Ki koronázhatja meg a magyar királyt és miért kell minden vármegyéből 5 kg föld? – 101 éve koronázták meg IV. Károlyt

Ferenc József halála után utoljára koronáztak magyar királyt és királynét; a százegy éve, az első világháború közepén tartott koronázásról szól cikkünk. Azt kívánom röviden bemutatni, hogy a koronázásig rendelkezésre álló alig több, mint egy hónap alatt mi kellett a koronázás előkészítéséhez és milyen viták zajlottak ekkor a parlamentben.

Az 1867-es koronázáshoz hasonlóan a ceremóniára Budapesten került sor, ezt megelőzően ugyanis Pozsony adott helyet az aktusnak. A fővárosban már a december 30-ai esemény előtt lázasan készülődtek; ugyanis egy sor ideiglenes építményt fel kellett állítani az ünnepségekre. Többek között minden vármegyéből be kellett szerezni egy kisebb mennyiség földet – 5 kg -, hogy az így összeadott mennyiség szimbolizálhassa az ország földjét, illetve a vármegyéknek ki kellett jelölniük azokat a követeket, akik részt vesznek a ceremónián.

„Trencsénből jelenik: IV. Károly király Koronázásához Trencsén vármegye is szállított földet a melyet a vármegye alispánja trencséni vár nagy udvarának földjéből szerzett be. Trencsén vára fénykorában sok magyar király látogatásának volt helye. Mint királyi vár és lakóhely többek között Szent Lászlót, II. Istvánt, IV. Bélát, Róbert Károlyt, Nagy Lajost, Zsigmondot és Hunyadi Mátyást látta falai között. Természetes tehát, hogy abból a földből kellett küldeni melyet uj királyunk nagyon sok hírneves elődre ismert Trencsén vármegyében.”

Budapesti Hirlap, 1916. december 19.36. évf. 352. sz. 8. o.

Azt, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítottak a fővárosba szállított szimbolikus földnek mi sem példázza jobban, mint azon erdélyi vármegyék adománya, amely területeket frissen szabadítottak fel az osztrák-magyar és német hadak a néhány hónapig tartó román megszállás alól.

„Ősi szokás, hogy a koronázási halomhoz, amely hazánk szent földjét képviseli, az ország valamennyi törvényhatósága küld földet. A koronázási ünnepek e fennséges mozzanata sohasem volt jelentősebb, mint most, mikor királyunk északon és délen, keleten és nyugaton vezeti győzelemre hős seregeinket.”

Brassói Lapok, 1916. december 14. 2. o.

59075.jpg
Szentháromság tér a IV. Károly koronázásának idejére épített ideiglenes tribünnel. Fortepan / Németh Tamás

A Ferenc József halála – november 21 – és a koronázás időpontja közötti rövid idő nem kedvezett a felkészülésnek, hatalmas pompának, mindazonáltal Károly utasítására az előkészületek visszafogottak is voltak. A költségek egy részét az új király jótékony célokra ajánlotta fel – ez persze nem jelentette azt, hogy a koronázás ne járt volna nagy költséggel.

tvl.JPG
Jótékony célra árusított levelezőlap Károly kézjegyével. Tolnai Világlapja, 1917. január 18. 17. évf. 3. 22. o.

„Nagyon visszás volna ugyanis, ha most, amikor oly sok fájdalom és nyomorúság van, amikor ezrek és ezrek pusztulnak még mindig a fronton, akkor itt benn az országban irreális luxussal meg jobban kiéleznénk az óriás társadalmi különbségeket, amelyek a háború folyamán gazdasági téren is csak fokozódtak.”

Tisza István a koronázás pompájáról. Népszava, 1916. december 1. 44. évf. 338. sz. 11. o.

bszj2.JPG
A Borsszem Jankó karikatúrája a két koronázás közötti különbségről. 1916. december 31. 49. évf. 53. sz. 6. o.

Az előkészületek másik csoportjába azok a heves viták tartoztak, amelyek a parlament falain belül zajlottak, elsősorban Tisza István személy körül. A csörte apropóját az adta, hogy az ellenzék padsoraiban úgy vélték, hogy noha törvényesen Tisza volt az, aki koronázás menetében a nádor helyett eljárhatott, de – szerintük – ő megosztó személyiség, helyette mást kellett volna választani. Tisza saját megítélést az ellenzék szemében azzal is rontotta, hogy saját magát jelölte arra a tisztségre, hogy az esztergomi érsek mellett részt vehessen a koronázásban. Az ellenzék ezzel szemben József főherceget jelölte a tisztségre.

„Kik koronázzák meg a királyt?

Törvényeink értelmében a királyt az esztergomi érsek koronázza meg és a koronázásnál a nádorispáni állás megszűntéig rendszerint a mindenkori nádorispán segédkezett az érseknek. IV. Károly királyt tehát Csernoch János biboros-hercegprimás fogja megkoronázni. A kérdés az csupán, hogy ki fölti be ezúttal a nádorispán eddigi szerepét.”

Budapesti Hirlap, 1916. december 19.36. évf. 352. sz. 8. o.

joseph_august_austria_1872_1962_in1916.jpg
József főherceg 1916 körül.

Jellemző példája a parlamenti vita hevességének a következő jelenet, amikor Khuen-Héderváry Tisza védelmében próbált felszólalni:

„Fölkiáltások: Kérdezzék meg a székelyeket! Kérdezzék meg az éhező népet!

Huszár Károly: Az utcán ácsorgókat

Khuen-Héderváry: Kötelességünk Tiszát erre a tisztségre… (óriási zaj.)

Batthyány Tivadar: Hát maga visszafizette a belvárosi választás költségeit?

Khnen-Héderváry: Kötelességünk ez addig, amíg a nemzet többsége mögöttünk áll. (Óriási zaj.)”

Népszava, 1916. december 19. 44. évf. 351. sz. 5. o.

59057.jpg
A budai Szentháromság tér a Budai Koronázó Főtemplommal (Mátyás templom) az előkészületek alatt. A fekete lobogó Ferenc Józsefre emlékeztet.  Érdekességként megemlíthető, hogy a háborús kor szokásainak megfelelően a díszleteket orosz hadifoglyokkal építették fel. Németh Tamás / Fortepan

Károlyi Mihály, a későbbi miniszterelnök, majd a köztársasági elnök a következőket jegyezte meg a parlamenti vitában:

„Sértők voltak azok a szavak, amelyeket Andrássy és Lovászy használták Tiszával szemben, de a tények igazak, amelyek alapján használták. Szükséges-e, hogy olyan egyént keressünk ki a húszmillió lakosból. aki a koronázás összhangját ennyire megzavarja? Tiszát cézárománia vezeti, amikor csak Önmagát nyilvánitja alkalmasnak. József főherceget azért ajánlottuk, mert hagyományainál fogva is alkalmasnak tartjuk erre. A többség jogára hivatkozni az ország közhangulatával szemben nem lehet, ez csak a munkapárti többség, de nem az országé.”

Népszava, 1916. december 19. 44. évf. 351. sz. 5. o.

bszj.JPG
A Borsszem Jankó karikatúrája a koronázás menete körüli vitákról.1916. december 24. 49. évf. 52. sz. 7. o.

A kormánypárti többség végül az ellenzék próbálkozásai ellenére Tisza mögé állt, így Csernoch mellett a miniszterelnök állhatott a koronázáson. E vitának lezárulta azonban még messze nem jelentette azt, hogy más kérdések ne szolgáltattak volna vitára lehetőséget a parlamentben, ezek azonban nem voltak olyan hevesek, mint a fenti,  belpolitikailag sokkal fajsúlyosabb kérdés.

„Ezután Barabás Béla terjesztette elő sürgős Interpellációját, amelynek veleje az, hogy az uj királynak ne katonai minőségében ábrázoló arcképét függesszék ki a hivatalos helyiségekben és a koronázásnál ne játsszák a Gotterhaltét Tisza megvédte a tábornoki egyenruhát és az osztrák himnuszt egyenlő sikerrel — nem első ízben fordítván az ellenzéki szónokok ellen azt a tényt, hogy — üres ellenzéki padoknak beszélt.”

Népszava, 1916. december 16. 44. évf. 348. sz. 5. o.

A koronázáson egy olyan király került Magyarország élére, aki nem trónörökösnek született, ugyanis 1887-ben még élt unokatestvére, Rudolf főherceg, Ferenc József fia is. 1914-ig pedig Ferenc Ferdinánd volt a trón várományosa, majd csak meggyilkolása után választotta utódjául nagybátyja, az akkor már idős király Károly herceget. S amilyen váratlan volt hogy trónra került, olyan olyan hatalmas sokként érte országait uralkodásának vége is. Koronázása alkalmával legfőbb ígérete az volt, hogy kivezeti a Monarchiát a háborúból, ezen erőfeszítése végül kudarccal végződött, s dinasztiájának utolsó koronás fője volt.


Károly lemondása után megkísérelte hatalmát helyreállítani a Magyar Királyságban, de ezen kísérlete Horthy ellenállása miatt megbukott, kapcsolódó írásaink lásd:

„JOBB SORSOT ÉRDEMELT VOLNA”- LEHÁR ANTAL VISSZAEMLÉKEZÉSEI IV. KÁROLY MÁSODIK VISSZATÉRÉSI KÍSÉRLETÉRŐL

“JELENTKEZEM ŐFELSÉGÉNÉL” – LEHÁR ANTAL EZREDES VISSZAEMLÉKEZÉSEI IV. KÁROLY ELSŐ VISSZATÉRÉSI KÍSÉRLETÉRŐL

A koronázásról 1916-ban több filmfelvétel is készült, a filmszalagok nem teljesek, ezeket a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet egy videóban elérhetővé tette, itt megtekinthető.

A nyitóképen IV. Károly eskütétele a Szentháromság téren

A cikk az Arcanum Adatbázis és a Napi Történelmi Forrás együttműködéséből valósult meg

Facebook Kommentek