1956 20. század Forrás 

A megtorlás arcai

Amióta 1956-os perekkel foglalkozom, többször szegezték nekem a kérdést, hogy minek azt kutatni, hiszen már mindent feltártak, mindet ismerünk. Sokáig magam is ebben a hitben voltam, de a peranyagok áttanulmányozása során gyorsan megváltoztattam álláspontom. Mert még ha a nagyobb, vagy politikai szempontból fontosabb pereket – Nagy Imre és társai, Dudás József és társa, Földes Gábor és társai – ismerjük is, a kisebb perekről jóformán semmit sem tudunk. A legtöbb 56-os kivégzett megmarad a „két évszám, egy (vagy több) vádpont” szintjén. Legalább ennyire ismeretlenek a megtorlást végrehajtók is.

Tovább
19. század Forrás 

CSI Budapest: a zugligeti hasfelmetsző

Korábbi cikkünkben írtunk az 1900-as évek eleji budapesti rendőrség nyilvántartó rendszeréről és akkor még nem nyilvános múzeumáról, ahol a sikeres elfogások mellett több megoldatlan ügy bűnjelei is helyet kaptak. Az egyik ilyen volt az 1898. június 24-én elkövetett vízivárosi kéjgyilkosság, amelyről a sajtóban számos, egymásnak ellentmondó állítás jelent meg. Egyes cikkek “sima” rablógyilkosságról tudósítottak, a kéjgyilkosság csak később jelent meg. Akkor viszont sok újságíró a tíz évvel korábban Londonban tevékenykedő – és ma is ismeretlen – Hasfelmetsző Jack tevékenységéhez hasonlította a kegyetlen gyilkost, nem alaptalanul.

Tovább
19. század 20. század Forrás 

CSI: Budapest; az első rendőrmúzeum

A bűnügyek, legyen szó zsebtolvajlásról vagy brutális rablógyilkosságról, mindig is izgalomba hozták a közvéleményt, és a társadalom lehetőségeihez mérten igyekezett kézrekeríteni és megbüntetni a mindenkori tetteseket. Ez persze ma sem mindig egyszerű, több száz éve meg aztán pláne nem volt az. Nagy ugrást a 19. század hozott, ekkor jelent meg a legtöbb helyen egyrészt maga az intézményesített rendőrség (természetesen rendvédelmi és nyomozó szervek korábban is működtek, általában városi-megyei szinten), a század végére pedig kialakult több, ma is használt nyomozati és egyéb eljárás, ami igencsak megnehezítette a rosszfiúk dolgát.

Tovább
20. század Forrás 

Villamoskatasztrófa Zugligetben

Ma már szinte minden európai nagyváros tömegközlekedésének fontos részét képezik a villamosok. Az új közlekedési eszköz megjelenésekor (cirka 150 éve) azonban rengetegen ellenezték, illetve féltek tőle. Pont úgy, ahogy anno a gőzmozdonyt, vagy a vastestű hajót – utóbbiról egyesek ki is jelentették, hogy olyan nem is létezik, mert a vas köztudottan nem marad meg a víz tetején. De ahogy a karaván, az idő is haladt, és a villamosok szépen lassan egyre nagyobb jelentőségre tettek szert. Budapest első vonala (a mai 4-6-os “csírája”) 1887-ben nyílt meg, és a századfordulóra több társaság…

Tovább
20. század Forrás I. Világháború 

Az utolsó tárogató

A hadseregekhez ősidők óta hozzátartozik a zene; annak ütemére menetelnek a katonák, és sokáig a csatákban is általában valamiféle fúvós hangszer lelkesítette őket. A különféle indulók ugyanakkor segítették az ellenség-barát felismerést, és nem mellesleg komoly identitásképző szereppel bírtak-bírnak az egyes egységeknél. Erre tökéletes példa a különféle skót ezredek duda-zenéje, de nálunk is ismert például a fehérvári huszárok dala. A zene nem hivatalos vonalon is nagy jelentőséggel bírt: a hangszeren játszó katonák sokszor “koncerteztek” társaiknak, megidézve kissé az otthon hangulatát. Mai cikkünkben egy első világháborús zenész katonáról lesz szó, aki pedig…

Tovább
Forrás I. Világháború 

Civil a pályán! – A Vilmos császár utolsó csatája

Ha az ember a “tengeri csata” kifejezést hallja, általában hatalmas vitorlásokra vagy csatahajókra gondol, amelyek bőszen igyekeznek az ellenség hasonló egységeiből minél többet a tengerfenékre küldeni. Nagy vonalakban ez stimmel is, viszont voltak olyan korszakok-helyzetek, amikor civilek, teher és/vagy utasszállító hajók is a pályára kerültek. A felfegyverzett kereskedelmi hajó évszázados múltra tekint vissza, elég csak az east-indiaman-ekre gondolni, amelyeket a különféle gyarmatárú mellett nagyobb számú löveggel is megpakoltak, hogy ezzel is elejét vegyék a kalózok/konkurens hadihajók (sokszor nem volt éles határvonal) támadásainak. A jól elkülöníthető hadi és kereskedelmi hajótípusok kialakulásával…

Tovább
Forrás Horthy-kor II. Világháború 

A honvéd hét szerencséje

Kazári József volt híradó őrmester azon kevesek között van, akik megjárták a Don-kanyart és az 1944/45-ös harcokat, majd a szovjet fogságot is, és mindenhonnan sikerült ép bőrrel hazajutniuk. Emlékeit, amelyek nagyrészt az 1942/43-as harcokról szólnak, 2001-ben vetette papírra, és azokban “hét szerencsét” emel ki, vagyis hét olyan helyzetet, amikor az amúgy is húzós helyzet még húzósabbra váltott, de valami miatt a nagyobb bajt sikerült elkerülnie (vagy a nagyobb baj kerülte el őt). Mostani írásomban ezt a hét szerencsét mutatom be, kiegészítve azokkal, amiket 2013-as beszélgetésünk során mondott el.

Tovább
20. század Forrás II. Világháború 

Az utolsó ostrom

Budapest 1944/45-ös ostroma a főváros történetének egyik legjelentősebb, és egyben legtragikusabb időszaka is. Az 52 napon át tartó városharc katonák és civilek tízezreinek életét követelte, és akkor még nem beszéltünk a várost ért borzalmas károkról. Elpusztult az összes híd, a közműhálózat nagy része, több belövést kapott a Parlament is. A legkomolyabb károkat a Várnegyed szenvedte el, ami nem csoda, hisz itt volt a védők központja, és ez a városrész tartott ki a legtovább. A vár, illetve az akkori I. kerület ostromtörténetét (van ilyen szó?) dolgozta fel a Mihályi Balázs, Tóth…

Tovább
20. század Forrás Hidegháború Szocializmus 

“Távoli, s mégis oly közeli barát” Kim Ir-Szen Budapesten

Koreával, már csak a földrajzi távolság, illetve a mindenkori magyar állam nem túl nagy gyarmatosítási vágya/lehetőségei miatt sem volt túl szoros kapcsolatunk. A helyzet a 19. század végén változott, ekkor látogatott el a Zrínyi korvett az “elzárt országba“, amelyet nem sokkal később megszálltak a japánok, majd jó 20 év múlva a monarchia is felbomlott, ami megint csak nem tett jót a diplomáciai kapcsolatoknak. 1945 után ismét új helyzet állt elő; lett újra független Korea, ráadásul egyből kettő is, ezek közül a északival hozta össze Magyarországot a történelem. Az 1950 és…

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

Stromfeld Aurél, a jós

Stromfeld Aurél (1878-1927) neve sokak számára ismerős lehet, ami nem csoda, hiszen a Tanácsköztársaság ha nem is hivatalos, de egy ideig tényleges katonai vezetőjeként komoly sikereket ért el az északi hadjárat során, 1919 tavaszán, és a folytatás nem igazán rajta múlott. A szegény körülmények közül érkezett vezérkari ezredes mindig is nyitott volt a szociális problémákra, ami végül a szocdemek, majd a hozzájuk csatlakozó/velük lepaktáló kommunisták közé vitte. Embersége ugyanakkor végig megmaradt, kegyetlenkedésekben sosem vett részt, ennek ellenére pályája kettétört a tanácskormány bukása után: megfosztották rendfokozatától és börtönbe is került, igaz…

Tovább