Forrás Horthy-kor II. Világháború 

A honvéd hét szerencséje

Kazári József volt híradó őrmester azon kevesek között van, akik megjárták a Don-kanyart és az 1944/45-ös harcokat, majd a szovjet fogságot is, és mindenhonnan sikerült ép bőrrel hazajutniuk. Emlékeit, amelyek nagyrészt az 1942/43-as harcokról szólnak, 2001-ben vetette papírra, és azokban “hét szerencsét” emel ki, vagyis hét olyan helyzetet, amikor az amúgy is húzós helyzet még húzósabbra váltott, de valami miatt a nagyobb bajt sikerült elkerülnie (vagy a nagyobb baj kerülte el őt). Mostani írásomban ezt a hét szerencsét mutatom be, kiegészítve azokkal, amiket 2013-as beszélgetésünk során mondott el.

Tovább
20. század Forrás II. Világháború 

Az utolsó ostrom

Budapest 1944/45-ös ostroma a főváros történetének egyik legjelentősebb, és egyben legtragikusabb időszaka is. Az 52 napon át tartó városharc katonák és civilek tízezreinek életét követelte, és akkor még nem beszéltünk a várost ért borzalmas károkról. Elpusztult az összes híd, a közműhálózat nagy része, több belövést kapott a Parlament is. A legkomolyabb károkat a Várnegyed szenvedte el, ami nem csoda, hisz itt volt a védők központja, és ez a városrész tartott ki a legtovább. A vár, illetve az akkori I. kerület ostromtörténetét (van ilyen szó?) dolgozta fel a Mihályi Balázs, Tóth…

Tovább
20. század Forrás Hidegháború Szocializmus 

“Távoli, s mégis oly közeli barát” Kim Ir-Szen Budapesten

Koreával, már csak a földrajzi távolság, illetve a mindenkori magyar állam nem túl nagy gyarmatosítási vágya/lehetőségei miatt sem volt túl szoros kapcsolatunk. A helyzet a 19. század végén változott, ekkor látogatott el a Zrínyi korvett az “elzárt országba“, amelyet nem sokkal később megszálltak a japánok, majd jó 20 év múlva a monarchia is felbomlott, ami megint csak nem tett jót a diplomáciai kapcsolatoknak. 1945 után ismét új helyzet állt elő; lett újra független Korea, ráadásul egyből kettő is, ezek közül a északival hozta össze Magyarországot a történelem. Az 1950 és…

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

Stromfeld Aurél, a jós

Stromfeld Aurél (1878-1927) neve sokak számára ismerős lehet, ami nem csoda, hiszen a Tanácsköztársaság ha nem is hivatalos, de egy ideig tényleges katonai vezetőjeként komoly sikereket ért el az északi hadjárat során, 1919 tavaszán, és a folytatás nem igazán rajta múlott. A szegény körülmények közül érkezett vezérkari ezredes mindig is nyitott volt a szociális problémákra, ami végül a szocdemek, majd a hozzájuk csatlakozó/velük lepaktáló kommunisták közé vitte. Embersége ugyanakkor végig megmaradt, kegyetlenkedésekben sosem vett részt, ennek ellenére pályája kettétört a tanácskormány bukása után: megfosztották rendfokozatától és börtönbe is került, igaz…

Tovább
19. század Forrás 

Az iváni légkőzápor

Az teljesen természetes, hogy hó vagy eső hullik a felhőkből, de ha a csapadék valami más, arra bizony felkapjuk a fejünket, pláne ha az égből kövek potyognak. Így történt ez 1841 augusztusában a Sopron vármegyei Iván községnél is, ahol az első vélekedések szerint meteorit-, korabeli szóhasználattal légkőeső hullott, a helyiek és a tudományos világ legnagyobb megrökönyödésére. Az esetre rárepült előbb a birodalmi, majd kis késéssel a hazai sajtó, valamint a bécsi tudósok jelentős része is, akik viszont igencsak meglepő következtetésre jutottak.

Tovább
20. század Forrás II. Világháború 

“…mi a fenét csináljak vele? Menjek át vele Pestre?” – Horthy utolsó hajója

Közismert, hogy Horthy Miklós, Magyarország utolsó kormányzója 32 évet töltött a Császári és Királyi Haditengerészet kötelékében; részt vett távol-keleti expedícióban, szolgált főleg diplomáciai feladatokat ellátó állomáshajón, az első világháborúban pedig “huszáros” akciói miatt vált ismertté neve, és ő volt a monarchia flottájának utolsó parancsnoka is. A tenger és hajók iránti szeretete élete végéig megmaradt, igazából csak egy vízi járművet nem sikerült megkedvelnie…

Tovább
Forrás Szocializmus 

Árvízi kiskirályok és szocialista operett; egy gátszakadás utóélete

1947/48 telén hatalmas jeges árhullám vonult le a Tiszán, amely súlyos károkat okozott, főleg a beregi szakaszon. Előbb a szovjet (a mai ukrán) részen, majd Magyarország területén is átszakadtak a gátak, a december 31-én tetőző folyó pedig több települést elöntött. Különösen súlyos volt a helyzet Tivadarnál, ahol az év utolsó napján adták meg magukat a védművek, és a károkat csak hosszú hónapok alatt sikerült helyrehozni. Az árvíz súlyos csapás volt a háborús sokkból épp csak magához térő országnak és a már akkor sem a leggazdagabbak közé tartozó régiónak is. A…

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

A törökbálinti zendülés, avagy ki védi meg a hazát?

A zendülések, már amelyiket nem próbálják meg agyonhallgatni, mindig is komoly érdeklődésre tarthattak számot, pláne ha olyan időszakban estek meg, mint az 1989 és 1991 közötti rendszerváltás/rendszerváltoztatás/átmenet (nem kívánt törlendő). Az ország állapota, illetve a társadalmi változások nagyon hamar leszűrődnek a hadseregbe, főleg ha sorozott haderőről van szó, így az 1989-es, de főleg 1990-es változások komolyan befolyásolták a Magyar Néphadsereg (majd Honvédség) képét és harci szellemét, hiszen a behívott újoncok magukkal vitték, az “új idők új dalait”, amelyeket a legéberebb kapuőrség sem volt képes megállítani a laktanyakerítésnél. Ehhez járult még…

Tovább
Forrás Kult Szocializmus 

“Megiszunk mindent, ami ég, megbaszunk mindent, ami mozog” – emlékmorzsák egy elfelejtett háborúból

Rendhagyó könyvismertető Afganisztán ma is gyakorta szerepel a hírekben, és szinte mindig valami tragédiával, támadással vagy robbantással kapcsolatban. Sajnos ez nem szokatlan dolog ütközőállamok esetében, az ugyanakkor példátlan, hogy az ország megszállásába/felszabadításába (nem kívánt törlendő) az elmúlt kétszáz évben három nagyhatalomnak is beletörött a bicskája. Először Nagy-Britannia, majd a Szovjetunió, később pedig az USA és szövetségesei próbáltak meg “rendet rakni” az afgán hegyek között, de sikerrel egyikük sem járt. Több tízezerre tehető azon európai katonák száma, akik valamilyen sérülést, legyen az lelki vagy fizikai, szereztek az országban, sokan képtelenek voltak…

Tovább
Forrás Horthy-kor II. Világháború Kult 

Hadi-linzer és karfiolpörkölt, avagy nagyanyáink háborús konyhája

Rendkívüli időszakok rendkívüli megoldásokat követelnek, és ez különösen érvényes akkor, amikor felborul a megszokott, békés mindennapi élet. A háborút egy ország akkor is megérzi, ha a frontvonalak határain messze túl húzódnak, és nem csak a behívások vagy bombázások, hanem a különféle árucikkek, élelmiszerek “eltűnése” révén is, ami alól (bár nyilván kisebb mértékben) a leggazdagabb országok sem számítottak kivételnek. Magyarországon először az első világháború változtatta meg nagyobb mértékben a receptkönyveket; miután a hús, a zsír, illetve több gabonaféle is elsősorban a hadsereghez került, a szakácsok és háziasszonyok kénytelenek voltak különféle trükköket,…

Tovább