Commodore 64, a magyar Gamer-kultúra megteremtője

Új, Gamer, rovatunkban történelmi témájú, vagy korával és megjelenése óta elért sikereivel történelemmé vált játékokat mutatunk be. Azonban rendhagyó módon az első írás nem egy játékkal foglalkozik, hanem azzal a Commodore 64 „háztartási személyi számítógéppel”, amely megteremtette Magyarországon a Gamer-kultúrát.

Amikor a ’80-as évek végén a magyar családok kijutottak Ausztriába vásárolni, az elektronikai eszközök közül nem csak a Gorenje hűtők kerültek ezrével az országba, hanem Commodore 64-ek is. Olyannyira közkedvelt volt a számítógép, hogy csak 1989 első felében a vámhivatal kimutatásai szerint 36 ezer érkezett az országba![1]

A jellegzetes „kenyértartó” alakú Commodore 64, a tápegység a meghajtó és a joystick nélkül (Wikimedia Commons)

A C64 világhódító útjára 1982-ben indult, amikor a Commodore cég akkori vezetője, Jack Tramiel, egy olyan számítógépet dobott a piacra, amelyet kifejezetten játékra készítettek, tudásával és alacsony árával pedig magasan beelőzte vetélytársait. Kezdőára 595 dollár volt, amely hónapok alatt a felére csökkent – a többi piacon lévő gép ára 900 dollárnál kezdődött –, ezért az összegért pedig a „kenyértartóba” egy 1 megahertzes, 8 bites processzor és 64 kilobájt memória került, grafikailag pedig 16 szín megjelenítésére volt képes. 2018-ban ezek az adatok enyhén szólva is megmosolyogtatónak tűnnek, de 36 évvel ezelőtt felhasználói szinten ez olyannyira csúcstechnikának számított, hogy a C64 másfél évtizedig a piac meghatározó szereplője maradt. Mivel a BASIC nyelvvel viszonylag könnyen lehetett programozni, a nagyobb játékkészítő cégek mellett ezrével kerültek a piacra magánszemélyek játékai is.

De térjünk vissza hazánkba, ugyanis a Commodore 64, miután kissé megkésve betört a magyar piacra, pillanatok alatt hatalmas népszerűségre tett szert, a rendszerváltás időszakának és a ’90-es évek első felének meghatározó ikonja lett. „Nyugati” filmek, tévéműsorok kerültek be az országba – elég csak a hangalámondásos VHS-ekre gondolni –, a ruháknak, háztartási- és elektronikai eszközöknek megvoltak a „keleti” párjaik, de számítógép, az nem igazán volt. Ez a csoda hirtelen, a semmiből érkezett, ráadásul az akkori világszínvonalon. A rendszerváltás után már külföldre sem kellett elmenni érte, 1990-ben egy C64 a játékokhoz elengedhetetlen joystick-kal együtt már 20 ezer forint alatt megvásárolható volt.[2] Ha ehhez hozzátesszük, hogy a havi nettó átlagkereset ekkor 10 ezer forint volt,[3] kijelenthető, hogy a C64 ára nem volt az egekben. A játékok terén még kedvezőbb volt a helyzet, hozzávetőlegesen egy kazetta 300, míg egy lemez 400 forintba került – a C64 típusától függően ezt a két adathordozót használta –,[4] de ezek általában csomagokat képeztek, ugyanis egy lemez egy oldalára akár 4–5 kisebb játék is ráfért, de voltak olyan „hatalmas” játékok is, amelyek csak 3–4 lemezre fértek rá. Persze, nem is kellett ezeket a játékcsomagokat mindig megvenni, hiszen egy lemez otthoni lemásolása alig fél órát vett igénybe… Csak viszonyításképpen jegyezném meg, hogy ezeknek a 5 1/4″-es floppyknak a maximális tárolókapacitása 170 kilobájt volt.

A C64 egyik legsikeresebb, gyerekeknek szóló játéka az 1984-es Donald Duck’s Playground volt (youtube.com)

Hogy mit is tudott ennyiért a C64? Szinte minden korosztálynak kínált játékokat, kezdve a pár éves gyerekektől az idősebbekig, és mivel több tízezerre vagy akár százezerre tehető a piacra került programok száma,[5] bőven volt miből válogatni stílust és minőséget is tekintve. Volt itt minden, ahogy mi gyerekkorunkban hívtuk ezeket stratégia, ügyességi, lövöldözős, űrhajós, fantasy, történelmi, szimulátor és még sorolhatnám. A kisgyerekek megunhatatlan kedvence volt Donald kacsa, aki a Disney játékában azért dolgozott váltókezelőként, repülőtéri rakodóként, árufeltöltőként vagy gyümölcsrakodóként, hogy a Kacsmesékből ismert unokaöccsöknek kiépíthesse játszóterüket. De generációk kedvence volt a mára legendás Sid Meier egyik első, 1987-es játéka, a Pirates!, amely készítőjéhez hasonló hírnévre, és két modern és szintén sikeres feldolgozásra (1993; 2004) tett szert. A játék mai fogalomhasználattal élve egy sandbox volt, amelyben mi választhattuk ki, hogy 1580 és 1740 között milyen korszakban, angol, francia, spanyol vagy holland színekben szeretnénk kalandokba kezdeni a Karib-tengeren. Szegény matróztól eljuthattunk az admirálisi címig, hajókat foglalhattunk el, kincseket találhattunk meg, városokat foszthattunk ki, és közben, ha úgy tartotta kedvünk és elég jó karriert építettünk ki magunknak, még meg is házasodhattunk.

https://www.youtube.com/watch?v=7Ro-1dXuRBM

Az eredeti 1984-es Pirates! gameplay videója

Ilyen alapsztorival ma is sikerre vihető lenne egy pc-s játék, de ha a történelmi témánál maradunk, említést érdemel például az 1986-os stratégiai Defender of the Crown, amelyben Robin Hood korának Angliáját kell egy általunk választott földesúrral egyesítenünk, a szintén középkori kalandjáték, az 1989-es Iron Lord – a Ubisoft első igazi sikere –, amelyben kardpárbajokon és lovagi tornákon keresztül kell visszaszereznünk jogos örökségünket, vagy az 1992-es Scenario, amelyben egy országot irányítva kell megnyernünk az első világháborút.

A Commodore Világ 1. és 63. számának címlapja (PCVilág)

Természetesen pillanatok alatt kialakult a gamerek közössége is, amelynek fóruma elsősorban az 1989 augusztusától megjelenő Commodore Világ, röviden CoV magazin volt. A lapot, főleg a kezdeti időkben és a képek terén, igencsak gyenge minőség jellemezte, de a rajongótábort szinte minden hiányosságért kárpótolta a szerkesztők – „1,75 személy”, amely kezdetben Kiss Lászlót és Rucz Lajost jelentette – fanyar humora, sajátos stílusa, valamint az a filozófiája, miszerint a levelező rovatban gyakorlatilag minden véleménynek teret engedtek és természetesen válaszoltak is ezekre. A szerkesztők saját magukat a CoV rövidítésből egyszerűen CoVboynak hívták – bár ez elsősorban Kiss álneve volt –, a karikatúrákon is általában erre a témára épülve ábrázoltak egy cowboyt és egy tehenet különböző szituációkban, és biztosan sokat tettek annak a meghonosításáért is, hogy a magyarban megjelenő egyre több angol kifejezést helytelenül, kiejtésnek megfelelően írják le. A játékismertetők és a teljes játékleírások is személyesek voltak, teletűzdelve apró viccekkel, szójátékokkal, pop kulturális, sőt politikai és közéleti utalásokkal. Gyakorlatilag ez az a hangnem, amely a mai napig meghatározza a hasonló hazai (videó)magazinok stílusát. A szerkesztőség ezekkel a mondatokkal köszönt be az első számukban:

„Halló, Commodore-tábor! Ott vagytok? Mi meg itt jövünk… Annyi levelet írtatok már a Spectrum Világ (a CoV „anyalapja” – a szerző) »szerkesztőségének« (teljes 2 ember, de az egyik mindig maga alatt van, tehát jó esetben is max. 1,75), hogy úgy gondoltuk, nem ártana, ha nektek is lenne egy »Világ«-otok. Ez lenne az – vagyok annak az első száma. (…) Mi nem lesz a kiadványban? Hát elég sok minden nem lesz benne. Nem lesz például 6–8 oldalas ismertető arról, hogy mire használjuk a C-64-et a zalalövői »Nyina Vasziljevna« Mgtsz.-ben (ez senkit sem érdekel); nem lesz benne sakkprogramozás (de kár!); nem lesznek benne az áremelések (ahhoz túl ritkán jelenünk meg); (…) nem lesz benne politika (mindenkinek az idegeire megy); (…) nem lesznek benne ilyen szavak, hogy fájl, meg bájt, meg interfész (esetleg az, hogy dzsolysztikk); sőt, a (ru)szkájcsennel műsorát sem fogjuk közölni (na vajon miért nem?).”[6]

A szerkesztőség sokkal inkább hasonlított lelkes amatőrökhöz, mint profi újságírókhoz, de ez is csak a lap előnyére vált. Az elhivatottságot jól mutatja, hogy a már említett Pirates! játékhoz saját kezűleg rajzolták meg a Karib-szigetvilág részletes térképét.

A szerkesztők által a Pirates!-hez saját kezűleg készített térkép a CoV 9. számában (PCVilág)

A CoV és a Commodore mánia Magyarországon nagyjából a ’90-es évek második felére kezdett hanyatlani, amikorra a C64-et, és a szintén népszerű, drágább, de grafikailag jóval fejlettebb Amiga-t egyre inkább felváltotta a PC. Maga a CoV is 1997-ben szűnt meg – az egykori szerkesztők ebben a videóban beszélnek részletesen a magazin történetéről. Ugyanakkor a C64-nek és a Commodore Világnak elévülhetetlen érdemei vannak a magyar Gamer-kultúra kialakításában, a gép pedig bizonyos körökben a mai napig hatalmas népszerűségnek örvend, számos működő darab van, és rengeteg, több tízezres játékgyűjtemények lelhetőek fel emulátorokkal együtt, amelyek segítségével a mai gépeken is futtathatóak a játékok – a több perces töltési idő nélkül. Sőt, idén márciusban a tervek szerint megjelenik egy mini retro C64 is, előre beépített játékokkal. Nincs még egy olyan számítógép, amelynek ekkora idő távlatából is ilyen rajongótábora lenne.


[1] Commodore Világ, I. évf. (1989) 1. sz. 1.

[2] A pécsi Konzum Áruház hirdetése. Új Dunántúli Napló, 1990. június 2. 15.

[3] Kerényi Kázmér – Szénásiné Matúz Ágnes: A keresetek alakulása a rendszerváltás után. Statisztikai Szemle, LXXIX. évf. (2001) 4–5. sz. 420–435. 421.

[4] A típussal foglalkozó legkorábban indult és legnépszerűbbnek tekinthető hazai lap, a Commodore Világ ilyen árakon forgalmazta kezdetben a „csomagjait”, amelyeket általában a magazin hátsó borítóján hirdetett.

[5] Mivel rengeteg volt az otthoni fejlesztésű vagy a kis stúdiók által készített játék, a jogi szabályozás pedig messze nem volt kidolgozva, teljesen pontos adatokat sem tudunk a megjelent játékok és egyéb programok számáról.

[6] Commodore Világ, I. évf. (1989) 1. sz. 1.

Felhasznált források:

Commodore Világ lapszámai (2018. január 26.)

Stöckert Gábor: Idén 25 éves a Commodore Index, 2007. december 29. (2018. január 26.)

Nagy Játékkönyv – Commodore 64. Computer Panoráma, Budapest, 1990.

Bagnal, Brian: On the Edge. The Spectacular Rise and Fall of Commodore. Variant Press, 2005.

Kerényi Kázmér – Szénásiné Matúz Ágnes: A keresetek alakulása a rendszerváltás után. Statisztikai Szemle, LXXIX. évf. (2001) 4–5. sz. 420–435.

 A nyitóképen részlet a Defender of the Crown-ból (youtube.com)

Facebook Kommentek