Forrás Ókor 

A szexualitás megjelenítése az ókori egyiptomi művészetben

A szexualitás rendkívül képlékeny fogalmát nehéz meghatározni. Nincs saját tárgya, ezért szinte lehetetlen elkülöníteni más társadalmi entitásoktól, ugyanis ezekkel folyamatos kölcsönhatásban létezik. Az örökös változás miatt ugyanakkor bármit is megállapítunk a múlt szexualitásával kapcsolatban, abban az aspektusban mindig megjelenik az adott kor szexuális kultúrájának nézőpontja, amiben meghatározzuk azt. Ezért azt kell szem előtt tartanunk, hogy „mindegyik kultúra a rá jellemző módon határozza meg tagjai számára, hogy mit tart helyesnek vagy helytelennek, erkölcsösnek vagy erkölcstelennek, természetesnek vagy éppen természetellenesnek.”1

Tovább
Forrás Ókor 

Szépirodalom az ókori Egyiptomban

Az ókori egyiptomi elbeszélő irodalom már írásbeliségük kezdetén megjelent. A szövegek töredékessége, illetve a szerzők nevének és a szöveg keltezésének hiánya azonban sok problémát okoz. Korának megállapításában segítség lehet a szöveg nyelvtana, nyelvezete, esetleg korábbi vagy korabeli események említése. A kutatást továbbá nehezíti, hogy az egyiptomi szépirodalmi corpus nagy része ismeretlen szerzőktől származik. Összesen csak két lista maradt ránk – mindkettő az Újbirodalom idejéből –, amely ókori egyiptomi szerzőket sorol fel, többek között Imhotep, Hordzsedef, Neferti, Ptahhotep, illetve Ipuwer nevét. Néhányukhoz sikerült irodalmi művet társítani, azonban egyeseknek egyik műve sem…

Tovább
Forrás Ókor 

A Seuso-kincs

A méltán híres Seuso-kincs a késő római császárkor egyik legjelentősebb kincslelete. Korát, anyagát, illetve művészi megmunkáltságát figyelembe véve eszmei értéke felbecsülhetetlen. A kincset jelenleg 14 ezüsttárgy – valamint az elrejtésükre használt rézüst – alkotja, bár a már ismert és beazonosított darabokon kívül szinte biztos, hogy a készletnek további darabjai is léteznek. Egyes becslések szerint eredetileg több mint 200 darabból állhatott, ahogy ez más, hasonló korú kincsleleteknél előfordult. Többek között még öt ezüsttál, valamint számos aranyozott ezüstcsésze illetve ezüstkanál tartozhat hozzá.

Tovább
Forrás Ókor 

Mindennapok a túlvilágon – Koporsók és sírmellékletek az ókori Egyiptomban

Zrufkó Réka Ahogy arról korábbi írásunkban is volt már szó, az ókori egyiptomi temetkezésben bevett szokás volt a halott számára biztosítani a túlvilági élethez szükséges tárgyakat. Ezek mennyisége és minősége általában társadalmi szereptől és rangtól függően változott, de rendszerint élelem, ruhák, kozmetikai szerek, bútorok, szerszámok és fegyverek kerültek az elhunyt mellé. A koporsós temetkezés már a predinasztikus korban (i. e. 4. évezred 2. fele) és az első dinasztiák idején is használatban volt, de ekkor még általában csak nádgyékénnyel burkolták be az elhunyt testét. i.e. 3400 körül – amikortól az előkelők épített…

Tovább
Forrás Ókor 

Mumifikálás az ókori Egyiptomban

 Zrufkó Réka Az évezredek során az emberek sokféle módszerrel kísérleteztek az elhunytak maradványainak megőrzésére. Egyes helyeken a földrajzi és éghajlati adottságok már önmagukban lehetővé tették a halottak konzerválását. A homok, a levegő hiánya, a szélsőségesen forró vagy éppen hideg éghajlat elősegítette a spontán mumifikációt. A múmia megnevezést eredetileg csak „a mesterségesen eljárással tartósított egyiptomi testek leírására használták.”[1] Maga a szó az arab vagy perzsa mummiyah szóból származik, melynek jelentése szurok vagy bitumen.

Tovább
Forrás Hidegháború 

“Turn on, tune in, drop out”, avagy a szeretet nyara

Zrufkó Réka A hatvanas évek első felében egyre elterjedtebbé vált az amerikai ifjúság egy bizonyos rétegére vonatkozó hippi elnevezés. A kifejezés akkor vált igazán közismertté, mikor a Ramparts folyóirat 1967 márciusi számában cikket jelentetett meg A hippik társadalomtörténete címmel. Elsősorban az Egyesült Államok nyugati részén alakultak ki hippiközösségek, a hatvanas évek második felére legjelentősebb központjukká San Francisco egyik negyede, Haight-Ashbury vált.

Tovább
Forrás Ókor 

Mit akarunk? Fizetést! Mikor akarjuk? Most! – Sztrájk III. Ramszesz korában

Zrufkó Réka Az egyiptomi királyok az i.e. XVI. századtól Théba városával szemben, a ma Királyok Völgye néven ismert sziklás vádit (vízmosás, aszóvölgy) szemelték ki temetkezési helyül. A kisebb-nagyobb sziklasírok több évig tartó kialakítása miatt folyamatosan rendelkezésre álló munkaerőre volt szükség, ezért még ugyanebben az évszázadban a királyok temetkezőhelyétől nem messze, egy másik völgyben munkástelepet hoztak létre. A ma Deir el-Medine néven ismert települést akkoriban Pa-Demi (A Város) vagy Szet-Maat (Az Igazság Helye) néven emlegették. Az 1920-as években itt megkezdett ásatások révén a telep alaprajzának feltárása mellett szinte megszámlálhatatlan osztrakon (általában…

Tovább
Forrás Ókor 

Egyiptománia – avagy mit adtak nekünk az egyiptomiak?

Egyiptom már az ókori világban is az ősi tudás és a titokzatosság birodalmának számított. Majd később, a reneszánsz korban, a hieroglifák és ezáltal az okkult és misztikus tanok megfejtése iránti vágy csak fokozódott, de néhány gyenge próbálkozás után kudarcot vallott minden tudományos próbálkozás. Ennek ellenére (vagy éppen emiatt) fennmaradt az érdeklődés, az újkor folyamán már egyre több felfedező utazott Egyiptomba, hogy tanulmányozhassa az ott fellelhető műemlékeket. Viszont ők aligha számítottak komoly tudósoknak, jobbára műkereskedők és kalandorok voltak.

Tovább
Forrás Ókor 

A sör, mint az emberiség megmentője

Az ókori egyiptomiak étkezési szokásairól főleg a sírkamrák falfestményei alapján alkothatunk képet. A zöldségek, halak mellett a kenyér és a sör is alapvető élelmiszernek számított mindegyik társadalmi osztályban. Utóbbi egész életükön át elkísérte az egyiptomiakat. Mivel csekély alkoholtartalma volt, már a gyerekek is ezt itták. A legnépszerűbbnek az árpából készült sör számított. Miután receptek sem az ételeket sem az italokat illetően nem maradtak fenn, ezért keveset tudunk ezek elkészítéséről. A sörfőzés menetének és technikájának legrészletesebb ábrázolása egy az V. dinasztia idején élt (kb. i. e. XXIV-XXV. század) előkelő, Ti szakkarai…

Tovább
Forrás Hidegháború 

“És semmi mást nem akar, csak szórakozást és zenét.” – Egy új generáció születése: Woodstock Aquarian Zenei és Művészeti Fesztivál, 1969. augusztus 15–18.

A II. világháború utáni prosperitás növekedésével a fogyasztás meghatározó szerephez jutott az Egyesült Államokban. A kiépített külvárosokban „egyenházakban” „egyenemberek” élték mindennapjaikat, tulajdonképpen „egy »előre csomagolt társadalom« jött létre, […] amelyben a művészetet, nemi életet, politikát, vallást és még az anyák napi érzelmeket is előre gyártott formában készítik tömeges fogyasztásra.” [1] A hatvanas évekre ebben a szabályozott közegben alakult ki az amerikai ifjúság igénye a szabadságra, a fennálló társadalmi normák és a technikai civilizáció elutasítására. Eleinte kisebb-nagyobb kommunacsoportok létrehozásával vonultak ki a társadalomból, majd az évtized második felétől egyre inkább a nagy fesztiválok…

Tovább