Forrás kora-újkor 

„A birodalom védőbástyája” – A török háború kérdése az 1594-es regensburgi birodalmi gyűlésen

A török háborúkra költött pénz egyik forrása a császárságból érkező „töröksegély” volt, ugyanis a Magyar Királyság nemhogy önmagában, hanem a csehekkel és az örökös tartományokkal együtt sem tudott eleget összeszedni. A propagandával alaposan megdolgozott császári alattvalók lelkesen (vagy kevésbé lelkesen) fizettek és később talán azért is kapkodták el az újságlapokat, mert látni szerették volna, kapnak-e valamit a pénzükért.

Tovább
Forrás kora-újkor 

Életmód a 16-17. századi magyar udvarokban – esküvő, temetés, szórakozás, időtöltés

Topor István A kora újkori magyar udvari kultúra sajátos helyet foglal Európában. Sajátos helyzete pedig abból fakad, mint G. Etényi Éva és Horn Ildikó megállapítja, hogy „miközben integrálja az európai újításokat, érvényesülnek a reneszánsz és a barokk hatások – speciális utat jár be. Egyszerre jelentkeznek a negatív és pozitív hatásai annak az új kihívásnak, hogy az ország területéről Bécsbe kerül az uralkodói központ, így az erdélyi fejedelmi udvarnak és a magyar főnemesi udvaroknak egyaránt tovább kell vinniük a királyi udvarok hagyományát, örökségét és feladatait.”[1] Pálffy Géza a mohács utáni királyi…

Tovább
Forrás kora-újkor 

Kereskedők asszonyai, kereskedőasszonyok a 16-18. századi Magyarországon

Topor István A 16–18. századi Magyarország gazdasági-társadalmi folyamatait vizsgálva kijelenthető, hogy a hazai városok és lakosságuk korábban soha nem látott intenzitással kapcsolódtak be az európai kereskedelmi rendszerbe. Az integrálódási folyamat mellett ugyanakkor megfigyelhető egy másik hazai sajátosság: nevezetesen, hogy a kereskedelmi hálózatok, kapcsolatrendszerek működtetése meghatározó jelentőséggel bírt a három részre tagolt, három államhoz tartozó egykori Magyar Királyság gazdasági egységének megtartásában. Az adott korszakban átalakulóban volt a városhálózat. Mint arra Dominkovits Péter is rámutat, ezeknek a szorosan egybefonódó gazdasági, társadalmi tendenciáknak a hátterében markánsan tetten érhető egy speciális városfejlődési jelenség: a…

Tovább
Forrás kora-újkor 

Benyovszky Móric: Madagaszkár magyar királya

Bár gróf Benyovszky Móric neve nem süllyedt a feledés homályába, mégsem annyira közismert, mint ahogy azt hollywoodi kalandfilmbe illő élete és szerteágazó munkássága indokolná. Katonatiszt, lázadó, hadi, majd politikai fogoly, ismét lázadó, felfedező, tengerész, újfent katonatiszt, Benjamin Franklin barátja, író, balsorsú uralkodó, ismét lázadó, és mindezt alig negyven év alatt. Ha a kaliforniai producerekig nem is jutott el híre, film azért készült életéről, és mintegy száz évvel halála után nem más, mint Jókai Mór fordította le naplóját és dolgozta fel életét, természetesen a rá jellemző alapossággal, mégis regényes formában. Bár az…

Tovább
Forrás kora-újkor 

“Mindhalálig leghívebb”: Kováts Mihály az első jenki huszár

Közismert tény, hogy az Amerikai Egyesült Államok igazi soknemzetiségű ország. Ez nem volt másképp a kezdetekben sem, amikor még hatalmas bölénycsordák és indiántörzsek kergették egymást a végtelen prériken, amikor néhány lelkes bostoni úgy határozott, hogy hatalmas teáscsészévé változtatja a kikötőt, és amikor Benjamin Franklin, John Adams és barátaik először vetették papírra az azóta legendássá vált “We the people” kezdetű sorokat. Ekkoriban a keleti partot uraló britek mellett franciák, spanyolok, kisebb arányban svédek, dánok, hollandok és poroszok élték mindennapjaikat a mai USA keleti és délkeleti területein. Külön érdekes volt az írek (és…

Tovább
Forrás kora-újkor 

“Magyarország a kereszténység ellen?”

Egy jól körülhatárolható ellenségkép megrajzolásának számos, egymástól független, de több egymással összefüggő oka lehet, s ez nem volt másképpen a középkori illetve a kora-újkori Magyarországon sem. Ezen okok mögött természetesen jelen voltak objektív körülmények is mind a 14., mind a 17. században is, de számos olyan politikai indíttatásból kreált szimbólum került bele mind a törökökről, mind a magyarokról kialakult képbe, amelyek bemutatása árnyaltabb képet adhat. A kora-újkori ellenségképről szóló írásunk első részét itt találja.   Pozitív török-kép Korábban kitértem rá, hogy nem létezett egységes kép a törökről. Természetesen az eddig…

Tovább
Forrás kora-újkor 

Magyarország Európa védőbástyája?

Ősellenségkép Nagy Lajostól Lipótig I. rész. Egy jól körülhatárolható ellenségkép megrajzolásának számos, egymástól független, de több egymással összefüggő oka lehet, s ez nem volt másképpen a középkori illetve a kora-újkori Magyarországon sem. Ezen okok mögött természetesen jelen voltak objektív körülmények is mind a 14., mind a 17. században is, de számos olyan politikai indíttatásból kreált szimbólum került bele mind a törökökről, mind a magyarokról kialakult képbe, amelyek bemutatása árnyaltabb képet adhat. Mindenekelőtt azonban fontos megjegyezni azt, hogy a törökről egységes kép nem létezett. Természetesen, ebből következik, hogy a 17. század…

Tovább
Forrás kora-újkor 

Hadijelentés a tizenöt éves háborúból

Korábban már esett szó arról, hogy a tizenöt éves háború hadisikereiről hogyan értesülhetett a közvélemény. Az információ áramlása azonban ezzel egy időben „felfelé” is működött. A bécsi kancelláriába beérkezett (és onnét minden bizonnyal a császári székvárosba, Prágába továbbított) napi jelentések révén Rudolf császár mindig tisztában volt a helyzettel.  A távolból követhette nyomon Esztergom 1595-ös ostromát is. 1595 elején meghalt III. Murád szultán, így a trónváltozás és a háborús erőviszonyok alakulása (Erdély és a román vajdaságok csatlakozása) arra késztette az új nagyvezírt, Ferhát pasát, hogy békét ajánljon. A tárgyalások végül kudarcba fulladtak, ugyanis…

Tovább
Forrás kora-újkor Kult 

Dom Perignon: a pezsgő atyja?

Rajkort Miklós Nem hiszem, hogy gondolta volna a XVII. században élt bencés szerzetes, dom. Pierre Perignon (1638-1715), hogy halála után néhány évszázaddal nevét fogja viselni a világ luxusitalának számító Dom Perignon champagne (ejtsd: sámpány), a pezsgők Rolls- Royce-a. A legenda szerint a franciaországi Champagne tartományban, Hautvillers városban lévő Szent Benedek-rendi – 29 éves korától az apátság pincemesteri rangban álló – szerzetes „találta fel” valamikor a XVII. század közepén a buborékos alkoholos italt, a pezsgőt. A legenda a pincemester halála után közel kétszáz évvel született, amibe a Moet&Chandon champagne-ház komoly PR-t…

Tovább
Forrás kora-újkor 

“I make bum-bum, make you bum-bum?” – Aki ágyúval köszön, annak lövéssel felelnek

Legyen szó hadi- vagy kereskedelmi hajózásról, rengeteg, a legapróbb részletekig szabályozott hagyomány és formaság alakult ki az évszázadok során, amelyek jelentős része ma is létezik. A szabályok többsége természetesen gyakorlati jellegű, ugyanakkor akadnak látszólag fölösleges ceremóniák is, amelyekre ugyanakkor hatalmas hangsúlyt fektettek még a 20. század elején is. Az egyik ilyen a hajók üdvözlése, ami a spanyol udvari etikettet idéző módon volt szabályozva, és be nem tartása sokszor összecsapásokhoz is vezetett. Persze adódtak viccesebb helyzetek is; ma pár ilyet mutatunk be, régi ismerősünk, dr. Gáspár Ferenc hajóorvos segítségével. Ha a…

Tovább