képes történelem Középkor 

Képek egy oszmán krónikából: hogyan néz ki a Tarih-i Üngürüsz?

Kanyó Ferenc Nemrég járta körbe a médiát az a hír, hogy Grandpierre Attila és társai újra kiadták a Tarih-i Üngürüszt. Az oszmán-török krónika neve az őstörténet iránt fokozottan érdeklődők körében nem hangzik ismeretlenül, az elmúlt fél évszázadban a szövegének több kiadása is napvilágot látott. A sokak által rejtélyesnek ítélt forrás valójában egyáltalán nincs rejtve a nagyközönség elől. A teljes krónika valamennyi lapja elérhető már a világhálón, ezekből szemeztünk a Képes Történelem rovatunk legújabb írásában.

Tovább
Forrás Középkor 

Kaffa és a Hunyadiak

  Hunyadi János pályafutása kész regény, Mátyás király köré pedig legendákat szőtt az utókor.  Nem világos, ilyen népszerűek voltak-e saját korukban is, de akadt legalább egy hely a királyság határain túl, ahol megmentőként várták őket. Miért számítottak a Krímben élő genovai kereskedők a magyarok segítségére és ki(k)ben reménykedhettek rajtuk kívül?

Tovább
kora újkor Középkor 

Botlik Richárd: Az 1526. évi mohácsi csata „árnyékseregei” (e-book) Budapest, 2017. (84. o.)

Illik Péter „Ha van Isten, földtől a fényes égig Rángasson minket végig. Ne legyen egy félpercnyi békességünk, Mert akkor végünk, végünk.” Ady Endre: Nekünk Mohács kell (részlet)   A történész doktor rövid, digitális formában megjelent kötete több szempontból is újszerű, hovatovább provokatív. Elsőként azért, mert kizárólag pdf formátumban jelent meg, és a szerző academia.edu oldaláról tölthető le. Ezáltal bizonyítja a történelem szekularizáltságát (mindenki elérheti, elolvashatja), valamint megelőzi a kötet fizikai jellemzőinek kritikáját is. Botlik Richárdtól nem áll távol az ismeretterjesztés e formája, figyelembe véve, hogy saját blogot tart fenn Szapolyai…

Tovább
Forrás kora újkor 

Oszmán faluhódoltatás a 17. századi királyi Magyarországon, és a hódító levelek tipológiája

Illik Péter Az oszmánok folyamatosan hódoltattak falvakat a magyar végvárrendszer mögött, hiszen az nem volt „hermetikusan” lezárt fal, amelyen ne lehetett volna áthatolni.1 A faluhódoltatás és a hódoltsági peremvidék kiterjesztésének fő eszköze természetesen a falusiak megfenyegetése vagy megrablása volt.2 Ezután a „megpuhított” falu már egyezkedésre kényszerült: általában a falubíró és esküdtei mentek tárgyalni a szpáhival (török földbirtokos). A török adók megfizetése viszonylagos védelmet biztosított a falusiaknak, de egyrészt nem mentesítette őket az emelkedő adók terhe alól, másrészt gyakran bújtatott adókat is kellett fizetniük, például az oszmánok falusiakat raboltak el, akiket…

Tovább