A mi gyalogságunknak Oroszországhoz csak egy napra lesz szüksége – spanyol önkéntesek a keleti fronton

Spanyolország a második világháború alatt hivatalosan soha nem vált hadviselő féllé. Ennek ellenére önkéntes hadosztálya, a híres División Azul közel ötvenezer katonájával Franco jócskán hozzájárult a németek keleti fronton tett háborús erőfeszítéseihez. Születésének különleges körülményei miatt a Kék Hadosztály története azóta is sok kutató és érdeklődő fantáziáját mozgatta meg.

Amikor 1939. szeptember 1-én Lengyelország lerohanásával kezdetét vette a második világháború, még fél éve sem volt annak, hogy Spanyolország lezárta a három évvel korábban indult és hatalmas áldozatokat követelő polgárháborúját. Az ország vezetője, Francisco Franco győzelmét részben a náci Németország segítségének köszönhette, amely a híres Condor Légió révén jelentős támogatást nyújtott a nacionalista csapatoknak az egyébként a szovjetek által segített köztársasági erők elleni harcban. Bár a hálán túl ideológiai rokonszenvet is érzett Hitler iránt, Franco Spanyolországot hivatalosan soha nem léptette be a háborúba – jóllehet az eshetőség azért felmerült, és a két vezető egyetlen személyes találkozója során tárgyalt is róla.

 

Hitler és Franco 1940 októberében egyetlen személyes találkozójukon, a francia–spanyol határ közelében fekvő hendaye-i vasútállomáson
Forrás: Narodowe Archiwum Cyfrowe/National Digital Archive, Poland, 2-12361, szerző: Heinrich Hoffmann

A spanyol politikus ennek ellenére nem akart teljesen hálátlan maradni korábbi segítőjével szemben. A polgárháborúban legatyásodott ország nyersanyagszállítások és a német hírszerzés segítése révén igyekezett együttműködni a Harmadik Birodalommal. Amikor aztán Hitler a Barbarossa hadműveletet megkezdve 1941 júniusában megindította a támadást a Szovjetunió ellen, Franco követőin hatalmas lelkesedés lett úrrá, mivel a polgárháború után sokuk ezt az országot tekintette elsőszámú ideológiai ellenségének, és mindenki másnál inkább a szovjeteket tette felelőssé az ország nem sokkal korábban elszenvedett hatalmas veszteségeiért.

 

A spanyol polgárháború során egymásnak feszültek a kommunizmus és a fasizmus nemzetközi erői

 

Ekkor a lelkesedést kihasználva Franco úgy határozott, egy önkéntes hadosztállyal hozzájárul a nácik kommunizmus elleni küzdelméhez. Ezzel több legyet is üthetett egy csapásra: elmondhatta, hogy nem maradt a németek adósa a polgárháború alatt nyújtott segítségért, enyhíthetett a háborúba való belépést sürgető külső és belső nyomáson, és reményei szerint hozzájárulhatott az ősellenségnek tekintett Szovjetunió pusztulásához. Ráadásul abban is bízott, hogy Németország gyors győzelmét követően felajánlása révén könnyebben tud majd kialkudni valamit Spanyolország számára.

Egy nappal a német támadás megindítását követően, június 23-án tehát Ramón Serrano Suñer spanyol külügyminiszter javaslatára a minisztertanács áldását adta az eredetileg Spanyol Önkéntes Hadosztály (División Española de Voluntarios) néven futó alakulat megszervezésére.

 

A közismerten nácibarát Serrano Suñer (középen) 1940-ben Berlinbe tett látogatása során
Forrás: Narodowe Archiwum Cyfrowe/National Digital Archive, Poland, 2-12354

A közhangulatot jól jellemzi, hogy amikor a következő napon a szovjetek elleni indulatok feltüzelésére és a toborzások előtti terep előkészítésére felvonulást tartottak Madridban, az egyébként a francóista Spanyolorság egyetlen pártját, a Falangét is vezető Suñer ezt a szónoklatot intézte a tömeghez:

Elvtársak, most nem a beszédeknek van itt az ideje, hanem annak, hogy ezekben a pillanatokban a Falange meghozza elmarasztaló ítéletét: Oroszország bűnös! Bűnös a polgárháborúnk miatt. Bűnös José Antoniónak, az alapítónknak a halálában. És bűnös az orosz kommunizmus agressziója miatt a háborúban elesett megannyi elvtárs és katona pusztulásában. Oroszország elpusztítása történelmi imperatívusz, amely Európa jövőjét jelenti.

Forrás: Pedro Montoliú 2005: 174.

Mire a tömeg hangos „Halál a Szovjetunióra!”, „Éljen Franco!” és hasonló üvöltésekkel felelt. Pár napon belül pedig megindult a hivatalos sorozás. A német vágyakkal ellentétben – mivel ők eredetileg azt szerették volna, hogy a spanyol alakulat kizárólag katonákból álljon –, a spanyolok úgy döntöttek, csak a tiszti állományt töltik fel hivatásos katonákkal, egyébként pedig bárki jelentkezhet a hadosztályba, aki megfelel az előírásoknak. Végül alig tíz nappal a német hadművelet megindítása után le is zárult a hatalmas propagandatámogatással lefolytatott toborzás, amely jócskán meghaladta a várakozásokat: több mint 18 000 ember jelentkezett az egység soraiba.

A hadosztály társadalmi összetételét tekintve rendkívül intellektuálisra sikeredett: a jelentkezők jelentős része az egyetemi diákság és az értelmiség sorai közül került ki. A munkások viszont kezdetben nem tűntek annyira lelkesnek, ahogy például a Franco által autonómiájuktól megfosztott katalánok és baszkok sem.

 

Az önkéntesek alkalmasságát felmérő orvosi vizsgálat – a háttérben a Falange szimbóluma: öt nyíl és egy járom, amelyek egyrészt a harcot, másrészt a földműves munkákat jelképezték, egyúttal utalva az országot alkotó öt királyságra is
Forrás: Narodowe Archiwum Cyfrowe/National Digital Archive, Poland, 2-15867

A jelentkezők motivációi igen különbözőek voltak. Akadtak köztük polgárháborús veteránok, akik tovább akarták folytatni a harcot, olyanok, akik kimaradtak a polgárháborúból, és most akartak bizonyítani, de olyanok is, akik köztársasági érzelmű szülők gyerekeiként szüleik büntetésén szerettek volna enyhíteni önként vállalt szolgálatukkal. Sőt, a jelentkezők között állítólag baloldaliak is akadtak; ők abban reménykedtek, hogy a frontra kerülve át tudnak majd szökni a szovjet csapatokhoz.

 

Útnak indulnak a spanyol önkéntesek

 

Az egységbe nagy számban jelentkeztek fiatal falangisták is, akikre a pártban igen jelentős nyomás nehezedett, hogy jelenjenek meg a sorozáson. Végül természetesen akadtak olyanok is, akiket leginkább a megélhetés hajtott, hiszen az egység tagjai dupla zsoldot kaptak, és a családjuk is különböző kedvezményekben részesült.

Mivel önkéntesként a hivatalos spanyol katonai egyenruhát nem viselhették, egy egyedi uniformist kaptak, melynek legjellegzetesebb darabja a Falange címerével díszített kék ing volt. Ez utóbbi miatt nevezték el őket Kék Hadosztálynak.

 

A Kék Hadosztály első önkénteseinek útja németországi kiképzőközpontjukba, Grafenwöhrbe
Forrás: Wikimedia Commons, szerző: FoxR, licenc: CC BY-SA 4.0

Spanyolországból az önkénteseket Németországba szállították tovább, ahol hamarosan megkezdődött a kiképzésük. Addigi egyenruhájukat a Wehrmacht szürke uniformisára cserélték, de megengedték nekik, hogy zubbonyuk jobb ujján, illetve a rohamsisakjuk jobb oldalán egy spanyol nemzeti színekkel megfestett pajzsot, illetve az ESPAÑA feliratot viseljék.

 

A Kék Hadosztály német egyenruhája
Forrás: Wikimedia Commons, szerző: Hispalois, licenc: CC BY-SA 4.0

A kiképzőtáborban megismerkedtek a német fegyverekkel, illetve harcmodorral, és pár nappal később Hitlerre is fel kellett esküdniük. Az eskü után már hivatalosan is a német haderő részét képezték annak 250. gyalogos hadosztályaként.

 

Az eskütétel pillanata
Forrás: Memoriablau

Az eskütételt követően Agustín Muñoz Grandes tábornok, az önkéntes hadosztály vezetője beszédet mondott katonái előtt, amelyben így lelkesítette őket:

Életünk egyik legboldogabb pillanatában Németország és Spanyolország dicsőséges zászlói előtt megesküdtetek arra, hogy inkább meghaltok, minthogy a bolsevik barbarizmus tovább tudja folytatni azt a gyűlöletes és pusztító munkát, amely vérrel szennyezte be hazánkat, ma pedig bűnöző módjára egész Európán erőszakot akar elkövetni.

Forrás: Gustavo Morales

A spanyol katonák kiképzésükön a német nehézgépfegyverekkel ismerkednek
Forrás: Biblioteca Virtual del Ministerio de Defensa, mue-210050

A spanyolok hamar beletanultak a német katonásdiba, sőt a németek gyakran meg is voltak lepődve a fogékonyságukon. Viszont az is igaz, hogy sokszor irritálta őket a délies lazaság, amiről úgy gondolták, ez a harcbéli megbízhatatlanság jele a spanyol katonáknál. Akadtak is konfliktusok a helyi ivókban a két ország katonái között.

 

Spanyol önkéntesek ismerkednek egy német vöröskeresztes hölggyel Grafenwöhrben. A kép azért is érdekes, mert a spanyolok itt a saját egyenruhájukat viselik – ez gyakori oka volt a németek neheztelésének
Forrás: Biblioteca Virtual del Ministerio de Defensa, mue-200381

Augusztusban aztán megkezdték az önkéntesek átdobását a keleti frontra. Hitler először a Közép Hadseregcsoportban akarta bevetni őket, így az „átdobás” abból állt, hogy vonattal elvitték őket Északkelet-Lengyelországba, majd onnan 900 kilométert kellett Szmolenszkig gyalogolniuk. Ide azonban végül nem értek el, mivel amikor már egész közel voltak a városhoz, a szovjetek leningrádi ellentámadása miatt az Észak Hadseregcsoporthoz csatolták őket. A spanyol önkéntes pilótákból álló Escuadrillas Azul (Kék Rajok) azonban a Közép Hadseregcsoportnál maradt.

 

Az Escuadrillas Azul, amelynek huszonnégy tagja esett el a keleti fronton, miközben pilótái körülbelül 163 orosz gépet lőttek ki

A gyalogság tehát továbbvonult Novgorodba, ahol október 12-én, pont a spanyolok Amerika felfedezéséről megemlékező nemzeti ünnepén, átestek a tűzkeresztségen. Ettől a naptól kezdve már ők is részt vettek a harcokban – harcértéküket pedig nem sokkal később, 1942 januárjában maga Hitler is elismerte:

A spanyol csapat egy toprongyos banda. Úgy gondolják, a puskájukat semmi szín alatt nem szabad megtisztítaniuk. Őrszemeik csak elméletben léteznek. Posztjukat nem foglalják el, vagy ha igen, akkor alszanak közben. Ha az oroszok megérkeznek, akkor a helyi lakosoknak kell őket felébreszteniük. Viszont a spanyolok soha egyetlen milliméternyi területet nem adtak fel. Elképzelni sem lehet náluk rettenthetetlenebb fickókat. Fedezékbe nem nagyon húzódnak. A halálból csúfot űznek. Tudom, történjék bármi, a mieinket mindig örömmel tölti el, ha a szomszédos szektorban spanyolok állomásoznak. […] Rendkívül bátrak, a nélkülözéseket keményen állják, de szilajul fegyelmezetlenek.

Forrás: Hitler’s Table Talk, 179–180.

„Biztos a szem és kötélből az ideg – az oroszokat már látni Madrid kerületeiben és az Ebro völgyeiben – a spanyol gyalogosok az ellenség rohamára várnak, az pedig a közeli erdőben már készül a támadásra.” – mondja ennek a fotónak a felirata
Forrás: Biblioteca Virtual del Ministerio de Defensa, mue-120421

Katonáival Muñoz Grandes is nagyon elégedett lehetett, mivel ő pedig így nyilatkozott róluk a spanyol rádióban:

Kemény ellenséggel állunk szemben, de még annál is keményebb az orosz tél. Na de… mindez mit sem számít: mindkettőjüknél keményebb az én fajom, amelyet a józan ész, valamint fiainak bátorsága tesz erőssé, és amely hősies német bajtársaival szorosan összeölelkezve végre el fogja érni a győzelmet, amelyért szünet nélkül harcolunk. Spanyolok, legyetek egészen nyugodtak! Tisztában vagyunk a felelősségünkkel, és teljesíteni fogjuk a kötelességünket, amelyet ránk bíztatok.

Forrás: Joaquín Leguina 2011: IV. fejezet.

A kemény orosz tél és a Hitler szerint csak elméletben őrködő spanyolok
Forrás: Biblioteca Virtual del Ministerio de Defensa, mue-210125

A helyi lakossággal a spanyolok alapvetően emberségesen bántak, nem volt rájuk jellemző a tömeges leszámolás és – talán azért is, mert viszonylag nyugalmasabb frontszakaszokat fogtak ki – a brutális partizánvadászat sem. A helyiekkel való szívélyes, olykor házasságba torkolló viszonyuk miatt a németek sokszor duzzogtak, tenni azonban nem sokat tudtak ellene, mivel a spanyolok nem az ő tábori rendészetük fennhatósága alá tartoztak.

Ennek ellenére a korabeli a Kék Hadosztály katonáinak első reakciói a helyiekkel kapcsolatban nem voltak mentesek az ellentmondásosságtól: ezekben ugyanis a helyi lakosság iránti szánakozás keveredett a vörösök és a kommunizmus elleni megvetéssel – a katonák időnként mintegy maguknak is bizonygatni igyekeztek, mennyire jó, hogy országuk megmenekült a bolsevik rémuralomtól:

Látjuk itt, hogy milyen az „egyenlőség” és a „paradicsom”. Mindenki mezítlábas, alig visel valamit, és fogalma sincs a személyes higiénia legalapvetőbb fogalmairól sem. A „nép”, ahogy itt a munkásokat nevezik, az elképzelhető legnyomorúságosabb körülmények között, fakunyhókban él, miközben a kommunisták fényűző helyeken laknak.

Így ábrázolták az oroszokat a spanyol frontújságban: – Én azt mondom, te biztosan nem egy borbély gyermeke vagy… – Az unokája.
Forrás: Hoja de Campaña, 1941. december 13. Közli: Xosé M. Núnez Seixas 2017: 13.

Végre találkoztunk igazi oroszokkal, akik koszosak és szegények voltak. A falvak és a tanyák teljesen nyomorúságosak… Az oroszok mind szakállasok, és magasszárú csizmákat hordanak. Koszos otthonaik minden bizonnyal tele vannak parazitákkal. A szovjet paradicsom kapui megnyíltak előttünk.

A két idézet forrása: Xosé M. Núnez Seixas 2017: 5–6.

A csatatérről Spanyolországba visszajutó hírek és beszámolók következményeként viszont a hátországban egyre nehezebb lett az utánpótlásként a frontra küldött egységeket feltölteni, és ezért egyre inkább a sorozott hadsereg állományával kellett a hadosztály sorait kipótolni – ez pedig ennek következtében mind jobban elvesztette önkéntes jellegét. Végül összesen körülbelül 45 000 vagy annál is több spanyol katona fordult meg a keleti fronton, akikből mintegy ötezer fő elesett, közel tízezer pedig megsérült vagy nyomorékká vált.

 

Útnak indulnak az utánpótlásként küldött önkéntes egységek, 1942
Forrás: GureGipuzkoa/Kutxa Fototeka, KUTXA_MACA_1_2735_2575_00014, szerző: Vicente Martín, licenc: CC BY-SA 3.0

A hadosztályt utóbb Lengingrád ostroma során vetették be a németek. A spanyolok végül itt vívták meg a legnagyobb áldozatokkal járó, leghevesebb csatájukat is az oroszok ellen: Krasznij Bor körzetében a leningrádi ostromzár felszámolása és a német egységek bekerítése érdekében indított hadművelet részeként 1943. február 10-én az előrenyomuló szovjet 45., 63., és 72. lövészhadosztály beleütközött a spanyol védelembe.

 

Spanyol taktikai egység a Leningrád alatti küzdelmek során
Forrás: Biblioteca Virtual del Ministerio de Defensa, mue-200482

A huszonnégy óra leforgása alatt a spanyolok részéről mintegy 1100 sebesültet és 1100 halálos áldozatot, a szovjetek részéről pedig 7000-9000 sebesültet maga mögött hagyó ütközetben a csapataikat némileg hátrébb vonó kékeknek végül sikerült feltartóztatniuk a túlerőben lévő vörösöket.

 

Akcióra készül a spanyol síelő egység – 1942-ben egy kétszáz fős spanyol síelő század útnak indult, hogy a befagyott Ilmeny-tavon átkelve egy majdnem teljesen bekerített német egységnek segítséget nyújtson, ám a –52 fokos hidegben 94%-uk meghalt, vagy harcképtelenné vált. Néhányuk azonban így is végigcsinálta az akciót, és eljutott a németekig
Forrás: Biblioteca Virtual del Ministerio de Defensa, mue-200475

 

A megpróbáltatások után nem csoda, ha a korábban még nagy hetvenkedve énekelt dalukat:

A mi gyalogságunknak Oroszországhoz
Csak egy napra lesz szüksége,
De még annál is kevesebbre,
Mert van tankelhárító egysége.

hamarosan már így költötték át:

A mi gyalogságunknak Oroszországhoz
Nem egy napra lesz szüksége,
De elhullunk még annak előtte,
A hatalmas tankoktól szétlőve.

Forrás: Juan Eugenio Blanco 1954: 8.

Ekkorra azonban már a spanyol vezetés is megkezdte a rugalmas elszakadást a háborútól. Még 1942 decemberében leváltották a németbarát és a spanyolok háborúba való belépésének ügyét támogató Muños Grandest a kevésbé lelkes Emilio Esteban-Infantes y Martín tábornokra.

 

Ezen a videón már Esteban Infantes irányítja a spanyolokat

 

A döntéshez minden bizonnyal az is hozzájárult, hogy a Hitler Muñoz Grandesban láthatta Franco esetleges utódját, akivel a Caudillo rendszerének megdöntését követően Spanyolországot is be lehet léptetni a háborúba:

Azt hiszem, az egyik legjobb dolog, amit valaha tettünk az, hogy a spanyol légiónak megengedtük, hogy velünk harcoljon. Az első adandó alkalommal adnom kell Muñoz Grandesnek egy Vaskeresztet a tölgyfalombokkal és gyémántokkal. Ez hosszú távon kifizetődő lesz majd. A katonák, bárhonnan is származzanak, mindig lelkesednek a bátor parancsnokok iránt. Mikor eljön az ideje annak, hogy a légió visszatérjen Spanyolországba, adjunk nekik rengeteg zsákmányt és trófeaként néhány orosz tábornokot. Ha ez megvan, akkor diadalmasan fognak bevonulni Madridba, és a presztízsük kikezdhetetlen lesz.

Csak a jövő a megmondhatója, hogy a tábornok rendelkezik-e a politikához szükséges éleslátással. Mindenesetre amennyire csak tudjuk, elő kell segítenünk Muñoz Grandes tábornok népszerűségét, mivel ő energikus, és ő fogja a legnagyobb valószínűséggel uralni a helyzetet. […] [A] Kék Hadosztály lehet, hogy a jövőben még egyszer döntő szerephez fog jutni, amikor eljön az idő ennek a papok által megnyomorított rendszernek a megbuktatására.

Forrás: Hitler’s Table Talk, 693; 569–570.

Közben 1943 során a hadiszerencse végképp megfordult, így Francóra egyre nagyobb nyomás helyeződött az országon belülről és a szövetségesek részéről is, hogy ne támogassa tovább Hitlert. Ráadásul lassan a fronton lévő csapatok lelkesedése is a nullához kezdett konvergálni.

 

Franco helyzete a második világháború vége felé elég kínos volt. A szekrényből előbújó csontváz vádpontjai az ajtót tartó, horogkeresztet viselő és láthatólag nem túl nyugodt caudillóval szemben a következőek: „A tengelyhatalmak támogatása; »Kék Hadosztály« az oroszok ellen; »A németek győzelme elkerülhetetlen és igencsak kívánatos.« Ennek ellenére a háború végén a spanyol vezetőnek nem kellett komolyabb retorziókkal szembenéznie a szövetségesek részéről
Forrás: SMU Central University Libraries photostream/flickr

Ennek következtében 1943 októberében Franco végül úgy döntött, kiadja a parancsot az Kék Hadosztály hazahívására és feloszlatására. Mindazonáltal akadt néhány olyan elszánt figura, akik a hazahívásról szóló parancsot követően is tovább akarták folytatni a harcot a szovjetek ellen. Ők körülbelül 1500-3000 fő részvételével megalakították a Kék Légiót (hivatalos nevén a Legión Española de Voluntariost). Franco aztán a szövetségesek nyomására őket is hazarendelte 1944 márciusában.

Néhányan viszont ennek a parancsnak sem voltak hajlandóak engedelmeskedni, és német egységekbe beolvadva harcoltak tovább: voltak, akik Lettországban, voltak, akik Tito partizánjai ellen Jugoszláviában folytatták a háborút, és olyanok is akadtak, akik hazájukhoz egész közel, a Pireneusokban vadásztak a francia ellenállás tagjaira. Egy részükből pedig megalakult a nagyjából 140 fős Spanische-Freiwilligen Kompanie der SS 101, vagyis egy tisztán spanyolokból álló SS-század, amely még Berlin ostroma idején is részt vett a város védelmében. Hozzájuk hasonlóan volt néhány olyan spanyol pilóta is, aki a legvégsőkig kitartott a németek mellett.

 

A Spanische-Freiwilligen Kompanie der SS 101
Forrás: YoutubeGiphy

 

Az ő harcukkal azonban nem zárult le teljesen a Kék Hadosztály története. Majdnem négyszáz katona ugyanis szovjet hadifogságba, majd onnan a Gulagra került. Ők – vagyis azok, akik a kényszermunkát és az egyéb megpróbáltatásokat túlélték közülük – majd csak elég későn, Sztálin halála után, 1954-ben térhettek vissza Spanyolországba.

 

A Kék Hadosztály megmaradt tagjainak visszatérése Barcelonába. Hazajutásuk a Vöröskereszt tárgyalásai nyomán vált lehetővé – Franco még a fogadásukon sem jelent meg, mivel ekkorra már ő is és politikustársai is szívesen elfelejtették volna az egész kék hadosztályos históriát

 

Az egykori hadosztályban harcoló katonák a Franco-rendszer évtizedei alatt igen előkelő tisztségekbe kerültek, és még később sem voltak híján történelmi tetteknek. Alig hét éve hunyt el például az 1981 februárjában végül elbukott katonai puccskísérlet során fontos szerepet játszó José Luis Aramburu Topete altábornagy, korábbi kék hadosztályos tiszt.

 

Egy másik volt kék hadosztályos tiszt, Milans del Bosch tankjai megszállják Valencia utcáit az 1981-es puccskísérlet során

 

Az azonban még ma sem teljesen világos, hogy a spanyol közvélemény, illetve politikai elit mit tud kezdeni a hadosztály emlékezetével. Olykor ugyanis fel-fellángolnak az egység körüli viták, például ha egy-egy nyilvános eseményre meghívják őket. Hasonlóképpen Németországban is időnként kritikával illeti a baloldal, hogy Németország és Spanyolország 1962-es megállapodását betartva Berlin miért fizet még mindig nyugdíjat az egyre fogyatkozó számú egykori spanyol önkéntesek számára.


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Felhasznált források és irodalom:

Frank Joseph: The Axis Air Forces. Flying in Support of the German Luftwaffe. Praeger, Santa Barbara – Denver – Oxford, 2012.
Gerald R. Kleinfeld – Lewis A. Tambs: Hitler’s Spanish Legion. The Blue Division in Russia in WWII. Stackpole Books, Mechanicsburg, 1979.
Gustavo Morales: La partida de la División Española de Voluntarios.
Hitler’s Table Talk, 1941–1944. His Private Conversations. Enigma Books, New York, 2000.
Joaquín Leguina: Tu nombre envenena mis sueños. E-könyv. Literaturas Com Libros, 2011.
José Luis Rodríguez Jiménez: Propuesta de revisión de la historia oficial de la División Azul. Los temas ocultos. Cuadernos de Historia Contemporanea, 2007/május, 321–332.
Juan Eugenio Blanco: Rusia no es cuestion de un dia… Estampas de la Division Azul. Publicaciones Españolas, Madrid, 1954.
Memoriablau – Foro Memoria Histórica de la División Azul.
Pedro Montoliú: Madrid en la posguerra, 1939–1946. Los años de la represión. Sílex ediciones, Madrid, 2005.
Sanley G. Payne: Franco and Hitler. Spain, Germany, and World War II. Yale University Press, New Haven – London, 2008.
Szabó Péter – Számvéber Norbert: A keleti hadszíntér és Magyarország, 1943–1945. Puedlo Kiadó, Nagykovácsi, 2009.
Waye H. Bowen: Spain During World War II. University of Missouri Press, Columbia – London, 2006.
Xosé M. Núñez Seixas: Russia and the Russians in the eyes of the Spanish Blue Division soldiers, 1941-4. Journal of Contemporary History, 2017/április. 352–374.

Facebook Kommentek