Forrás kora újkor 

Útleírások a török kori Budáról

Buda a török kézre kerülés után 145 éven át bevehetetlen volt, az ismételt próbálkozások ellenére is. Az ostromló csapatok legfeljebb Pestet láthatták testközelből, ha szerencséjük volt. A túlparton csak a magyar királyok Sztambulba tartó küldöttei nézhettek körül alaposan. Milyennek láthatták a török kori Budát? Útleírások a XVI. századból.

Tovább
Forrás kora újkor 

Oszmán faluhódoltatás a 17. századi királyi Magyarországon, és a hódító levelek tipológiája

Illik Péter Az oszmánok folyamatosan hódoltattak falvakat a magyar végvárrendszer mögött, hiszen az nem volt „hermetikusan” lezárt fal, amelyen ne lehetett volna áthatolni.1 A faluhódoltatás és a hódoltsági peremvidék kiterjesztésének fő eszköze természetesen a falusiak megfenyegetése vagy megrablása volt.2 Ezután a „megpuhított” falu már egyezkedésre kényszerült: általában a falubíró és esküdtei mentek tárgyalni a szpáhival (török földbirtokos). A török adók megfizetése viszonylagos védelmet biztosított a falusiaknak, de egyrészt nem mentesítette őket az emelkedő adók terhe alól, másrészt gyakran bújtatott adókat is kellett fizetniük, például az oszmánok falusiakat raboltak el, akiket…

Tovább
Forrás kora újkor 

“Semmi kétség afelől, hogy a magasságos Isten […] vigasztalni akarja népét” – Olasz újságlap a 15 éves háború idejéből

A tizenöt éves háború alatt az olasz államokból és a császárságból is érkezett ember és pénz a török elleni harcokra. Hogyan, milyen forrásokból és mennyire megbízhatóan értesülhettek ezekben az országokban a harcok részleteiről? Mekkora volt az érdeklődés és hogyan teremtett piacot a híreknek? Vajon megtalálhatóak voltak-e az újságírók ma ismert fogásai a korabeli híradásokban? A cikk egy XVI. század végi olasz újságlapot vizsgálva próbál választ adni ezekre a kérdésekre.

Tovább
Forrás kora újkor 

“…Hegyesdet meghágták az terekek”, avagy a részeges porkoláb, a vakmerő aga és a legszörnyűbb öklelés története

Köztudott, hogy az 1526-os mohácsi csatavesztést követő évtizedekben Magyarország három részre szakadt. A Királyi Magyarország, a török hódoltsági területek és Erdély határvidékein mintegy 150 évre lényegében állandósultak a harcok; a nagyobb hadjáratok szüneteiben a végvári katonaság napi szinten folytatta portyáit (nem egyszer a rendre akadozó zsold kiegészítése miatt), bosszantották az ellenséget és gyakoriak voltak a szigorú szabályok között lefolytatott párviadalok is.

Tovább
Forrás kora újkor Középkor 

Történelmi áttekintés a törökök ellen vívandó háborúhoz

A De Bello Contra Turcas Suscipiendo Commentatio elemzése Varga Kristóf Johannes Lauterbach von Noskowitz (~1550 – 1616) áttekintő művét, értekezését, melynek témája az oszmánok Európába való betörése, mindenképpen figyelemreméltó alkotásnak tartom összetettsége miatt.  A De Bello Contra Turcas egy bizonyos Juan Andrés (15. század második fele – 16. század eleje), katolikus hitre áttért – eredetileg muszlim – bírának a Confusión o confutación de la secta Mahomética y del Alcorán c. alkotásán alapszik. Bár a két mű közti részletesebb összefüggés feltérképezése szintén egy érdekes kérdés – ugyanis erről igen kevés információ áll rendelkezésünkre – a célom most csak a…

Tovább
Forrás kora újkor 

Hadijelentés a tizenöt éves háborúból

Korábban már esett szó arról, hogy a tizenöt éves háború hadisikereiről hogyan értesülhetett a közvélemény. Az információ áramlása azonban ezzel egy időben „felfelé” is működött. A bécsi kancelláriába beérkezett (és onnét minden bizonnyal a császári székvárosba, Prágába továbbított) napi jelentések révén Rudolf császár mindig tisztában volt a helyzettel.  A távolból követhette nyomon Esztergom 1595-ös ostromát is. 1595 elején meghalt III. Murád szultán, így a trónváltozás és a háborús erőviszonyok alakulása (Erdély és a román vajdaságok csatlakozása) arra késztette az új nagyvezírt, Ferhát pasát, hogy békét ajánljon. A tárgyalások végül kudarcba fulladtak, ugyanis…

Tovább