kora újkor 

Illik Péter: A spanyol armada pusztulása (1588). Historiográfia, recepció, identitás című kötetéről

Botlik Richárd Recenzió Illik Péter: A spanyol armada pusztulása (1588). Historiográfia, recepció, identitás című kötetéről A spanyol armada 1588. évi hadi vállalkozásáról, majd részleges pusztulásáról még nem született önálló magyar monográfia. A recenzió alapjául szolgáló kötet szerzője, Illik Péter sem arra vállalkozott, hogy az 1588. évi armada történetét feldolgozza. A szerző azt vizsgálja, hogy miként formálódott egy pusztulás-mítoszból nemzeti identitás. Hogyan tőkésítette egy nemzet – az angol – saját identitásaként az ellenségen aratott győzelmét, amikor valójában nem is győzte le ellenfelét? Miként vált pusztulás-mítosszá a spanyol armada 1588. évi vállalkozása,…

Tovább
Forrás II. Világháború 

„Hé Lulu, ha visszatérek Fidzsiről…” – magyar tengerészek a Távol-Keleten II.

A “Nyugat”-on a helyzet változik Ahogy arról már korábban is írtunk, a második világháború (illetve kisebb mértékben már a japán-kínai háború) kitörése csúnyán derékba törte a 30-as évek közepétől virágzásnak induló magyar kereskedelmi hajózást. A Duna-tengerjárók 1940-től kiszorultak a Földközi-tengerről, majd 1941-től német bérletben végeztek hadiszállításokat a Fekete-tengeren. Sajátságosabb volt a “sima” tengerjárók helyzete, amelyek egy része a szövetségeseknek szállított; a Keletet a magyar zászló ellenére 1940-ben el is süllyesztették a németek, több hajó pedig (például a Turul vagy a Szent Gellért) semleges panamai zászló alá került, de ilyen minőségében…

Tovább
1918-1939 Forrás Horthy-kor 

„Hé Lulu, ha visszatérek Fidzsiről…” – magyar tengerészek a Távol-Keleten I.

A japán–kínai háború árnyékában Ahogy arról már korábban is írtunk, Magyarország és a tenger kapcsolata nem szakadt meg 1918-ban, vagyis közvetlen tengeri kijárataink elvesztésekor. A jól képzett magyar tengerészek egy része jugoszláv vagy más külföldi hajókra került, egy részük pedig a Dunára, viszont a ‛30-as évek elejétől beinduló Duna-tengerhajózás és az újrainduló „sima” tengeri hajózás révén egyre több magyar tengerész hajózott (ismét) magyar zászló alatt. A teherhajók egy része kis méretének köszönhetően Csepelig, vagy akár Komáromig is fel tudott jönni – ezek főleg a Fekete- és Földközi-tengeren közlekedtek –, de…

Tovább
1918-1939 Forrás II. Világháború 

A túlkoros hajósinas és a sárba tiport tengeri jog – a Duna gőzös két élete

Ha nem is váltunk soha klasszikus hajósnéppé, magyar tengerészek – többnyire kétfejű sasos zászló alatt – azért szép számmal fordultak meg expedíciókon, és az első világháború adriai harcaiban is komoly szerepet vállaltak. 1918-ban azonban az ország elvesztette tengeri kijáratait (is), ami azért igencsak megnehezítette a magyar tengerhajózás helyzetét. Sok tengerész külföldi hajókra szerződött, néhányan pedig folyami hajósnak nyergeltek át. A politikai helyzet és a gazdasági nehézségek ellenére sem tettek le ugyanakkor arról, hogy újraindítsák a magyar tengerhajózást; néhány elvetélt próbálkozás (például az 1922 és 1927 között működő Oceana Rt.) után…

Tovább
19. század Forrás 

Kísértethajó, börtönsziget és az igazi szilveszteri elázás

Horthy Miklós Kelet-Ázsiában és a Csendes-óceánon II. Legutóbb ott hagytuk abba, hogy a Saida gőzkorvett, fedélzetén Horthy Miklós tengerészzászlóssal Kelet-Ázsiából Ausztrália felé vette az irányt. Bár a kenguruk földje érthetően nem tartozott a császári és királyi hajósok kiemelt célpontjai közé, lobogójuk mégsem számított idegennek. Az első kétfejű sasos zászló alatt hajózó egység, amelyik Ausztráliába látogatott, a Novara volt; külön érdekesség, hogy ugyanígy hívták azt a cirkálót, amelynek parancsnokaként Horthy legnagyobb tengerészsikereit aratta.

Tovább
19. század Forrás 

Kontrázó papagáj és a kétszer is elszalasztott tigrisvadászat

Horthy Miklós Kelet-Ázsiában és a Csendes-óceánon I. Nyilvánvaló okok miatt Horthy Miklós életének kormányzóként eltöltött időszakáról, és különösen annak utolsó éveiről rengeteg szakmunka és visszaemlékezés jelent meg, ahogy sokan feldolgozták első világháborús tevékenységét is, tengerésztiszti pályafutásának korábbi szakasza azonban kevéssé ismert. Pedig Gáspár Ferenchez, vagy a kannibálokkal is összecsapó társaihoz hasonlóan ő is bevitorlázta a fél világot, és rengeteg kalandban volt része. Ezekből válogatunk néhányat.

Tovább
Forrás 

“…mint egy csodálatos álom, sokáig élt emlékezetünkben.” – Koronázás és flottaparádé alulnézetből

Egy uralkodó koronázása ma is nagy eseménynek számít, amelyen számos ország vezetése képviselteti magát, és amelyet a létező összes on- és offline médium is közvetít. Az online média jelenlétét leszámítva nem volt ez másképp az 1910-es években, főleg ha a korszak legnagyobb birodalmának uralkodójáról volt szó. A blogunkon korábban már említett V. György királyt 1911. június 22-én koronázták meg, a ceremónián pedig minden magára valamit is adó ország, így az Osztrák-Magyar Monarchia is képviseltette magát, méghozzá nem is akárhogy, hanem egy csatahajóval.

Tovább
Forrás kora újkor 

A spanyol armada pusztulása (1588)

Illik Péter A spanyol armadára vonatkozó angol szakirodalom szinte kimeríthetetlen. Ezt jól jelzi Euegene L. Rasor 300 oldalas annotált bibliográfiája, amely a téma angolszász és spanyol forrásait és szakirodalmát tartalmazza 1993-ig.i A legtöbb armadával foglalkozó modern angol munka meglehetősen keveset foglalkozik magával az 1588. július és augusztusában történt harci érintkezésekkel, ellenben sokkal több teret ad az előzményeknek és a következményeknek. Erre jó példa az egyik legújabb – általam is sokat használt és idézett – kötet Robert Hutchinsontól,ii mivel a 250 oldal terjedelmű főszövegből mindössze 40 oldal szól kifejezetten hadi eseményekről….

Tovább
Forrás I. Világháború 

“Sétahajózás” flottillás módra, avagy őrnaszáddal a Dnyeperen

Az 1918. március 3-án aláírt breszt-litovszki béke új helyzetet teremtett az első világháború keleti (és majd a nyugati) frontján is. A békével a katasztrofális állapotba került és forradalmak tépázta Oroszország a maga részéről befejezettnek nyilvánította a háborút, emellett pedig hatalmas területekről is lemondott Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia és Törökország javára. A keleti front harcai – ideiglenesen legalább is – a központi hatalmak győzelmét hozták, és így vált lehetővé, hogy a németeknek kicsivel később nyugaton még fussa egy jelentős offenzívára is.

Tovább
Forrás 

Teddy Roosevelt nagy botja

Theodore Roosevelt-el legutóbb, mint a Rough Riders egyik parancsnokával találkozhattunk, visszatérőben a győztes spanyol-amerikai háborúból. A Monroe-elv elkötelezett alkalmazója néhány évvel később, elnökként sem változtatott nézetein, sőt! Roosevelt elnöksége alatt lett az Egyesült Államok egyértelműen világpolitikai tényező, amely immáron (az ő szemszögükből nézve) tengeren túli területekkel is bírt, amelyeket megvédeni sem restellt volna. Ez utóbbival azonban súlyos gondok akadtak, ugyanis az USA a lelkes patriotizmussal ellentétben híján volt nyílt tengeren is használható csatahajóknak.

Tovább