19. század Forrás 

„Kis Amerika” a Tatai-medencében; az első tatabányai bányamunkások összetétele a munkásanyakönyv tükrében 1896-1900

Macher Péter „Kis Amerika”. A metaforát Kónya Lajos felsőgallai születésű író jegyezte le önéletrajzi regényében (Kónya 1970, 177.). Elbeszélése szerint édesapja katonatársai ezzel csábították bajtársukat Tatabányára 1912 táján. Írásomban az első tatabányai munkások kilétét vizsgálom: kik voltak ők, honnan jöttek, milyen viszonyban álltak a helyi őslakossággal. A szocialista időszak tatabányai történetírása munkásmozgalmi történetté degradálta a város, így a bányanyitás történetét is. A rendszerváltást követően pedig üzemépítések sorozataként értékelték a helyi bányászat történetét. A hétköznapi bányászok kevés figyelmet kaptak. Ez az írás róluk szól.

Tovább
Forrás Szocializmus 

Bányakatasztrófa Márkushegyen

1983. június 22-én történt Magyarország legsúlyosabb bányaszerencsétlensége; a sújtólégrobbanás következtében 33 magyar és 4 lengyel bányász vesztette életét az oroszlányi szénmedence egyik legfontosabbnak számító üzemében. A tragédiáról és elhunyt társaikról azóta is évente megemlékeznek, ugyanakkor a mai napig keringenek a hivatalostól eltérő magyarázatok arról, hogy mi okozhatta a robbanást.

Tovább
Forrás I. Világháború 

Főiskolásból önkéntes, avagy selmeci diákok a Nagy Háborúban

1914-ben az első világháború mintegy 300 ifjú, a selmeci diákélettől megmámorosodott főiskolás fiút szólított el a csataterekre, nagy részük tiszthelyettesként, vagy tartalékos tisztként vett részt az ütközetekben. A néhány hete még szakestélyeken mulatozó, szakmájuknak megfelelő egyenruhában járó-kelő, és a selmeci lányoknak udvarló bányász, kohász és erdészhallgatók hirtelen csukaszürkében találták magukat Galícia, Bukovina és az olasz hadszíntér véráztatta harcmezőin.

Tovább