Egy menekülés (tragi)komédiája – Barta Dezső ÁVH-főhadnagy tortúrája

Hajabácsné Dobos Dóra

Barta Dezső az Államvédelmi Hatóság tisztje, főhadnagy 1950 során több hónapnyi munkával az ÁVH bizalmas iratai közül több másolatot gyűjtött két aktatáskában azzal a céllal, hogy azt megfelelő összeköttetéssel eljuttassa Amerikába vagy Angliába. Természetesen ezt nem ingyen tette volna; cserébe neki, feleségének, és az akcióban részt vevő személyeknek kért volna disszidálási lehetőséget megfelelő biztonsággal. Az általa nem kis visszhanggal vezetett akció azonban az indiszkréció miatt kudarcba fulladt, az ÁVH a nyomába eredt, és a felelőtlenül belerángatott rokonai és ismerősei lettek őrizetbe véve, majd előállítva, végül elítélve.

Az iratokból nem tűnik ki, hogy Barta Dezső az ÁVH előtt végtére is mivel bukott le, de a barátok és rokonok vallomásaiból rekonstruált jellemrajz alapján valószínűsíthető, hogy Barta Dezső nem figyelt eléggé, felesége, rokonai is sejtették, hogy valami készül, és izgatottsága miatt bukhatott le, ahogy közeledett az akció vége, egyre figyelmetlenebbé és felületesebbé vált. Rokonai és ismerősei vallomásaiból vizsgálom az esetet, rekonstruálva, mi történhetett.

Otthonában felesége, Barta Dezsőné (szül. Nagy Erzsébet) már az ÁVH-iratok felhalmozásánál felfigyelt férje, Barta Dezső ténykedésére, de az iratokat férje gondosan elzárta, így nem volt lehetősége kideríteni, pontosan miről van szó. 1950. július 14-én Barta Dezső láthatóan idegesen tért haza munkájából, hiszen az ÁVH vélhetően már akkor nyomában volt, így a két aktatáskával felszerelkezve akarta felkeresni az összekötőt, hogy disszidálásukat és menekülésüket biztosítsa. Felesége a kezdeti eseményekről így tesz vallomást:

„Kb. du. 6 órakor jött haza [ti. Barta Dezső – H. D. D.], s miután beengedtem, láttam, hogy nagyon ideges. Kérte a sötét ruháját. Én azt odaadva megkérdeztem, elutazik-e, hogy a sötét ruhát veszi fel? Azt válaszolta, elutazik. Kérdeztem, mikor jön haza? Azt mondta, hogy siet vissza. A nála lévő aktatáskába a kredenc aljából iratokat, papírokat tett, és ugyancsak magához vett a kredenc aljából egy tömött aktatáskát. Zsebre tett 3 pisztolyt két doboz tölténnyel. Kérdeztem, hogy „Hová mész?”, azt mondta, hogy „A két táskát el kell helyeznem valahová, azután hazajövök, mert ezeknek biztos helyen kell lenni.”[1]

Barta Dezső feleségével utóbbi testvéréhez, Nagy Kálmánhoz és annak családjához ment, hogy segítséget kérjenek Budapestről való szökésükben. Barta Dezső négyszemközt őszintén bevallotta Nagy Kálmánnak, hogy az ÁVH-nál rájöttek arra, hogy ő kémtevékenységet folytat, ezért sürgősen el kell menekülnie az országból. A két irattáskából az egyiket kinyitotta, és megmutatta, hogy abban az ÁVH hivatalos dokumentumai vannak, többek között jelentések, jegyzőkönyvek, szolgálati könyvek és feljegyzések részben eredeti állapotukban, részben fotókópiákon és részben Barta saját kezével készült másolatok formájában. Megbeszélték, hogy az iratokat dr. Tóth Miklóssal juttatja el az angolszászokhoz, hisz tévesen azt hitték, neki ehhez megfelelő kapcsolatai vannak. Nagy Kálmán másnap telefonon felvette a kapcsolatot Tóth Miklóssal, az alábbiak szerint:

„Sógorom közölte velem, hogy Ő, mint az Államvédelmi Hatóság főhadnagya, hivatalosan is kapcsolatban állott dr. Tóth Miklóssal és [vele – H. D. D.], ha beszélek, azt mondjam neki, hogy Kárpáti megbízásából telefonálok, és Kárpáti kéri Őt, hogy a legsürgősebben jöjjön el a Kálvária téren lévő Jó Pásztor kápolna elé. Ugyanis sógorom dr. Tóth Miklóssal tartott kapcsolatánál a Kárpáti fedőnevet használta.”[2]

Kálvária (Kulich Gyula) tér 22.
A Kálvária téri Jó Pásztor Kápolna 1987-ben (TM/FORTEPAN)

Dr. Tóth Miklóst 1948 áprilisában küldte ki a Katonapolitikai Osztály, hogy az angol-amerikai hírszerző szervekkel felvegye a kapcsolatot, mint beszervezett ügynök, és a magyarországi katonai elhárítás részére adatokat szerezzen az angolszász kémszervezet munkájáról. Az angol hírszerző szerveknek azonban másfél hónapnyi ott tartózkodás után felfedte magát, így ténylegesen megtörtént a beszervezése, és az angoloknak jelentett a Katonapolitikai Osztályról, miközben a Katonapolitikai Osztály számára olyan dezinformációs anyagokat és általános információkat adott át az angol hírszerzésről, amivel nem bukhatott le. Viszont 1 év munkássága után a Katonapolitikai Osztálytól állandósultak a sürgető üzenetek, miszerint Tóth Miklós munkásságával nem elégedettek, és ne általános, dezinformáló jelentéseket tegyen, hanem tegyen eleget megbízatásának.

Barta Dezsővel, legutolsó kapcsolattartójával 1950 márciusában ismerkedett meg, aki akkor Kárpáti néven mutatkozott be neki – ismeretségük mélyülésével felfedték magukat egymás előtt, és Tóth Miklós bevallotta, hogy angol beszervezett ügynök. Viszont arról nem számolt be, hogy beszervezése milyen mélységű, és kapcsolatai az angolokkal milyen jellegűek, hiszen innentől kezdve Budapesten dolgozott, de az angol hírszerzés számára továbbra is jelentéseket tett levél formájában. Viszont Barta Dezső nem tudta, hogy dr. Tóth Miklósnak közvetlen kapcsolata az angolokhoz így megszűnt. Tóth Miklós levelek formájában tett jelentéseiről az alábbiak szerint vall:

„Jelentettem külön azt is, hogy Magyarországon milyen csapatmozdulatokat hajtanak végre a magyar és szovjet csapatok. Ugyancsak jelentettem azt is, hogy a magyar hadseregből milyen vezérkari tiszteket tartóztattak le, és milyen szoc. dem. politikusokat tartóztattak le. […] A jelentések közömbös fedőlevelek formájában íródtak, és rendes postán küldöttem el őket, feladóként változó neveket írtam be, vagy egyáltalán nem írtam feladót. A levelek hangja rokoni szellemű volt, mintha a feladó családja egészségi állapotáról és családi eseményeiről számolna be. A hátlapjára a leveleknek nem írtam, mert ezeket a tisztán hagyott oldalakat használtam fel arra, hogy timsó oldattal megírjam rájuk jelentéseimet.”[3]

Barta Dezső és Tóth Miklós a Kálvária téren lévő kápolna bejáratánál találkozott, és miután tisztázódott, hogy Tóthnak nincs közvetlen kapcsolata az angol követség felé, megbeszélték, hogy annak lakásán lesznek a legnagyobb biztonságban, amíg kitalálják, hogy juttassák el az iratokat az angolokhoz. Nagy Kálmánt eközben visszaküldték az ő lakására, hogy a két kérdéses irattáskát hozza el számukra. Ezután a két irattáskával elmentek Tóth Miklós Attila utca 103-105. szám alatti lakására. Itt megállapításra került, hogy a kérdéses táskákat közvetlenül az angol vagy amerikai követségre vinni nem lehet, mert azt a követségen provokációnak tekinthetik, és jelentik az ÁVH felé; így Tóth Miklós valamelyik kapcsolatát (az olasz kémszervezet egy tagját, Struzzierót, vagy a holland követségen dolgozó Flederust) használva akarták a táskákat a követségre eljuttatni. Azonban Tóth Miklós egyiknek sem tudta a címét, így keresniük kellett egy telefonfülkét, ahol a telefonkönyvet használva a fentiek címét kideríthetik;

„A telefonfülkében megállapítottuk, hogy sem Struzziero, sem Flederus címe a könyvben nem található, ezért szükségessé vált, hogy az olasz, vagy holland követségen valaki megérdeklődje lakhelyüket. Tekintettel arra, hogy a követség fölkeresésére Barta nem mert vállalkozni, mert tartott attól, hogy útközben lebukik, kellett valakit találnunk, akit beavathatunk terveinkbe és segítségünkre lesz. Ajánlottam Barthának, hogy /br./ Szegedy-Bach Sándor nyelvtanárt [sic!], régi személyes barátomat hívja fel telefonon, mert ismerve annak politikai beállítottságát, tudtam, hogy szükségünk előkészítésében segítségünkre lesz. Ez meg is történt, és Szegedyt felrendeltük a várba, ahol találkoztunk vele és hármasban visszamentünk lakásomra.”[4]

 

Közben Nagy Kálmánt visszaküldték annak lakására, ahol Barta Dezső felesége várakozott, hogy őt nyugtassa meg; férje hamarosan jelentkezik. Nagy Kálmán feladata ezután az volt, hogy a Valéria kávéházban várja Tóth Miklós jelentkezését – erre azonban már nem került sor, mert az ügyet közben folyamatosan felgöngyölítő ÁVH a nyomukban járt, és Barta Dezsőnét Nagy Kálmán társaságában már elkapták. A Barthához és Szegedy-Ensch Sándorhoz visszaérkező Tóth Miklós lakása előtt számára két ismeretlen személlyel találkozott a házmester társaságában; természetesen az ÁVH emberei voltak, akik éppen Szegedyt szólították fel a lakás ajtajának kinyitására. Barta Dezső, mialatt Szegedy a kulcsokat kereste, elmenekült az ablakon keresztül, így az ÁVH csak Tóthot és Szegedyt vette őrizetbe. Barta Mészöly Szilárd és felesége lakására menekült segítséget remélve, ahol új ruhákat kapott, és eltölthette az éjszakát. Mészöly Szilárd vallomása szerint:

„Barta 1950. július hó 15-én éjjel, kb. fél 12 h.-kor felkeresett lakásomon, Stromfeld Aurél u. 53. sz. alatt. Ajtómon bekopogtatva, bebocsájtását kérte. Majd miután beengedtem, közölte velem, hogy menekül, mert az ÁVH. az angolok részére folytatott kémkedés miatt üldözi. […] Csak úgy tudott megmenekülni, hogy a IV. emeleti erkélyről, erkélyről-erkélyre ereszkedett le az I. emeletre, ahol bement egy lakásba. A lakásban, ill. annak fürdőszobájában egy meztelen nőt talált, aki kiengedte őt a folyosóra. Ő még vissza akart menni a lakásba, mert otthagyta két aktatáskáját, amelyek igen fontos, az ÁVH-ról származó iratokat tartalmaz. Szándékától azért állt el, mert felfelé haladva észrevette, hogy a lakás ajtójánál 3 ember lapul. Mint elmondottam, az egyik rá is kiabált, „halló fiatalember”, de ő nem állt meg, hanem lerohant az Attila u. balra a Logodi utca felé futott, ott átugrott egy kerítésen, és felment a várba, majd onnan a Bartók Béla útra, ahol taxiba ült, és a Stromfeld Aurél útig jött.”[5]

Mészöly Szilárd továbbá olyan címeket adott neki, ahol Barta Dezső az ő nevére hivatkozva segítséget kérhet – így másnap reggel Barta gyalog folytatta menekülését Székesfehérvár felé, a megadott címekre. A nyomába eredő ÁVH-nak Pákozd mellett sikerült őt utolérnie, ahol rövid tűzharc után (nála volt a felesége által már említett három pisztoly) Barta tüdőlövést kapott, ami után főbe lőtte magát.

Az ÁVH az ügyben szereplőket mind előállította, és 1951. során a Budapesti Katonai Törvényszék bűnösnek találta őket. Ítéletük:

„dr. Tóth Miklós I. r. [első rendű – H. D. D.] vádlottat: […][6] Kötél általi halálra, mint főbüntetésre, további teljes vagyonelkobzásra, mint mellékbüntetésre

Barta Dezsőné II. r. vádlottat: […] 3 /három/ évi börtönre, mint főbüntetésre, továbbá a közügyektől 5 /öt/ évre való eltiltására és teljes vagyonelkobzásra, mint mellékbüntetésekre,

Nagy Kálmán III. r. vádlottat: […] 6 /hat/ évi börtönre, mint főbüntetésre, továbbá a közügyektől 8 /nyolc/ évre való eltiltására és teljes vagyonelkobzásra, mint mellékbüntetésekre,

Szegedi /Ench/ Sándor IV. r. vádlottat: […] 12 /tizenkettő/ évi börtönre, mint főbüntetésre, továbbá a közügyektől 10 /tíz/ évre való eltiltására és teljes vagyonelkobzásra, mint mellékbüntetésekre

ÍTÉLI:

A szabadságvesztés büntetésből az előzetes fogva tartással a BTÁ. 54. §-a alapján II., III. és IV. r. vádlottaknál 9 /kilenc/ hónapot és 1 /egy/ napot kitöltöttnek vesz.”[7]

Fő utca 70-78., a katonai bíróság épülete.
Fő utca 70-78, a Budapesti Katonai Bíróság épülete, ahol a Budapesti Katonai Törvényszék is található (Magyar Nemzeti Levéltár/FORTEPAN)

A fentiekben rekonstruált eseménytörténet alapján kijelenthető, hogy Barta Dezső felelőtlenül járt el. Valószínűleg képtelen volt a megfelelő csendben véghezvinni menekülését, és a felelőtlenül belerángatott rokonok és ismerősök, akik feltétel nélkül, vagy a disszidálás reményében segítettek neki, itták meg hosszú távon a levét, hiszen Barta öngyilkossága után nekik kellett hosszú tortúrában az ÁVH vallatásait elszenvedniük (1 évig), majd a bírósági tárgyalásokat, végül magát az ítéletet.


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Jegyzetek és felhasznált források

[1] Dr. Tóth Miklós és tsai, ÁBTL 3. 1. 9. – V – 47033, 19-20.

[2] Dr. Tóth Miklós és tsai, ÁBTL 3. 1. 9. – V – 47033, 27.

[3] Dr. Tóth Miklós és tsai, ÁBTL 3. 1. 9. – V – 47033, 36.

[4] Dr. Tóth Miklós és tsai, ÁBTL 3. 1. 9. – V – 47033, 38.

[5] Dr. Tóth Miklós és tsai, ÁBTL 3. 1. 9. – V – 47033, 45.

[6] A hivatkozott szöveg érthetősége miatt a Budapesti Katonai Törvényszék által hivatkozott BTÁ (Büntető Törvénykönyv Általános része) paragrafusait elhagytam.

[7] Dr. Tóth Miklós és tsai, ÁBTL – 3. 1. 9. – V – 47033/a, 3.

A nyitóképen a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatóságának (BM ÁVH) állományának eskütétele 1949. április 25-én. (Bauer Sándor/FORTEPAN)

Facebook Kommentek

További írásaink