19. század Forrás 

“Emmán nem a parasztok. Mög a gulya!” – Betyárok vonatrablási kísérletei a kiegyezés után

A betyárokról szóló történetek közül az 1848-49-es szabadságharcban való „bevetésük” vagy a Bodri juhász ellen elkövetett aljas gyilkosság mellett a legismertebb a pesti személyvonat kisiklatása. Nem hiába, hisz a vadnyugati kalandba illő támadás egyik szereplője nem más, mint a betyárkirály, Rózsa Sándor. Oldalunk sem kerülheti el, hogy egy posztban ne emlékezzen az egyik legmerészebb vállalkozásról rávilágítva annak következményeire is.

Tovább
1956 Forrás Szocializmus 

Páncélosok a forradalomban III. – “Rábasztunk, szétlőttük a pártházat!”

A páncélosok 1956-os alkalmazásával kapcsolatban elérkeztünk az utolsó fejezethez. Korábban már foglalkoztunk a harci bevetéseikkel és egyéb kevésbé „testhezálló” felhasználásával. Most a felkelők által használt tankokról esik majd szó – ahogy eddig is – képek és visszaemlékezések felhasználásával, majd végül megpróbálom összegezni a veszteségeket is.

Tovább
Forrás I. Világháború 

“Az ellenség előtt tanúsított bátor és vitéz magatartásáért”; Egy csendőr az 1916-os lucki áttörésnél

A Budapesti Közlöny 1917. május 9-i számában a címhez hasonló mondat – „Az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül” – alatt felsorolt kitüntettek között dédnagyapám, Z. Tóth Károly neve is szerepelt, aki tábori csendőrként szolgált az első világháborúban. Szolgálatáért idézve az újság sorait: „Ő császári és apostoli királyi Felsége által erre felhatalmazott parancsnoksága által” az ezüst vitézségi érem II. osztályát adományozták neki, amit ma is őriz a család. Amióta ezt elolvastam az a kérdés foglalkoztatott, hogy milyen cselekmény van e kifejezés mögött, mi lehetett az a “vitéz magatartás”? Ebben az…

Tovább
19. század Forrás 

“A zsivány sírján nem nő fű” – Renkó Kálmán futóbetyár halála

A 19. századi Magyarországon szinte minden tájegység életre hívta a maga betyáralakját. Így beszélhetünk dél-alföldi betyárokról, kiskunságiakról, vagy bakonyi betyárokról. E poszt “főhőse” akár több helyen is szerepelhetne, mivel a “pályafutását” délen, a Bácska vidéken kezdte, míg a halál végül a Bakony erdejében érte. Ekkor már 144 bűneset és 18 börtönév volt mögötte, illetve az a több mint 100 csendőr, akik őt és társait üldözték.

Tovább
képes történelem Szocializmus 

A temetőn épült lakótelep – Leninváros Kecskeméten

A „hírös város” első lakótelepének építése 1961-ben kezdődött meg az égető lakáshiány enyhítésére. A lakónegyed a Zománcipari Művek szomszédságában terül el, és a katolikus Szentháromság temető egy részét is elfoglalta. Természetesen az új városrész a kommunizmus legnagyobb alakjáról, Leninről kapta a nevét. Ebben posztunkban erről a lakótelepről mutatunk képeket. 

Tovább
19. század Forrás 

„A civilizációnak még sok kivánnivalója van Magyarországon” – Postakocsirablás Soroksáron

„Simára akarok megborotválkozni. Sietek. Hajamat sem süttetni sem nyiratni nem akarom, hanem csak fésülje simán hátra. Az egyiptomi híreket nem hallottam, de nem is akarok róluk semmit sem tudni. Engem sem a politika, sem a soroksári postarablás, sem a legújabb párbajok nem érdekelnek.”[1] A Békés című lap híre szerint ezekkel a mondatokkal tért be egy úriember az egyik borbélyüzletbe 1886-ban, előre megkímélve magát a borbélyok felesleges fecsegésétől. Ekkor már közel négy év telt el azóta, hogy 1882. december 2-án este a Soroksárról Budapestre tartó postakocsit kirabolták, a kocsist és kísérőjét…

Tovább
19. század Forrás 

A betyárok üldözői, avagy a “Hírös Város” pandúrszervezete az 1867-es kiegyezés környékén

Vidéken a nemesi vármegyékben a csendbiztosi- vagy pandúrszervezet volt a rendvédelem alapja. A betyárok, haramiák velük találták szembe magukat a legtöbbször az ellenük indított nyomozások, üldözések során. A betyártörténetekben és a népi emlékezetben e szervezetről igen negatív képet festettek, ahol hanyagnak, könnyen megvesztegethetőnek, s olykor gyávának tüntették fel tagjait. Hogy ez így volt-e a valóságban is, arra az alábbiakban próbálok meg választ adni. A következőkben Kecskemét város pandúrszervezetét igyekszem röviden bemutatni a kiegyezés környékén a levéltári és más korabeli források alapján.

Tovább
Forrás Szocializmus 

“Aki kihúzza a mezsgyekarót, azt agyonverjük” – Békési parasztok “ellenállása” az 1950-es években

Békés megye az ország éléskamrája, tartja a mondás. S valóban ma is a megyében a legnagyobb a mezőgazdasági termelés. Így volt ez akkoriban is, amikor Rákosi Mátyás került hatalomba, s megindult a nehézipar aránytalan fejlesztése, hogy létre jöhessen a “vas és acél országa”. Szomorú világ jött a gazdálkodókra, parasztokra, mely világból sokan nem kértek. A térségben működött a Fehér Gárda illetve a Magyar Ellenállási Mozgalom is, de a “szervezett” ellenálláson kívül is felfedezhetők  voltak az elégedetlenség jelei. A Magyar Dolgozók Pártja Békés megyei Bizottságának küldött ÁVH jelentések között is találhatunk…

Tovább
Forrás Hidegháború 

Kubai katona szomáliai fogságban

A háború Etiópia és Szomália között tört ki, miután 1977 júliusában Mohamed Sziad Barré szomáliai diktátor csapatai benyomultak Etiópia Ogaden nevű tartományába. A tartományban többmilliós lélekszámú szomáli lakosság élt, emellett az itt felfedezett jelentős szénhidrogén-készlet is vonzó lett Szomália számára. A támadással az etiópok súlyos helyzetbe kerültek, mivel ekkor már több mint másfél évtizede harcoltak az ország északi részén az eritreai felkelőkkel szemben. A nyár végére az etióp csapatok kimerülőben voltak, mindkét fronton sorozatos veszteségeket szenvedtek, a vezetés ezért a Szovjetunió segítségét kérte (miután korábban az USA megtagadta azt).

Tovább
1956 Forrás 

Karhatalmi erőpróba – Nyugati tér, 1956. december 6.

1956. november 4-i szovjet támadással a forradalmat nem sikerült egy csapásra leverni. A fegyveres felkelők még napokig harcoltak a megszállókkal szemben, majd a harcok elcsitultával sem szűnt meg az ellenállás, hanem más eszközökkel igyekezett elutasítani a szovjet fegyverek árnyékában megalakult Kádár-kormány hatalmát. A forradalom alatt létrejött intézmények, mint a munkástanácsok és a forradalmi bizottságok még sokáig útját állták a kádári konszolidációnak sztrájkokat és tüntetéseket szervezve. Ezenkívül még számos ellenálló csoport szervezkedett és terjesztette szovjet- és kádárellenes röplapjait. Sokáig keresték a visszatérés lehetőségét és egy esetleges újabb felkelés kirobbantásának esélyét a…

Tovább