Magyar páncélosok a „Nagy Honvédő Háborúban”

Ványai Márton

Amikor a háborúk kapcsán fegyverekről esik szó, azok egyik első tulajdonságaként szokták kiemelni, hogy melyik nemzethez, vagy hadviselő félhez köthetők. Azonban a háború sok szabályt felülír, a szemben álló felek pedig a szükség órájában valamennyi kezük ügyébe kerülő, pusztításra alkalmas eszközt megragadnak, hogy maguknak előnyt csikarjanak ki, az ellenségnek pedig még nagyobb veszteséget okozzanak. Nem voltak ezen általános elv alól kivételek a magyar páncélosok sem a második világháborúban, amelyeket bár a Magyar Királyi Honvédség számára gyártottak, pályafutásuk végén – zsákmányként – mégis a Vörös Hadseregben harcolva támadták akár éppen a magyar arcvonalat. Érdekes, ám kevésbé ismert történetük tovább árnyalja a második világháborúról, illetve a magyar részvételről kialakított képet.

Amikor a háborúk kapcsán fegyverekről esik szó, azok egyik első tulajdonságaként szokták kiemelni, hogy melyik nemzethez, vagy hadviselő félhez köthetők. Azonban a háború sok szabályt felülír, a szemben álló felek pedig a szükség órájában valamennyi kezük ügyébe kerülő, pusztításra alkalmas eszközt megragadnak, hogy maguknak előnyt csikarjanak ki, az ellenségnek pedig még nagyobb veszteséget okozzanak. Nem voltak ezen általános elv alól kivételek a magyar páncélosok sem a második világháborúban, amelyeket bár a Magyar Királyi Honvédség számára gyártottak, pályafutásuk végén – zsákmányként – mégis a Vörös Hadseregben harcolva támadták akár éppen a magyar arcvonalat. Érdekes, ám kevésbé ismert történetük tovább árnyalja a második világháborúról, illetve a magyar részvételről kialakított képet.

38M Toldi I. könnyű harckocsi – a kép furcsasága abból adódik, hogy a filmtekercs ugyanazon kockájára kétszer fotóztak rá – Forrás: Ludovika/Fortepan

A második világháború éveiben a szovjet hadseregben használt ellenséges eredetű[1] páncélosok száma 1942-1943-ban tetőzött, azonban ez döntően német gyártású haditechnikát jelentett.[2] A szovjet haderő magyar páncélosokkal való megismerkedése ebben az időszakban történt. A 2. magyar hadsereg felőrlése kapcsán (amit idehaza érthető okokból szélesebb körben is ismernek, „Doni katasztrófa” néven) kisebb mennyiségű magyar páncélos is szovjet kézre került. Ez néhány kilőtt „Toldi”[3] könnyű harckocsit jelentett a gyakorlatban. 1944-ben került sor nagyobb mennyiségű magyar harckocsi zsákmányolására, ekkor már pótalkatrészeket és tartozékokat is szerzett a Vörös Hadsereg, így lehetőség nyílt a páncélosok bevetésére. 1944 augusztusában, a mai Ivano-Frankivszk körzetében, a 4. ukrán front alá tartozó 18. hadsereg részei felmorzsolták a 2. magyar páncéloshadosztályt; ekkortájt, a Kárpátokon való betörésre készülve, a hadsereg vezetése önálló hadsereg-közvetlen zászlóaljat hozott létre a zsákmányolt páncélosokból.[4] Ezen alegység kizárólag magyar gyártmányú páncélosokból állt: 8 darab „Turán”, 2 darab „Toldi”, 3 darab „Zrínyi” rohamlöveg és 2 darab „Nimród” önjáró gépágyú tartozott bele. A zászlóalj 3 századból állt (mindegyikben 3-3 szakasszal), de tartozott még bele egy műszaki-támogató szakasz, egy gazdasági szakasz és egy elsősegélyhely is. A páncélosokon kívül még a zászlóaljnak rendelkezésre bocsátottak egy könnyű gépkocsit, két motorkerékpárt, 15 tehergépkocsit, egy darab vontatójárművet, valamint két darab tartálykocsit az üzemanyag-utánpótlás biztosítására.[5]

42M Toldi II harckocsi és a kezelői -Forrás: Fortepan

1944. november elsején még valamennyi állományban volt, bár a zászlóalj már szeptember 15-étől részt vett ütközetekben. Jellemzően a gyalogság hadrendjében vetették be őket, mint mozgó tüzelőállások, 3 vagy 4 darabos csoportokban. Egyes esetekben gyakorlatilag gyalogsági fedezet nélkül harcoltak, mindössze kb. 10 fős különítmény vigyázott a páncélosok 5-7 darabos csoportjára.[6]

Október 24-én a zászlóalj páncélosai támogatták Szolyva szovjet elfoglalását. Október 26-án a magyar eredetű szovjet harckocsik betörtek Munkács területére is, bár a várost végül más alakulatok foglalták el.[7] November 13-án a zászlóalj 7 magyar harckocsija át lett adva az 5. gárda páncélos dandárnak; a „zászlóalj” maradéka 18:00-kor Alsónémeti dél-nyugati határában állomásozott (3 harckocsi és a zászlóalj háta, a további 4 harckocsi pedig Ungváron volt javítás alatt). 6 további magyar páncélos az Ungtarnócért vívott harcokban vett részt – ezeket egyelőre nem vette át az 5. gárda páncélos dandár – tehát 13-án még 13 páncélos volt állományban. Másnap, 14-én, az átadott 7 harckocsiból 4 átment Zöldág körzetébe, ahol a 17. gárda lövészhadtest parancsnokának rendelkezésére lettek bocsátva.[8]

Ezen a napon – az ismeretek szerint – a harcban 5 Turán és 2 Zrínyi vett részt, 20-án pedig már csak 3 Turán és egy Toldi. 1945. január elsejei helyzetjelentés szerint a dandárban volt 3 Turán, 1 Toldi és 1 Zrínyi – ám valamennyi javításra szorult. Jelen ismereteink szerint a háború hátralévő néhány hónapja során magyar páncélost már nem vetett be a szovjet fél a harcokban.[9]

40M Nimród 1942-ben – Forrás: Miklós Lajos/Fortepan

A magyar haditechnika e fejezete napjainkban is tovább „él” – igaz a páncélosok számát tekintve erősen megfogyatkozva. A második világháborús magyar harckocsik legnagyobb, és ami talán még fontosabb: publikus gyűjteménye ma Oroszországban található, a Moszkvai terület Ogyincovszkij körzetében fekvő Kubinka városában (Moszkvától 63 km-re Nyugatra). A számos nemzet, különböző korú páncélosait felvonultató gyűjteményben magyar szempontból különösen figyelemre méltó a világon egyetlen fennmaradt 1943 M. Zrínyi II. típusú rohamlöveg, mely mellett látható még Kubinkában egy 1941 M. Turán, továbbá egy 1938 M. és egy 1942 M. Toldi is (utóbbi háromból szintén nem ismert több fennmaradt példány). Egyes források szerint 1945-ben még bekerült a kubinkai gyűjteménybe egy 1940 M. Turán is, azonban ennek további sorsa ismeretlen/nyoma veszett.[10]


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Jegyzetek

[1] Szándékosan nem „idegen eredetű” tankok kerülnek említésre, hiszen a Lend-Lease keretén belül ezrével özönlöttek a harckocsik a szövetségesektől a Vörös Hadseregbe.

[2] Kolomiec, 26. old.

[3] Az orosz források nem említik, hogy adott esetben melyik változatról esik szó, (pl.38 M. Toldi I. /42 M. Toldi II., vagy 40 M. Turán / 43 M. Turán) – ezért kényszerűségből az orosz, kevésbé pontos terminológia kerül átvételre.

[4] A 18. hadsereg No. 0352. parancsa, kelt 1944. szeptember 9-én – Kolomiec, 60.old. – Ugyanitt a parancs teljes szövege is megtalálható.

[5] Kolomiec, 60-61. old.

[6] Barjatyinszkij, 31-32. old.

[7] Szabó – Számvéber, 75. old.

[8] Az 5. Gárda páncélos dandár hadinaplójából (80. oldal, 1944.11.13-14-i bejegyzések) – helye: CAMO, 3071. Fond. Online hozzáférhető a https://pamyat-naroda.ru/ honlapon.

[9] Barjatyinszkij, 32. old.

[10] Bernád – Kliment, 383. old. 18. lábjegyzet

Felhasznált irodalom:

Barjatyinszkij, Mihail: Tanki Honvedsega. Prilozsenyije k zsurnalu „Mogyeliszt konsztruktor” 3 (60). Moszkva, 2005.

Bernád, Dénes – Kliment K., Charles: Magyar Warriors. Volume 1: The History of the Royal Hungarian Armed Forces 1919-1945. Solihull, 2015.

Kolomiec, Makszim: Trofejnie tanki Krasznoj Armiji. – „Zverinyec” Krasznoj Armiji. Moszkva, 2018.

Szabó Péter – Számvéber Norbert: A keleti hadszíntér és Magyarország, 1943-1945. (Második kiadás) Nagykovácsi, 2009.

Továbbá a „Kárpáti (ungvári) támadó hadművelet” iratanyagának vonatkozó része (5. Gárda páncélos dandár hadinaplója) – https://pamyat-naroda.ru/ops/karpatskaya-uzhgorodskaya-nastupatelnaya-operatsiya-operatsiya-9-go-udara/

A nyitóképen a mátyásföldi, Magyar Királyi Honvéd gépkocsiszertárának javító műhelye látható 1943-ban (Lissák Tivadar/FORTEPAN).

Facebook Kommentek