Egy török hajófűtő Ada Kaleh szigetéről és egy magyar hajógépész

Ada Kaleh történetének ismertetése kiválóan alkalmas az eltűnt világok nosztalgiájára vágyók igényének kielégítésére. Az egykori történeti Magyarország déli határvidékén elhelyezkedő (egykori) sziget a Vaskapu-erőmű építése miatt került örökre a Duna vízszintje alá. A történetet az teszi még érdekesebbé, hogy a szigeten török, muszlim lakosság élt, amely kultúrájában így eltért mind az 1918 előtti, mind az az utáni államalkotó többségtől.  

A sziget történetével Balla Tibor foglalkozott részletesen a Hadtörténelmi Közlemények hasábjain,[1] történeti földrajzi kérdésekről pedig kiváló partnerünk, a Duna Szigetek blog szerzője, Szávoszt-Vass Dániel írt.[2] Jelen írásommal csak rendkívül szerény módon teszek hozzá a fentiekhez. Egy egykori Ada Kalehen született hajófűtő kapcsán fényképekkel idézem fel az al-dunai hajózást, a szigetet és Makay Jenő hajóskapitány hagyatékát.

A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban található Blandl Rudolf, az egykori Óbudai Hajógyár igazgatójának hagyatéka. Az anyag legnagyobb részét az 1930-as, 1940-es években keletkezett iratok alkotják.[3]

Kutatásom célja kettős volt. Kíváncsi voltam arra, hogy szó esik-e bennük a második világháború utáni, hajógyári dolgozóknak adott szociális juttatásról, elsősorban lakásról. Emellett augusztus végén előadok a Hajnal István kör konferenciáján, itt azt kívánom bemutatni, miként változott meg Budapest látképe a hajógyári fényképeken, ehhez kerestem – és találtam – térképmetszeteket.

A hagyatékot szétszedték vélhetően aszerint, hogy mely iratok származnak Blandltól és mely iratokat gyűjtötte az egykori gyárigazgató, de nem ő keletkeztette őket. Emiatt két egység jött létre az akkori levéltári gyakorlat mentén. A másodikba kerültek azok a dokumentumok, amelyek mintegy általánosságban köthetőek a DDSG-hez, [4] Ez a gyakorlat azt eredményezte, hogy bizonyos dokumentumok esetében nehéz, vagy lehetetlen megmondani annak származását. Kutatásom során került a kezembe egy 1890. május 27-én Turnu Severinben keltezett bizonyítvány is.[5] A tétel minden bizonyság szerint nem Blandltól származik, hanem Makay Jenőtől, aki maga is hajóskapitány volt, ugyanis az irathoz csatolt lapon az áll, hogy „Makay Jenő-hagyatékból.” A bizonyítványt egy bizonyos Sali Mehmetnek állították ki, aki a DDSG alkalmazásában állt, mint 3., 2., illetve 1. osztályú hajófűtő 1880 és 1889 között. A dokumentum tanúsága szerint, – a minden bizonyság szerint török – Sali Ada Kalehen született, s annak a Monarchiához való csatolása után két évvel később került a DDSG állományába.

A német nyelvű szöveggel kapcsolatban a csatolt magyar nyelvű fordítás a következőket jegyezte meg: a „Stocher” szó a Kenessey Albert-féle 1865-ben kiadott Német-Magyar és Magyar-Német Hajózási Műszótár szerint azonos a „Feuermann” szóval, mely – ugyanezen szótár szerint: „tüzelő, fűtő /egyén/ ki a gőzgép számára a kazán alatt tüzet rak és kellő tüzet tart, hogy a gőz kívánt mennyiségben fejlesztessék”.

A néhai fűtőről további információ sajnos nem került a birtokomba. Ez a megállapítás viszont nem igaz Makay Jenőre. Hagyatékának egy része a múzeumba került, ez jelenlegi tudásom szerint kisebbik részt fényképeket és képeslapokat jelent, nagyobbrészt azonban iratokat.[6] Dr. Barabás György, Makay Jenő rokona által összeállított életrajz tanúsága szerint Makay 1870-ben született az Abaúj megyei Alsóvadászon.[7] Sali Mehmet alkalmazásának éveiben szülőhelyéhez közel – Ada Kalehtől távol – Sárospatakon tanult. Ezt követően került Kassára, a Kassai Magyar Királyi Gépészeti Közép-ipariskolába. Barabás információ szerint a bizonyítvány megszerzése után a MÁV-nál helyezkedett el, s csak 1893-től dolgozott hajógépészként, ekkor már az ország déli részén, Vukovárott. A MÁV 1888-tól rövid ideig hajózási ágazatot is működtetett, amely 1895-től az újonnan alapított Magyar Folyam és Tengerhajózási Részvénytársaság (MFTR) része lett. Makay ennek alkalmazásában dolgozott. Időközben megnősült, s Orsován élt feleségével. Egyetlen gyermekük, Miklós is itt született 1905-ben.

Orsova ma Románia része, a századfordulón létező város azonban a Vaskapu erőmű miatt elpusztult Ada Kalehhel együtt, s az új város a régi partvonaltól beljebb épült fel.

Makay Jenő feleségének korai halála évében, 1907-ben már Budapesten lakott. Ebből arra következtethetünk, hogy a török fűtő oklevele legkorábban 1893-ban, legkésőbb 1907-ben kerülhetett hozzá. Azt azonban csat találgathatjuk, hogy miként került Makayhoz Sali Mehmet bizonyítványa, Makay nem dolgozott a DDSG-nél, Saliról pedig nem tudjuk, hogy dolgozott-e az MFTR-nek, vagy a MÁV-nak. Makay orsovai tartózkodása azt valószínűsíti, hogy ez idő alatt valamilyen módon kapcsolatban állt Salival, lehet, hogy a gépész és a fűtő kollégák voltak. Nem tudjuk.

Az azonban több, mint biztos, hogy a nagyrészt DDSG-s Blandltól származó iratok közé úgy került egy MFTR-es hajógépész, később kapitány hagyatékából egy harmadik személy igazolása, hogy a Makay-hagyaték leltározása során úgy döntöttek, hogy az igazoló irat jobb helyen lesz egy új, külön DDSG-s gyűjteményben.

Hatalmas szerencsére, hogy Makay rövid orsovai tartózkodása logikus magyarázattal szolgál arra nézve, miként kerülhetett hozzá Sali Mehmet irata.

A cikk nem jöhetett volna létre Makay Jenő rokona, Dr. Barabás György szíves segítsége nélkül.

Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.

A cikk a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum és a Napi Történelmi Forrás együttműködésének keretében jött létre.

Borítókép: Ada Kaleh szigete a dokumentum kiállításának évében, 1890-ben. Szlávy Jenő hagyatékából. MMKM TFGY 8871

Jegyzetek

[1] Balla Tibor: Ada Kaleh szigete Osztrák-Magyar fennhatóság alatt 1878-1918. In: Hadtörténelmi Közlemények, 1999. 1.sz. http://epa.oszk.hu/00000/00018/00008/pdf/balla.pdf Utolsó hozzáférés: 2018. 07. 09.

[2] Szávoszt-Vass Dániel: Jókai nem Ada Kaleh-ről mintázta a Senki-szigetét. In: Duna Szigetek, 2016. szeptember 17. https://dunaiszigetek.blogspot.com/2016/09/jokai-nem-ada-kaleh-rol-mintazta-senki.html Utolsó hozzáférés: 2018. 07. 09. https://dunaiszigetek.blogspot.com/2018/05/ada-kaleh-ket-hidja.html és Szávoszt-Vass Dániel: Ada Kaleh két hídja. In: In: Duna Szigetek,  https://dunaiszigetek.blogspot.com/2018/05/ada-kaleh-ket-hidja.html utolsó elérés: 2018. május 22.

[3] Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, TEM 57.

[4] Donaudampfschiffahrtsgesellschaft, magyarul: Duna Gőzhajózási Társaság, ma is létező osztrák hajózási társaság.

[5] Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, TEM 88.

[6] Makay hagyatékát fia és menye adták be a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumba, de nem egy időben. MMKM OKM 374 és MMKM OKM 814. Előbbiek többnyire 1916-1930 körüli képeslapokat jelentenek, mint amilyen az alábbi MMKM KPLGY 4612.

[7] Dr. Barabás György: Makay Jenő életrajza. Kiadatlan kézirat, Veszprém, 2018.