A mellek alatt puhított hús, avagy a langobárdok büdös asszonyai Forrás Középkor 

A mellek alatt puhított hús, avagy a langobárdok büdös asszonyai

Korábbi langobárdokkal foglalkozó posztunkban, amely a bosszúálló gepida királynéról, Rosamundáról szólt, az avarokat kissé kihagytuk a történetből attól kezdve, hogy Alboin vezetésével a langobárdok egyszerűen elvonultak a Kárpát-medencéből. A két nép azonban továbbra is szomszédos maradt, és míg a langobárdok leginkább Bizánccal és egymással szerettek harcolni, az avarok megelégedtek az Észak-Itáliában szerzett zsákmánnyal. A zsákmány címszó alatt természetesen nemcsak aranyat és ezüstöt, meg szarvasmarhát értettek akkoriban, hanem nőket is, és nem kell különösebben nagy fantázia ahhoz, hogy az avaroknak mi volt a szándékuk a foglyul ejtett asszonyokkal. A mai forrásunkban két…

Tovább
Méreg az ostyában – III. Béla halála Forrás Középkor 

Méreg az ostyában – III. Béla halála

Tíz különös halál a középkori magyar történelemből VII. III. Bélát az Árpád-ház legnagyobb formátumú uralkodójának tartja a történeti emlékezet. Bár életére rányomta a bélyegét a Magyar Királysággal szomszédos Bizánc ismételt felemelkedése, uralkodóként megerősítette országa befolyását Közép-Európában. Vélhetően az ő és felesége földi maradványai kerültek elő 1848-ban a székesfehérvári bazilika királysírjaiból. Kevesen tudják azonban azt, hogy III. Béla uralkodását végig kísérték a furcsa halálesetek, és az ő halálával kapcsolatban is van olyan forrás, amely arról emlékezik meg, hogy a királyt megmérgezték.   Haláltánc a trón körül III. Béla születési idejét nem…

Tovább
Lóvátett Szerémség – Hogyan (ne) ferdítsünk forrásokat? Forrás Középkor 

Lóvátett Szerémség – Hogyan (ne) ferdítsünk forrásokat?

Szerző: Perényi Károly Jelen sorok írója 2010-ben, honfoglalás kori régészettel foglalkozó szakdolgozatának írásakor szembesült egy máig feloldatlan dilemmával. Miközben a régészettudomány és a történettudomány képviselőinek a honfoglaló magyarok életmódjával kapcsolatos vitája több szempontból lezáratlan és katarzis nélküli maradt, addig nem kevés történész megmaradt a honfoglalókkal kapcsolatos írott források felhasználásánál – olyan forrásoknál, melyek jelentős részének értelmezéséhez nyelvtudás és külön szakképzettség (például arab filológia, turkológia) szükségeltetik. Egyes kutatók tudományos súlya vagy iskolateremtő szerepe esetében pedig jótékony fátylat borítottak a nem is oly ritka filológiai eltévelyedésekre. Kristó Gyula kilencvenes években képviselt, elsősorban…

Tovább