Forrás 

“…mint egy csodálatos álom, sokáig élt emlékezetünkben.” – Koronázás és flottaparádé alulnézetből

Egy uralkodó koronázása ma is nagy eseménynek számít, amelyen számos ország vezetése képviselteti magát, és amelyet a létező összes on- és offline médium is közvetít. Az online média jelenlétét leszámítva nem volt ez másképp az 1910-es években, főleg ha a korszak legnagyobb birodalmának uralkodójáról volt szó. A blogunkon korábban már említett V. György királyt 1911. június 22-én koronázták meg, a ceremónián pedig minden magára valamit is adó ország, így az Osztrák-Magyar Monarchia is képviseltette magát, méghozzá nem is akárhogy, hanem egy csatahajóval.

Tovább
Forrás I. Világháború 

Ki koronázhatja meg a magyar királyt és miért kell minden vármegyéből 5 kg föld? – 101 éve koronázták meg IV. Károlyt

Ferenc József halála után utoljára koronáztak magyar királyt és királynét; a száz éve, az első világháború közepén tartott koronázásról szól cikkünk. Azt kívánom röviden bemutatni, hogy a koronázásig rendelkezésre álló alig több, mint egy hónap alatt mi kellett a koronázás előkészítéséhez és milyen viták zajlottak ekkor a parlamentben.

Tovább
Forrás 

Arany János és a kínai kikötőmunkások; mediterrán körút csatahajóval, k. u. k. módra

A 19. századtól általánossá vált, hogy a nagyhatalmak, távoli érdekeltségeik biztosítására, hadihajókat állomásoztattak szerte a világban. Az állomáshajók mellett egyes egységek, általában cirkálók, alkalmanként pedig nagyobb kötelékek járták a tengereket; ezeket egyrészt válsághelyzetek megoldásánál vetették be nyomásgyakorlásként, másrészt pedig jelzésül szolgáltak mindenki számára, hogy az adott nagyhatalom jelen van, sőt, szép nagy hajókat is képes bármikor gond nélkül bevetni. Az ilyen utak túlnyomó része természetesen csak diplomáciai jellegű volt, minden különösebb esemény nélkül, de ez nem jelenti azt, hogy a tengerészek unatkoztak volna.

Tovább
Forrás I. Világháború 

“Sétahajózás” flottillás módra, avagy őrnaszáddal a Dnyeperen

Az 1918. március 3-án aláírt breszt-litovszki béke új helyzetet teremtett az első világháború keleti (és majd a nyugati) frontján is. A békével a katasztrofális állapotba került és forradalmak tépázta Oroszország a maga részéről befejezettnek nyilvánította a háborút, emellett pedig hatalmas területekről is lemondott Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia és Törökország javára. A keleti front harcai – ideiglenesen legalább is – a központi hatalmak győzelmét hozták, és így vált lehetővé, hogy a németeknek kicsivel később nyugaton még fussa egy jelentős offenzívára is.

Tovább
Forrás I. Világháború 

“Felkelő nap” az Égei-tengeren; japán rombolók császári és királyi tengeralattjárók ellen

Már több alkalommal írtunk a Császári és Királyi Haditengerészet korai és első világháborús szerepéről is. Esett szó a helgolandi és lissai csatákról, felfedezőutakról, kannibálokról, elsüllyedt csatahajóról, elfogott francia tengeralattjáróról és éjjeli közelharcban remekelő rombolókról is. A nagy háború során a flotta sikerrel hajtotta végre feladatát, vagyis megvédte a partokat, és a hatalmas túlerő ellenére kisebb-nagyobb támadó vállalkozásokra is futotta erejéből, amelyeket az Adrián kívüli vizeken tengeralattjárók hajtottak végre. 1917-től, a gazdasági helyzet romlása mellett az ellenséges fölény is tovább növekedett; így fordulhatott elő, hogy az őfelsége egyik búvárnaszádja japán rombolókkal került…

Tovább
Forrás I. Világháború 

Az S. M. S. Szent István elsüllyesztése

A köztudatban ma is a “legmagyarabb hajóként” tartják számon a Szent István csatahajót, amelyet 1918. június 10-én, első komolyabb bevetésén, Premuda közelében az olasz MAS-15 és MAS-21 torpedóvető motorcsónakok torpedókkal elsüllyesztették. Az 1087 fős legénységből 4 tiszt és 85 matróz vesztette életét. A támadás meglepetésszerűsége és a hajó gyors elsüllyedése miatt több konteó és megalapozatlan állítás is felmerült az árulástól a hajó rossz torpedóvédelméig. Az olaszok akkora fegyverténynek tartották sikerüket, hogy azóta is június 10. náluk a haditengerészet napja.

Tovább
Forrás 

Császári és királyi macifröccs

Gyakorlatilag “megszületése”, vagyis az 1840-es évek eleje óta töretlen népszerűségnek örvend Magyarországon a fröccs, amelynek számtalan változata alakult ki az évek során. Az utóbbi időben lett nagyon felkapott a macifröccs, vagyis a málnaszörpös fröccs. Az azonban már nem közismert, hogy ez az italfajta már több, mint száz éves történetre tekint vissza, és feltalálója minden bizonnyal egy kellően kreatív osztrák-magyar tengerész volt.

Tovább
Forrás I. Világháború 

“Aki igazán nagyot üt, és először”, avagy az elsietett hadüzenet

“Az üt először, aki igazán nagyot üt, és először” – hangzott el Tyson örökbecsűje az Argo című filmben. Az idézett mondat, bár kicsit kifacsarva, de jól összefoglalja azt az alapelvet – mérj megelőző csapást az ellenségre, lehetőleg akkorát, ami elveszi a kedvét a további háborúzástól – amelyet évezredek óta hadvezérek ezrei igyekeztek több-kevesebb sikerrel átültetni a gyakorlatba. Ez vezette Zrínyi Miklós téli hadjáratát, az 1848-as schwechati csatát, de az izraeli hadvezetést is, amikor 1967-ben meglepetésszerű légicsapásokkal iktatták ki ellenséges szomszédaik fölényben lévő légierejét. Ugyanerre mutatott szép példát 1915 májusában a korábban…

Tovább
Forrás 

“Valami bűzlik Dániában”; erőpróba Helgolandnál

Ahogy az már blogunkon is többször szóba került, az Osztrák-Magyar Monarchia (lánykori nevén Habsburg Birodalom, Osztrák Császárság stb.) sosem lett igazi tengeri nagyhatalom, bár vitathatatlanul jelentős tengerészeti múlttal rendelkezik. A tengerészet egészen a 18. század végéig meglehetősen elhanyagolt területnek számított; az 1780-as évek közepén viszont II. József – Kaunitz kancellár noszogatására – létrehozta az állandó haditengerészetet, amelynek célja már ekkor is inkább a defenzíva, az adriai partvidék és a saját kereskedelmi hajózás biztosítása volt. Persze ez utóbbi nem zárt ki nagyobb távolságú műveleteket, amelyek a 19. század második felétől egyre…

Tovább
Forrás 

“Szívós, fanatizált, kegyetlen, és a térszínnel ismerős lázadókkal kellett harcolniuk…” Osztrák-magyar tengerészek a bokszerlázadás leverésében

Ahogy arról itt és blogunkon is több alkalommal esett már szó, az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészete a jó néhány összecsapás mellett számos expedícióban és béketeremtő-békefenntartó akcióban is részt vett. Ma az egyik ilyen béketeremtő akciót ismertetjük, ami abból a szempontból is rendkívülinek számít, hogy a Pekingben és környékén bevetett tengerészek biztos dobogósok a “hazájuktól legmesszebb harcoló hadfiak” vetélkedőjében. Na de mit kerestek a 20. század hajnalán császári és királyi (meg persze más nemzetiségű) tengerészek és katonák Kínában, és miért volt szükség harcba vetésükre? A 19. századra a gyarmattartó hatalmaknál kialakult az…

Tovább