1918-1939 20. század Forrás II. Világháború 

A “bűnbánó” nemzetiszocialista

Albert Speer Hitler építésze, a nemzetiszocialista kormány fegyverkezési minisztere, akinek tevékenysége nélkül jóval hamarabb befejezhető lett volna a II. világháború. Nagyjából ez az a kép, ami általánosan elterjedt erről a rendkívüli személyiségről, és ami széles körben ismertté tette a nevét. De ki is volt ez az ember valójában?

Tovább

Három Magyarországra küldött levél kálváriája

Hajabácsné Dobos Dóra A II. világháború alatt Basil Davidson, az SOE (Special Operations Executive – Különleges Műveletek Bizottsága/Igazgatósága) angol titkosszolgálati szerv magyar referense és a kérésére isztambuli munkát végző, az angol titkosszolgálatba beszervezett magyar Pálóczi-Horváth György három levelet írt és címzett meg azzal a céllal, hogy a három közéleti képviselő németellenes mozgalmat indítson Magyarországon. A levelek kézbesítése többé-kevésbé sikerült, azonban az események szerencsétlen alakulása végett a címzettek lebuktak, és bírósági tárgyalás indult meg.

Tovább
20. század Forrás Hidegháború II. Világháború 

Mandzsúria az 1940-es években

1931 szeptemberében Japán lerohanta Mandzsúriát. Fél évvel később  kihirdették egy  új állam, az 1945-ig létező Mandzsukuo megalapítását. A II. világháború után gyorsan követték egymást a kormányok a tartomány élén. Hogyan látták és élték meg ezt a helyiek?

Tovább
Forrás Horthy-kor II. Világháború 

A honvéd hét szerencséje

Kazári József volt híradó őrmester azon kevesek között van, akik megjárták a Don-kanyart és az 1944/45-ös harcokat, majd a szovjet fogságot is, és mindenhonnan sikerült ép bőrrel hazajutniuk. Emlékeit, amelyek nagyrészt az 1942/43-as harcokról szólnak, 2001-ben vetette papírra, és azokban “hét szerencsét” emel ki, vagyis hét olyan helyzetet, amikor az amúgy is húzós helyzet még húzósabbra váltott, de valami miatt a nagyobb bajt sikerült elkerülnie (vagy a nagyobb baj kerülte el őt). Mostani írásomban ezt a hét szerencsét mutatom be, kiegészítve azokkal, amiket 2013-as beszélgetésünk során mondott el.

Tovább
20. század Forrás II. Világháború 

Az utolsó ostrom

Budapest 1944/45-ös ostroma a főváros történetének egyik legjelentősebb, és egyben legtragikusabb időszaka is. Az 52 napon át tartó városharc katonák és civilek tízezreinek életét követelte, és akkor még nem beszéltünk a várost ért borzalmas károkról. Elpusztult az összes híd, a közműhálózat nagy része, több belövést kapott a Parlament is. A legkomolyabb károkat a Várnegyed szenvedte el, ami nem csoda, hisz itt volt a védők központja, és ez a városrész tartott ki a legtovább. A vár, illetve az akkori I. kerület ostromtörténetét (van ilyen szó?) dolgozta fel a Mihályi Balázs, Tóth…

Tovább
20. század II. Világháború 

A mi gyalogságunknak Oroszországhoz csak egy napra lesz szüksége – spanyol önkéntesek a keleti fronton

Spanyolország a második világháború alatt hivatalosan soha nem vált hadviselő féllé. Ennek ellenére önkéntes hadosztálya, a híres División Azul közel ötvenezer katonájával Franco jócskán hozzájárult a németek keleti fronton tett háborús erőfeszítéseihez. Születésének különleges körülményei miatt a Kék Hadosztály története azóta is sok kutató és érdeklődő fantáziáját mozgatta meg.

Tovább
1918-1939 II. Világháború 

A nemzetiszocializmus fővárosa

A Harmadik Birodalom teljesen meg kívánta újítani Európát. Német, pontosabban germán vezetés alatt álló kontinenst képzelt el, amelynek középpontja a németek lakta főváros, az egykori Berlin helyét elfoglaló Germania. A főváros azonban nem találtatott méltónak a „történelmi” feladat viselésére; emiatt tehát át kellett alakulnia, hogy méltó lehessen a Birodalom központjához. A német városok rekonstrukciója, átalakítása azonban nem merült volna ki Berlin átformálásában. A kisebb vidéki, tartományi székhelyeknek szintén komoly szerepet szántak az „Új Rend” győzelme esetére.

Tovább
Forrás II. Világháború 

Menyasszony-szöktetés a hátországba – magyar katonák és nők a keleti fronton

A hadseregek és a polgári lakosság kapcsolatrendszerének talán legkényesebb problémája a katonák és a hadműveleti területen élő nők szerelmi és szexuális kapcsolatának kérdése. A polgári normák megingása, a fegyverrel rendelkező, s a harcok során brutalizálódó katonák és az egzisztenciálisan kiszolgáltatott nők kapcsolatrendszere – egyes szerzők által csak „a férfiaknak a nők ellen viselt háborújának” nevezett jelenség – a háborús emlékezet leginkább tabusított élményévé és traumájává vált.[1] Tanulmányomban rövid adalékot kívánok szolgáltatni a magyar katonák és a női polgári lakosság kapcsolatrendszerére[2] egy, a 102. repülő dandár parancsnokság tábori bíróságának anyagában található…

Tovább
20. század Forrás II. Világháború 

Hős, vér és jaj között – Anikó nővér a háború poklában

Topor István A magyar 2. hadsereg doni pusztulásának évfordulója tájékán közeli és távolabbi rokonságom, egykori kedves ismerőseim frontot megjárt veteránjainak történetei bukkannak fel az emlékezés kútjának mélységes fenekéről. A kétszázezer szenvedőnek és mártírnak, a „mezítlábas Magyarország” félrevezetettjeinek és becsapottjainak beszámolóit évtizedeken keresztül csak a család, a rokonság ismerte. A disznótorok, névnapok és egyéb meghitt, lassan múltba vesző estéin gyakran elevenedtek meg a háború borzalmai. Ezeknek a névtelen hősöknek állított emléket Gulyás Imre író, költő is Apáink a Donnál című kötetével. A tiszanánai parasztcsalád gyermeke, akinek édesapja fogatosként járta meg a…

Tovább
20. század Forrás II. Világháború 

“…mi a fenét csináljak vele? Menjek át vele Pestre?” – Horthy utolsó hajója

Közismert, hogy Horthy Miklós, Magyarország utolsó kormányzója 32 évet töltött a Császári és Királyi Haditengerészet kötelékében; részt vett távol-keleti expedícióban, szolgált főleg diplomáciai feladatokat ellátó állomáshajón, az első világháborúban pedig “huszáros” akciói miatt vált ismertté neve, és ő volt a monarchia flottájának utolsó parancsnoka is. A tenger és hajók iránti szeretete élete végéig megmaradt, igazából csak egy vízi járművet nem sikerült megkedvelnie…

Tovább