Itt vagy
„Mától fogva  Magyarország hadiállapotban levőnek tekinti magát Németországgal.” – Egy soha el nem hangzott mondat története Forrás II. Világháború 

„Mától fogva Magyarország hadiállapotban levőnek tekinti magát Németországgal.” – Egy soha el nem hangzott mondat története

1944 szeptember 28-án három tagból álló, vadásztársaságnak álcázott küldöttség érkezett Horthy Miklós kormányzó szóbeli meghatalmazásával Zichy Ladomér gróf birtokán át a magyar-szlovák határra. Faragho Gábor vezérezredes, gróf Teleki Géza (a néhai miniszterelnök fia), és Szent Iványi Domonkos. Egy partizánfiú, Vincent várta, és Jevgenyij Fjodorovics Voljanszkij és Makarov ezredesek szállására kísérte őket. Érdekes módon utóbbit gondolták a partizánosztag parancsnokának, s előbbit a helyettesének. Bőséges vacsorát kaptak, amit vodkával öblítettek le. [i]Szeptember 30-án, vasárnap, a delegáció megérkezett a szovjet fővárosba, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek.

Tovább
Vonalbiztosítás a hátországban – a német megszállás és a magyar katonák a fronton Forrás II. Világháború 

Vonalbiztosítás a hátországban – a német megszállás és a magyar katonák a fronton

1944. március 19. alapvetően meghatározta Magyarország helyzetét a második világháborúban. Az eddigiekben a trianoni békeszerződéssel elcsatolt területek visszaszerzőjeként, majd fegyvertársként megjelenő Németország megszállta szövetségesét, Magyarországot. A kollaboráns kormány kinevezéséig a rádió és a magyar lapok nem adtak magyarázatot az utcákon megjelenő német harckocsikra és katonákra. Így miközben lázas tárgyalások zajlottak az új kormányról és a magyar politikai élet prominens személyeit hurcolta el a Gestapo, aközben a rádióban magyar és német katonanóták mentek, az üzletek kinyitottak, a gyárakban pedig dolgoztak. A várt kommünikét a Sztójay-kormány március 23-i délutáni hivatali esküjét követően tették…

Tovább
Szabó Ignác és utódai. Egy bányaorvos család története Tatabányán 1898—1945 1918-1939 Forrás II. Világháború 

Szabó Ignác és utódai. Egy bányaorvos család története Tatabányán 1898—1945

Macher Péter 2016. december 22-én, Tatabányán Schmidt Csaba polgármester hivatalosan is megnyitotta a Jó szerencsét! Emlékévet. A város a bányanyitás 120., valamint a várossá egyesítés 70. évfordulójára egyaránt emlékezik. A jubileum alkalmából érdemes olyan személyiségek életútjával foglalkozni, akik munkásságukkal hozzájárultak a modern Tatabánya létrejöttéhez, illetve a nemzetközi porondon jó hírét vitték a városnak. Írásom egy bányaorvos család történetét beszéli el a dualizmus korától a II. világháború végéig. A család tagja Szabó István, az első magyar Oscar-díjas (Mephisto, 1982) filmrendező, akinek egyes filmjeiben megtalálhatók tatabányai/családtörténeti vonatkozások is. A témában már született…

Tovább
Egy éles nyelvű magyar diplomata Forrás II. Világháború 

Egy éles nyelvű magyar diplomata

Barcza György 1927 és 1938 között látta el Magyarország vatikáni képviseletét, majd ezt követően három évig volt londoni követ. Teleki Pál öngyilkossága és a délvidéki hadművelet után Nagy-Britannia megszakította Magyarországgal a diplomáciai kapcsolatot, így Barcza kiküldetése is véget ért. Budapestre érve kérte a nyugdíjazását, ezzel kívánt tiltakozni a feltétlen németbarát külpolitikai irányvonal ellen. Ugyan állásban már „nem maradt,” viszont naplóját tovább írta, ahol (bízva a szerző igazmondásában) gyakran igen vitriolos, illetve vitázó módon írt a magyar politikusokról vagy a háborús bel- és külpolitikáról. Ez a kritikus látásmód Barcza emlékirataiban is…

Tovább
Pálinka, pezsgő, pergőtűz; szeszkörkép a Don-kanyarból Forrás II. Világháború 

Pálinka, pezsgő, pergőtűz; szeszkörkép a Don-kanyarból

Köztudott, hogy a katona (és a kollégista diák) mindig tudna aludni, mindig éhes és mindig szomjas. Na persze ne vízre gondoljunk, hanem egy kicsit magasabb alkoholtartalmú folyadékokra. Helyzetük annyiban különbözik, hogy a diákok italfogyasztását csak anyagi helyzetük (és időnként a vizsgaidőszak) korlátozza, az egyenruhásoknál ennél komolyabb nehézségek is akadnak. Nem volt ez másképp a második világháború idején sem; szolgálatban már akkor is tilos volt az alkoholfogyasztás, és azon kívül sem akadt- legalább is legálisan – túl sok lehetőségük a honvédeknek. Békeidőben persze könnyebb volt a helyzet: mindig akadt valaki, aki…

Tovább
A sárkányos hölgy, a robbanó sörösdoboz és a forgószárnyas húskonzerv Forrás II. Világháború 

A sárkányos hölgy, a robbanó sörösdoboz és a forgószárnyas húskonzerv

Különleges repülőgép-festések II. Különleges repülőgép-díszítéseket, jelzéseket és nose-artokat bemutató sorozatunk nyitó epizódjában megismerkedhettünk az első és a második világháború néhány egyedi festésű bombázójával és vadászgépével, most pedig a hidegháború két legjelentősebb konfliktusában, a koreai és vietnami háborúkban megfordult, szépen, viccesen vagy más módon különlegesen dekorált légijárművekből válogatunk. Érthető módon sem a díszítések célja – morálnövelés, könnyebb azonosíthatóság, és persze a “menőzés” – sem pedig eszközkészlete nem változott sokat a második nagy világégéshez képest, ugyanakkor főleg Vietnamban már megjelentek új díszítőelemek, amelyek részben a dekorált harceszköz sajátosságaihoz igazodtak. Külön érdekesség, hogy…

Tovább
„Inkább ésszel dolgoztak, mint erővel” – a német páncélos erők 1941. nyári sikereinek okai a Szovjetunióban Forrás II. Világháború 

„Inkább ésszel dolgoztak, mint erővel” – a német páncélos erők 1941. nyári sikereinek okai a Szovjetunióban

Általánosan elterjedt nézet, hogy a Wehrmacht technikai fölényét kihasználva, gépesítésének köszönhetően száguldott végig Európán az Atlanti-óceántól egészen Leningrádig. Miközben a mai napig a diadalmasan előrenyomuló Panzereket ábrázoló német propagandaképekkel illusztrálják a háború 1941 decemberéig tartó első szakaszát, s ezt a német propagandavíziót maguk az szövetséges hatalmak is elfogadták elfedve ezzel azt, hogy milyen szerepet játszottak saját tábornokaik és politikusaik a vereségekben, az erőviszonyokat nézve aligha volt a német siker indokolt. De akkor mégis mi az oka a sikereknek? Egy, a Magyar Külügyminisztérium anyagában fellelhető „bizalmas jelentés” alapján próbálok erre választ…

Tovább
Egy elhallgatott repülőbaleset – Veszprém 1940. augusztus 27. Forrás II. Világháború 

Egy elhallgatott repülőbaleset – Veszprém 1940. augusztus 27.

Topor István 1940. augusztus 27-én megsemmisült a Magyar Királyi Légierő egyik gépe Veszprémben. A korabeli lapokban egy sornyi hír sem jelent meg a tragikus balesetről. Talán az sem véletlen, hogy éppen az áldozatok temetése napján, augusztus 29-én lépett hatályba a teljes cenzúráról szóló rendelet. A Népszava aznapi számának 6. oldalán adott hírt erről. „Eszerint ha a sajtótermék, vagy egyes közlemények megjelenése és terjesztése a hadviselés érdekét, vagy az állam más fontos érdekét hátrányosan érintené, (a cenzor) köteles az engedély kiadását megtagadni és a sajtótermék terjesztését megtiltani”. Az életbelépő rendelet miatt…

Tovább
A seriff, a boszorkány, Texas sárga rózsája és az “első Ferrari” Forrás II. Világháború 

A seriff, a boszorkány, Texas sárga rózsája és az “első Ferrari”

Különleges repülőgép-díszítések I. Legyen szó békeidőről vagy háborúról, a katonák valamilyen szinten kötődni kezdenek harceszközeikhez, fegyvereikhez, és a lehetőségeikhez képest igyekeznek azokat személyessé, egyedivé alakítani, vagy azzal/azon is üzenni az ellenségnek. Legyen szó egy szépen faragott géppisztoly-tusáról, egy bombára festett elrettentő üzenetről, vagy egy repülőgépre festett nose-artról, a lehetőségeknek csak az adott eszközök mérete, és persze az elöljárók mentalitása szabhat(ott) határt. Legkönnyebb helyzetben a repülősök voltak, a bombázókra és vadászokra festett cápafogak, rajzfilmfigurák és csinosabbnál csinosabb hölgyek sokak előtt ismertek, de hasonló díszítések például tengeralattjárókon és kisebb mértékben harcjárműveken is…

Tovább
„ÍGY ROMBOLTAK ÉS ÖLTEK AZ EMBEREK AZ ÚRNAK 1945. ESZTENDEJÉBEN…”  Egy kiadatlan magyar visszaemlékezés Drezda bombásáról Forrás II. Világháború 

„ÍGY ROMBOLTAK ÉS ÖLTEK AZ EMBEREK AZ ÚRNAK 1945. ESZTENDEJÉBEN…” Egy kiadatlan magyar visszaemlékezés Drezda bombásáról

Miklós Tamás 1934-ben S. Flower Wright Prága nincs többé címmel utópisztikus regényt írt egy képzeletbeli háborúról, amely Csehszlovákia pusztulását eredményezi. A könyv – minden bizonnyal témájából eredendően – a magyar piacon is olyan nagy példányszámban fogyott, hogy rövid időn belül több kiadást is megélt. Ebben mindenesetre szerepet játszott az is, hogy a kiadó szándékosan kihagyta a magyar fordításból a Magyarországra vonatkozó negatív vonatkozásokat. A történet szerint 1938-ban bekövetkező háború során a német légierő porig bombázza Prágát, a pusztításról pedig így szól az író: „Hiszen ez egy tömegmészárlás, amelyben nem fegyveres…

Tovább