Itt vagy
Matrózbecsület  – az osztrák-magyar haditengerészet utolsó napjai Forrás I. Világháború 

Matrózbecsület – az osztrák-magyar haditengerészet utolsó napjai

1918 október végén végnapjait élte az Osztrák-Magyar Monarchia. Bár a hadsereg tartotta magát, és ellenség nem volt a határokon belül, a gazdaság romokban hevert, alig volt mit enni, és az emberek érthető módon belefáradtak az évek óta tartó háborúba. A hadsereg morálja viszonylag rendben volt – persze mindennaposak voltak a dezertálások, és egyre többen voltak a katonaszökevények, akik nem egyszer bandákba szerveződve fosztogattak – és bár a flottát megrázta a cattarói matrózlázadás, az összeomlás hirtelen, pár nap alatt következett be. A haditengerészet helyzete több szempontból különleges volt; a nagyobb hajók…

Tovább
A képviselő legfontosabb feladata 1956 Forrás 

A képviselő legfontosabb feladata

Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála után a szocialista blokk legtöbb országában megindult egy enyhülési folyamat. Az enyhülés szót természetesen a helyén kell kezelni, ugyanis jelentősebb változások sehol sem történtek, és pár év múlva kezdetét vette a visszarendeződés is, de ugyanakkor ebben a rövid időszakban, igaz, csak “szőr mentén” de megjelenhetett némi rendszerkritika is. A finom, ám mégis kemény kritika egyik példája volt Lontay László cikke, amely 1956. október 9-én, tehát Rajk László újratemetése után 3 nappal jelent meg. Önmagában érdekes a témaválasztás is, hiszen a parlament szerepe 1948-tól folyamatosan csökkent, az…

Tovább
Pálinka, pezsgő, pergőtűz; szeszkörkép a Don-kanyarból Forrás II. Világháború 

Pálinka, pezsgő, pergőtűz; szeszkörkép a Don-kanyarból

Köztudott, hogy a katona (és a kollégista diák) mindig tudna aludni, mindig éhes és mindig szomjas. Na persze ne vízre gondoljunk, hanem egy kicsit magasabb alkoholtartalmú folyadékokra. Helyzetük annyiban különbözik, hogy a diákok italfogyasztását csak anyagi helyzetük (és időnként a vizsgaidőszak) korlátozza, az egyenruhásoknál ennél komolyabb nehézségek is akadnak. Nem volt ez másképp a második világháború idején sem; szolgálatban már akkor is tilos volt az alkoholfogyasztás, és azon kívül sem akadt- legalább is legálisan – túl sok lehetőségük a honvédeknek. Békeidőben persze könnyebb volt a helyzet: mindig akadt valaki, aki…

Tovább
“Kutyámat lövessétek agyon, hogy semmi se emlékeztessen rám!” Könyvismertető: Tatai Zsuzsanna – Nagy Róbert: Török István, az 1956-os győri események mártírja 1956 Forrás 

“Kutyámat lövessétek agyon, hogy semmi se emlékeztessen rám!” Könyvismertető: Tatai Zsuzsanna – Nagy Róbert: Török István, az 1956-os győri események mártírja

Bár az 1956-os forradalom és szabadságharc főbb eseményeiről ma már pontos képet kaphatunk, és nagyrészt ismerjük mindkét (három?) oldal szereplőit, akadnak olyan résztvevők, akikről alig-alig lehetett hallani. Az érthető, hogy a Kádár-rendszer nem verte nagy dobra, hogy hamis amnesztia-ígéretekkel hazacsábított fiatalok közül sokat a határ átlépését követően reflexből tartóztattak le és ítéltek el (nem egyet halálra), de az ilyen esetek azóta sem mindig kapják meg a megfelelő publicitást. Az egyik hazatért fiatal a győri Török István volt, aki bár kulcsszerepet játszott a forradalomban, tragédiája pedig szimbóluma lehetne a megtorlásnak, viszonylag…

Tovább
A seriff, a boszorkány, Texas sárga rózsája és az “első Ferrari” Forrás II. Világháború 

A seriff, a boszorkány, Texas sárga rózsája és az “első Ferrari”

Különleges repülőgép-díszítések I. Legyen szó békeidőről vagy háborúról, a katonák valamilyen szinten kötődni kezdenek harceszközeikhez, fegyvereikhez, és a lehetőségeikhez képest igyekeznek azokat személyessé, egyedivé alakítani, vagy azzal/azon is üzenni az ellenségnek. Legyen szó egy szépen faragott géppisztoly-tusáról, egy bombára festett elrettentő üzenetről, vagy egy repülőgépre festett nose-artról, a lehetőségeknek csak az adott eszközök mérete, és persze az elöljárók mentalitása szabhat(ott) határt. Legkönnyebb helyzetben a repülősök voltak, a bombázókra és vadászokra festett cápafogak, rajzfilmfigurák és csinosabbnál csinosabb hölgyek sokak előtt ismertek, de hasonló díszítések például tengeralattjárókon és kisebb mértékben harcjárműveken is…

Tovább
“Isten veletek, magyar honvédek!” – Stomm Marcell és a III. hadtest tragédiája Forrás II. Világháború 

“Isten veletek, magyar honvédek!” – Stomm Marcell és a III. hadtest tragédiája

1943. február 3-án Krasznoje Olim térségében esett szovjet hadifogságba Stomm Marcel altábornagy és szűkebb törzse. Bár az első, fogságba jutott, parancsnoki beosztású tábornok két nappal korábban kiadott, a magyar történelemben azóta is példa nélkül való búcsúparancsáról ismert, nem mindennapi pályafutása miatt megérdemli, hogy részletesebben foglalkozzunk vele. A magyar III. hadtest parancsnokának seregtestét feloszlató intézkedése a mai napig viták tárgyát képezi, az azonban bizonyos, hogy Stomm altábornagy és katonái megtettek minden tőlük telhetőt; két héten keresztül elképesztő hidegben, minimális élelemmel, lőszerrel és egészségügyi ellátással, folyamatosan visszavonulva harcoltak, ezzel segítve a többi…

Tovább
Dióhéjban: Sunday, Bloody Sunday – a véres vasárnap költészetben és zenében Hidegháború Kult 

Dióhéjban: Sunday, Bloody Sunday – a véres vasárnap költészetben és zenében

A több évszázados múltra visszatekintő brit – ír szembenállás 1969-ben új fordulatot vett. Ekkor kezdődött a hivatalosan 2005-ig tartó “Leghosszabb Háború”, vagy ahogy a britek nevezték, a bajok, zavargások (“The Troubles”). Az Észak-Írországban élő, másodrendű polgárként kezelt katolikusok 1967-ben alapították meg az Észak-Írországi Polgárjogi Szövetséget (Northern Ireland Civil Rights Association), amely céljai közt szerepelt a katolikusokkal szembeni diszkrimináció felszámolása és a jogegyenlőség megteremtése.

Tovább
Mesél az erdő: a gyorstüzelő főtitkár, a fakezű géniusz, a bicikliző medve és a láncos (vadász)kutya kalandjai Forrás Szocializmus 

Mesél az erdő: a gyorstüzelő főtitkár, a fakezű géniusz, a bicikliző medve és a láncos (vadász)kutya kalandjai

A vadászat, pontosabban annak lőfegyveres változata sokáig a módosabb rétegek, némileg avítt kifejezéssel a felső- és úri-középosztály szórakozása volt. A Közép- és Kelet-Európában 1945 után berendezkedő új rezsimek, a “múltat végképp eltörölni” jegyében (na meg nehogy már puskával kolbászoljon az osztályellenség) ezt a sportot/szórakozási formát is gyakorlatilag indexre tették. Azonban nem kellett sok idő ahhoz, hogy az új fejesek is rákapjanak a vadászatra. Ez groteszk módon sokszor a régi, híres vadászok túlélését is biztosította, szakértelmükre ugyanis szükség volt. Így lett például gróf Széchenyi Zsigmond (“gróf Széchenyi elvtárs”), Kittenberger Kálmán vagy…

Tovább
“Az Úristennek van humora” Oloffson Placid atya túlélésről, az élet apró örömeiről, és arról, hogy került Lenin és Sztálin WC-ülőkére Forrás Szocializmus 

“Az Úristennek van humora” Oloffson Placid atya túlélésről, az élet apró örömeiről, és arról, hogy került Lenin és Sztálin WC-ülőkére

“Többször elmondtam: jegyezzék meg, az Úristennek van humora! A Szovjetunió tíz évig mindent megtett, hogy tönkretegyen. Én mégis itt vagyok 91 évesen, de hol van a Szovjetunió?” Oloffson Placid, 2007 Bencés diák, szerzetes-pap, tábori lelkész, politikai elítélt, festő, faipari segédmunkás, mosodás, majd mosodavezető; ez csak néhány állomás a nem sokkal 100. születésnapja után elhunyt Oloffson Károly, ismertebb (szerzetesi) nevén Placid atya életéből. A svéd származású családban született bencés pap emellett volt vidéki plébános, és tanított a  rend budapesti gimnáziumában is. 1946-ban, tehát még vastagon a Rákosi-korszak előtt, koholt vádakkal, szovjet…

Tovább
„A nemzetiségiek most már magyarok, csak éppen más nyelven beszélnek” – nemzetiségiek a Magyar Királyi Honvédségben I. Forrás II. Világháború 

„A nemzetiségiek most már magyarok, csak éppen más nyelven beszélnek” – nemzetiségiek a Magyar Királyi Honvédségben I.

Mind a magyar, mind a nemzetközi szakirodalom részletesen vizsgálta azt a kérdést, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia haderejében a különböző nemzetiségek hogyan viszonyultak a Monarchia fennállásához, a harctéri szolgálathoz illetve a dezertáláshoz. Kevéssé ismert tény viszont, hogy a második világháborúban a Magyar Honvédségben is jelentős számú nem magyar anyanyelvű katona szolgált. Pedig ezt a tényt aligha találhatnánk meglepőnek annak tükrében, hogy a nemzetiségi szempontból szinte homogénnek mondható trianoni Magyarország etnikai viszonyai az 1938 és 1941 közötti visszacsatolásoknak köszönhetően erősen módosult. Míg az 1930-as években az ország lakosságának 7,9 százaléka nem volt…

Tovább