Osztrák-magyar haditengerészek kínai és japán fogságban

Kevéssé ismert, hogy bár Ausztria-Magyarországot semmiképp sem lehetett tengeri nagyhatalomnak tekinteni, a kettős monarchia erős flottával rendelkezett és tengerészei eljutottak a világ legtávolabbi pontjaira is. Az első világháború kitörésekor a Kaiserin Elisabeth védett cirkáló Kínában állomásozott és német csapatokkal együtt vett részt Csingtao (Quingdao) védelmében, amelyet japán és brit egységek ostromoltak. A város elfoglalása után számos tengerész, köztük sok magyar került Japánba hadifogolyként, ahonnan csak évekkel a háború vége után jutottak haza.

Makoviz Richárd sorhajókapitány, a cirkáló parancsnoka 1914. július 29-én értesült a háború kitöréséről és ugyanekkor kapott utasítást arra, hogy Csifuból (ma Yantai) induljon az 1898 óta német fennhatóság alatt álló Csingatoba és segítse annak védelmét, mivel esélye sem volt annak, hogy a hajó hazajusson. Japán augusztus 16-án küldött ultimátumot Csingtaoba, amelyben követelte, hogy a németek szeptember 15-ig ürítsék ki a területet; mivel II. Vilmos császár erre nem volt hajlandó, 23-án Németország és Japán között beállt a hadiállapot. Az osztrák-magyar vezetés eleinte azt tervezte, hogy egy semleges kínai kikötőbe rendelik a Kaiserin Elisabethet, de a német uralkodó ezt megakadályozta, amikor kijelentette, hogy a cirkáló „hősiesen fog együtt harcolni német szövetségeseivel.”

Az első tervek szerint a cirkálót a német távol-keleti hajóraj megkeresésére küldték volna, azonban erre sem kis hatótávolsága, sem alacsony sebessége miatt nem volt alkalmas, így végül úszó ütegállásként akarták alkalmazni. A helyzetet felforgatta egy utasítás, amelyben közölték Makoviz kapitánnyal, hogy mivel a Monarchia Japánnal szemben semleges marad, szerelje le a hajót, személyzetét pedig (17 fő kivételével) indítsa Tiencsinbe. A monarchia tengerészei meg is indultak, azonban 26-án ismét fordult a kocka, ugyanis Bécsben győzött az az irányzat, amely II. Vilmos szándékával egyezett meg. Közben a csingtaoi németek a hajó összes lövegét, lőszerét és egyéb használható felszerelését partra szállították. Ami nagyobb gondot jelentett, az a tengerészek visszaszállítása volt, ugyanis Tiencsinben brit és francia erők állomásoztak, amelyek a vasutat is felügyelték; a monarchia katonáinak „kirajzása” emiatt komoly diplomácia bonyodalmat okozhatott Kínának is.

A tengerészek 29-én kaptak parancsot arra, hogy kisebb csoportokban, feltűnés nélkül (!) kíséreljenek meg visszajutni Csingtaoba, erről azonban a kínai hatóságok is tudomást szereztek és fokozott ellenőrzést vezettek be. A matrózok sem maradtak magukra, ugyanis egy Sinkó nevű magyar, egykori tiencsini rendőr sietett segítségükre; civil ruhát szerzett és rejtekutakon próbálták megkerülni az ellenőrzőpontokat. Ennek köszönhetően a 299 tengerész jutott el Csingtaoba. A Tiencsinben rekedt 94 fő 1917. augusztus 14-ig az osztrák-magyar konzulátuson maradt, majd Kína hadbalépése után hadifogságba kerültek. A tengerészeket segítette a szokottnál hamarabb beköszöntött esőzés, amely hátráltatta a japán csapatokat a kikötőváros bekerítésében; ez végül csak szeptember 28-án vált teljessé.

Az ostrom alatt Kaiserin Elisabeth, mint a Csingatoban álló legnagyobb egység a kikötő légvédelmét látta el, valamint nehézlövegeivel tűzpárbajokat vívott a japán ütegekkel. A szárazföldön összesen 122 osztrák-magyar haditengerész vett részt a harcokban, akiket három ütegbe és egy tengerészgyalogos különítménybe szerveztek. A hatalmas túlerő (23 000 japán és 1500 brit katona állt szemben a központi hatalmak 4000 emberével) és a teljes körülzárás miatt november elejére a védők helyzete tarthatatlanná vált; 3-án hajnalban, a lőszer kifogyása után legénysége elsüllyesztette a Kaiserin Elisabethet (a roncs pontos helye). A helyőrség végül 7-én adta meg magát. A harcok során a monarchia 10 hősi halottat és 10 súlyos sebesültet vesztett, a többiek hadifogságba kerültek. A németek vesztesége 199 elesett és 500 sebesült volt, a japánok 700, a britek 20 katonája esett el.

Csingtao ostroma, noha az európai hadszínterekhez képest elenyésző számú erők vettek részt benne, több szempontból is jelentősnek tekinthető; védői két hónapig tartották fel a térség brit és japán erőit. Az ostrom volt a Japán Császárság legnagyobb hadművelete az első világháborúban, az itt harcolt magyar tengerészek pedig – a hadsereg Gázánál bevetett katonái mellett – az Osztrák-Magyar Monarchia „legmesszebbre jutott” katonái lettek.

A fogságba esett 308 tengerész (közöttük 56 magyar) 1920-1921-ben jutott haza, az 1916-ban elhunyt Vita János és a háború után,1919 szeptemberében, az aonogaharai táborban meghalt Ónodi Mihály tengerészek kivételével. Egyes források szerint Wiederkehr Jenő matróz hunyt el a fogságban, de ez minden bizonnyal tévedés; egy olvasónk – akinek ez úton mondunk köszönetet – kiegészítése szerint ő 1920. február 28-án a japán Kifuku Maru hajóval érkezett meg Wilhelmshafenbe, ahonnan hazatért. A hadifoglyok jó körülmények között éltek, emberségesen bántak velük, megünnepelhették a karácsonyt és egyéb ünnepeiket. Egyikük, Nemes János leányfalui matróz,  feljegyzései mellett több felvételt is készített, amelyek 2009-ben a Haditengerész emlékek Leányfalun című kiállításon szerepeltek; ezek közül néhányat kiválogattunk:

A németek rövid tartózkodása a mai napig nagy befolyással van a városra: az alábbi képen a csingtaoi Szent Mihály székesegyház látható, amely akár egy észak-német városban is lehetne. (Forrás és hasonló képek: http://www.topchinatravel.com/community/blog/a-brisk-walk-tour-to-see-old-architecture-in-qingdao.htm)

Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.

Forrás:

Csonkaréti Károly: Ha tengeren veszek, ki sirat meg engem? Kornétás Kiadó, Budapest, 2012. 73-84. o.

Jindřich Marek: A Kaiserin Elisabeth cirkáló cseh tengerészeinek Odüsszeiája 1913-1920 között (Recenzió, Bognár István, Klio 2014/3. 99-104. o.

Veperdi András (szerk.): A Kaiserin Elisabeth cirkáló Csingtao védelmében 1914. (2015. július 28.)

A válogatásban szereplő képek forrása: Az Magyar tengerészek japán hadifogságban: Nemes János 1891-1925 http://hajosnep.hu/Media/Default/hu-HU/tevekenyseg/kiallitasok/2009/haditengeresz-emlekek-leanyfalu/magyar-tengereszek-hadifogsaga-japanban.pdf (2015. július 28.)

http://www.wrecksite.eu/wreck.aspx?148101 (2015. július 28.)

A nyitóképen; a Kasierin Elisabeth tengerészeinek egy csoportja a hajó makettjével 1916 karácsonyán