Mit ér az ember, ha történész?

Partnerünk, az Újkor.hu számos témával foglalkozik, ezek között pedig már a kezdetektől fogva önálló egységet képeztek azok az interjúk, amelyeket történelemmel hivatásszerűen foglalkozó kutatókkal és oktatókkal készítettek. Jelenleg valószínűleg az ott olvasható Portré rovat a legnagyobb magyar nyelvű gyűjtemény, amely ezzel a témával foglalkozik. Az eddig megjelent interjúkból most egy válogatáskötet jelent meg az Újkor és a Fakultás Kiadó együttműködésében. A Történészek története című könyvben immár a papíralapú olvasás szerelmesei is elolvashatják ezeket a beszélgetéseket.

Manapság nagyon sokféle téves elképzelés él a történészekről, egyáltalán a történészi hivatásról. Ha például beleolvasunk egy olyan fórumba vagy csoportba, amelyet a finnugor rokonság tagadására dedikáltak, akkor ott a történészeket a gonosz küldötteiként írják le, akik kényelmes és örökre szóló állásokban üldögélve rengeteg pénzt keresnek azzal, hogy letagadják a nyilvánvalót. De ha nem is megyünk ennyire messzire, akkor is találkozhatunk olyan véleményekkel, amelyeknek kevés köze van a valósághoz.

Rendszeresen találkozom azzal a magvasnak szánt megmondással, hogy a történészi munka mögött valójában nincs tudományos teljesítmény, hiszen nem kell mást tenniük, mint lehivatkozni a nagy elődöket, és készen is áll egy kutatói karrier. A másik divatos megmondás, hogy a történész valójában az ideológiák foglya, mindezt becsomagolva olyan közmondásokba, hogy „A történelmet a győztesek írják”, vagy „A történelem a politika szolgálóleánya”, ezért nincs olyan történeti munka, amelyik ne valamilyen külső érdeket szolgálva született volna meg.

A valóság ezzel szemben az, ami a kötetben szereplő interjúkból könnyedén kiolvasható, hogy a történelemmel foglalkozó szakembereket elsősorban valamiféle fiatalkori „kattanás” terelte szakmájuk tárgya felé. Ez a lelkesedés pedig elkíséri a történészeket életük végéig, bár az interjúkból azért kiolvasható az is, hogy korántsem egyszerű az élete annak, aki kutatásra adja a fejét. Különösen feltűnő, hogy míg tizenöt-húsz évvel ezelőtt valóban állandóságot jelenthetett egy stabil intézményi háttér, manapság ez már korántsem jellemző. Bár nem számoltam össze a kötet említéseit, de az kitűnik belőle, hogy a történészi létet teljesen áthatotta a projektalapú szemlélet, az-az két-három éves távlatú projektekben kell kibontakozni, azt követően pedig adott esetben valami egészen másba fogni. Mindez egyébként éles ellentétben áll azzal a fentebb idézett, és sokak által sugalmazott képpel, hogy a történészi munka a kényelmes semmitevés szinonimájaként írható le.

Az Újkor.hu interjúiból történt válogatás vélhetően egyszerre törekedett arra, hogy a legjobban sikerült beszélgetéseket lehessen nyomtatott formában olvasni, és arra, hogy ne csak egy korosztály képviseltesse magát a megkérdezettek között. Így az interjúalanyok között találunk már befutott, de még mindig ifjú titánokat, mint például Ablonczy Balázst, ifjabb Bertényi Ivánt vagy Pálffy Gézát, de helyet kaptak az intézményi struktúra csúcsán lévő személyek is, mint Fodor Pál vagy Szabó Csaba. Utóbbiak értelemszerűen többet beszélnek az általuk igazgatott intézmények feladatairól, és valamivel kevesebbet az aktuális kutatásaikról. Az interjúk egyébként különböző időkben készültek, így a szerzők az Újkor.hu-n megjelent változathoz képest egy-két kivétellel „utánkövetést” is végeztek, és felkeresték az alanyokat, hogy elmeséljék, mi változott az interjúkészítés időpontja óta.

Szőts-Rajkó Kinga, Szőts Zoltán Oszkár és Czeferner Dóra a könyv bemutatóján

A projektalapú gondolkodás mellett a másik közös fonál, ami a történészek világát az interjúk alapján áthatja, az a nyelvtudás és a külföldi út. Szinte nincs is olyan alany, aki ne fordult volna meg hosszabb-rövidebb időre egy másik országban. A teljesség igénye nélkül szerepelt a tanulmányi és kutatási helyszínek között Németország, Ausztria, Franciaország, Olaszország, az Egyesült Államok, a szomszédos országok, de olyan hazánkból nézve egzotikus helyszín is, mint például Chile. A nyelvismeretet fontosságát valamennyi interjúalany kiemelte, akár úgy is, mint szükséges „segédeszközt”, hogy a külországban található magyar vonatkozású forrásokat fellelje, vagy úgy, hogy megtanulja és itthon valósítsa meg azokat a hasznos módszertani újításokat, amelyeket a külföldi kollégáktól lesett el.

A Történészek története bátran ajánlható szakmabelieknek, de azoknak is, akik egyszerűen szeretnének egy kicsit képbe kerülni azzal, hogy napjaink történészei hogyan kerültek a pályájukra, mivel foglalkoznak és milyen nehézségekkel kell megküzdeniük a mindennapi kutatói hivatásuk során.

Történészek története. Kutatók hivatásukról, pályájukról, eredményeikről. Szerkesztette: Czeferner Dóra – Szőts Zoltán Oszkár – Szőts-Rajkó Kinga. Budapest, 2018. Fakultás Kiadó – Újkor Alapítvány


 

Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Facebook Kommentek

További írásaink