál.[6]

A nejlonzacskónak volt egy sajátos felhasználási módja is az 1970-es, ’80-as években: a szipuzók a fejükre húzott nejlonzacskóból lélegezték be a Technokol Rapid ragasztó bódító bűzét.

A nejlonzacskónak volt persze ezen kívül is nem rendeltetésszerű használata: korlátozott valutakeret lévén, a nyugatra utazók a többletvalutát előfordult, hogy egy kis nejlonzacskóban a ruhaneműjükbe rejtették el, így volt esély arra, hogy a határon nem találták meg.

A szocialista időszakban elsősorban a nejlonzacskóhasználat és újrahasznosítás elsősorban a leleményesség szimbóluma volt, az embereket nem környezetvédelmi szempontok vezérelték. Manapság azonban a korabeli újrahasznosítási módszerek jó útmutatóul szolgálhatnak a környezettudatos állampolgároknak is.


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Jegyzetek:

[1] Ludas Matyi, 1958. október 16. 14. o.
[2] Élet és Tudomány, 1962. november 11 436. o.
[3] Hétfői Hírek, 1963. július 22. 4. o.
[4] Szabad Föld, 1964. december 20. 12. o.
[5] Turista Magazin, 1971. augusztus 15. o.
[6] Magyar Ifjúság 1986. június 20. 12. o.

A nyitóképen: műanyag szatyor, mint fesztiválkellék az 1973-as VII. Szegedi Ifjúsági Napokon (Urbán Tamás/FORTEPAN, 88228) 

Facebook Kommentek