Connaught hercege és Szent István koronája – az angol szabadkőműves nagymester, mint magyar királyjelölt

1921. november 3-át írták, amikor második, sikertelen trónvisszaszerzési kísérlete után IV. Károly és felesége, Zita királyné elhagyta háziőrizete helyszínét, a tihanyi apátságot. Egy brit hadihajón, az HMS Glowworm-on brit kíséret alatt leereszkedett a Dunán, hogy Konstantinápolyt érintve Madeirára érkezzen, amit az antant állandó tartózkodási helyéül rendelt élete hátralevő részére.[1] Október 23-án veszítette el a budaörsi csatát, onnantól őrizetben élt. A kisantant országai azonban most is, pont ahogy félévvel korábban a király első visszatérési kísérletekor, értesülvén a közvetlen veszély elhárultáról, megpróbálták annak a látszatát ameddig lehet, fenntartani, hogy szorult helyzetbe, esetleg lemondásra kényszerítsék Bethlen Istvánt és kormányát.

S legfőképp, hogy elérjék: IV. Károly ne csupán de facto, hanem de jure se legyen magyar király többé, a magyar parlament pedig hivatalosan is fossza meg trónjától. Ebben most is az Edvard Beneš vezette prágai külügy volt a legaktívabb. [2] Mozgósításba fogtak. Ennek köszönhetően a kormány november 5-én a nemzetgyűlés elé terjesztette a „IV. Károly őfelsége uralkodói jogainak és a Habsburg ház trónöröklésének megszűnéséről” szóló törvényjavaslatot, melyet a Ház, amelynek mintegy fele őszintén Károly-párti legitimista volt, sietve, november 6-án, egy vasárnapi napon meg is szavazott.

IV. Károly király és felesége Zita királyné az HMS Glowworm hadihajóra szállító csónakon, távozva, Madeira felé, 1921. november. Forrás: tankonytar.hu

Másnap, 1921. november 7-én a skóciai Lanark képviselője a brit alsóházban, Walter Elliot százados kereste meg a Brit Külügyminisztérium második emberét, Cecile Bisshopp Harmsworth külügyi államtitkár-helyettest.[3] Hogy

„hajlandó volna-e találkozót adni dr. Auer úrnak, aki a magyar parlamentben a Függetlenségi Kossuth Párt titkára, mely most a Kisgazdapárttal dolgozik együtt. A magyar királykérdést szeretné megvitatni, most, hogy a Habsburgoktól végre megszabadultak. Pártja arra törekszik, hogy egy brit királyt szerezzen, ha ez nem sikerülne, egy románt, legvégső esetben pedig kikiáltanák a köztársaságot. Mr. Harmsworth azt válaszolta, egyeztetnie kell a külüggyel, mielőtt határozott választ adna.”[4]

Cecil Bisshopp Harmsworth személyi titkárának feljegyzése a Foreign Officehoz, 1921. november 8. Forrás: The National Archives, London-Kew, a szerző saját fotója

1921 novemberében a magyar parlamentben nem volt Függetlenségi Kossuth Párt. A 19. század második felében ellenzéki pártként működő Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt 1890-ben kettészakadt, az utódpártok innentől vezetőikről (Justh Gyula, Kossuth Ferenc) különböztették meg magukat. A Kossuth Párt végül 1913-ban újra egyesült a Justh Párttal, és Egyesült Függetlenségi és Negyvennyolcas Pártként csatlakoztak az Alkotmánypárthoz, amely az I. világháború végén, 1918. október 29-én részt vett a Károlyi Mihály vezette Magyar Nemzeti Tanács létrehozásában. A Tisza-gyilkosságtól és a köztársaság kikiáltásától elborzadva azonban 1918. november 25-én feloszlatták önmagukat. A kommunista hatalomátvételt követően a vezetőség nagy része emigrációba menekült. Batthyány Tivadar 1921 őszén tért vissza Magyarországra, és nekilátott a Kossuth Párt újjászervezésének. Pártként hivatalosan azonban csak hónapokkal a fentebb említett brit forrás kelte után, 1922-ben jelentek meg újra a palettán.[5]

A Függetlenségi 48-as Kossuth Párt választási plakátja 1922-ből Forrás: axioart.com

Jövendő politikai súlyuk 1921 novemberében még nehezen volt megjósolható. Az alakulófélben lévő pártvezetőségben szerepet vállalt egy volt miniszterelnök: Ábrahám Dezső, az első szegedi kormány vezetője, és persze gróf Battyány Tivadar, a parlament nagy öregje valamint néhány korábbi miniszter az elmúlt időszak kormányaiból. Több-kevesebb ideje azonban mindegyikük politikától visszavonultan élt. Programjuk liberális-centralista volt. Közjogi kérdésben szabad királyválasztók voltak ahogy ezt nevükben is hangsúlyozták, azonban alapvetően monarchisták, és nem köztársaságpártiak. Trianon és a nemzetiségi kérdés végső megoldását Kossuth dunai konföderációjában látták megvalósíthatónak.[6]

Mivel 1921 novemberében nem volt parlamenti frakciójuk, így frakciótitkáruk sem lehetett. Auer, aki ekként mutatkozott be Londonban, azonban szintén nem tekinthető súlytalan kalandornak. Dr. Auer Pál, hiszen róla beszélünk, 1907-ben szerezte jogi diplomáját Budapesten. Ezt követően nemzetközi jogi doktori tanulmányokat folytatott Bécsben, Londonban, s Párizsban a Sorbonne-on. [7] Hazatérése után ügyvédi irodát nyitott a magyar fővárosban. [8] 1917-ben csatlakozott a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párthoz. Az őszirózsás forradalmat követő hetekben Károlyi Mihály párizsi követnek kérte fel. Kiküldetését azonban keresztülhúzták az események. Tisza meggyilkolása és a köztársaság kikiáltása után ő is visszavonult a politikától. A Kun Béla-éra, és a román megszállás hónapjait Bécsben töltötte. Doktori disszertációját ekkor írta az alakuló Nemzetek Szövetségéről, az ENSZ elődjéről.[9] Nem véletlenül éppen arról. Alig harmincévesen dr. Baumgarten Nándor professzor mellett már ő volt a másik magyar delegált a Nemzetközi Jogászok Szövetségének évi konferenciáin, azon a fórumon, amely gyakorlatilag megformálta a Nemzetek Szövetségének nemzetközi jogi kereteit. (A nagyhatalmak végül úgy határoztak, csupán a győztes államok vehetnek részt az „egyesült Európa” eme első előhírnökében. Ez a döntés azonban nem a jogászokon múlt).[10]

Dr. Auer Pál egy évtizedekkel későbbi fényképe Forrás: huszadikszazad.hu

1920 tavaszán jelent meg Auer neve újra a budapesti telefonkönyvben, mint egyéni ügyvédé.[11] Szinte az első pillanattól ellátta a legnagyobb magyarországi francia vállalatok jogi képviseletét. Úgy mint a dunai teherhajózásban élen járó Société Francaise de Navigation Danubiene-ét, a Schneider Electricét és a Magyar Általános Hitelbank összes francia részvényeséét. 1921 tavaszától pedig a budapesti francia követség kérte fel jogtanácsosának. Mindeközben budapesti tudósítója volt a svájci liberális párt francia nyelvű lapjának, a Journal de Genéve-nek. [12] Francia kapcsolataira kevésnek tűnik magyarázatként a Sorbonne. Hisz azok a diáktársai, akikkel együtt látogatta az egyetemet, szintén még csak most kezdhették karrierjüket. Ilyen ajtókat nehezen nyithattak neki. Egy 1939-es, szabadkőművesség elleni pamflet számos magyar értelmiségihez hasonlóan őt is páholytagként nevezte meg.[13] Tudjuk, hogy több, magyarországi szabadkőművest mondhatott barátjának, mint Ady Endrét, illetve a később nagymesterré is választott Benedek Marcellt.[14] A Nyugat Avar Pál írói álnéven egy műfordításkötetét is publikálta.[15] A végső szót a kérdésben azonban a Magyarországi Nagypáholy oldalán találjuk, mely büszkén sorolja őt fel egykori tagjai között. [16] Páholytagságát tehát elfogadhatjuk tényként. Az évek során feljebb is ívelt pályája, ő lett a Páneurópai Unió magyarországi elnöke, majd 1946-tól párizsi magyar követ.

De kanyarodjunk vissza a témához. Cecil Bisshopp Harmsworth a brit külügyminisztérium második embere így kezdte beszámolóját hivatalának:

„Dr Auer úr kétszer is megpróbált kapcsolatba lépni velem. Walter százados képviselő úr útján és Wedgwood százados képviselő úr útján.”

Cecil Bisshopp Harmsworth báró, a brit külügyminisztérium külügyi államtitkár-helyettese Forrás: Royal Historical Society, royalhistoc.org

Cecil Bisshopp Harmsworth  báró, a brit külügy második embere 1904-től kezdve tagja volt az angol szabadkőműves nagypáholynak. Az Egyesült Angol Nagypáholy tagsági regisztere szerint egyértelműen tagdíjat fizetett 1921-ben is.[17] Hogy Walter Elliotot, a konzervatív párti skótot honnan ismerhette Dr. Auer Pál, egyelőre nem tudjuk. Ennél egyszerűbb a válasz Josiah Clement Wedgwood századosra, a brit munkáspárti frakció vezetőjére. Ő volt 1920-ban a Brit Szakszervezeti Kongresszus kiküldöttje Magyarországon, aki hosszú jelentéseket írt a fehérterrorról, az új rendszernek a Tanácsköztársaság egykori szimpatizánsaival szemben elkövetett kegyetlenkedéseiről.[18] Jelen tudásunk szerint egyikük sem volt tagja az Egyesült Angol szabadkőműves páholynak, noha Wedgwood családilag erősen kötődött hozzá, édesapja, és nagyapja is páholytag volt. [19] És egyikük sem bírt befolyással Cecil Harmsworthre, a célszemélyre, aki így folytatta külügyhöz írt jelentését:

„Elzárkóztam a találkozástól, mivel bevallott célja az volt a beszélgetésnek, hogy egy brit herceget válasszunk Magyarország trónjára. Nyilvánvaló, hogy mikor Auer úr hazatér Magyarországra, fel kell mutatnia tárgyalásokat és eredményeket. Számunkra nem tűnik ismerősnek, de joggal feltételezhetjük, hogy mindenfajta tárgyalást felhasználna, bárkivel, aki Külügyminisztériumunkhoz köthető, ha küldetésében elszánt ( és annak tűnik. ) Kérdésen felül áll, hogy kiszínezne bármit, amit neki mondunk, s egybecseng saját véleményével, illetve azokéval, akiket képvisel.Szívélyes üdvözlettel, CH.”

A külügyi dossziéban mindezeken felül kézírással csupán egyetlen mondat szerepelt:

„Telefonon elutasítva.”

Cecil Bisshopp Harmsworth az Egyesült Angol Nagypáholy tagregiszterében, 1904 – 1921. Forrás: United Grand Lodge of England Freemason Membership registers 1795 – 1921. ancestry.com

Foglaljuk tehát össze: két nem szabadkőműves brit alsóházi képviselő audienciát kért egy európai páholytagnak egy brit szabadkőművesnél. Auernek tehát páholyán keresztül nem volt ismeretsége Harmsworth-höz, s páholytagsága nem volt elegendő egy találkozóhoz. „nem tűnik ismerősnek” – szögezte le Harmsworth hűvösen. Talán mert az angolszász s a francia hagyományú nagypáholyok külön rendszerben, olykor egymással rivalizálva működtek. (Magyarország volt az egyetlen ahol a két rítus egyesült páholyt hozott létre a 19-ik század közepén).[20] Valószínűleg azért, mert a szabadkőműves testvériséget adott esetben felülírta az államérdek.

Vagy mégsem?  Egy héttel később, 1921. november 14-én cikk jelent meg a Journal de Genéve-ben. Abban a lapban, aminek budapesti tudósítója Dr. Auer Pál volt. „Szent István koronája. – A jelöltek” – címmel.

„Olaszországba az a hír érkezett Budapestről , hogy az anti-habsburgisták a Habsburgok visszatérését egy külföldről hozott királlyal szeretnék mindenáron megakadályozni. Nemzetközi tárgyalások indultak ebből a célból. Szám szerint három jelölt van a magyar trónra: Aosta hercege, Connaught hercege, és Ferdinánd bolgár király.” [21]

Connaught hercege, Arthur brit királyi herceg, Viktória királynő legkisebb fia 1921-ben az Egyesült Angol Nagypáholy vezetője, nagymestere volt. [22] Kinek az ötlete volt nevének sajtóhírré emelése, mint a magyar trón egyik trónvárományosáé?

Arthur, Connaught hercege szabadkőműves nagymesteri díszöltözetben, 1920 körül Forrás: freemasioncollection.com

Szögezzük le: a magyar külügy hivatalos álláspontja ekkor a kivárás volt. Mivel a parlament nagyjából felét még mindig IV. Károlyhoz hű legitimisták tették ki, akik csehszlovák nyomás alatt megszavazták ugyan a király trónfosztását, de ezt semmiképp nem gondolták véglegesnek, az antant viszont kategorikusan tiltotta Károly királyságát, Bethlen István és kormánya nem gondolhatta, és nem is gondolta, hogy a közeljövőben bármilyen lépést tehet a királykérdés megoldása érdekében.

Néhány héttel korábban Bécstől Londonig elárasztotta nemzetközi sajtót, hogy a magyar és az olasz fél közt tárgyalások folynak Aosta hercegének magyar királlyá választásáról, [23] ez azonban torzított hír volt. Bethlen István magyar miniszterelnök és della Torretta olasz külügyminiszter próbálta ugyan kitapogatni egymás szándékait a magyar királykérdésben, tárgyalásokról azonban nem volt szó.[24] Az olasz fél azonnal egyértelművé is tette ezt: kategorikusan cáfolta ezeket a sajtóhíreket. [25] Amik minden egybehangzó jel szerint a prágai külügyben születtek, azzal a céllal, hogy rontsák a hitelét az olasz kormány Magyarország javára meghozott, 1921 októberi velencei határozatának – ami népszavazást rendelt el a nyugat-magyarországi területek hovatartozásáról.

Ferdinánd bolgár király egy magyar hercegnő, Koháry Antónia unokája volt. Éppen trón nélkül, mivel sajátjáról az antant nyomására 1918-ban lemondott fia javára. Csehszlovákiában élt, és gyakran látogatott Budapestre, ahol népszerű volt.[26] Személye azonban az antant kategorikus elutasítása, katolikus egyházi átkot kiváltó házassága, s nyíltan vállalt biszexualitása miatt sem jöhetett szóba jelöltként.[27]

A hír egyedül a Journal de Genéve-ben jelent meg, amelynek Auer budapesti tudósítója volt, tehát joggal feltételezhetjük, hogy a forrás ő maga.  Mivel egy addigra hivatalosan falsnak nyilvánított hír jelöltje, és egy a kor szemében szalonképtelen trónigénylő közé ágyazta a brit nagymester nevét, talán joggal feltételezhetjük azt is, hogy a cikk célja Connaught hercegének népszerűsítése volt. Akár Cecil Harmsworth-tel egyetértésben cselekedett, akár saját indíttatás vezette a magyar ügyvédet, a brit külügy továbbra sem reagált a felvetésre. Szabadkőműves összekacsintás, ha volt is a terv mögött, Harmsworth továbbra sem akart, vagy nem tudott tényleges támogatást adni.

A teremtés napjait ábrázoló festett üvegablakok a londoni szabadkőműves székházban Forrás: openhouseslondon.com

Négy napi csönd következett. 1921. november 17-én azonban hirtelen új forrásból jelent meg a cikk egy új variánsa. Újfent csupán egyetlen lapban, a francia monarchista Action Francaise-ban:

„Telefonon közölték Belgrádból, hogy a magyar trón külföldi jelöltjei közül a legnagyobb esélye egy részről Connaught hercegének, Viktória királynő unokájának, másrészről az aostai hercegnek van. Az elsőt elszántan támogatja Anglia, mely a Duna-medence konföderációját, s a Duna-delta neutralizálását kívánja. Feltehetően ez a jelölt lesz a győztes. A második trónigénylőt Olaszország támogatja.”

Ami a jelöltek elszánt angol illetve olasz támogatását illeti azt fentebb már láttuk. A konföderációs tervekről elmondható, hogy a Foreign Office 1921-re – mivel létfontosságú érdeke nem volt a térségben – elfogadta, hogy Közép-Európa az utódállamok francia kötődése folytán Párizs érdekszférájába kerül.[28] Ezzel szemben brit pénzügyi világ viszont igenis érdekelt volt a dunai egységes vízi út helyreállításában, és a Bank of England elnöke, Montagu Norman részéről történt is próbálkozás gazdasági unió-szerű összefogásra bírni a Duna-menti államokat, ez azonban a kisantant érdektelensége miatt kudarcba fulladt. Montagu Normanról néhány szabadkőműves-ellenes, háttérhatalom-hívő pamflet tudni véli, hogy páholytag volt, méghozzá a francia hagyományokat követő skót rítusú rend tagja, azé az ágé, amihez az európai páholyok többsége tartozott, z erről azonban nincs biztos információnk. [29] Dunai konföderációs elképzelései legfőképp a bécsi emigrációban élő Jászi Oszkárnak[30], a körülötte csoportosuló értelmiségieknek, és – ezzel némi átfedésben –, a kossuthi hagyományokat ápoló, alakuló félben lévő Függetlenségi és Negyvennyolcas Kossuth Pártnak voltak, ahol az ideát legerőteljesebben dr. Auer Pál propagálta..[31]

Mivel a hír újfent csupán egyetlen francia lapra vezethető vissza, joggal feltételezhetjük, hogy az ismét Auertől eredeztethető. Feltehetően azzal a céllal, hogy ösztönzően hasson a közép-európai gazdasági széttagoltságnak kárát látó brit gazdasági elitre, s az elhalt uniós elképzelésekre, köztük Montagu Normanéra és Connaught hercege mellett így megmozdítsa a szigetország pénzügyi elitjét.[32] Ezúttal a cikk nem süllyedt el minden visszhang nélkül a napok hírforgatagában. Másnap az Action Francais-re hivatkozva átvette egy másik francia lap, a le Radical, felfigyelt rá a vezető francia távirati iroda a Havas, majd ettől a kettőre hivatkozva publikálta szinte minden osztrák , s néhány spanyol orgánum. [33] Azonban még sajtó szinten sem borzolt a cikk semmilyen hullámot a célországban: Nagy Britanniában.[34]

Mit mondhatunk végszóként? Egy magyar értelmiségi kísérletének lehettünk szemtanúi, hogy hazája, pártja és páholya közös érdekét összhangba hozva szabadkőműves kapcsolatai útján megoldja az 1920-as évek egyik legfontosabb magyar politikai problémáját – hogy végleges államfőt szerezzen az országnak. Egy kísérletnek, ami nem járt sikerrel. A szabadkőműves testvériséget felülírta a brit államérdek.


[1] Admirality to the British Foreign Office, 1921. november 7., The National Archives Kew – London, (TNA ) C21302/180/21.

[2] Bánffy Miklós: Huszonöt év, Kolozsvár, 2000, 247.

[3] A külügyi és Brit Nemzetközösségi Államtitkár ( A Secretary of State for Foreign and Commonwealth Office) posztja a brit kormányban nagyjából azonos azzal, ami az európai országok kormányaiban külügyminiszterként ismeretes.

[4] C Howard Smith, Cecil Harmsworth személyi titkára a Külügyminisztérium C osztályának, 1921. november 7. TNA C21426/180/21 FO 371/61110

[5] Boros Zsuzsanna, Szabó Dániel: Parlamentarizmus Magyarországon (1867-1944), Budapest, 1999, 56-66.

[6] Magyarországi pártprogramok, 1919 – 1944, szerkesztette: Gergely Jenő, Glatz Ferenc, Pölöskei Ferenc, Budapest, 1991.

[7] Fejérdy Gergely: Auer Pál, az árnyékember. In: Kommentár, 2014/3.,

[8]  Nemestóthy Dénes: Auer Pál emlékezése. In: Katolikus Szemle, 1972. 2. szám, 183-184.

[9] Pal Auer: Das Pariser Völkerbundabkommen, Text, Kritik und Kommentar, Wien, 1920.

[10] MTI kőnyomatosok, Napi Hírek / Napi Tudósítások, 1921. Szeptember 5. 6., MTI kőnyomatosok, 1921. Szeptember 7.5.

[11] Budapesti- és környékbeli távbeszélő hálózatok előfizetőinek és nyilvános állomásainak betűrendes névsora, Budapest, 1920 május, 504.

[12] Révai Új Lexikona, Budapest, 1936,328. , Un Un journal témoin de son temps : Histoire illustrée du ‘Journal de Genève’, 1826-1998, Jean de Senarclens intenció alapján összeállított munka, Genf, 1998.

[13] Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei: a magyarországi szabadkőművesek mozgalma és külföldi kapcsolatai, 1920-tól 1937-ig, A magyarországi szabadkőműves páholyok tagjainak névsora 1868-tól 1920-ig, Budapest, 1939. 5.

[14] Benedek Szabolcs: A Szabadkőműves Benedek Marcell, Új Forrás, 2007/6.

http://www.epa.oszk.hu/00000/00016/00126/070612.htm

Kovács Imre: Auer Pál: Fél évszázad. Események, emberek. Occidental Press, Washington DC, 1971. In: Új Látóhatár, 1971. 6. szám. 650-653.

[15] Ld: Idegen költők, fordította és az ifjúság számára összeállította Avar Pál, Benedek Marcell, Budapest, 1908.

Félreértés ne essék, jelen sorok írója nem gondolja a szabadkőművességet világot mozgató háttérhatalomnak. Olyan nemzetközi értelmiségi fórumnak azonban mindenképpen, ami lehetőséget adhatott kitűnő francia kapcsolatokra.

[16] Ősi És -elfogadott Skótrítusú Magyarországi Nagypáholy

https://szkp.eu/secure_f/szabadk-m-vesek.php   utolsó elérés: 2017. 11. 03.

[17] United Grand Lodge of England Freemason Membership registers 1795 – 1921.

https://search.ancestry.co.uk/search/db.aspx?dbid=60620 utolsó elérés 2017.11.03.

[18] Trade Union Congress&Labour Party ( Josiah Wedgwood): White terror in Hungary, London, 1920.

[19] Josiah Wedgewood, 1860-1862, Josiah Wedgwood 1876-1887 in: United Grand Lodge of England Freemason Membership Registers 1751 – 1921.

https://search.ancestry.co.uk/search/db.aspx?dbid=60620

[20] Arató Frigyes: A szabadkőművesség, Budapest, 1902. 60.

[21] Journal de Genéve, 1921. 11.14. 3.

[22] Albert G. Mackey: Encyclopedia of Freemasonry, Altenmüster, 2014.123.

[23] Neue Freie Presse, 1921. október 30. 6; Bécsi Magyar Újság 1921. október 30. 4.; Grazer Tageblatt ( Abendblatt) 1921. október 31. 1. Corrierre della Sera, 1921. október 31. 3., Hamburger Nachrichten, 1921. október 31.1, Gazette de Voss, 1921. október 31.1. , L’Écho de Paris, 1921. október 31.2, Pall Mall Gazette, 1921. október 31, 3., Lanchasire Evening Post 1921. november 1, 2., L’Action France 1921. november 1. 3.

[24] Charles –Roux római francia ügyvivő távirata Briand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek. In: Francia diplomáciai iratok, a Kárpát-medence történetéről, Trianon 1919 – 1920, szerk: Ádám Magda, Ormos Mária, 2006, 222.

[25] Neues Wiener Tagblatt 1921. november 3., Bludenzer Anzeiger 1921. november 5.2., Grazer Tagblatt 1921, november 6.1,

[26] Alexander Gjurov: Nincs két igazság. Az utolsó bolgár cári család – magyar források és rokonság – Niederhauser Emil szemléje, Klió, 2005. 14. Szám. 100-105.

[27] Uo.

[28] Magyarics Tamás: Nagy-Brit annia Közép-Európa politikája 1918-tól napjainkig. In Pro Minoritate, Ősz, 2002. 66.

[29] Stephen Mitford Goodson: A History of Central Banking and teh Ensiavement of Mankind, London, 2015., 64, 99., 127, Deanna Spingola: The Ruling Elite, USA, 2014.30.

[30] Szarka László: Dunai konföderáció – egy állom realitása. Jászi Oszkár csehszlovákiai kapcsolatai, és a magyar kisebbségi kérdés , 1919- 1939. In: Századvég, 2. 1986. 52 – 66.

[31] Magyarországi pártprogramok, 1919 – 1944, szerkesztette: Gergely Jenő, Glatz Ferenc, Pölöskei Ferenc, Budapest, 1991.

[32] Magyarics Tamás: Nagy-Brit annia Közép-Európa politikája 1918-tól napjainkig. In Pro Minoritate, Ősz, 2002. 66.

[33] Neues Wiener Tagblatt, 1921. november 18 19, Linzer Tagespost 1921. november 18.6, Wiener Zeitung, 1921. november 18.14. La correspondence de Espana, 1921. november 18, 3. La Vos, Madrid, 1921. November 18. 5., Arbeiter Zeitung, 1921. november 19, 2., Salzburger Wacht 1921, november 19. 2, Salzburger Zeitung, 1921. november 19.2, Arbeiterwille, 1921. november 19, 3.

[34] Ld. British Library digitalizált napilaparchívuma, mintegy 1200 korabeli orgánummal.

Facebook Kommentek