20. század Forrás 

Egy magyar egyetemista Isztambulban

Miért fordul valakinek az érdeklődése a történelem és a törökök felé? Hogyan látta egy törökök iránt rajongó egyetemi hallgató a XX. század eleji Oszmán Birodalom problémáit? Miért került börtönbe és hogyan úszta meg? Anyai nagyszüleim, Ujhelyi Gizella (1920-1986) és Szécsi László (1926-2013) emlékének Gyermekkoromban egy vidéki nyaralóban a kezembe került Germanus Gyula orientalista visszaemlékezése, a „Kelet varázsa”. Két részből állt, az első az 1950-es évek közepéig tartó időszakról szólt, a második 1965 körül végződött. Évente elolvastam és mindig ugyanúgy lenyűgözött. Germanus egészen váratlanul szeretett bele a történelembe. „Egy tavaszi délután…

Tovább
Forrás kora újkor 

Börtön Törökországban

Háború esetén sokszor számított megszokott dolognak az ellenséges ország polgárainak letartóztatása vagy internálása. Nem volt ez másképp a XVI. század végi Török Birodalomban sem. Milyennek látta a börtönt egy visszaemlékezés? Az 1590-es évek elején Rudolf „bécsi király” új követet küldött Sztambulba. Az egyik apródja, Mitrovicei Vratislav Vencel a visszaemlékezéseiben leírja a város környékén álló börtönt. „Mohamed szultán emeltette nem sokkal Konstantinápoly elfoglalása előtt, […] erős tornyok védik, és a városka körül sáncok és mély árkok húzódnak, a törökök […] tömlöc gyanánt használják […] amiről is én, nyomorult, keserves tapasztalatokat szereztem.…

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

A szegény börtönparancsnok panaszai, avagy csendes „lázadás” a Gyűjtőben

Korábban is írtunk már arról, hogy a kutatásban sokszor a véletlen és/vagy a szerencse is segítheti a történészeket. A most bemutatásra kerülő forrásra is véletlenül bukkantam rá, így tudtam meg, hogy 1918 december végén a Budapesti Fegyház és Börtönbe (közismert nevén a Gyűjtőbe) átszállított őrizetes katonák „csendes lázadásba” kezdtek szerintük mostoha tartási körülményeik miatt. Ugyanakkor groteszk módon nem kártérítést vagy szabadon bocsátásukat követelték, hanem azt, hogy vigyék őket vissza a Margit körúti helyőrségi fogházba, ahol hetente nem háromszor, hanem ötször kapnak húst és reggelente kávé is jár. Mivel a börtönviszonyok…

Tovább
20. század Holokauszt Horthy-kor II. Világháború 

A zsidómentő kofferes gyilkos – 18+

A történelemben mindig voltak olyan bűnesetek, amelyek megráztak egy-egy közösséget. A sajtó térnyerésével pedig bizonyos bűncselekmények a címoldalakra kerültek, országos szenzációk lettek, akár hetekig, hónapokig lázban tartva a teljes társadalmat. Ilyen eset történt 1931 márciusában, amikor egy bőröndbe csomagolt női holttestet találtak egy szolnoki vonaton. Később azonban még a gyilkosságnál is érdekesebb lett a gyilkos személye.

Tovább
1956 Forrás 

„Kutyámat lövessétek agyon, hogy semmi se emlékeztessen rám!” Könyvismertető: Tatai Zsuzsanna – Nagy Róbert: Török István, az 1956-os győri események mártírja

Bár az 1956-os forradalom és szabadságharc főbb eseményeiről ma már pontos képet kaphatunk, és nagyrészt ismerjük mindkét (három?) oldal szereplőit, akadnak olyan résztvevők, akikről alig-alig lehetett hallani. Az érthető, hogy a Kádár-rendszer nem verte nagy dobra, hogy hamis amnesztia-ígéretekkel hazacsábított fiatalok közül sokat a határ átlépését követően reflexből tartóztattak le és ítéltek el (nem egyet halálra), de az ilyen esetek azóta sem mindig kapják meg a megfelelő publicitást.

Tovább
Forrás Szocializmus 

„Az Úristennek van humora” Oloffson Placid atya túlélésről, az élet apró örömeiről, és arról, hogy került Lenin és Sztálin WC-ülőkére

„Többször elmondtam: jegyezzék meg, az Úristennek van humora! A Szovjetunió tíz évig mindent megtett, hogy tönkretegyen. Én mégis itt vagyok 91 évesen, de hol van a Szovjetunió?” Oloffson Placid, 2007 Bencés diák, szerzetes-pap, tábori lelkész, politikai elítélt, festő, faipari segédmunkás, mosodás, majd mosodavezető; ez csak néhány állomás a nem sokkal 100. születésnapja után elhunyt Oloffson Károly, ismertebb (szerzetesi) nevén Placid atya életéből. A svéd származású családban született bencés pap emellett volt vidéki plébános, és tanított a  rend budapesti gimnáziumában is. 1946-ban, tehát még vastagon a Rákosi-korszak előtt, koholt vádakkal, szovjet…

Tovább
Forrás 

Az igazi barbárok – Kecskeméti betyárok rablógyilkossága

1867 márciusában a szélfútta szarkási homokbuckák közül két holttest került elő. A véletlenül megtalált két holttest Bodri Péter juhászé és annak fiáé volt. Két évvel azelőtt Szent György napján tűntek el nyomtalanul 185 birkával, 115 báránnyal, 3 szamárral és a kutyáikkal együtt. Bodri nyakán kötél volt, míg a fia koponyája be volt törve. Kecskemét város tisztiügyészi hivatala rablógyilkosságot állapított meg és megindította a nyomozást, de a tetteseket ekkor még nem sikerült kideríteni. „Bomlott utána az asszonynép” (Forrás) Az eset csak 1869-ben került elő újra. A gróf Ráday Gedeon irányította szegedi…

Tovább
1956 

„Úgy érzem, eljönnek értem” – Marosán György letartóztatása az 1956-os forradalom alatt

1956. október 28-án fordulat következett be a forradalomban. A Politikai Bizottság és a Központi Vezetőség aznapi ülését követően a kormány azonnali tűzszünetet rendelt el. Továbbá Nagy Imre bejelentette, hogy az addigi eseményeket nem ellenforradalomként, hanem „nemzeti demokratikus mozgalomként” kezelik. Teljesült a forradalom egyik követelése is, azaz a rettegett Államvédelmi Hatóságot (ÁVH) megszüntették. A feloszlatott szervezet tagjai ellen megindultak az elfogatások, de a pártvezetők sem kerülték el ezt a sorsot.

Tovább
1956 Forrás 

Tizenkilencre lapot húzni, avagy alkalom szüli a (börtön)orvost

Mielőtt bárki másra gondolna, nem törünk a filmes blogok babérjaira, így ma nem a Richard Pryor főszereplésével 1987-ben készült Alkalom szüli az orvost (Critical Condition) című vígjáték kerül terítékre, hanem egy összességében szomorúbb történet egy szerencsésebb pillanata. Mai főszereplőnk a pécsi dr. Debreczeni László, aki 1956-ban orvostanhallgatóként került a forradalmi események középpontjába, és bár semmiféle erőszakos cselekményben nem vett részt, a Csikor Kálmán alezredes és társai elleni perben két és fél év (erre később ráhúztak még egy évet) börtönre ítélték és örökre kizárták az összes egyetemről. Valószínűleg ő volt az utolsó, aki…

Tovább