Forrás II. Világháború 

“Farkas báránybőrben”, avagy a látszat néha csal. Szovjet diverzánsok magyar egyenruhában

Korábban már írtunk a hadviselés egyik legfontosabb alapszabályáról, nevesül arról, hogy ha van rá mód, igyekezz meglepetésszerűen kiiktatni az ellenséget, mielőtt az komolyabb műveletbe kezdene. Hasonló szabály, hogy ahol csak lehet, téveszd meg a szemben álló felet; erre jó példa a “sétáló birnami erdő” Shakespeare Machbetjéből, vagy az, hogy Horthy Miklós sorhajókapitány levágatta a Novara cirkáló hátsó árbocát, hogy messziről rombolónak nézzék, de az angol Q-hajók is, amelyek békés teherhajóknak tűntek egészen addig, amíg rejtett lövegeikkel tűz alá nem vették a megállításukra felemelkedett német búvárhajókat. A megtévesztés másik bevett módja, hogy…

Tovább
Forrás II. Világháború 

1941: Szovjet-magyar kapcsolatok a csúcson

Sajtóvisszhang Magyarország 1940-ben német-olasz segítséggel visszaszerezte a Romániához csatolt területek északi sávját. Teleki Pál miniszterelnök a revíziós sikereknek mégsem örült felhőtlenül, ugyanis a területi visszacsatolások mögött nem volt széles nemzetközi jóváhagyás. A magyar külpolitikai vezetés azonban felismerte azt is, hogy a Romániával szemben való fellépés egyik partnere akár a sok szempontból ősellenségnek tartott Szovjetunió is lehetne. A javuló keleti kapcsolatok csúcspontja azonban, meglehetősen ironikus módon, pont 1941-re esik, hónapokkal a “hadiállapot beállta” előtt Budapest és Moszkva kapcsolata jobb volt, mint a Szovjetunió megalakulása óta bármikor. Jelen cikkemben ennek két, meghatározó…

Tovább
Forrás II. Világháború 

Teleki Géza feljegyzései a moszkvai fegyverszüneti tárgyalásokról

Szerző: Dugár Péter Az 1944. október és december között zajló moszkvai fegyverszüneti tárgyalássorozat egyik érdekes szereplője Teleki Géza, a tragikus sorsú Teleki Pál fia. A politikai életben teljesen járatlan, akkor 33 éves geológus Moszkvában a magyar fegyverszüneti delegáció jegyzőkönyvvezetője volt. A tárgyalásokat egy kisméretű noteszben örökítette meg 174 oldal terjedelemben, amely feljegyzéseit 1955-ben a Hírünk a Világban c. amerikai magyar emigráns lapban publikálta három részben. E beszámolóknak köszönhetően mélyebb betekintést nyerhetünk a 20. századi magyar történelem egy vízválasztó eseményébe.

Tovább
Hidegháború Szocializmus 

“Keleten és Nyugaton a hatalomért küzdenek” – Hidegháborús punk nóta

Az 1980-as évek legelején egy új szakaszba lépett a hidegháború. Az 1962-es kubai rakétaválság után ekkor ismét megnőtt a feszültség a két nagyhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Eközben valahol Európa közepén néhány szegedi srác a húrok közé csapott és felcsendült egy dal, melynek címe az akkori szovjet hadigépezet egyik elrettentő eszközének nevét viseli. E posztban ez a szám fog megszólalni. T-72-es harckocsik egy szovjet katonai parádén 1983-ban (Forrás) A szovjetek már 1979 óta “nyújtottak segítséget” Afganisztánban a helyi kommunista erőknek, mely beavatkozás nagy felháborodást keltett és a…

Tovább
Forrás Szocializmus 

TETRIS – a szovjet videojáték

Nem hinném, hogy a Tetris különösebb bemutatóra szorulna, bizonyára mindenki próbálta már egyszer. Most viszont megismerhetjük, hogyan pattant ki egy szovjet számítógépes szakember fejéből unalmában a játék ötlete. Miként lett az világhírű, mi ebben Magyarország szerepe és hogyan lett egy vasfüggönyön átívelő szerzői jogi harc okozója. A Tengen által kiadott Tetris Alekszej Pazsitnov a Szovjet Tudományos Akadémia Számítástechnikai Központjában dolgozó fiatal szakember mindig is szerette a társasjátékokat. Eredetileg rakéták és szputnyikok röppályájának számításával kellett foglalkoznia, de elmondása szerint akkoriban sokat unatkozott. 1984 júniusában támadt az ötlete, hogy az egyik kedvenc…

Tovább
Hidegháború II. Világháború 

A szovjet szörnyeteg és a berlini győzelmi parádé

1945. szeptember 7-én került sor Berlinben a második világháború győztes hatalmainak közös felvonulására, amin részt vettek brit, amerikai, francia és szovjet csapatok. A nyugati hatalmak számára nem volt kiváltképpen fontos az esemény, inkább a hazai parádékat részesítették előnyben, ezért nem is vonultattak fel különösebb haditechnikát. Ellenben a szovjet fél, itt mutatta be a nyilvánosság előtt az akkor rendszerben lévő legmodernebb harckocsiját az ISZ-3-as (Ioszif Sztálin 3-as, emlegetik JSZ-3-ként is) nehéz páncélost, amitől nem hiába kezdtek el tartani a nyugati szövetségesek. A harckocsi komoly benyomást tett mindenkire, és egyik elindítója lett a…

Tovább
1956 Hidegháború Szocializmus 

Páncélosok a forradalomban I.

Az 1956-os forradalomról szinte mindenkinek a lyukas zászló, a Molotov-koktél, vagy romos Nagykörút képe villan fel először. Ezek közül természetesen nem hiányozhat a harckocsi sem. A forradalomról született költeményekben leginkább az elnyomás és megszállás eszközeként jelenik meg, de hogyan játszott szerepet az eseményekben valójában? Ebben az írásban fényképek és visszaemlékezések segítségévél az alkalmazásukról igyekszem képet alkotni.

Tovább
1956 

Sortűz az acélvárosban

1956. október 26-án Miskolcon is halálos áldozatokat követelő sortűzre került sor, aminek következtében a fegyvertelen tüntetők közül tizenhat fő az életét vesztette, s legalább 51 személy szenvedett részben maradandó fogyatékosságot okozó sérüléseket. Az áldozatok között számos fiatalt találunk, a 18 éves Grómusz Máriát haslövés érte és a helyszínen elvérzett. A még csak tizenhárom éves Misley Emesét pedig arcán és szívén érte halálos találat.

Tovább
1956 

„Elnézést kérek, de ez itt tudomásom szerint Magyarország…” – Nagy Attila színművész a borsodi forradalom sűrűjében

Ha 1956-ról beszélünk legtöbbször a budapesti eseményekről esik szó, pedig a „vidék forradalma” legalább annyi figyelmet érdemel, mint a fővárosé. Miskolcon 1956. október 25-én egy akkor 23 éves fiatalember, – a későbbi kétszeres Jászai Mari-díjas színművész – Nagy Attila, a borsodi forradalom egyik vezéralakjaként hatalmas szerepet játszott abban, hogy október utolsó napjaira helyreállt a közrend Miskolcon, és nem került sor újabb vérontásra.

Tovább
1956 

Roncstemető: Budapest, 1956

Budapest a huszadik század derekán, mindössze 12 év eltéréssel két alkalommal is súlyos harcok színterévé vált. A több tízezer halott és sebesült mellett hatalmas károkat szenvedtek a lakó és középületek, valamint a városi infrastruktúra is. A harcok elmúltával hosszabb-rövidebb ideig számos kilőtt, elromlott, elhagyott harceszköz is az utcákon maradt, amelyek “kincsesbányaként”, mementóként, és esetenként üzenőfalként is funkcionáltak. Mai posztunkban a FORTEPAN képeinek, valamint szovjet és magyar veteránok visszaemlékezéseinek segítségével az 1956 október-novemberében roncstemetővé lett fővárosba látogatunk el. A következő két képen (Villányi út – Himfy utca sarok) egy T-34/85-ös roncsai láthatóak,…

Tovább