Az első magyar lombikbébi

Tóth Eszter Zsófia

Az első magyar lombikbébi 1988. augusztus 24-én reggel 7 óra 09 perckor született a Pécsi Orvostudományi Egyetem Szülészeti Klinikáján. A Népszabadság így tudósított az eseményről: „A nevezetes újszülött, H. Zsuzsanna egészséges, jól fejlett kislány, súlya 3850 gramm. H. Jánosné, az édesanya, 35 éves paksi fiatalasszony. Tíz évi meddőség és többszöri orvosi kezelés után került a pécsi klinikára, ahol a múlt év december 11-én hajtották végre a sorsdöntő, (…) országos szenzációt eredményező beavatkozást. Ekkor ültették vissza a méhkürtbe az előzőleg leszívott, különböző módon kezelt petesejtet, az ugyancsak speciális módon előkészített spermiummal együtt. Ezzel az úgynevezett Gift-módszerrel a megtermékenyülés, az előzetes mesterséges beavatkozást követően, végül is természetes módon, a méhkürtben történt.(..) [A Gift-módszer] módszer további lényege, hogy a megfelelő érési stádiumban leveszik a tüszőből a petesejtet ,és a spermiummal együtt tápoldaton előkészítik. Ezt azután visszafecskendezik a méhkürtbe, ahol végül létrejön a megtermékenyülés. Dr. Csaba Imre, a szülészeti klinika igazgatója elmondta, további három „lombikbébi” van úton. A két komlói és egy pécsi anya magzatai 20, 14, illetve 11 hetesek.”[1]

A Csaba Imre által vezette orvoskollektíva 1985-től indult el tervszerűen a lombikbébi felé vezető „úton”.

„Mindez elképzelhetetlen lett volna a klinika néhány fiatal orvosának ambíciója nélkül. Bognár Zoltán adjunktus 1984-ben az NSZK-beli Erlangen klinikáján ismerkedett a petesejt laboratóriumi munkáival. Pécsett 1985-ben csaknem ezer alkalommal kísérletezett egérembrióval annak tisztázására, hogy a tápoldat alkalmas-e az embrió osztódásának támogatására. A tápoldat 1986-ra „összeállt”. (…) Az első magyar lombikbébi nem maradt sokáig magányos, hiszen január 2-án világra jött a második is.”[2] 

Tehát a pécsi orvoscsoportnak köszönhetően sok-sok anyaságra vágyó nő élhette át a csodát és lehetett végre anya, teljesíthette így ki életét. Míg a magyar lombikbébi születését egyértelműen pozitív hangvételű sajtóvisszhang övezte, ezzel szemben a világ első lombikbébijének, Louise Brown-nak – aki 1978. július 5-én született Angliában – kijutott jó és rossz is a kortárs magyar újságírók tollából. A rossz oka elsősorban az lehetett, hogy a gyermek a kor szóhasználata szerint az imperialista világ szülöttje volt, egy szovjet lombikbébi valószínűleg csodálatot váltott volna ki. Azzal érveltek a korabeli újságírók, hogy a szülőket pénzéhesnek ábrázolták:

„Az angliai lombikbébi (10 hónapos), akinek világrajövetele sok pénzébe került a szülőknek, máris „megszolgálta” a költségeket. A japán televízió ugyanis több mint ötvenezer dollár tiszteletdíjért (plusz utazási költségek és teljes ellátás) meghívta a családot Osakába, hogy élőadásban mutathassa be a csodagyereket a japán nézőknek. A rendező ezzel „demonstrálni akarta a japán nőknél, milyen nagyszerű érzés anyának lenni ’, mert Japánban egyre kevesebb fiatal asszony vállalkozói a terhességre. Louise anyja viszont, mivel természetes úton nem szülhetett, mindent megtett azért, hogy gyermeke legyen. A kislány derekasan helytállt a kamerák előtt: nagyokat hadonászott és bömbölt, a rendező örömére.”[3]

A Népszava szakértőket szólaltatott meg és azzal érvelt – amelyet empirikus adatokkal alátámasztani nem tudott – hogy Angliában sok nő kéri a meddővé tételt. Mintha ez is az imperializmus része lett volna és az orvosok nem orvosi problémák megoldásán fáradoztak volna:

„A tudományos sikernek örülünk, és üdvözöljük az angol orvostudomány legúiabb eredményét. Angliában sok nő kéri a meddővé tételt, és amikor később mégis gyermeket szeretnének sokuknál válik szükségessé egy újabb orvosi beavatkozás: oldja meg azt a problémát, amit korábban szándékoson okoztak. Miután nálunk tilos a sterilizálás, vagvis a meddővé tétel — (…) — ezért a nők kisebb százalékánál merülhet fel a kívánság az ilyen fogantatásra. Nem is rendelkezünk ma még olyan technikai feltételekkel, amelyekkel az angliai eseményt megismételhetnénk. A legdöntőbb érvünk a módszer azonnali átvétele ellen: igen nagy a kockázat, hogy az így született gyermek valamilyen károsodással jön a világra. Jelenleg a normális .körülmények között világra- jött csecsemők három százaléka sérült. Ez az arány megsokszorozódhat a kísérleti feltételek között megtermékenyült petesejt esetében. Ezért nem lehet a magyar orvostudomány számára a közeljövő módszere a ..lombikbébi.”[4]

A cikk vége tíz évre elvette a reményt a meddő anyáktól Magyarországon. Az sem volt alátámasztva és a későbbi tapasztalatok nem is igazolták, hogy a lombikbébiknél több egészségügyi probléma fordult volna elő. A Népszabadság a gyermek képeinek nyilvánosságra hozatala miatt rosszmájúskodott:

„Ennek a tudományos szempontból úttörő eredménynek a részleteit a világ alaposan — talán a kelleténél, szükségesnél és ízlésesnél alaposabban is — meg fogja ismerni: Louise szülei ugyanis megállapodtak a Daily Mail című bulvárlappal, hogy kizárólagos joggal — és mintegy 600 ezer dollárnak megfelelő összegért — átengedik közlésre „sztorijukat” nekik.”[5] 

1982-ben az NSZK-ban született lombikbébiből rövidhír lett:

„A Nürnberg melletti Erlangen szülész-nőgyógyász klinikáján napvilágot látott az NSZK első lombikbébije. Az újszülött fiú, súlya 415 dekagramm, hossza 53 centiméter. Az anya egy 27 éves szabónő, akinek adatait az orvoscsoport nem hozta nyilvánosságra, mert bizonyos intézmények óriási összegekkel próbálták megvesztegetni a klinika személyzetét, hogy reklámcélokból adatokhoz jussanak, és közel férkőzhessenek a családhoz. Az egyik cég például 300 ezer márkát ajánlott fel a szükséges információkért. Az erlangeni klinika orvoscsoportja Siegfried Trotnow professzor vezetése alatt eddig negyven esetben hajtott végre ilyen kísérletet, de ez csak négy esetben vezetett terhességhez. A most született lombikbébit az idén még négy követi, az egyik anyánál kétséget kizáróan megállapították, hogy ikreket fog szülni.”[6] 

1984-ben a Mérleg közölte a katolikus egyház álláspontját, amely támogató volt:

„Michael Connelly prelátus, az Angliai és Velszi (sic!) Püspöki Kar bioetikai bizottságának a titkára a megbeszéléseken úgy nyilatkozott, hogy a katolikus egyház nem ellenzi a kémcsőben való megtermékenyítést, ha a magzatot beültetik az anya méhébe és nem kísérleteznek vele. Connelly arra is hivatkozott, hogy a pápa üdvözölte Louise Brown, az első lombik-bébi születését.”[7]

Az első szovjet lombikbébi Léna, Moszkvában született, 1986-ban. Erről a magyar sajtó vezető orgánumai már nem tudósítottak. Ekkor talán már a szovjet tudomány eredményeinek népszerűsítése nem állt annyira a középpontban a kibontakozó glasznoszty és peresztrojka izgalmasabbnak tűnhetett. 1988-ban Csehszlovákiában és Bulgáriában is születettek lombikbébik.[8] Louise Brown természetes úton két gyermeknek adott életet. 1991-től Magyarországon elérhetővé váltak a Kaáli Intézet szolgáltatásai is. A 2001-es visszhang:

„Az első magyar lombikbébi Pécsett jött világra 1988-ban. Az egykoron óriási szenzációnak számító eljárás, a petesejt méhen kívüli megtermékenyítése, majd az embrió visszaültetése az anyaméhbe manapság mindennaposnak számít. Az azonban, hogy ugyanazon a helyen egyszerre hárman is várhatnak hármas ikreket, manapság sem nevezhető megszokottnak. Pedig most ezt jelentették be Győrött a Petz Aladár Megyei Oktató Kórház terhespatológiai osztályán. Ráadásul annak is megvan az esélye, hogy a babák egy napon jönnek a világra. A magzatok beültetését kilenc hónappal ezelőtt a győri Kaáli Intézetben végezték el. A beavatkozások sikeresek voltak, és most egy rábapatonai és két soproni kismama készül a szülésre.”[9] 

2008-ban így emlékeztek vissza Louise Brown születésére:

„Azon a harminc évvel ezelőtti nyáron alig volt olyan újság, tévéhíradó a világon, amely ne vezető hirként közölte volna egy angol kislány megszületését. Nevezték az évszázad gyermekének is, és nem túloztak: Louise Brown, az első lombikbébi világra jötte mérföldkő volt az orvostudományban. Robert Edwards, a Cambridge-i Egyetem fiziológusa és Patrick Steptoe, a Manchester közeli Oldham nőgyógyásza akkor már hosszú évek óta kutatta a minden hatodik házaspárt érintő meddőség gyógyításának lehetőségeit. Mindennek elmondtak minket: erkölcstelennek, etikátlannak, emberi mivoltunkból kivetkőzötteknek, akik bele mertünk avatkozni a természet rendjébe” – emlékezett évek múlva Edwards professzor a kezdeti felháborodásra. Ám ez a fantasztikus siker meddő asszonyok, gyermektelen házaspárok tömegeinek adott új reményt. Innentől kezdve felgyorsultak az események. Fél év múlva megszületett az első lombikfiú, majd négy év múlva az első ikerpár is.”[10] 

Egyetértve a cikk azon állításával, hogy a lombikeljárás gyermektelen házaspárok tömegeinek adott reményt és lehetőséget a gyermekvállalásra a lombikeljárás, álljon itt végül egy számsor, hány lombikbébi született csak a pécsi centrumban:

Adatok: 1988 és 1997 között évi 18–22
összesen kb. 200 baba

1997 és 2002 között évi 60–65
összesen kb. 250 baba

2002 óta évi 100–130
összesen kb. 750 baba

(Forrás: PTE Lombikcentrum)

Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.

Források:

[1] Népszabadság, 1988. augusztus 25. 9. o.

[2] Népszabadság, 1989. február 1. 8. o.

[3] Szabad föld, 1979. május 13. 24. o.

[4] Népszava, 1978. július 30. 5. o.

[5] Népszabadság, 1978. október 15. 15. o.

[6] Népszabadság, 1982. április 18. 9. o.

[7] Mérleg, 1984/1. 8. o.

[8] Népszava, 1988. január 5. 16. o.

[9] Népszabadság, 2001. december 12. 16. o.

[10] Szabad Föld, 2008. augusztus 15. 38. o.

A nyitóképen Louise Brown szüleivel.