19. század Forrás 

A birodalom visszavág: győzelem Lissánál

Ahogy arról nem is olyan rég már írtunk, az 1860-as évek több változást hozott mind Európában, mind a tengerentúlon. Az amerikai polgárháború mellett ekkoriban zajlott le Olaszország és Németország egységesedése, amely nem csak az adott országokat érintette. Ezek mellett a haditechnikában is jelentős változások történtek; megjelentek a hátultöltő puskák és automata fegyverek, a tengereken pedig az évszázadokig meghatározó fatestű vitorlások helyett egyre inkább fémépítésű (vagy fatestű, de páncélozott), bár még gőz-szél hibrid meghajtású hajók estek egymásnak. A Habsburg Birodalom ekkoriban lépett be a tengeri hatalmak sorába: 1864-ben Helgolandnál bizonyították, hogy…

Tovább
1918-1939 Forrás II. Világháború 

A túlkoros hajósinas és a sárba tiport tengeri jog – a Duna gőzös két élete

Ha nem is váltunk soha klasszikus hajósnéppé, magyar tengerészek – többnyire kétfejű sasos zászló alatt – azért szép számmal fordultak meg expedíciókon, és az első világháború adriai harcaiban is komoly szerepet vállaltak. 1918-ban azonban az ország elvesztette tengeri kijáratait (is), ami azért igencsak megnehezítette a magyar tengerhajózás helyzetét. Sok tengerész külföldi hajókra szerződött, néhányan pedig folyami hajósnak nyergeltek át. A politikai helyzet és a gazdasági nehézségek ellenére sem tettek le ugyanakkor arról, hogy újraindítsák a magyar tengerhajózást; néhány elvetélt próbálkozás (például az 1922 és 1927 között működő Oceana Rt.) után…

Tovább
Forrás II. Világháború 

Együtt mindhalálig: a Sullivan-testvérek története

Az, hogy mostanában jóformán minden második világháborús posztot sikerül filmes utalással kezdeni, nem másra utal, mint arra, hogy – legyen szó tragédiáról vagy komédiáról – az élet a legjobb forgatókönyvíró. Mai posztunkban egy tragikus esetről, öt fiatal tengerész hősi haláláról lesz szó, akik egy nap, egy hajón vesztették életüket. És hogy mi volt még közös bennük? Mind testvérek voltak… 1998 egyik legsikeresebb filmje volt a Steven Spielberg által rendezett Ryan közlegény megmentése, amelyet bizonyára legtöbb olvasónk ismer; a történet szerint nyolc katona vág neki a normandiai partraszállást követő napok zűrzavaros világának,…

Tovább
Forrás 

“MacAlpine katonái” – Egy rendhagyó “hadsereg” története

Bár a poszt címe mást sugallhat, most nem egy klasszikus értelemben vett hadseregről lesz szó, hanem Nagy-Britannia egyik legrégebbi és sokáig legjelentősebb építőipari cégéről, amelynek elsősorban ír munkásai nevezték magukat  – a tulajdonos után – MacAlpine katonáinak, vagy hadseregének (MacAlpine’s Fusiliers), utalva a kemény körülményekre és a szigorú beosztásra. Az írek, nevesül Dominic Behan természetesen dalt is írtak a kemény, zsugori vállalkozóról, akit a pénzen kívül más nem érdekelt, és nem törődött emberei épségével sem. A valóság természetesen ennél árnyaltabb volt…

Tovább
Forrás Szocializmus 

Szentgyörgyi Dezső utolsó repülése – az MA-731-es járat katasztrófája

1971. augusztus 28-án Koppenhágánál, nem sokkal a leszállás előtt tengerbe csapódott a Malév Oslóból érkező Il-18-asa. A fedélzeten tartózkodók közül csak hárman élték túl a katasztrófát, a többiek – köztük a gép kapitánya, a legeredményesebb magyar vadászpilóta, Szentgyörgyi Dezső – vagy a becsapódáskor, vagy azt követően a roncsba szorulva életüket vesztették. A három évig elhúzódó vizsgálat megállapította, hogy mind a személyzettel, mind a géppel minden rendben volt, és bár az idő zivataros volt, annyira nem esett, hogy korlátozást kellett volna elrendelni. De akkor mégis mi okozhatta a tragédiát?

Tovább
Forrás Szocializmus 

Vályi Péter halála: Tragikus baleset vagy politikai gyilkosság?

1973. szeptember 15-én, a miskolci Lenin Kohászati Művekben (a továbbiakban LKM) balesetet szenvedett a gyárlátogatáson részt vevő Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese, aki három nappal később belehalt sérüléseibe. A tragédia után szinte azonnal megindultak a találgatások (amelyek a mai napig közszájon forognak), hogy tényleg baleset történt-e, vagy politikai ellenlábasai, esetleg maga Kádár János utasítására “iktatták ki” Vályit.

Tovább
1918-1939 Forrás Horthy-kor 

“Bombamerénylet transzban?” – Matuska Szilveszter a sajtóban és a városi legendákban

Bár Matuska Szilveszterre emlékezhetnénk feltalálóként, vagy háborús hősként, neve – nem véletlenül – az 1931 őszi biatorbágyi sínrobbantással fonódott össze, amelyről hónapokig cikkeztek hazai és külföldi lapok, de a robbantó írókat, filmeseket, zenészeket és képzőművészeket is megihletett. De tényleg magányos merénylőként robbantott? Vagy egy nagyobb összeesküvés részeként tevékenykedett? És egyáltalán mennyire volt beszámítható? Ezek a kérdések már a kortársakat, például a tárgyalásról tudósító Márai Sándort is erőteljesen foglalkoztatták.

Tovább

Zsiga bácsi és a szocialista nemzeti egység

 Az 1970-es évek elejétől, igaz korlátozottan, és a korabeli politikai sallangokat nem mellőzve, de lehetővé vált az 1945 előtti időszak hivatalos szempontoktól némileg eltérő kutatása is. Elég csak Nemeskürty István 1972-ben megjelent Requiem egy hadseregért című könyvére gondolni, amely azóta több esetben is túlhaladott nézetei mellett korszakalkotó műnek számít. Megszólalhattak benne egykori tisztek és honvédek, és közel 30 év után újra lehetett beszélni a Don-kanyarban elesett honvédekről. Természetesen ennek is ára volt, a megszólalók nem kerülhettek el bizonyos sztereotípiákat (pl.: “a hadsereget meghalni küldték a frontra”), amelyek közül sok ma…

Tovább
Forrás I. Világháború 

Osztrák-magyar haditengerészek kínai és japán fogságban

Kevéssé ismert, hogy bár Ausztria-Magyarországot semmiképp sem lehetett tengeri nagyhatalomnak tekinteni, a kettős monarchia erős flottával rendelkezett és tengerészei eljutottak a világ legtávolabbi pontjaira is. Az első világháború kitörésekor a Kaiserin Elisabeth védett cirkáló Kínában állomásozott és német csapatokkal együtt vett részt Csingtao (Quingdao) védelmében, amelyet japán és brit egységek ostromoltak. A város elfoglalása után számos tengerész, köztük sok magyar került Japánba hadifogolyként, ahonnan csak évekkel a háború vége után jutottak haza.

Tovább
Forrás I. Világháború 

“Tűzijáték” Póla fölött; a Citta di Jesi utolsó bevetése

Bár repülőeszközöket szórványosan az első világháború előtt is bevetettek (a felderítésen kívüli) katonai célokra – itt elég az olasz-török háború líbiai eseményeire, vagy a mexikói polgárháborúra gondolni, ahol már légiharcok is zajlottak, igaz csak puskával – az igazi “nagyüzemi” alkalmazásra az első világháború biztosított lehetőséget. A korban ugrásszerűen fejlődtek a repülőgépek, de mellettük ekkor még nagy jelentőséggel bírtak a léggömbökből továbbfejlesztett merev vagy félmerev szerkezetű léghajók, köznapi nevükön zeppelinek. Mai posztunkban egy ilyen, olasz felségjelzésű légi alkalmatosság utolsó bevetését mutatjuk be.

Tovább