Mesél az erdő: a gyorstüzelő főtitkár, a fakezű géniusz, a bicikliző medve és a láncos (vadász)kutya kalandjai

A vadászat, pontosabban annak lőfegyveres változata sokáig a módosabb rétegek, némileg avítt kifejezéssel a felső- és úri-középosztály szórakozása volt. A Közép- és Kelet-Európában 1945 után berendezkedő új rezsimek, a „múltat végképp eltörölni” jegyében (na meg nehogy már puskával kolbászoljon az osztályellenség) ezt a sportot/szórakozási formát is gyakorlatilag indexre tették. Azonban nem kellett sok idő ahhoz, hogy az új fejesek is rákapjanak a vadászatra. Ez groteszk módon sokszor a régi, híres vadászok túlélését is biztosította, szakértelmükre ugyanis szükség volt. Így lett például gróf Széchenyi Zsigmond („gróf Széchenyi elvtárs”), Kittenberger Kálmán vagy gróf Teleki József is lényegében mezei erdésszé/vadásszá. A jelenség nem csak Magyarországon volt megfigyelhető; a legtöbb szovjet, román és jugoszláv vezető is lelkesen járt vadászni, de persze nem csak a zsákmány miatt. És hogy mi minden történhetett egy ilyen eseményen?

Bár Magyarország a trianoni (és később a párizsi) békeszerződéssel elvesztette erdőállományának jelentős részét (és ezzel a „határokon belül” élő állatfajták száma is jelentősen csökkent), továbbra is szép számmal találhatók kiváló vadászterületek az országban. Emellett komoly szakértőgárda és infrastruktúra is rendelkezésre állt, nem beszélve arról, hogy Budapestről pár óra alatt minden elérhető volt már akkor is. Ez természetesen nem kerülte el az új vezetés figyelmét sem.

A lenesi vadászház (Gemenc), sok nagy mulatság színhelye napjainkban
A lenesi vadászház (Gemenc), sok nagy mulatság színhelye – napjainkban

Hogy az új elit milyen hamar rákapott a vadászat ízére, jól szemlélteti Merán Fülöp (egykori birtokos, akkor éppen gyakorló osztályellenség) visszaemlékezése a lelkes vadász csákberényi párttitkár (tehát messze nem egy országos méltóság) születésnapjára.

„A villa ki volt világítva lampionokkal, és színes selyempapírokkal volt díszítve. A bejárat előtt jobbra vadászok álltak díszegyenruhában, balra pártifjúság kék inggel és vörös nyakkendővel. (…) Egy hosszúkás asztalon sült malac, kaviár, pulyka. És vaddisznóhús, fácánsült és töltött liba. Ólomkristály kancsókból töltögetik a poharakba az erős Merán-borokat csókakői és orondi elkobzott szőleinkből. Hölgyek is jelen vannak, részben csinosak és az új divat szerint öltözve.”[1]

És mindez történt 1946-ban,a mikor az ország éppen csak ébredezett a háborús sokkból, százezrek voltak hadifogságban, gyakorlatilag nem volt élelem és éppen csak megindult az ipari termelés!

Kevéssé ismert, hogy Nagy Imre is lelkes vadász volt
Kevéssé ismert, hogy Nagy Imre is lelkes vadász volt

Az első vadásztársaság a Magyar Közalkalmazottak Szabad Szakszervezetének Sportszakosztályán belül jött létre, elnöke pedig Nagy Imre, a később kivégzett miniszterelnök lett. 1950-ben a Gazdasági Főtanács kimondta, hogy Gyulaj, Gemenc, Budavidék-Telki és Gödöllő kizárólag állami vadgazdaságok.

Az Egyetértés alapító atyái elvtársai
Az Egyetértés alapító atyái elvtársai

1964-ben alakult meg az Egyetértés Vadásztársaság, amelybe az elit krémje tömörült. Ennek szervezésében zajlottak a híres állami vadászatok, amelyeken a magyar és külföldi szocialista vezetőkön kívül a későbbiekben egy-egy alkalommal Reza Pahlavi iráni sah, Fidel Castro és a nepáli király is tiszteletét tette. Emellett a némileg jobb adottságokkal rendelkező Jugoszláviában és Romániában is rendszeresen összegyűltek az elvtársak egy-egy kedélyes (vagy éppen kevésbé jó hangulatú) vadászatra.

Fidel Castro vadászat előtt vagy után. Telki, 1974. A géppisztolyt szerencsére most otthon hagyta...
Fidel Castro vadászat előtt vagy után. Telki, 1974. A géppisztolyt szerencsére most otthon hagyta…

Rákosi, Kádár, Czinege Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor és Grósz Károly mind szenvedélyes vadászok voltak, és ebben nem maradtak el külföldi társaiktól. Ceausescu – barátainak csak a Kárpátok Géniusza – messze földön híres volt szenvedélyéről, és kényelemszeretetéről is; több vadászkastélyában a padláson kialakított lőállások várták, és szorgos hajtók – és egyesek szerint alkalmasint kirendelt sorkatonák terelték megfelelő irányba az erdő vadjait. Nem lógott ki a sorból Hruscsov (aki a sztálini idők pangása után újra népszerűsíteni kezdte a vadászatot a Szovjetunióban, persze csak a kiváltságosok körében), és később Brezsnyev sem – magyarországi vadászataikról több fénykép is tanúskodik.

„Rákosi rengeteget vadászott (…) szerette a körvadászatot is. Ez számomra mindig rémületes élmény volt. Rákosi mindenre lőtt, ami megmozdult. Nem törődött vele, hogy nyúl vagy ember, ahol valami mozgott, odalőtt. Nem volt veszélytelen a közelében vadászni.”

– emlékezett vissza Hegedűs András miniszterelnök Sztálin legjobb magyar tanítványának vadászati szokásaira.[2] Rákosi szovjet légvédelemre emlékeztető módszere, minden veszélye mellett hatékonynak bizonyult: egy 1953-ban elejtett szarvasbikája sokáig világrekord volt, és még 1968-ban is az ötödik helyen jegyezték.

A meglepően jókedvű Kádár és Brezsnyev Soponyán, 1965-ben
A meglepően jókedvű Kádár és Brezsnyev Soponyán, 1965-ben


Brezsnyevhez köthető egy anekdota, amelynek nyugatnémet üzletemberes változatát Moldova György Ésszel fél az ember című kötetében is olvashatjuk. Egyik magyarországi vadászata során a főtitkárnak kedve támadt medvére vadászni, és mivel senkinek sem volt mersze előállni azzal, hogy a Gerecsében utoljára száz éve láttak medvét, akkor is csak fényképen, így egy vándorcirkusz kivénhedt, és a közönséget biciklis mutatványokkal szórakoztató medvéjét vették át szocialista megőrzésre, és prezentálták Moszkva urának.

img_hegylakok_2011_02_motorosmedve2.jpeg
„Csak hajtó vagyok, ne lőjetek!”
A főtitkár, a túl sok, vagy túl kevés célzóvíznek, esetleg meg nem határozott nemzetiségű békaemberek aknamunkájának köszönhetően, elvétette az amúgy békésen szemlélődő, és ellentevékenységet nem folytató jószágot, aki a lövéstől úgy megijedt, hogy kiszaladt a legközelebbi szántóföldre, és az ott dolgozók egyikének biciklijét meglovasítva (bocsánat a képzavarért) elkerekezett a naplementébe. Bár ebből egy szó sem igaz, a történet kiválóan jellemzi, hogy az elvtársak vadászati szokásai mennyire meghonosodtak a néphagyományban.


Szintén híres vadász volt a jugoszláv diktátor, Joszip Broz Tito is. Az imperialisták láncos kutyája, amikor nem az el nem kötelezett országok mozgalmát szervezte, vagy Sophia Lorennel vagy Liz Taylorral hajókázott, esetleg szelfizett, szívesen időzött valamelyik (szintén rekvirált) vadászkastélyában, vagy éppen valamelyik baráti ország hasonló intézményében.

11-kastly1.jpg
A tökösi (horvátul Tikveš) Habsburg kastély, amelyet még ma is csak Tito-kastélynak neveznek.

 



Joszip Broz Tito, Jugoszlávia első számú vezetője 1945 és 1980 között, 1892-ben született szlovén és horvát származású családba. Lakatosnak tanult – ilyen minőségében Csepelen is dolgozott – majd 1913-ban behívták katonának. Tiszthelyettes-iskolába küldték, és nem sokkal később ő lett a K. u. K. hadsereg legfiatalabb főtörzsőrmestere. 1914 májusában Budapesten a hadsereg vívóbajnokságon ezüstérmet szerzett. 1915-ben esett orosz fogságba, ahonnan már kommunistaként tért haza. A második világháború alatt a legendássá vált partizánmozgalom vezetője, utána pedig a második Jugoszlávia első embere lett.

galeb.png
Sophia Lorennel a Galeb fedélzetén. Ja kérem, így könnyű…

Miután összerúgta a port Moszkvával (ezzel érdemelte ki Magyarországon egy időben a láncos kutya elnevezést), egyik alapítója lett az el nem kötelezett országok mozgalmának. Emellett híres volt stílusáról, extravagáns megjelenéséről és szokásairól, amelyekkel messze kilógott kollégái közül. Különvonat (eddig semmi extra), yacht (egy 3700 tonnás egykori olasz szállítóhajóból kialakítva), vadászkastélyok (tagköztársaságonként legalább egy), magán-sziget, rajta magán-állatkerttel (Brioni), fegyvergyűjtemény, extra ruhák, extra vadászatok tb. olyan mennyiségben, hogy halála után több múzeumot töltöttek meg velük.

tito_es_kirk_douglas_1960k.jpg
Kirk Douglas és egy (der)medve társaságában 1960 körül

Az általában elzárkózó kommunista vezetőkkel ellentétben Tito szerette a rivaldafényt, rengeteget mutatkozott sztárok – Sophia Loren mellett például Kirk Douglas, Liz Taylor és Richard Burton társaságában – és/vagy egzotikus helyeken. Minden negatívuma ellenére érdeme, hogy ha időlegesen is, de visszafogta a Jugoszláviát alkotó népek nacionalizmusait, és emellett a többi szocialista országhoz képest hatalmas szabadságot is biztosított országa lakóinak.



Ceausescuval vagy Fock Jenővel – aki volt, hogy egy vadászaton tíz szarvasbikát is kilőtt, hiába magyarázták neki, hogy az nem fácán – Tito általában szabálykövető vadásznak mutatkozott. Fock Jenőről még talán annyit érdemes most megjegyezni, hogy ő tartotta a legtöbbet vadászó politikus rekordját: 1971-ben például 90 napot, azaz 3 hónapot (!) töltött összesítésben valamelyik vadászterületen.

"Zsákmányállat" - Tito (j) Hruscsov (a szarvason) és Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök (b2) 1957-ben.
„Zsákmányállat” – Tito (j) Hruscsov (a szarvason) és Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök (b2) 1957-ben.

Egy alkalommal még a Conducatorral is összekülönbözött emiatt. Egy vadkanvadászaton a két vezetőt történetesen egymás melletti állásokba osztották; az ügyeletes zsákmány Ceausescu felől közelített, aki nem találta el az állatot. A vaddisznó ezt követően átmenekült Tito sávjába, de Ceau minden szabályt felrúgva ide is utána lőtt, hasonló eredménnyel. Az állatot végül a jugoszláv diktátor terítette le, de román kollégája szerint az ő lövése végzett a disznóval. „Ebben az esetben a lövedéknek pontosan az állat farka alatt kellett behatolnia!” – válaszolta Tito, utalva arra, hogy Ceausescu két lövése semmilyen külsérelmi nyomot nem eredményezett.[3] Bár a román diktátor számos rekord-trófeával dicsekedhetett, több történet szól arról, hogy az általa elejtett állatok jelentős részét a mindig közelében levő hivatásos vadászok számlájára illett volna írni…

A foglalkozás elérte célját. Ceausescu (micisapkában) és zsákmánya 1966-ban. Lehet, köztük van az ominózus vadkan?
A foglalkozás elérte célját. Ceausescu (micisapkában) és zsákmánya 1966-ban. Lehet, köztük van az ominózus vadkan?

Miután az 1950-es évek végére (a Moszkva-Belgrád közeledés miatt) Tito itthon is egyre kevésbé volt láncos kutya, lehetősége akadt arra is, hogy Magyarországon is kipróbálja vadász-szerencséjét. A jugoszláv elnök/főtitkár és Kádár János között a visszaemlékezések szerint jó viszony és vadászbarátság is kialakult.

Kádár és Tito 1963-ban, jó hangulatban
Kádár és Tito 1963-ban, jó hangulatban

A vezetők jó viszonyát – Kádár fiumei születése mellett – Tito 1956-os szerepvállalása is meghatározta, valamint az, hogy a némileg különutas Magyarország („gulyáskommunizmus”, „legvidámabb barakk”) a teljesen különutas Jugoszláviával igyekezett jó kapcsolatokat kialakítani. Szűrös Mátyás így emlékezett erre:

„A Jugoszláviával való viszony jobb volt, mint a többi szomszédos szocialista országgal. Ez többek között azzal magyarázható, hogy Kádár János és Tito nagyon jól megértették egymást. Kádár János lépten-nyomon azt hangoztatta, hogy mi egységes, virágzó, prosperáló Jugoszláviában vagyunk érdekeltek. Tehát Magyarországnak nem érdeke, hogy Jugoszlávia szétessen, hogy belső villongások legyenek a köztársaságok között. Az is tudnivaló, hogy Tito támogatta a szovjetekkel való tárgyalások idején is, hogy Kádár János legyen Magyarország első számú vezetője. Ez nyilvánvalóan Kádár János előéletével is összefügg, hiszen ő Fiumében született, és volt egyfajta vonzódása is Jugoszláviához. Kétségtelen, hogy Kádár János meg a magyar pártvezetés értékelte Jugoszlávia el nem kötelezett politikáját. […] A két vezető között rokonszenv alakult ki, és ezt mindketten hangsúlyozták is. Kádár János így fogalmazta meg: »Kérem, mi tiszteletben tartjuk azt, hogy Jugoszlávia egy el nem kötelezett ország, nekik pedig tiszteletben kell tartaniuk azt, hogy Magyarország elkötelezett a Varsói Szerződés, a Szovjetunió oldalán.« Ezt valóban kölcsönösen tiszteletben tartották. Ezek azok a körülmények, amelyek miatt viszonylag jó szomszédi viszony alakult ki a két ország között. Tito és Kádár János között pedig szinte baráti, kollegiális kapcsolat jött létre, ami a találkozókban, egészen a vadászatokig kifejezésre jutott. […] A két házaspár is gyakran találkozott, és nagyon gazdag fotódokumentációja van ennek a kapcsolatnak.”

50.jpg
Amíg férjeik vadászgattak, Tamáska Máriának (j) és Jovankának (k) jutott ideje ellátogatni Rotschild Klára divatszalonjába is

Lentebb látható ennek a jó kapcsolatnak egy másik bizonyítéka, egy Kádár, Tito, Kádár Jánosné (Tamáska Mária) és Jovanka Broz által aláírt nyírfa korong, amely egy 1964-es Telki környéki vadászat emlékét őrzi. Jelenleg mind ez, mind a később bemutatásra kerülő, hasonló alapra nyomtatott menüsor szerepel egy ismert hazai internetes aukciós portál kínálatában, körülbelül egy havi nettó átlagkeresetért…

a028_1_big.jpg

Hogy a vadászatoknak esetenként mekkora hatása volt a politikára, jól jellemzi a Brusznyai Árpád kivégzése miatt hírhedtté vált Pap János (1965-ben miniszterelnök-helyettes) visszaemlékezése:

Kádár és Brezsnyev rossznak indult kapcsolatát aztán oldottuk 65 márciusában, kezdtük oldani, mégpedig érdekes módon nem politikai eszközökkel, hanem Kádár elvtárs meghívta Brezsnyevet és Podgornijt, aki akkor az államelnök volt, az Elnöki Tanács elnöke, egy hétvégi vadászatra. Lementünk a Békés megyei Sarkadra kétnapos fácánvadászatra, igaz, hogy tilalmi időben volt, de ennyit megengedhet egy államvezetés magának. Ott már nagyon jó baráti hangulat volt. Látszott az, hogy ők is megértették, hogy mi kötődtünk Hruscsovhoz, mert az ellenforradalom (sic!) leverése után a politikai konszolidáció alatt Hruscsov volt, aki nagyon melegen és nagyon közvetlenül támogatott és segített, és kialakult egy személyes szimpátia is. Utána, hogy Hruscsov már le volt váltva, Kádár elvtárs ment Moszkvába, tudtuk, mi a Hruscsov hobbija, mindenütt almafát akart ültetni, és kukoricát a Holdon is. Akkor Kádár elvtárs vitt egy kosár almát neki. Ők megértették, és nem sértődtek meg azon, hogy egy kosár almát a Hruscsov-családnak elküldött.”

20120523-kadar-janos-es-zsakmanya-vadaszat.jpg
Kádár egy szarvasbikával. Az aranyérmes vadak trófeáit utasítására múzeumoknak kellett ajándékozni.

Természetesen az efféle „informális politikacsinálást” nem a kommunisták találták ki, viszont ők is átvették, és hatékonyan alkalmazták a módszert. A társaság, a közös vadászat élménye, a jó ételek és italok sokszor teremtettek olyan helyzetet, amelyre a Parlamentben vagy valamelyik luxusszállóban esély sem lett volna, és itt egy kis időre még az alá-fölérendeltségi viszonyok is meglazulhattak. Hogy a nagypolitika érdekében áthágták a vadászati szabályokat, már csak legyint az ember.

a028_2_big.jpg
A már említett menü, szintén fára nyomtatva: nem kispálya

A protokollvadászatoknak természetesen „megadták a módját”, sokszor a Gundel vendéglő kirendelt szakácsai főzték a fácánlevest és hasonlókat (amelyek mellett Kádár kedvence, a káposztás cvekedli is helyet kapott), a vacsorához a műsort pedig Hofi szolgáltatta, akinek Czinege Lajos nem túl élénk elméjéhez mérten kellett készülnie. A társaságnak ezek mellett saját, kellően önironikus vicclapja is volt – a roppant fantáziadús nevű Fácán Matyi – amelyet a Ludas Matyi munkatársai készítettek. Miután az itt történtek túlnyomó része titokban maradt, számos legenda kapott szárnyra orgiákról és hasonló, nem feltétlenül vadgazdálkodással kapcsolatos eseményekről. Arról is szólnak anekdoták, hogy Tito esetenként, kellő mennyiségű bátorság elfogyasztása után vidám magyar nótázásba kezdett – a hazai nép- és katonadal-kinccsel még csepeli lakatos és monarchiás főtörzsőrmester korában volt módja megismerkedni – amelyben megfelelő partnerre talált Kádár Jánosban.

images_1.jpg
Egy karikatúra a Fácán Matyiból

Persze nem mindenkinek vannak jó emlékei a vadászatokról. Hobó gyerekként néha elkísérte apját, id. Földes Lászlót – talán ezen élményei is hatottak a Hobo Blues Band Vadászat című albumára, amelynek mesél az erdő című dala ihlette ezen írás címét. Idősebb Földes László egyébként annyira lelkes vadásznak bizonyult, hogy Afrikában is kipróbálta szerencséjét, sőt, ott szerzett élményeit könyvben is megírta.

„Rémületes volt látni az egészet. Nem értettem az élvezetet benne. Az egész hierarchia, a vadászok és szolgák viszonya hazugságon alapul. A hajtó, a vadőr a maga módján vigyázott a vadakra, de azért odavezette az urakat és az elvtársakat, hogy lőjék szarrá őket.”[4]

Megállapítható, hogy mind a magyar, mind a külföldi kommunista vezetés nagyon hamar átvette gyűlölt elődeik szokásait, amelynek egy fontos szegmensét képezte a vadászat. Ahogy azt láthattuk, az elithez tartozás bizonyítása mellett a vadászat fontos politikai szerepet is betöltött, nem beszélve annak gazdasági (gazdag nyugatiak bérvadásztatása) és rekreációs funkcióiról. És mi mással is zárhatnánk a posztot, mint a HBB Hajtók dala című klasszikusával, amelynek egy sora már a medvés kép alatt is szerepel.

https://www.youtube.com/watch?v=mS9f7V3U4RI


Források:

[1] Majtényi György: Őrök a vártán in.: Horváth Sándor (szerk.): Mindennapok Rákosi és Kádár korában. Új utak a szocialista korszak kutatásában, Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2008. 289-320. o. 289. o.

[2] Majtényi György: K-vonal. Uralmi elit és luxus a szocializmusban Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2009. 78. o.

[3] Jasper Ridley, Tito: A Biography Constable and Company Ltd., 1994. 353. o.

[4] K-vonal 90. o.

Szűrös Mátyás és Pap János visszaemlékezései in.: Kádár János a kortársak emlékeiben. Összeállítás az 1956-os Intézet Oral History Archívumának életútinterjúiból Országos Széchenyi Könyvtár/1956-os Intézet

Borítókép: http://indafoto.hu/lohere/image/15899371-64bc480a/497197

Ajánlott irodalom és miegymás:

Moldova György: Ésszel fél az ember. Eredeti megjelenés: Népszava, Budapest, 1987.

Földes László: Vadászkalandok vad tájakon, Népszava, Budapest, 1987.

Móczán Péter: Bűvös vadászok (dokumentumfilm, 2009)

Hobo Blues Band: Vadászat (1984)

Facebook Kommentek