Forrás Ókor 

Szépirodalom az ókori Egyiptomban

Az ókori egyiptomi elbeszélő irodalom már írásbeliségük kezdetén megjelent. A szövegek töredékessége, illetve a szerzők nevének és a szöveg keltezésének hiánya azonban sok problémát okoz. Korának megállapításában segítség lehet a szöveg nyelvtana, nyelvezete, esetleg korábbi vagy korabeli események említése. A kutatást továbbá nehezíti, hogy az egyiptomi szépirodalmi corpus nagy része ismeretlen szerzőktől származik. Összesen csak két lista maradt ránk – mindkettő az Újbirodalom idejéből –, amely ókori egyiptomi szerzőket sorol fel, többek között Imhotep, Hordzsedef, Neferti, Ptahhotep, illetve Ipuwer nevét. Néhányukhoz sikerült irodalmi művet társítani, azonban egyeseknek egyik műve sem…

Tovább
Forrás Ókor 

A Seuso-kincs

A méltán híres Seuso-kincs a késő római császárkor egyik legjelentősebb kincslelete. Korát, anyagát, illetve művészi megmunkáltságát figyelembe véve eszmei értéke felbecsülhetetlen. A kincset jelenleg 14 ezüsttárgy – valamint az elrejtésükre használt rézüst – alkotja, bár a már ismert és beazonosított darabokon kívül szinte biztos, hogy a készletnek további darabjai is léteznek. Egyes becslések szerint eredetileg több mint 200 darabból állhatott, ahogy ez más, hasonló korú kincsleleteknél előfordult. Többek között még öt ezüsttál, valamint számos aranyozott ezüstcsésze illetve ezüstkanál tartozhat hozzá.

Tovább
Forrás Ókor 

A római hadrend fejlődése a kezdetektől a köztársaság végéig

Tóth Gergely A római hadsereg az ókor egyik legjobb hadserege volt. Sikereinek okát már a kortársak is kutatták, és több elmélet is született, miben rejlik a római legiok sikereinek oka. A görög Polybios (Kr.e. 200 k.-118) a vallásossággal és a táborépítéssel magyarázta (de a kifogyhatatlan emberanyagot is megemlítette), a zsidó Iosephus Flavius (Kr.u. 37-100) a kiképzéshez, valamint a fegyelemhez, a római Vegetius (? – Kr.u. 450) a kiképzés, fegyelem és hozzáértés hármasához közötte Róma sikereit.

Tovább
Forrás Ókor 

Mindennapok a túlvilágon – Koporsók és sírmellékletek az ókori Egyiptomban

Zrufkó Réka Ahogy arról korábbi írásunkban is volt már szó, az ókori egyiptomi temetkezésben bevett szokás volt a halott számára biztosítani a túlvilági élethez szükséges tárgyakat. Ezek mennyisége és minősége általában társadalmi szereptől és rangtól függően változott, de rendszerint élelem, ruhák, kozmetikai szerek, bútorok, szerszámok és fegyverek kerültek az elhunyt mellé. A koporsós temetkezés már a predinasztikus korban (i. e. 4. évezred 2. fele) és az első dinasztiák idején is használatban volt, de ekkor még általában csak nádgyékénnyel burkolták be az elhunyt testét. i.e. 3400 körül – amikortól az előkelők épített…

Tovább
Forrás Ókor 

Mumifikálás az ókori Egyiptomban

 Zrufkó Réka Az évezredek során az emberek sokféle módszerrel kísérleteztek az elhunytak maradványainak megőrzésére. Egyes helyeken a földrajzi és éghajlati adottságok már önmagukban lehetővé tették a halottak konzerválását. A homok, a levegő hiánya, a szélsőségesen forró vagy éppen hideg éghajlat elősegítette a spontán mumifikációt. A múmia megnevezést eredetileg csak „a mesterségesen eljárással tartósított egyiptomi testek leírására használták.”[1] Maga a szó az arab vagy perzsa mummiyah szóból származik, melynek jelentése szurok vagy bitumen.

Tovább
Forrás Ókor 

Mit akarunk? Fizetést! Mikor akarjuk? Most! – Sztrájk III. Ramszesz korában

Zrufkó Réka Az egyiptomi királyok az i.e. XVI. századtól Théba városával szemben, a ma Királyok Völgye néven ismert sziklás vádit (vízmosás, aszóvölgy) szemelték ki temetkezési helyül. A kisebb-nagyobb sziklasírok több évig tartó kialakítása miatt folyamatosan rendelkezésre álló munkaerőre volt szükség, ezért még ugyanebben az évszázadban a királyok temetkezőhelyétől nem messze, egy másik völgyben munkástelepet hoztak létre. A ma Deir el-Medine néven ismert települést akkoriban Pa-Demi (A Város) vagy Szet-Maat (Az Igazság Helye) néven emlegették. Az 1920-as években itt megkezdett ásatások révén a telep alaprajzának feltárása mellett szinte megszámlálhatatlan osztrakon (általában…

Tovább
Forrás Ókor 

Tiberius császár, Capri vén bakkecskéje

Tiberius császár, Augusztus kijelölt utódaként, meglehetősen ellentmondásos emléket hagyott maga után. Tulajdonképpen idős emberként került a Római Birodalom élére, és addigi élete során számos megaláztatást kellett átélnie, ami alighanem sokat rombolt az amúgy sem szilárd kedélyállapotán. Uralkodása végén Capri szigetére vonult vissza, ahol orgiákat rendezett, és szinte teljesen kivonta magát az uralkodói teendői alól. Mai posztunkban Suetonius császáréletrajzaiból veszünk elő néhány esetet, amikor is a császári családban “divattá vált” a halálra éheztetés, és a mérgezés, mialatt a császár pedofil hajlamainak áldozott Capri szigetén.  

Tovább
Forrás Ókor 

Egyiptománia – avagy mit adtak nekünk az egyiptomiak?

Zrufkó Réka Egyiptom már az ókori világban is az ősi tudás és a titokzatosság birodalmának számított. Majd később, a reneszánsz korban, a hieroglifák és ezáltal az okkult és misztikus tanok megfejtése iránti vágy csak fokozódott, de néhány gyenge próbálkozás után kudarcot vallott minden tudományos próbálkozás. Ennek ellenére (vagy éppen emiatt) fennmaradt az érdeklődés, az újkor folyamán már egyre több felfedező utazott Egyiptomba, hogy tanulmányozhassa az ott fellelhető műemlékeket. Viszont ők aligha számítottak komoly tudósoknak, jobbára műkereskedők és kalandorok voltak.

Tovább
Forrás Ókor 

Josephus Flavius: A zsidó háború és a Holt-tenger víztükre

Hursán Szabolcs Josephus Flavius (Kr. u. 37-100.) az ókori történelem egyik legkülönlegesebb helyzetű szemtanúja. A Kr. u. 66-tól 73-ig tartó első zsidó-római háború történetét nemcsak mint kortárs, hanem mint az egyik harcoló fél, a végül vereséget szenvedő zsidók  hadvezére írta meg. Sajátos helyzetéből – mondhatni, hogy esetében a történelmet a vesztes fél is megírta – és az egyedülálló történelmi korszakból fakadóan mind élete, mind életműve is számos érdekfeszítő kérdést von maga után. Másik nagyszabású művében – A zsidók története – Jézus Krisztusra vonatkozó részlet[1] található. Ennek hitelessége – tudniillik hogy…

Tovább
Forrás Ókor 

A sör, mint az emberiség megmentője

Az ókori egyiptomiak étkezési szokásairól főleg a sírkamrák falfestményei alapján alkothatunk képet. A zöldségek, halak mellett a kenyér és a sör is alapvető élelmiszernek számított mindegyik társadalmi osztályban. Utóbbi egész életükön át elkísérte az egyiptomiakat. Mivel csekély alkoholtartalma volt, már a gyerekek is ezt itták. A legnépszerűbbnek az árpából készült sör számított. Miután receptek sem az ételeket sem az italokat illetően nem maradtak fenn, ezért keveset tudunk ezek elkészítéséről. A sörfőzés menetének és technikájának legrészletesebb ábrázolása egy az V. dinasztia idején élt (kb. i. e. XXIV-XXV. század) előkelő, Ti szakkarai…

Tovább