„A közigazgatási garnitúra tényleg alkalmas a szovjet részére egy felbomlást kierőszakolni.”

Az első bécsi döntés értelmében (1938. november 2.) Magyarországhoz került Kárpátalja többségében magyarok által lakott déli-délnyugati sávja, a Csehszlovákiánál maradt terület etnikai többségét a ruszinok alkották. Ezt követően, miután Hitler bábáskodása mellett Szlovákia kikiáltotta a függetlenségét, Kárpátalját pedig rövid harcok után Magyarország szerezte meg 1939 márciusában. Ekkor azonban olyan terület került vissza az anyaországhoz, ahol a revíziós sikereket nem lehetett a népességi adatokkal megindokolni.

39268.jpg

Trianon emlékmű Tokajon, 1935 GRAUTHOF, TED / FORTEPAN

A revíziós sikerek igazolásra belföldön a Nem, nem, soha!  és a Mindent vissza! jelszavakkal fémjelezhető területi elv adta az alapot. Külföldön pedig az újonnan létrejövő lengyel-magyar határszakasz teremtette meg a lehetőséget arra, hogy igazolást adjon a „maradék” Kárpátalja bekebelezésére. Emiatt persze a magyar külügynek több alkalommal is magyarázkodnia kellett Berlin felé, nehogy a németek úgy értelmezzék a magyar-lengyel barátkozást, mint ami ellenük irányul – még akkor is, ha a lengyeleken kívül ebben a franciák egyébként valahol bíztak is. Weizsäcker – német külügyi államtitkár – egy jelentésében erről így számolt be:

(…) Továbbá, ha nekünk a közös magyar-lengyel határ miatt lennének valamiféle meggondolásaink, úgy ő, Sztójay (magyar követ, későbbi miniszterelnök), szeretne biztosítani engem arról, hogy ilyen gondolatok semmiféle szerepet nem játszhatnak, mivel általában Csáky (István, külügyminiszter) gróf sohasem fog bízni a magyar lengyel, hanem mindig csak a magyar-német barátságban, és csak az utóbbira támaszkodik.

73/51 786-7. sz. irat. Wilhelmstrasse és Magyarország 368. o.

lmb2.jpg

Lengyel és magyar katonák a régi-új, közös határon, 1939.

bundesarchiv_bild_183-r69173_munchener_abkommen_staatschefs.jpg

Ernst Weizsäcker Hitler társaságában a Müncheni döntés tárgyalópartnereivel, 1938 Bundesarchiv, 183-R69173

A Teleki Pál vezette kormány igyekezett az újonnan bekebelezett visszaszerzett terület, döntően nem magyar ajkú lakosságát „Magyarország ügyének” megnyerni. Fedinec Csilla rámutatott arra, hogy meglehetősen felemás játékot űztek ekkor a magyar szervek. Ugyanis egyfelől, amíg a terület még Csehszlovákiához tartozott, (1938 novembere és 1939 márciusa között) magyar oldalról támogatásukról biztosították a ruszin autonómia-, és szeparatista törekvéseket, majd Kárpátalja visszacsatolása után – természetesen – szeparatizmusról szó sem lehetett. Perényi Zsigmond kárpátaljai kormánybiztos – idézi Fedinec – a ruszinok 1939 márciusa utáni autonómiatörekvésén meg is lepődött:

(…) igaz, hogy biztattuk őket autonómiával és csináltunk tervezeteket is, de ezt a csehekkel szemben csináltuk.

Fedinec, 2001.

mo1939cs.jpg

Magyarország és szomszédai 1939 márciusa és szeptembere között

A magyar propagandában hamar megjelent a leghűségesebb nemzet (gens fidelissima) kifejezés, ami a ruszinokat olyan színben tüntette fel, mint akik örömmel válnak újra a Magyar Királyság állampolgáraivá. A kérdésben természetesen nem kívánok igazságot tenni, annál is inkább, mert több tízezer ember identitását alakító tényezőket meglátásom szerint nem írhatja le egy kifejezés. Sietve kívánom azt is leszögezni, hogy a ruszinság Magyarországhoz fűződő viszonyát nem lehet az adott kor geopolitikai viszonyaitól függetleníteni, magyarán a ruszinságnak sok választása 1939-ben nem volt. (Az 1919-es Szlovéniához hasonlóan.)

Mostani írásomban néhány jellemző, a miniszterelnökségre befutott jelentéssel érzékeltetném azt, hogy a ruszin-magyar viszonyt milyen esetek árnyalhatták a propagandában használatosan kívül.

A kárpátaljáról a Miniszterelnökségre befutó levelek, jelentések jelentős része gazdasági vonatkozású, s csak részben érinti a magyar-ruszin viszonyt. Ezen levelek nagy száma azonban érzékletesen ábrázolja azt, hogy a terület gazdaságilag meglehetősen instabil volt. Ennek okait abban kereshetjük, hogy a régi bürokrácia már, az új, magyar rendszer pedig még nem működött. Egyebek mellett ezekre visszásságokra hívja fel a figyelmet a következő levél:

(…) nap-nap mellett odaátról a vörös bolsevizmus hatalmas nemzetközi propagandája szédíti a nyomorban sínylődő munka és kereset nélkül lázongó tudatlan ruszin véreinket (…) uszítják a tudatlan karhatalmi alakulatainkat a ruszin nép üldöztetésére, melynek következtében a vörös oroszok beavatkozását igyekeznek indokolttá tenni (…) ekkor nálunk már egyéves különféle kísérletezgetéssel megrakják a ruszin tartományt a sok pozíciót hajhászó uram-bátyámok fajmagyar /: de egyéb semmi :/ paragrafust rágó bürokrata beamtereivel. Akik nemcsak a ruszin-orosz kérdésben teljesen tudatlanok, de még a ruszin nyelvet sem bírva (…) teljes széthúzást provokálnak ki. Ez a mai fennhéjázó s amellett tudatlan állami s közigazgatási garnitúra a ruszin tartományban tényleg alkalmas a szovjet részére egy felbomlást kierőszakolni.

MNL OL K28. 52. 98 1939L19548

Ezt a gazdasági instabilitást csak tetézte az, hogy – a fent hivatkozott cikkemben bővebben is kifejtett – zsidótörvények értelmében korlátozták a zsidóknak kiadható iparengedélyek számát, úgy, hogy közben a térség ellátását máshogy nem oldották meg. A helyi lakosság, amely összetételét tekintve  túlnyomóan ruszin volt, így szükségszerűen negatív tapasztalatokat gyűjthetett be az új magyar rendszerrel szemben. Ezt a visszásságot egy, a miniszterelnöknek írt, 1939. augusztus 4-ei keltű levél is megemlíti:

(…) a hangya drágább, mint a zsidó kereskedő és a szegényeknek nem ad hitelt, a zsidók igen.

19949.jpg

„Hangya” szövetkezeti bolt, a kép nem Kárpátalján készült! FORTEPAN / FORTEPAN

Novákovits Béla Kárpátalja katonai közigazgatásának parancsnoka levelében általánosabb képet fest a térség hangulatáról:

F. é. június hó 12-én 8. biz. sz. alatt kelt jelentésemben jelentettem, hogy a lakosságnak a magyar állami eszme szempontjából kedvező hangulata kezd nyugtalanná válni. Ennek kiegészítéseképpen jelentem, hogy a bujtogatás a lakosság nehezebb gazdasági helyzetét (kiemelés tőlem B-E.) és Kárpátalja államjogi helyzetének bizonytalan voltát emlegetve igyekszik a népet Magyarország ellen hangolni és Kárpátaljának hol Németországhoz, hol Oroszországhoz csatolásával biztatja a lakosságot egy jobb változás bekövetkezésére. A Németországban elhelyezett ukrán felkelők és Szicsgárdisták levelei is hasonló híreket szoktak közölni.
E levelekből arra is lehet következtetni, hogy az említett menekülteket több helyen, így Pozsonyban is összpontosították és katonai kiképzésben részesítik (…)
A ruszin tanítóság magatartása sok helyen szintén kifogás alá esik (…)

MNL OL K28. 52. 98. ME 1939 L 17890.

_1939.jpg

Magyar katonák, feltételezhetően halott Szics gárdistákkal, 1939

A magyar szervek, s különösen a csendőrség egyes egységei nem tettek különbséget a Szics gárdisták, a volosinisták, az ekkor még a németek által pénzelt OUN tagjai, illetve a ruszin értelmiségiek között. Gyakran vádoltak ruszin értelmiségieket OUN vagy „vörös-bolseviki ukrán” szimpátiával. Erre szolgálhat példaként az alábbi levél, amelyben egy ungvári lakos kérte a Miniszterelnökség segítségét, ugyanis a még csehszlovák időkben, az államtól vásárolt földjét el akarták tőle venni:

Korláth Főispán úr előtt ukranizmussal vádoltak meg bennünket, ami teljesen alaptalan, s valószínű hogy a főispán úr is ilyen vádakkal tőlünk a földet elvetetni.

MNL OL K28. 52. 98. ME 1939 L 17084.

Végül a fenti ügy esetében a Miniszterelnökség sürgős intervenciót kért a földművelésügyi államtitkártól.

A Kárpátalján tisztséget betöltő hivatali szerveken túl, a csendőrség kötelékében is számos olyan, az anyaországból érkező ember szolgált, aki szintén nem csak a helyi sajátosságokkal, de a „kárpát-orosz” nyelvvel sem volt tisztában. Végezetül két levelet idéznék:

Augusztus 20-án, amikor a magyar zászló mellé a ruszin zászlót is kitűzte, a csendőrök 5 óra tájban azt parancsolták neki, hogy a ruszin zászlót vegye le. Mikor azt kérdezte a csendőröktől, hogy milyen rendelet alapján kívánják ezt tőle, azt válaszolták, hogy ha azonnal nem veszi le, behívják a községházára verésre.

 MNL OL K28. 52. 98. ME 1939 L 18765.

2000px-rusyn_flag_svg.png

A ma is használatos ruszin zászló

1939. július 25.

Tárgy: Földesi képviselő panasza a csendőrök állítólagos brutális viselkedése miatt.

A baj az, hogy a csendőrök nem tudnak oroszul. Most iratok nekik egy nyelv-könyvet. De utasítást is kéne adni.

 MNL OL K28. 52. 98. ME 1939 L 18106.

42284.jpg

Magyar-ruszin felirat egy vasútállomáson, 1939 MZSL, OFNER KÁROLY / FORTEPAN

Felhasznált források és irodalom, rövidítések feloldása

Fedinec Csilla:  Iratok a Kárpátaljai Magyarság Történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok

A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról 1933–1944. Kossuth, 1968. Budapest

Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Miniszterelnökségi iratok K 28. Nemzetiségi és kisebbségi osztály 1923-1944

  • 52. doboz 98. tétel Kárpátaljai események, ügyekről helyzet-, időszaki jelentések, hírek I.rész
  • 53. doboz 98. tétel Kárpátaljai események, ügyekről helyzet-, időszaki jelentések, hírek II.rész
  • 60. doboz 104. tétel Kárpátaljai vonatkozású gazdasági ügyek (birtok-, illetékrendezési, iparengedély stb. ügyek). Benne még: felvidéki gazdasági ügyek I.rész
  • 61. doboz 104. tétel Kárpátaljai vonatkozású gazdasági ügyek (birtok-, illetékrendezési, iparengedély stb. ügyek). Benne még: felvidéki gazdasági ügyek II.rész
Facebook Kommentek