20. század Forrás Szocializmus 

A szarvasi kávéfőzők és a kávézás a Kádár-korszakban

Tóth Eszter Zsófia Nekünk porcelántetejű van, lassan húsz éves, működik és olyan zamatú kávét főz, mely semmi mással össze nem hasonlítható. Illata a boldogság illata, a 90-es évek ráérős reggeleit idézi fel, mikor még volt mindenre elég idő. Ráértünk. E cikk a szarvasi kávéfőzőgyár bezárása kapcsán idézi fel a kávéfőző és kávézás sajtóreprezentációit a szocialista időszakban. A presszókávé fogyasztása, az 1960-as években terjedt el széles körben Magyarországon. A legnépszerűbb az ún. dupla adag feketekávé lett. Itták otthon, üzemekben, irodákban, reggel, délben, kora délután. A reggeli kávé napindító szertartás volt, gyakran cigarettával…

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

A “bontott csirke” reklám nyomában

Tóth Eszter Zsófia „Nem megmondtam, hogy bontott csirkét hozzál!” A szocialista időszak népszerű reklámja volt a bontott csirkés, amelyben a férjet azért vonja felelősségre a felesége, mert az nem bontott csirkét hozott. A korszakban ez szállóigévé vált, olyanformán, hogy a mindennel elégedetlen, elsárkányosodott feleség jelképe is lett a mondás. Másrészt a pipogya, nem jól bevásárló férj pedig nem modern férj. A feleség modern nő, már nem szeretne bontatlan csirkével bíbelődni, a férj háztartási feladata a bevásárlást lenne, azonban nem jól teljesíti. E cikkemben a bontott csirke korabeli sajtómegjelenésének jártam utána. E…

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

A Sport szelet

Tóth Eszter Zsófia Egy igen népszerű retro-csokoládé a Sport szelet. Amelyben – akárcsak a Limo italporban vagy a téli fagyiban- gyermekkorunk ízeit keressük. Cikkemben a Sport szelet történetének és sajtóvisszhangjának járok utána. A Sport szelet MHK Sport szeletként került eredetileg forgalomba. Ez azt jelentette, hogy a Munkára Harcra Kész mozgalmat népszerűsítette az 1950-es években, az elsőt 1953. augusztus 20-ra, a Népstadion felavatására gyártották. Egyes vélemények szerint a zöld színt a Fradi támogatása miatt választotta a Csemege Édesipari Vállalat, de ez inkább amolyan városi legenda, mivel a fogyasztók táborát kár lett volna…

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

Apák gyesen és a bébiétel a szocialista időszakban

Tóth Eszter Zsófia 1978-ban még csak a svédországi lehetőségről számolhatott be – a kis színes hírek között – a Népszabadság: „A tavaly született svéd csecsemők több mint tíz százalékának édesapja maradt otthon, hogy gondját viselje gyermekének — hozta nyilvánosságra az adatot a svéd kormány. Az újszülöttekről való gondoskodásra kivehető 210 napos szabadságot biztosító törvény adta lehetőséggel tavaly hatezer svéd apa élt — átlag 40 napig.”[1] Annak ellenére, hogy a szocialista időszak hivatalos beszédmódjában a nők és férfiak egyenlőek voltak, apák gyesre csak az 1980-as években mehettek és akkor is még…

Tovább
20. század Szocializmus 

Közétkeztetés a szocialista időszakban: az önkiszolgáló éttermektől a City Grill-ig, és egy iskolai specialitás: az iskolatej

Tóth Eszter Zsófia   A City Grillt megelőzően magyar önkiszolgáló étteremről leginkább az üzemi étkezdékre, vagy azok hangulatát reprodukáló „önki”-kre asszociálhattak a fogyasztók. Az üzemi étkezdékben 1962-1964 között vezették be az önkiszolgáló rendszert, így az étkezési idő 15-20 percre rövidült.[1] Az üzemi étkezdék a szocialista időszak kollektív közösség élményét valósították meg az étkezés terén, az időtakarékossági elvek pedig a munkahatékonyságot voltak hivatva növelni. Emellett léteztek a városokban önkiszolgáló éttermek is, amelyek sok kritikát kaptak az újságíróktól. A szerzők a régi éttermi kultúra eltűnését látták a gyorsétkeztetésben, az igénytelenség térhódítását, a…

Tovább
Forrás Szocializmus 

A maszek zöldséges és butik – különutak a szocialista gazdaságban

Tóth Eszter Zsófia A maszek zöldséges fogalom volt az 1980-as években. Bár a szocialista időszakban mindenki egyenlőnek számított, a jövedelmek között igenis volt különbség. A kiemelkedően magas jövedelműek közé tartoztak a maszek zöldségesek is, akiknek kacsalábon forgó nyaralójuk volt a Balatonon és természetesen nem lakótelepeken éltek. Írásomban annak járok utána, hogyan ábrázolta őket a korabeli sajtó. A maszek zöldségesek magánkisiparosként a szocialista gazdaság kereslet-kínálati viszonyai között betöltöttek egy űrt: szép, jó minőségű árujuk volt, igaz, drágábban, mint az állami boltokban, de a vevőknek így is megérte náluk vásárolni. A butik különlegesnek…

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

Életízesítő háború: a Delikát ébredése

A manapság zajló permanens gasztroforradalomban számos korábbi konyhai vívmányt állítottak a képzeletbeli guillotine alá a hozzáértők, mondván, hogy azok egy letűnt korszak termékei, amelyek ma már nem modernek, sőt az ízletes, igényes gasztronómia hajójából egyenesen ki is dobandók. Más kérdés, hogy egykor számtalan a konyhában vagy éppen a bogrács mellett sürgölődő személy tette össze a két kezét, hogy megjelentek ezek a bizonyos, főzést megkönnyítő ételízesítők, adalékok. Ilyen konyhai persona non grata manapság a gulyás- vagy fokhagymakrém, illetve az általában sárga alapszínű ételízesítő. A magas sótartalmú és tartósítószerrel bőven ellátott fűszerkészítmények…

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

A Mézes Mackó

Tóth Eszter Zsófia A Mézes Mackó büfé a csemegeüzletek és büfék speciális társítása volt a szocialista időszakban. Állva fogyasztási és csomagolási lehetőség is volt. Összesen hat Mézes Mackó volt Budapesten, a leghíresebb a Kígyó utcai. A többi vendéglátóipari egység neve nem Mézes Mackó volt, hanem például Bistro Mackó.[1] A Mézes Mackóban csengő jelezte a beérkező vendéget, amely ajtónyitáskor szólalt meg. Az üzlet csupa tükör volt – emlékezett vissza az üzletvezető, Tódor Géza 2001-ben, akkor 94 évesen. Tódor Gézának az államosítás előtt csemegeüzlete volt a Kígyó utcában (4-6-os szám alatt), amelyet elvettek tőle,…

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

Bedeco, Leo és Limo – szocialista gasztrocsodák

Tóth Eszter Zsófia Mi volt a közös e két termékben? Népszerűségük és az, hogy instant italporok voltak. Míg a Limo pezsgőport vízben oldva lehetett inni, de a történetek szerint rendeltetésszerűen a legkevesebben itták, addig a Bedeco népszerűségét a korabeli reklámnak köszönhette. A Limót gyakorlatilag a legtöbben úgy fogyasztották, hogy nem oldották fel vízben. Az 1970-es években a magyar fogyasztók osztrák, jugoszláv és szovjet jégkrémeket vásárolhattak, amíg be nem indult a hazai gyártás.

Tovább
Forrás Horthy-kor II. Világháború Kult 

Hadi-linzer és karfiolpörkölt, avagy nagyanyáink háborús konyhája

Rendkívüli időszakok rendkívüli megoldásokat követelnek, és ez különösen érvényes akkor, amikor felborul a megszokott, békés mindennapi élet. A háborút egy ország akkor is megérzi, ha a frontvonalak határain messze túl húzódnak, és nem csak a behívások vagy bombázások, hanem a különféle árucikkek, élelmiszerek “eltűnése” révén is, ami alól (bár nyilván kisebb mértékben) a leggazdagabb országok sem számítottak kivételnek. Magyarországon először az első világháború változtatta meg nagyobb mértékben a receptkönyveket; miután a hús, a zsír, illetve több gabonaféle is elsősorban a hadsereghez került, a szakácsok és háziasszonyok kénytelenek voltak különféle trükköket,…

Tovább