20. század Forrás II. Világháború 

Lugosi Béla és a magyar politikai emigráció egységfrontja

2022-ben jelent meg az Attraktor gondozásában Nagy Balázs tollából egy rövid Lugosi Béla életrajz. Maga a szerző a kötet előszavában leszögezte: nem kíván mindenre kiterjedő életrajzot közreadni a színészről, azonban egy kisebb űrt mégis be kíván tölteni írásával, mivel eddig Lugosi Béláról egyetlen magyar nyelvű biográfia sem jelent meg. A kötetben érintőlegesen szó esik Lugosi második világháború alatti közéleti tevékenységéről (amely már szintén említésre került a Napi Történelmi Forrás oldalán) is. Jelen ismertetés Drakula gróf korábbi megformálójának e téren végzett tevékenységének jobb megismeréséhez kíván hozzátenni.

Tovább
Horthy-kor II. Világháború 

Járt-e Edward Rydz-Śmigły Salgótarjánban?

A címben szereplő kérdésből lehet következtetni a válaszra. A rövid, egyértelmű „igen” helyett azonban érdemes úgy fogalmazni, hogy „inkább átutazott.” A válasz kapcsán újabb kérdés merül fel: hogyan került a lengyel haderő főfelügyelője a későbbi nógrádi megyeszékhely közelébe? Az alábbi bekezdésekben igyekszünk magyarázatot adni erre a kérdésre.

Tovább
20. század II. Világháború 

A Harc kezdete és vége – Vámbéry Rusztem első és utolsó cikkén át nézve

Közel négy éven keresztül jelent meg 1941 és 1945 decembere közt a Harc című emigráns magyar periodika az Amerikai Egyesült Államokban, amelyről már esett szó a Napi Történelmi Forrás oldalán. A Harc a Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetségének lapjaként határozta meg magát, így a második világháború alatt a magyar emigráció progresszív nézeteket valló csoportjának fontos szócsöve volt, ezáltal a napi politizálásból is kivette a részét. Főszerkesztője mindvégig Vámbéry Rusztem volt, akinek ezúttal első és utolsó vezércikkét mutatjuk meg.

Tovább
20. század I. Világháború II. Világháború 

Csányi József a két világháborút megjárt tengerész és embermentő

Topor István Csányi József 1891. augusztus 5-én született Szimő[1] községben[2]. Édesanyját Varga Marcellának hívták. 1954-ben írt rövid önéletrajzából tudjuk, hogy apai nagyapja urasági béres, édesapja pedig bognármester volt.[3] Szüleit korán elveszítette: alig volt négyéves, amikor édesanyja meghalt, később édesapját is el kellett temetnie. Így nagyon nehéz gyermekkort kellett megélnie. Hat elemit végzett, majd édesapja mesterségét választotta: bognárnak tanult egy uradalmi birtokon. A tudásvágya azonban a fővárosba, Budapestre hajtotta. Itt különböző nagyüzemekben dolgozott, és lett szervezett munkás. Szorgalmának és kitartásának köszönhetően szakmát tanult, kocsigyártó lett. A cikk a Napi Történelmi Forrás…

Tovább
Forrás 

A penge élén – a keleti front harcai Sztálingrádtól Harkovig (könyvismertető)

1942 novemberének elején a német és a szövetséges csapatok Sztálingrád környékén harcoltak. A közvélemény számára addig diadalmasnak tűnő előrenyomulás mögött valójában egy rendkívül túlfeszített működés zajlott. 1942. november 19-én aztán bekövetkezett a szovjet támadás, amely bekerítette Sztálingrádot és olyan mély rést ütött a német vonalakon, hogy egy komolyabb összeomlás lehetősége is felmerült. Az ezt követő harcokat mutatta be Prit Buttar: A penge élén című könyvében. Katonák, taktikák és stratégiák A könyv 1942 novemberével, a szovjetek sztálingrádi ellentámadásával kezdődik, amikor sikerül gyűrűbe fogni a Paulus tábornok vezette német csapatokat. A történteket…

Tovább
20. század II. Világháború 

Akik „méltónak bizonyultak” a patkány megnevezésre – Az Észak-Afrikában és Közel-Keleten harcoló csehszlovák önkéntesek története

A második világháborúban mind a szövetségesek oldalán, mind a Vörös Hadsereg kötelekében harcoltak önálló csehszlovák alakulatok – égen és a földön egyaránt megküzdöttek az ellenséggel. Ide tartozott a mostani cikkben vizsgált gyalogoszászlóalj is, amely egyedüliként a frontokon harcolt 1941-ben és 1942-ben. Ráadásául nem is akár hol: Észak-Afrikában és Közel-Keleten csapott össze nemcsak németekkel és olaszokkal, hanem a kollaboráns francia erőkkel is.

Tovább
20. század II. Világháború 

Borsody István és a Federation in Central Europe

Milan Hodža fő műve, a Federation in Central Europe (magyarul: Szövetség Közép-Európában címmel jelent meg) összefoglalja mindazon gondolatokat, amelyeket a szlovák nemzetiségű politikus a föderatív állammodell kapcsán egész életében vallott. Elképzelését nagy részletességgel vetette papírra, egyben műve személyes visszaemlékezés is az Osztrák-Magyar Monarchia-, illetve Csehszlovákiabeli működésére. Nem meglepő, hogy a könyv már a második világháború alatt nagy visszhangot vert – Magyarország sem volt ez alól kivétel. A műről többen írtak ismertetőt, így Borsody István is, aki azonban hangvételében eltért a többi szerzőtől.

Tovább
20. század II. Világháború 

Milan Hodža halálhíre a magyar sajtóban

1944. június 27-én hosszú betegség után a floridai Clearwaterben elhunyt Milan Hodža szlovák politikus, aki korábban 1935-1938 között Csehszlovákia miniszterelnöke, valamint még 1905-1910 között a magyar országgyűlés alsóházának képviselője volt. Bár a 1918 után a magyarországi politikában egyáltalán nem volt jelen, sőt a csehszlovák politikai emigrációban is marginálissá apadt szerepe 1944-re, a magyarországi sajtóban fel-felbukkant halálhíre, valamint egyes esetekben rövid nekrológokkal is megemlékeztek róla.

Tovább
20. század II. Világháború 

Kéri Kálmán pozsonyi katonai attaséi szolgálata

Keller-Deák Kristóf Kéri Kálmán (1901-1994) a II. világháborút közvetlenül megelőző események miatt újonnan létrejött önálló Szlovákia területén lévő magyar külképviseletre, a pozsonyi magyar követségre került katonai attasénak 1941 augusztusában. Feladata volt a szlovák hadvezetéssel való kapcsolattartás, a szlovák hadseregről információk szerzése és bármilyen a két ország közötti katonai jellegű ügyekben intézkedés.

Tovább
20. század Hidegháború II. Világháború 

Hosszú emlékek – George F. Kennan: Emlékiratok című memoárjáról

Egy személyes emlék: jelen sorok írója még korábbi kutatásai során botlott bele a szerző From Prague after Munich – Diplomatic papers 1938-1940 című munkájába, amelyben nemcsak prágai szolgálati idejére emlékezett vissza, hanem a meglehetősen turbulens időszakból származó diplomáciai jelentéseket, magán- és félhivatalos leveleit is publikálta. Már akkor feljegyzésre került, hogy érdemes lenne a hazánkban akkor csak angolul fellelhető emlékiratainak utánanézni. Ez a megjegyzés akkor talonba került, mivel a kutatási folyamat más irányba haladt, azonban az amerikai diplomata visszaemlékezései immáron magyarul is hozzáférhetővé váltak.

Tovább