Rómeó és Júlia Alsónémedin – pozitív végkifejlettel

Tóth Eszter Zsófia

A szerelem mindent legyőző és házassághoz vezető erejéről például a következő cikket olvashatjuk a Nők Lapjában 1964-ből. Alsónémedin nem lehettek egymáséi a szerelmesek, mert a szülők eltiltották őket. A fiú és a lány gyermekkoruk óta ismerték egymást, szembeszomszédok voltak. A Kádár-korszak elején ilyesmi még előfordulhatott. Az alsónémedi Romeó és Júlia esetét a Nők Lapja a modernitás és az elmaradottság ellentétére építette, ugyanis a fiú és a lány családját olyan értékek állították egymással szembe, amelyeket a szocialista időszak hivatalos értékrendjében elvetendőnek tartottak. Mindkét család módosnak számított a községben, a fiatalok eltiltásában tehát vélhetően a szülők eltérő életfelfogása játszhatott közre. A lány szülei azzal vádolták a fiú apját, hogy iszákos, míg a fiú szülei a lány anyját azzal, hogy zsarnokoskodó természet és nagyon vallásos, gyakran járt templomba – s ez utóbbi nem számított jó pontnak a korban. A fiú családjában három testvér volt, rajta kívül két lány. A lánynak egy öccse volt. 

A fiú szüleit a párttitkár úgy jellemezte, mint akik szintén hívők, azonban modernebb gondolkodásúak, nem járnak templomba. Azonban a cikk szerint győztek az érzelmek, a 15 éves lányt megszöktette a fiú a szomszéd faluban, Kerekegyházán lakó nagybátyjához. Motorral ment a lány elé a gimnáziumhoz Ócsára, úgy szöktette meg. Gyermekük Kerekegyházán született.

Majd visszatértek és a fiú szüleihez költöztek. A lány édesanyja azonban az újságíró közvetítési kísérlete ellenére sem békélt meg annak választottjával. A Nők Lapja írása a szocialista intézményrendszert atyáskodó szerepben mutatja, ugyanis fiatalok a megoldhatatlannak látszó családi konfliktusban egy állami szervhez, a dabasi járási tanácshoz fordultak segítségért: arra kérték a tisztviselőket, segítsenek nekik összeházasodni annak ellenére, hogy a lány még nem volt nagykorú, és a szülei nem egyeztek bele a házasságkötésbe. A dabasi járási tanács támogatta is a házasodási szándékot, azonban a Pest megyei tanács ezt megfellebbezte, és a lányt felszólították arra, hogy térjen vissza a szülői házba, különben a pomázi ifjúságvédelmi intézetben fogják elhelyezni.

Alsónémedi képeslapon (Forrás)

A Nők Lapjában 1965 augusztusában visszatértek a történetre. A cikk folytatásában az újságíró azt hangsúlyozta, hogy nem ért egyet a döntéssel, a szerelem erejére és arra hivatkozott, hogy a fiatalok öt hónapja boldogan élnek együtt, ezért ez az állami beavatkozás káros lenne számukra. Közel egy évvel később a szerző visszautazott a helyszínre, és ismét kíváncsian kérdezősködni kezdett, mi lett a szerelmespár sorsa. Végül nem kellett a lánynak ifjúságvédelmi intézetbe mennie, tanácsi engedéllyel összeházasodhattak, és megszületett első gyermekük is. A kis Lajoska elégedetten csámcsogó, kövér kisfiú volt, réklije és pólyája az udvaron száradt. Az anyós elégedett volt a fiatalasszonnyal, akit „kis virágszálnak” és „kedves igyekvő báránykának” nevezett, mivel a baba ellátása mellett minden este megfőzte az egész családnak a vacsorát. A fiatalok házépítésbe fogtak, ugyanabban az utcában kétszobás házat terveztek előszobával, hallal, hálószobával, Varia bútorokkal. A lány családja a kisgyermek születése ellenére sem békélt meg a szerelmespárral, nem fogadták az újságírókat, a fotóriporterrel majdnem összeverekedtek. A cikk tanúsága szerint bár a szerelmesek élete nyugvópontra jutott, a családok nem békéltek meg egymással. Ez sokáig így volt még, bár visszatértek Alsónémedibe és házépítésbe fogtak a fiatalok.

Lajoska után egy kislányuk is született 1968-ban. Ő Ócsára ment férjhez,, a férje autószerelő, egy gyermekük született.

Szerettük volna felkutatni a szerelmespárt és felívást tettünk közzé a Családi Lapban, de ez eredménytelen volt. Azonban egy váratlan lehetőség hozzásegített a megoldáshoz. 2018 őszén a Közös Halmaz filmfesztivál vitavezetője az alsónémedi származású Varga Sára volt, aki összehozott a szerelmespár gyermekével, Lajossal. Ő mesélte el a történet folytatását. A szerelmesek nemcsak hogy együtt maradtak, hanem jóban-rosszban kitartva egymás mellett élték le életüket a férfi haláláig, 1989-ig. Az apa utolsó szavai a fiához azok voltak, hogy vigyázzon magára és az édesanyjára. 50 évesen hunyt el.

Alsónémedi1.jpg
A község központja napjainkban (Forrás)

Lajos ma is Alsónémedin él. Amikor az apai nagyszülők meghaltak, édesapa úgy döntött ideje félretenni a haragot, fogta magát és átment az anyai nagyszülőkhöz, akikkel évek óta nem beszéltek. Akkor kibékültek. Az apa a tehenészetben dolgozott, de volt karbantartó és halárus is. Az apát szigorú, de igazságosnak ábrázolta Lajos. Olyan apának aki sokat adott, de sokat is követelt. Ha éjjel háromkor ért haza, az apa nem szólt semmit, szívta a bagóját, de két óra múlva felébresztette. Aki legény éjjel, legyen az nappal. Az apa rengeteget dolgozott, az anya háztartásbeli volt, otthon megteremtett mindent. Édesanyja nagyon szerette az édesapját. A szerelem nem múlt el. Eleinte egy konyhában és egy szobában éltek, az apa építette tovább a házat, lett benti wc, fürdőszoba, rendes konyha. Az édesapa a piacon is árusított.

Lajos vendéglátóipari szakmunkásiskolát végzett, de kőművesként dolgozott. 1987-ben vonult be katonának Kiskunfélegyházára, fél év után Budapestre került tiszti konyhára. Két üveg konyakot adott azért, hogy áthelyezzék. Azt bánja, hogy nem maradt a honvédségnél tovább. Húga 1989-ben ment férjhez, az esküvőt Alsónémedin tartották és megvárták, amíg Lajos leszerel. Jó helye volt. 24 éves volt, mikor elérte a nagy szerelem. A lány 17 éves volt, össze is költöztek. Hamar jött volna a gyermek is, de nem tartották meg. Utána kapcsolatuk elromlott és egy hónappal a kitűzött esküvő előtt a lány szakított vele. A mai napig nagy szeretettel gondol rá. 2000-ben házasodott, 2002-ben fia született, a házasság megromlott és elváltak 2005-ben. Építkezéseken dolgozott, ingázott, Szécsényre, Kőszegre, Gyöngyösre. Gyöngyösön hosszabb időt is eltöltött, mert szerelmes lett, ahogy megfogalmazta „nagyon belegabalyodott.” A hölggyel aztán Alsónémedin költöztek össze, az édesanyjánál. Édesapját konfliktuskereső embernek ábrázolta. Több magánéleti kacskaringó után ismét édesanyjával él. Szívesen visszapörgetné az időt arra az időszakra, amikor még Budapesten szakácsként dolgozott. Amikor az interjút készítettük vele, az 53. születésnapjára készült épp. Édesanyja nagy becsben tartja, örök emlékként őrzi a mára már megsárgult Nők Lapja cikkeket.

Ezúton is köszönöm Varga Sárának a cikk elkészültében nyújtott segítségét!


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


A nyitóképen alsónémedi utcarészlet (illusztráció – Forrás)

Facebook Kommentek