1956 20. század Hidegháború Szocializmus 

“Szabadságharc” a medencében- A Melbourne-i magyar-szovjet vízilabda-mérkőzés

„Három másodperc…kettő…szöglet! Még van egy szöglet, de letelt közben az idő! […] Kemény Dénes szinte már a vízben, onnan instruál. Be fogunk ugrani a végén, mindenki, aki magyar. Be középre…És megvan! Megvan az újabb olimpiai bajnoki cím! Magyarország megvédi olimpiai bajnoki címét, mert egyszer vezet csupán a meccsen a legvégén…Hát, kedves nézők, sosem hittem volna, hogy tizenhárom fürdőgatyás férfitől még elsírom magam…”   Még ma is sokan libabőrösök leszünk, ha a fentebbi idézetet visszaolvasva visszaemlékezünk Hajdú B. István sportriporter ominózus örömujjongására, amikor a magyar férfi vízilabda-válogatott a 2004-es athéni olimpiai…

Tovább
1956 

“Az utolsó csepp vérig” – Harcok a Lenin körúton az 1956-os forradalom idején

A budapesti Nagykörút ezen szakasza nem tartozik az 1956-os harci cselekmények legendás helyszínei közé. Az itt zajló események a Corvin köznél vagy a Széna térnél történtekhez viszonyítva kevésbé ismertek. Mivel a város szívében húzódik, így a bevonuló szovjet csapatok a legtöbbször már a külső kerületekben ellenállásba ütköztek, ezért októberben itt nem alakultak ki súlyos harcok. A november 4-i támadás után viszont az egyik legtovább kitartó felkelőgócponttá vált Lenin körút, és itt épült az egyik legerősebb barikád is.

Tovább
1956 Forrás Hidegháború 

Evakuálásból elégséges – Csehszlovákia és a szuezi válság

Az 1956-os eseményeket kutató történészek körében szinte állandó vita tárgyát képezi, hogy vajon a világ számára a Budapesten vagy a Szuezi-csatornánál zajló történések bírtak-e nagyobb jelentőséggel? Nincs ez másképp Csehszlovákia esetében sem, ami elsőre furcsának tűnhet, hiszen Prága nézőpontjából a magyarországi események sokkal közelebb voltak és annak negatív következményeit szinte azonnal meg is érezte magán. Ennek ellenére a második arab-izraeli háború korántsem volt lényegtelen a csehszlovák vezetés számára, sőt, Egyiptomban egy rendkívül nagy biztonságpolitikai és katonai kihívással kellett szembenéznie nemcsak Csehszlovákiának, hanem az egész szocialista tábornak. 

Tovább
1956 Szocializmus 

Cum Deo pro patria et libertate- A hit “harcosai” 1956-ban

Recenzió: Magyar kereszténydemokraták és 1956. Szerk.: Kiss Mária Rita. Barankovics István Alapítvány, Budapest, 2017. 380. p. 1945-ben úgy tűnhetett: bár hazánk a vesztes oldalon fejezte be (ismét) az egész világot megrengető háborút, mégis megszabadult a kínzó, könyörtelen rablánctól, a nyilas diktatúrától. Szabad(nak tűnő) választásokat tartottak az országban, ahol az urna elé járulók voksukkal kijelentették: a polgári-keresztény jövőt tudnak és akarnak elképzelni Magyarországon. A kereszténydemokrácia pártja, a Demokrata Néppárt még a II. világháború idején, 1944-ben alakult meg, de a „felszabadítás” utáni időszaktól követően, fontos politikai tényezője lett a Nemzetgyűlésnek. Igazán meghatározóvá…

Tovább
19. század 1956 Szocializmus 

Az urbanizáció „csodája”: a szentendrei HÉV-vasút

Harminchárom. Hogy mit takar ez a szám? Az első magyar vasútvonal 33 kilométer hosszú volt, amelyet 1846. július 15-én adtak át; a vonatok Pest és Vác között szállították az utasokat. A 33 kilométer hosszúságú vonalat hamarosan követte a Pest-Szolnok vasúti szakasz kiépítése, a rohamosan terjedő „építkezési láz” eredményeképpen a századfordulóra a történelmi Magyarországot alfától ómegáig behálózták a sínpályák.

Tovább
1956 Forrás Szocializmus 

Páncélosok a forradalomban III. – “Rábasztunk, szétlőttük a pártházat!”

A páncélosok 1956-os alkalmazásával kapcsolatban elérkeztünk az utolsó fejezethez. Korábban már foglalkoztunk a harci bevetéseikkel és egyéb kevésbé „testhezálló” felhasználásával. Most a felkelők által használt tankokról esik majd szó – ahogy eddig is – képek és visszaemlékezések felhasználásával, majd végül megpróbálom összegezni a veszteségeket is.

Tovább
1956 Forrás II. Világháború 

“A muszka beorgonáz a faluba…” – Háborús hangverseny Hitlerfurulyára és Sztálinorgonára

Általánosan elfogadott, hogy a modern hadviselés alapjait az első világháborúban rakták le, bár az építkezés már korábban, az amerikai polgárháborúban és a búr háborúban elkezdődött, de néhány szempontból ide vehetjük az 1848/49-es szabadságharcot is. Az 1914 őszétől állandósult lövészárok-hadviselés, avagy állásháború új kihívások elé állította a katonákat és fegyvertervezőket; a hatalmas számban alkalmazott automata fegyverek (ekkor még csak géppuskák, majd kis számban géppisztolyok) és egyre korszerűbb lövegek mellett reneszánszukat kezdték élni a magas röppályán tüzelő fegyverek is. Bár a mozsarak ekkor már évszázados múltra tekinthettek vissza, a légaknavetők és aknavetők…

Tovább
1956 Forrás 

Városi harcmodor az 1956-os forradalom idején

Az 1956. október 23-i események nem indultak erőszakosan. A Rádiónál eldördülő sortüzet követően azonban az első meglepetéséből felocsúdó tömeg egy része elindult fegyverért, hogy erővel szerezzen érvényt a követeléseinek és védekezni tudjon az erőszakkal szemben. A fegyverek beszerzése elsősorban laktanyákból, rendőrségekből, Budapest környéki fegyver- és lőszerraktárakból, illetve a nagyobb üzemek fegyverkészleteiből történt.

Tovább
1956 Forrás Szocializmus 

Tűzharc a fedélzeten – egy félresikerült gépeltérítés története

Idestova majdnem 95 éve, 1921. október 20-án került sor az első ismertebb repülőgép-eltérítésre; az akció ráadásul magyar vonatkozású, ugyanis minderre IV. Károly második visszatérési kísérlete nyitányaként került sor. A gépeltérítések azóta is hatalmas sajtóvisszhanggal járnak – gondoljunk csak a D. B. Cooper esete körüli konteókra vagy 9/11-re – és évente legalább egy krimi/akciófilm is feldolgoz valamilyen repülőgépen történt bűntényt. Mai posztunkban egy valóságos, ugyanakkor tényleg filmvászonra kívánkozó géprablási kísérletet mutatunk be. Az időpont 1956. október 15., a helyszín pedig a HA-LIB lajstromjelű, Liszunov Li-2 típusú MALÉV gép, valahol Szombathely környékén!

Tovább
1956 Forrás 

Andy S. Grove, 56-os menekültből lett szilícium-völgyi üzletember

Gróf András István, ismertebb nevén Andrew Stephen Grove, 1936. szeptember 2-án született Budapesten. Húsz éves korára, zsidó származásából kifolyólag, a 20. századi magyar történelem legsötétebb eseményeit (holokauszt, második világháború, rákosi rendszer, 1956-os forradalom) személyesen tapasztalta meg. 1956-ban nyugatra emigrált és később az USA-ban telepedett lett, ahol a következő fél évszázad alatt az Intel vállalat, a processzorgyártás és a számítástechnika egyik meghatározó alakja lett.

Tovább