20. század I. Világháború 

„Házaikról a házszámtáblákat le akarják szedni és utcájuk nevének megváltoztatását kérik.” – Az első világháború hatása az utcanevekre

László Andor 1914 nyarának végén egy budai kocsmában a tejföles-paprikás rác ponty nevét rakott pontyra cserélték.[1] Ez megszokott jelenségnek számított azokban a napokban, amikor nevek sokaságát változtatták meg a fővárosban. Az első világháború kitörése ugyanis ezen a terén is szinte azonnal éreztette a hatását. Alig néhány héttel a hadüzenet elküldése után a Jardin d’Hiver-t Téli Kertre,[2] az Angol Parkot Nemzeti Parkra,[3] a Royal Orfeumot pedig Nemzeti Orfeumra keresztelték.[4] Egy újsághír szerint bizonyos helyeken francia italokat nem szolgáltak ki, a Párisi Nagy Áruház palotáján gyászszalaggal ragasztották át az első szót. A…

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

Zászlószentelés kommunista módra

Korábban volt már írtunk arról, hogy a véletlen mi módon segítheti a történész munkáját. A most következő írás ugyanakkor teljes egészében egy véletlen találatra épül; egy más témájú kutatás során bukkantam rá egy 1947-ben készült sajtófotóra, amelyen Rákosi Mátyás felesége látható, a Magyar Kommunista Párt (MKP) óbudai szervezetének zászlószentelésén. Az erősen abszurd jelenet hatására határoztam úgy, hogy megpróbálok utánajárni kicsit részletesebben az eseménynek. A különleges fénykép önmagában érdemes arra, hogy részletesebben bemutassuk, és bár magáról a zászlószentelésről ugyan nem találtam további forrásokat, érdekes adalékokra bukkantam mind a zászlószentelés hagyományával, mind…

Tovább
20. század Horthy-kor II. Világháború Szocializmus 

Pázmány Péter és Werbőczy István budapesti szobrainak sorsa a 20. században

László Andor Korábban szóltunk a Ferenc József által a nemzetnek adományozott tíz szobor közül legkésőbb átadott Werbőczy és Pázmány emlékművek felállításának kálváriájáról. A 17. századi főpap szobra három nappal a szarajevói merénylet előtt került a helyére – ezzel teljessé vált a „királyszobrok” gyűjteménye, ami tulajdonképpen egy egész korszak végét is jelzi. Az akkor kezdődő „rövid”, ámde felettébb mozgalmas 20. század nem múlt el nyomtalanul a Budapest terei fölött őrködő tíz nagyság felett (közülük ma csupán négy áll eredeti helyén). A Kígyó tér (a mai Ferenciek tere) két emlékműve különösen rosszul…

Tovább
19. század 20. század Forrás 

Pázmány Péter és Werbőczy István budapesti szobrai

László Andor Korábban szóltunk már Ferenc József 1897 szeptemberi nevezetes kéziratáról, amellyel tíz magyar történelmi személyiség szobrának felállítását vállalta Budapesten. A bejelentést hatalmas lelkesedéssel fogadták országszerte, nagy várakozás előzte meg leleplezésüket. Az alábbiakban az utolsónak elkészült két szobor sorsáról lesz szó. Alig néhány nappal a nagy bejelentés után az egyetemalapító Pázmány Péter szobra helyének a mai Egyetem teret javasolták, amíg a jogtudós Werbőczy István esetén az akkor épülő igazságügyi palota előtti tér (a mai Kossuth tér), illetve lakhelye, a budai vár is szóba jött (ahol egykor főbíróként tevékenykedett).[1]

Tovább
20. század képes történelem 

Havas Budapest – KÉPVÁLOGATÁS

Manapság egyre ritkább Magyarországon az „igazi” tél, hetekig tartó mínuszokkal, és a városokat is hosszabb időre befedő hótakaróval. Az északibb és/vagy magasabb területeken persze így is előfordulnak komolyabb havazások, Budapest belvárosában azonban egyre ritkább vendég a hó. Nem is olyan régen azonban természetes volt, hogy nem csak a hegyvidékek borulnak akár hetekre fehérbe, hanem a belső kerületek is. A közlekedés és a közellátás ilyenkor persze megnehezült (sokan emlékeznek még az 1987-es nagy havazásra, amire rövidesen vissza is térünk), ugyanakkor a hólepel teljesen más, sajátságos képet kölcsönzött a fővárosnak (is), aminek…

Tovább
19. század Forrás 

A Kodály körönd platánja

László Andor A budapesti Andrássy út köröndjével az ott álló szobrok kapcsán másutt már foglalkoztunk. A tér természetvédelmi szempontból is kiemelt helyszín. Itt áll ugyanis Budapest egyik nevezetes fája. Egy városi legenda szerint a Sugárút (a későbbi Andrássy-út) építésekor az eredeti elképzelésekben nem szerepelt a Körönd, ám mivel már akkor állt ott egy platán, a közvélemény kívánságára a helyén maradhatott, inkább levágták a tér másik három sarkát is.[1] Mindez valószínűleg csupán a képzelet szüleménye, mindenesetre a kiemelt beruházásként 1885-ben átadott Andrássy út létesítésekor nagy hangsúlyt fektettek a fásításra is.

Tovább
20. század Forrás II. Világháború Kult 

[KÖNYVISMERTETŐ] Mihályi Balázs – Rohánszky Mihály – Tulok Péter: Budapest ostroma; svéd diplomaták, terror, kitörés

Budapest 1944/45-ös ostroma Magyarország 20. századi történelmének egyik meghatározó eseménye volt. Nem véletlen, hogy jóformán a harcok elültétől kezdve jelennek meg ezzel kapcsolatban szakmunkák, visszaemlékezések, forráskiadványok. Ezek jó része mára feledésbe merült, másik részükön igencsak érződik az 1945-től szép lassan berendezkedő kommunista/szocialista rendszer látásmódja és szóhasználata (ettől eltekintve tényanyagban lehetnek jók). A budapesti események napjainkban is történészi, illetve politikai viták tárgyát képezi, időszakosan komoly országos sajtóvisszhanggal. Honlapunkon is több ízben foglalkoztunk (direkt és érintőlegesen is) Budapest ostromával, legyen szó könyvismertetőről, „sima” írásról vagy épp a főváros szobrait bemutató tanulmányról. Mindezek…

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

A rendszerváltás szimbolikus lezárása; az 1992-es „szobortalanítás”

 László Andor Ahogyan korábbi cikkünkből láthattuk, a 20. század kezdetét és végét egyaránt szobordöntések jelölték, a mindenkori rendszerváltások elmaradhatatlan velejárója volt az előző korszak szimbólumaival való leszámolás. Az emlékművek és az utcanevek ilyenkor cseppet sem voltak biztonságban. A köztéri szobrok körüli viták napjainkra sem csitultak, ám az utolsó igazán nagyszabású szoboráthelyezési akcióra 1992-ben került sor. A szovjet megszállásra, a kommunista ideológiára emlékeztető emlékművek eltávolítása már 1989-ben megkezdődött országszerte, Budapesten elszállították a városligeti Lenin-szobrot, vagy levették például a Kun Béla (ma Ludovika) téren a Tanácsköztársaság vezetőit megörökítő három domborművet.[1] Több helyen…

Tovább
19. század Forrás 

Miénk itt a tér – A pesti Széchenyi-liget tündöklése és bukása a 19. században

László Andor Korábban láthattuk, miként jött létre Széchenyi István kezdeményezésére az első pesti liget, amely 1847-es megnyitását követően gyorsan fejlődött. A főváros lakossága hamar birtokba vette a sétányt, a következő év nyarán már nagyon sokan látogatták, így néha panaszkodtak, hogy „a padhiánynak iszonyú bősége mellett le sem ülhetni.” Ekkor a hűs árnyékot adó fák, a hírhedt pesti portól mentes levegő mellett egy nyolcszögletű kávékioszk (vagy „fagylalda”, „Limonadenhütte”) fokozta a park vonzerejét, és kínált például süteményeket, tejet, frissítő italokat, sőt hideg sülteket is. Tartottak benne jótékonysági célú rendezvényt is, amelyen zenekar…

Tovább
19. század 20. század Forrás II. Világháború 

Szent Gellért budapesti szobra a 20. század első felében

László Andor Korábban szóltunk már Ferenc József 1897 szeptemberi nevezetes kéziratáról, amellyel tíz magyar történelmi személyiséget ábrázoló szobor felállítását vállalta Budapesten. Ezek közül az elsők közt Szent Gellérté készült el, alkotója az a Jankovits Gyula volt, aki korábban Pannonhalmán Szent Asztrik alakját formázta meg. A Gellért-hegy oldalába az akkor készülő (még Eskü-térinek nevezett) Erzsébet-híddal szembe kerülő szobor különleges helye miatt a tíz közül a legnagyobb és a legköltségesebb lett.[1] Mérete többekben értetlenséget váltott ki, hiszen jóval felülmúlta például a Hunyadi-, Bocskai- és Bethlen-szobrok nagyságát, így az utóbbiakról azt lehetne gondolni,…

Tovább