20. század Hidegháború Szocializmus 

Cseh négyszájúkkal a forradalom védelméért: A csehszlovák fegyverek szava – II. rész

Hatvanegy évvel ezelőtt a kubai Playa Girónban – avagy ismertebb magyar nevén a Disznó-öbölben – felfegyverzett kubai emigráns csapatok szálltak partra, hogy megdöntsék az akkor még konszolidáló Fidel Castro hatalmát. Az amerikai segítséggel megvalósuló támadás azonban kudarcot vallott. A szakirodalom elsősorban a Kennedy-adminisztráció kihátrálását, másrészt az új kubai vezetés támogatottságát és integritását jelölte meg a sikertelenség okának. Ugyanakkor egy további tényező is hozzájárult: a keleti blokkból, leginkább Csehszlovákiából és a Szovjetunióból érkező fegyverszállítmányok. Az orosz-ukrán háború hatására indult, a cseh(szlovák) fegyverek történelemformáló szerepéről szóló cikksorozatunk második részében a karibi szigetországnak…

Tovább
20. század Hidegháború Szocializmus 

„Terjeszteni a forradalom tüzét” – A csehszlovák titkosszolgálat egyik legnagyobb külföldi akciója a hidegháború alatt

A hidegháborús kémtörténelem egyik leghíresebb disszidálására került sor ötven évvel ezelőtt: Josef Frolík, a csehszlovák Állambiztonság (Státní bezpečnost/StB) Nagy-Britanniában dolgozó ügynöke az 1969-es nyári, bulgáriai nyaralása idején a családjával együtt – a CIA segítségével – az Egyesült Államokba menekült. Frolík részletesen beszámolt a keleti blokk titkosszolgálatainak működéséről, kiadta az angol kormányban dolgozó ügynökök és informátorok (például John Stonehouse) neveit, illetve az StB több külföldi akciójáról is említést tett – többek között kitérve a kubai ügynökséggel való „gyümölcsöző” együttműködésre. Habár azzal kapcsolatban nincs információ, hogy ezek között konkrétan említette volna a…

Tovább
19. század Forrás 

Az Egyesült Államok beavatkozik Kubában; a Teller- és a Platt-cikkely

A XX. század folyamán az Egyesült Államok sokszor tekintett saját hátsó udvaraként Latin-Amerikára, a latin-amerikaiak pedig gyakran gondoltak úgy Észak-Amerikára, mint az őket elnyomó és megnyomorító kolosszusra. Ennek a nem túl kiegyenlített viszonynak a gyökerei nagyjából a XIX. század végére nyúlnak vissza, és szoros kapcsolatban vannak a Kuba és az Egyesült Államok XIX. század végi viszonyával is.

Tovább
Forrás Hidegháború 

Kubai katona szomáliai fogságban

A háború Etiópia és Szomália között tört ki, miután 1977 júliusában Mohamed Sziad Barré szomáliai diktátor csapatai benyomultak Etiópia Ogaden nevű tartományába. A tartományban többmilliós lélekszámú szomáli lakosság élt, emellett az itt felfedezett jelentős szénhidrogén-készlet is vonzó lett Szomália számára. A támadással az etiópok súlyos helyzetbe kerültek, mivel ekkor már több mint másfél évtizede harcoltak az ország északi részén az eritreai felkelőkkel szemben. A nyár végére az etióp csapatok kimerülőben voltak, mindkét fronton sorozatos veszteségeket szenvedtek, a vezetés ezért a Szovjetunió segítségét kérte (miután korábban az USA megtagadta azt).

Tovább
Forrás 

A Monroe-elv a gyakorlatban: Roosevelt’s Rough Riders

A XIX. század utolsó éveiben az Egyesült Államok, mint ébredező nagyhatalom Csendes-óceáni, karibi és közép-amerikai érdekeltségei miatt egyre komolyabb konfliktusba került az utolsó gyarmati területeit kétségbeesetten féltő Spanyolországgal. 1898 tavaszán Washington szerint elérkezett az idő arra, hogy gyakorlatba ültessék át a Monroe-elvet. A legfontosabb spanyol gyarmaton, Kubában ekkor már elég komoly függetlenségi mozgalom bontakozott ki, amely innentől kezdve élvezhette a nagy szomszéd támogatását is. Bár a lelkesedés hatalmas volt, az USA ekkor haditengerészetén kívül nem rendelkezett ütőképes haderővel, így azt gyorsan, önkéntesekből kellett toborozni, illetve kiegészíteni. Itt került képbe Theodore…

Tovább
Szocializmus 

Castro Rooseveltnek: Egy visszautasíthatatlan ajánlat, 1940.

A mára a létező szocializmus és az Amerika-ellenesség egyik ikonikus alakjává vált Fidel Castróban, aki 1959-től egészen a 2000-es évek első évtizedéig terelgette országát a társadalmi egyenlőség felé, Havannában töltött egyetemi évei előtt még nem sok volt meg a későbbi antiimperialista mozgalmárból. Sőt, láthatólag nagy rokonszenvvel viseltetett az országát a két világháború közt jellemző izolacionista időszak után újra a nemzetközi kapcsolatok aktív szereplőjévé tevő demokrata elnök, Franklin Delano Roosvelt iránt, hiszen 1940. november 6-án levélben is gratulált neki újraválasztása alkalmából.

Tovább