Retró játékok 2.: A Barbie baba a 80-as, 90-es években

Tóth Eszter Zsófia

A Barbie baba is, mint más hasonló termékek, volt is, meg nem is a szocialista időszakban: létezett ún. csavaros Barbie, amely nagyon hasonló volt az eredetihez, azonban lábait összecsavarozták, amit látni is lehetett. Budapesten az Astoriánál működött bababolt (amely a mai napig megvan), ahol kérésre készítettek más frizurát a Barbie babának, így lehetett szőke Barbie-ból feketét is varázsoltatni akár. Mivel ruhákat nem nagyon lehetett akkoriban kapni, többnyire az anyukák varrtak a kislányaik Barbie-jainak. Igazi nyugati Barbie babát csak a dolláros boltokban lehetett vásárolni, így az nem volt mindenki számára elérhető.

Ismeretségi körömben érdeklődve az alábbiakat mesélték el:

„Őrületesen vágytunk rá, mert csakis az eredeti volt menő. 1986-ban voltam először „Nyugaton” a családommal, és Olaszországban kisírtam egy „fiú Barbie-t”, azaz Kent. Addigra már valaki hozott egy lány igazit (gondolom, apukám, aki orvosként járt 1-2 konferencián már előtte). Apu 1989-ben Hollandiába költözött dolgozni, az ottani játékboltok maga a Kánaán voltak… Akkortól sok mindenem lett Barbie téren. Volt egy barna hajú, illetve balerina is (mivel én is balettoztam). De ami a legviccesebb, hogy Balatonszabadi Sóstón, ahol a nyaralónk van, az egyik szomszéd utcában egy néni Barbie ruhákat készít saját kezűleg és árul azóta is, minden nyáron. Szépen becsomagolva, egész szetteket! Egyébként szépek. Legalábbis tavaly még láttam. (Szatmári Judit)

„Nekem is volt csavaros, de nagyon vágytam az eredetire. A barátnőmnek eredeti barbijai voltak, mert az apukája az Opera társulatával balettosként utazott, és hozott nekik donaldos rágót meg Barbie-t is. Anyukám viszont varrt neki csodálatos ruhákat, amik jobbak voltak, mint amiket vásárolni lehetett, azokat imádtam!!”(Bordás Eszter)

A csavaros változat (A szerző felvétele)

„Jaj, én is nagy Barbie-s voltam. Nálunk akkor még csak a nyugati cikkeket árusító ún. Tuzex üzletben lehetett Barbie-t venni. Nagyon jó kis üzlet volt, mint egy igazi kis Mennyország. Az apum folyton azért nyaggattam, hogy vegyen nekem Barbie-t a Tuzexben.” (Bajcsi Ildikó)

A Szabad Föld újságírójának sikerült megvásárolni az eredeti Barbie-t:

„Kislányom karácsonyi kívánságokon töpreng. Nem nagyon tud mit kérni, mert többé-kevésbé mindene megvan. Aztán hirtelen kiböki: egy eredeti Barbie-baba! Először csodálkozom, mert három darab is van ebből a ma oly kedvelt, divatos, öltöztethető nőbabából. Igaz, egyik sem eredeti. Vagyis: nem nyugati. Eddig ugyan az ilyen fogalmak tökéletesen hidegen hagyták kislányomat, de nemrég barátnői „lecikizték”, amiért nem „igazi” a babája. Nos, mi tagadás, az eredeti Barbie szebb, hajlékonyabb, kifejezőbb arcú, mint lemásolt rokona, viszont annak az ára is három-ötszörös. De hát ugye, egyszer van karácsony egy évben, már be is szereztem az eredeti Barbie-t, s alig várom a jelenetet, amikor kislányom a karácsonyfa alatt megpillantja a szőke tüneményt.”[1]

Annak ellenére, hogy a kislányok körében népszerű volt a baba, a korabeli sajtó nem szerette. Ugyanis tökéletes alakjával olyan nyugati szépségideált jelenített meg, amelyhez nem szerették volna, ha a magyar nők hasonlítanak. A Barbie-t üresfejű szépségnek is láttatták:

„A luxushölgy ugyanis, rózsaszín felhők közt él, van hintaszéke, fogasa, tükre, állólámpája, kerti bútora, mind, mind rózsaszín és mind, mind több száz forint. Nincs az a sarkangyal [utcanőa pesti szlengben – a szerk], aki úgy veszélyezteti leánykáink lelkét, mint ez a kitartottságot sugárzó Barbie, aki azt sugallja: szép legyél, sőt okos is, ami a mindennapi észjárást illeti, és akkor meglesz mindened, was gut és főleg teuer (ennyit egy Barbie-baba is tud németül). Szegény kislány! Nem tudja, hogy lelke épp mérgeződik, mialatt Barbie-ját egyik ruhából a másikba öltözteti; fogalma sincs, hogy épp kondicionálják, arra, hogy ha majd nagy lesz, egy új ruha megoldja minden gondját.”[2]

Az eredeti Barbie-t gyártó Mattel cég 1990 termékeit 1990-től lehetett kapni Magyarországon.

„Újabb külföldi tulajdonú kft. alakult, s újra a kereskedelemben. A Mattel Toys, a világ egyik legnagyobb játékgyártója azt vallja: „Ha Kelet-Európábán demokrácia van, itt a helyünk.” A világcég „lelkesedése” az idén abban merül ki, hogy elárasztja termékeivel a magyar üzleteket. (…) A Mattel Magyarországon tevékenykedő leányvállalata 100 százalékosan amerikai-nyugat- német tulajdonban van, alaptőkéje 10 millió forint. (…) A Mattel sztárja egyébként a Barbie-baba, amelyből eddig 500 millió darab kelt el. A Barbie- babák ára „csekély” 500-1500 forint lesz a hazai piacon.”[3]

„A Barbie típusú babák korunk egyik nőideálját reprezentálják, hogy ezen ideál megismerésén felnövekvő lányaink polgárosultabb értékekkel fognak rendelkezni, mint szüleik. Az sem lehetetlen, hogy tíz-húsz év múlva a kelet-európai nők is gyerekkoruk kedves emlékeként fogják őrizgetni kedvenc Barbie babájukat. Ebbe alighanem bele kell törődnünk. Ami azonnal szembetűnik, az a nyúlánk termet, mely a karcsúság ideáját kétségkívül a torzságig hangsúlyozza. (…) Az arc intelligens, magas homlokból, nagy ibolyakék szemekből, kissé fitos orrból, és mosolygó, enyhén szétnyílt ajkakból áll; bájos, fiatal, de érett nő benyomását kelti. Ha az érettségben netán kételkedni mernénk, elég a jólfejlett, formás mellekre pillantanunk. Az eredmény a ’60-as évek eleji Amerika szende szexbombája.”[4] 

File:MattelBarbieno1br.jpg
Az első változat 1959-ből (Wikimedia Commons)

1992-ben a terhes Barbie bevezetését is rosszmájúan fogadta a magyar sajtó. pedig elképzelhető, a gyártók célja az volt a termékkel, hogy szembemenjenek a Barbie babához kötődő sztereotípiákkal, már ami Barbie irrealitását illeti:

„Óriási szenzáció! Barbie terhes! (…) Barbie Amerika találmánya, a legbabább baba, aki már eddig is meghódította a világot, rózsaszínű álmaival és ruháival Magyarországon is betört a piacra. S a pihent agyú Amerika most kitalálta, hogy Barbie-t bevethetik a nemi felvilágosítás területén is. Mi sem egyszerűbb ennél, elég a baba hasát levehetővé készíteni, hogy a hasból kiemelhető legyen egy abszolúte pici Barbie baba. A terhes Barbie-t szép dobozba kell csomagolni, 20 dollárért a piacra dobni, és a szülők máris letudtak egy komoly gondot a vállukról. Hiszen a hosszas magyarázkodás helyett sokkal jobb ez a szülőszoba, kész, rózsaszín álom.”[5]

Barbie férfipárja, Ken és több minőségben volt kapható:

„Barbie-baba van? – kérdezi a játéküzletben egy anyuka. Az eladónő két babát is elé rak. Az egyik Ken – e névre hallgat Barbie-fiú párja – kissé lófejű, s ruhája sem a legutolsó divat szerinti. A másik ellenben már egészen jóképű, igaz, csak fürdőruhát visel, vállán lezserül átdobott törölközővel. A két baba közül az egyik szemmel láthatóan silányabb műanyagból készült, ára 780 forint – ez kínai gyártmány. A második dobozán azonban ott látható a valódi Barbie-babák márkajelzése – no meg az 1880 forintos árcédula.
– Azért ilyen kedvező árú ez az igazi Ken – magyarázza rábeszélően a fiatal eladólány -, mert kevés ruha van rajta.
A lába azonban egyiknek sem hajlítható. Ez utóbbi szempont azért fontos – tudom meg az anyukától mert csak a hajlítható lábú fiú tud beülni a hajlítható lábú lány Barbie (ára ebben az üzletben 3990 forint, kevésbé igényes kivitelben, hajlíthatatlan kézzel és lábbal pedig alig több mint 600 forint) mellé a babafotelbe.
Az anyuka végül nem veszi meg egyik merev lábú Kent sem.”[6]

Réz András a Népszabadság hasábjain fejtette ki véleményét a Barbie-ról:

„Az utóbbi időszak legsikeresebb játéka, a Barbie lényegében öltöztető baba. Ami egészen más, az a Barbie-t körülvevő tömegkulturális univerzum. Az összes előtte született baba kis bumfordi volt, a Barbie azonban igazi mintapéldány: a homo sapiens mai változatának nősténye. Ha egy amerikai kislány rendesen barbie-zik, mire felnő, többé-kevésbé elhelyezi magát a saját társadalmában. Van családi Barbie, bálozó Barbie, dzsippes Barbie, ferraris Barbie. (…) Persze hogy van titkárnő Barbie is, akinek először kis írógépe volt, ma viszont már a számítógépe képernyője előtt ül az irodájában. Sőt létezik már fiú-Barbie is: Kennek hívják. És ha ő megszületett, akkor jött is utána az állapotos Barbie, akinek a hasából ki lehet venni a kis Barbie-csecsemőt…”[7] 

Barbie Doll Sports Car From The 1960s
Egy kiegészítő 1968-ból (thepeoplehistory.com)

A Barbie-ellenesség az évtized végére odáig ment el, hogy a Tesco felszólította a gyártót, áruljon reálisabb, kerekdedebb Barbie-t:

„Nagy-Britanniában pedig a legnagyobb forgalmat lebonyolító Tesco szupermarket felszólította a Barbie gyártóit, kerekdedebb alkatú babákat is dobjanak piacra. A tapasztalatok ugyanis arra utalnak, hogy Barbie szinte utolérhetetlenül karcsú termete pszichés eredetű étvágytalanságot vált ki a fiatal lányokból. Egy étkezési rendellenességek leküzdésére alakult szövetség szóvivője tűrhetetlennek nevezte, hogy miközben a nők alakja oly különböző, a kislányok ajándéklistáját világszerte vezető Barbie „egyetlen méretben készül, és azt sugallja, hogy mindannyian egyformák vagyunk. Pedig az emberi természet egyik szépsége éppen különbözőségében rejlik.”[8] 

Érdekes kettősség figyelhető tehát meg az emlékezetünkben élő Barbie baba, az óhajtott játék és a korabeli sajtódiskurzusok között. Barbie a vágyott külső és élet megtestesítője, nem volt az újságírók kedvence. Úgy ábrázolták többnyire a babát, mint egy elérhetetlen, ideális nőképet, amely frusztrálja a kislányokat. Nekem csavaros Barbie-m volt és én is a Barbie rajongók közé tartoztam: nem éreztem semmi frusztrálót e játékban. Annyiban próbáltam egyéni lenni, hogy a babát elneveztem Jennynek és fekete hajat kértem neki.


Források

[1] Szabad Föld, 1986. december 13. 18. o.

[2] Népszabadság, 1989. december 16. 19. o.

[3] Világgazdaság, 1990. május 18. 7. o.

[4] Kiss Zsolt Péter: Szeretünk Barbie 2000 1992/8. 15. o.)

[5] Népszava, 1992. május 11.12. o.

[6] Bóvlidömping zsebszörnyekkel Népszabadság, 1995. szeptember 2. 23. o.

[7] Népszabadság, 1995. december 2. 33. o.

[8] Népszabadság 1999. november 12. 21. o.

A nyitóképen részlet egy 1971-es Barbie reklámból

Facebook Kommentek