A “bontott csirke” reklám nyomában

Tóth Eszter Zsófia

Nem megmondtam, hogy bontott csirkét hozzál!” A szocialista időszak népszerű reklámja volt a bontott csirkés, amelyben a férjet azért vonja felelősségre a felesége, mert az nem bontott csirkét hozott. A korszakban ez szállóigévé vált, olyanformán, hogy a mindennel elégedetlen, elsárkányosodott feleség jelképe is lett a mondás. Másrészt a pipogya, nem jól bevásárló férj pedig nem modern férj. A feleség modern nő, már nem szeretne bontatlan csirkével bíbelődni, a férj háztartási feladata a bevásárlást lenne, azonban nem jól teljesíti. E cikkemben a bontott csirke korabeli sajtómegjelenésének jártam utána. E termék szimbolizálja a korabeli élelmiszeripari technikai fejlődést is.

Íme a reklám, két változatban (Csukás István, Sajdik Ferenc, G. Szabó Lőrinc alkotása), 1977-ben a reklámfilmszemlén különdíjat kapott és a közönségszavazatok alapján a 2. helyezett lett.[1] 1985-ben a Korál együttes egyik tagjának Fekete Tibor Samunak ez volt a kedvenc reklámja.[2] 

1967-től kezdve lehetett bontott csirkét vásárolni, ezt a baromfifeldolgozás fejlődése tette lehetővé. Korábban csak élő csirkét vásárolhattak a vevők. A bontott csirke vágott és tisztított volt, 1976-ban 50 ezer tonnát értékesítettek belőle. Hogyan nézett ki a gyártási folyamat 1977-ben? A gyártósor holland volt.

Az új gépsorok ugyanis a bontott csirkének a fejét, a lábát, a tüdejét és egyéb kevésbé értékes részeit eltávolítják, és ezek nélkül csomagolják. Viszont a szívet, a májat, a tisztított zúzát és a nyakat csomagolva, a csirke hasüregébe visszahelyezik.”[3]

A konyhakész csirke 43 Ft-ba került kilónként. A csirkefejet és lábat külön csomagolva árulták, kilónként 6 Ft-ért, mert ezt a vásárolók két harmada nem igényelte. 1981-ben a csirkék útjával és a “csirkegyári” munkásnők mindennapjaival is megismerkedhettek az olvasók:

„háztájiban nevelt jószágok. Mind több téesztag köt velünk szerződést: a gazdaság naposcsibét, almot, tápot ad, mi „álljuk” az állatorvoslási, szállítási költségeket is; a téesztagoknak egy a dolguk, egészséges, szépen fejlett csirkéket neveljenek üzemünk számára.”

Az asszonyok 3300 Ft-ot kerestek, egyes helyeken vízben kellett ülniük, gumicsizmában, gyomorforgató bűzben. A cikk szerint mégsem tartották unalmasnak a munkájukat:

„A keramitkockás padozaton ujjnyi vastagon áll a langyos víz, s bizony, itt van becsülete a gumicsizmának. Fehérköpenyes, fehérkendős lányok és asszonyok ülnek egymás mellett, s láthatóan értő, gyakorlott mozdulatokkal, szorgalmasan, szótlanul dolgoznak. A szótlanság — nőkről van szó! — azonban csak néhány másodpercig tart, valaki viccet mesél, a többiek nevetnek.(…)
— Unalmas ez a munka?
•— Miért lenne az? Én gyakorló háziasszony vagyok, otthon is örömmel készítem az ebédet. Ezek a csirkék is asztalra kerülnek valahol… Meg azután itt vannak a barátnőim.”[4]

A “csirkegyár” 1986-ban (Erdei Katalin/FORTEPAN)

A bontott csirke kihívást jelentett az eszperantó nyelv szerelmeseinek is, ugyanis eleinte nem tudták lefordítani. A történetről a Magyar Ifjúság számolt be:

„Ez a fontos ételkészítmény, mint tudjuk, szinte egyik napról a másikra hódította meg a magyar lakosságot, elsősorban a jól ismert reklámfilm jóvoltából. Érthető, ha a hazai eszperantisták a külföldi társaikkal találkozva szerették volna elmesélni, hogy nálunk mennyire megéri bontott csirkét venni, ám ez sokáig nem sikerült, mivel a szó szerinti fordítás nyomán a külföldi valamiféle élő csirkére gondolt. Ez így ment hosszú ideig, mígnem aztán egy összejövetelen ez a Balogh nevű fiatalember egyszer csak felkiáltott:
— Rostopreta kokino! Fordításban ez valami olyasfélét jelent, hogy roston sütésre előkészített csirke; ez már — úgy látszik — sikerrel törhette át a nyelvi határokat.”[5]

Csukás István két anekdotát is elmesélt a reklámról egy vele készített interjúban:

Az első, hogy a reklám csattanóját (Nem megmondtam, hogy bontott csirkét…!) olyan szürreális vadászatokkal és vadászzsákmányokkal készíti elő a szerző, amelyek már szinte fölvezetik a Pom Pom meséi különleges szereplőit. A másik: egy korabeli pesti anekdota, amelynek valóságtartalmát (ha ugyan volt neki) csak kevesen ismerhették. A „Bontott csirke” egyik napról a másikra végleg eltűnt a TV képernyőjéről. Szóbeszéd szerint a Román Nagykövetség kérésére, mert demoralizálja a magyar tévét is fogni képes határközeli romániai lakosságot, hogy a magyar televízióban csirkevásárlásra ösztönöz a reklám, amikor Romániában havonta egy csirkét lehet kapni jegyre, hosszú sorban állással.”[6]

Tehát az új termék bevezetése miatt alkotott reklám sikere túlszárnyalta az eredeti célt és mag reklámszöveg szállóigévé vált és évtizedekig többletjelentést hordozott, generációs élményt jelent.

“Forgóstyúk”, avagy készül a grillcsirke, 1983 (Makovecz Benjámin/FORTEPAN)


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Jegyzetek:

[1] Világgazdaság, 1977. április 1. 3.

[2] Ifjúsági Magazin, 1985/11. 31.

[3] Népszabadság, 1977. január 18. 9., Népszava, 1977. február 1. 5.

[4] Szabad Föld, 1981. december 6. 5.

[5] Magyar Ifjúság, 1982. szeptember 17. 17.

[6] Pogány Gábor: Meselények, fantáziaállatok mosolygós világa Art Limes, 2008/1. 73-74.

 A nyitóképen: részlet a reklámfilmből (televizio.sk)

Facebook Kommentek

További írásaink