Retró játékok 1.: A műanyag E.T. és a Moncsicsi

Tóth Eszter Zsófia

Barbie baba, Moncsicsi, E.T. – a 80-as évek slágerjátékai. Mindegyik a vágy titokzatos tárgya a korabeli gyermekek számára. És a hiánygazdaságból adódóan történeteink sokszor arról szólnak, hogy mennyire nehéz volt hozzájutni egy igazi példányhoz. Nyugati barbiehoz, nyugati Moncsicsihez. És persze nem mehetünk el szó nélkül a szocialista időszakbeli találékonyság mellett sem: ha nem is úgy nézet ti teljesen, mint az eredeti játék, de volt műanyag, fröccsöntött magyar változata a termékeknek. Egy darabka Nyugat, amit E.T. esetében a film szimbolizált, ahol először láthattunk Halloweent például és M&M’s cukorkát. Bár Barbie-nak (róla később lesz szó) magunk varrtuk a ruháit és eleinte Ken, a párja sem volt kapható, mégis örömmel játszottunk vele. Moncsicsiből óriási változat sem jutott mindenkinek, beértük a fröccsöntöttel. Írásomban visszaemlékezések és korabeli cikkek alapján felidézem e játékok történetét.

Műanyag E. T.

Steven Spielberg filmjét, az E.T. a földönkívülit 1983-ban mutatták be Magyarországon. A sci-film azért is lett generációs élménnyé, mivel E.T. a világűrből egyenese egy amerikai kertvárosi családba érkezett, olyan fogyasztási tárgyak közé, mely Magyarországon akkoriban elérhetetlen volt. Gondoljunk csak az M&M’s cukorkára, amivel ET. becsalogatja Eliottot a kertből, az Magyarországon akkor ismeretlen és elérhetetlen csemege volt. Másrészt a szocialista kiskereskedelem, a trafikok világa sem szeretett volna kimaradni a buliból: műanyag E.T. figurát bocsátottak piacra, világító szívvel.

Míg voltak olyan anyukák, akiknek a Moncsicsi is túl giccses volt, sokaknál a műanyag E.T. verte ki a biztosítékot. Én is hiába szerettem volna műanyag E.T.-t, nem kaptam. Viszont anyukám varrt cserébe egyet. Mint ismeretségi körömben végzett közvéleménykutatás szerint is kiderült, ezzel nem voltam egyedül. Másnak is varrtak (Barna Emília). Az a szerencsés, aki műanyag E.T.-t kapott, a kis figurával aludt is. (Nagy Kati) Másrészt maga a történet is olyan volt, amely nem hagyta hidegen a korabeli gyermekszíveket. A földről saját bolygójára hazavágyakozó E.T. sok néző szívébe belopta magát. A cselekmény is fordulatokban gazdag volt a korban, izgulhattunk E.T. életben maradása miatt, és azért is, ne kerüljön a gonosz karmaiba, ahol tudományos célra használták volna fel az emberi mérték szerint csúnyácska, azonban érző szívű lényt. Az eredeti regényt (William Kotzwinkle művét), és annak rövidített változatát is kiadták színes füzetben. Az ismeretségi körben gyűjtött történetek közül a legszívhezszólóbb Toma Viktóriáé volt:

„Az első emlékem E.T.-ről, hogy nagyon-nagyon meg akarom nézni, és anyukám megígéri, hogy ahogy jön értem az oviba, megyünk is a moziba, és én annyira várom őt, hogy ebéd utáni alvásnál nem tudok aludni. Végre megérkezik Anyu, és kiderül, hogy mégsem tudunk menni a moziba, mert valami közbejött… Most is emlékszem a csalódottságomra. DE! Másnap eljutottunk a moziba, és megnéztük! A végén annyira sírtam amikor E.T. megbetegszik és elhagyja a Földet, hogy alig bírtak megvigasztalni. Rá két napra kórházba kerültem gégegyulladással. Biztos voltam benne, hogy az E.T.-vel való együttérzésem miatt kerültem kórházba, mert annyira megsajnáltam. Egy hétig tartottak bent. És amikor végre hazaértem, otthon egy igazi E.T. figura várt! Soha játéknak nem örültem még annyira!”

File:ET Moon.jpg
A film egyik, azóta ikonikussá vált jelenete (Wikimedia Commons)

Nézzük meg, a korabeli sajtó milyennek látta a filmet! A film beharangozója hangsúlyozta, hogy E.T. filmbeli megalkotása a technikai fejlődés egy bizonyítéka is:

Amikor a kis szörnyeteget bemutatták — az első főpróbán — a „tizen aluliak társaságának”, nem keltett különösebb lelkesedést. A gyerekek unottan figyelték a furcsa lényecskét, „aki” mozdulatlanul gubbasztott a sarokban. És akkor a „papa” — azaz Carlo Rambaldi, a különleges effektusok nagymestere, híres .bábtervező — átment a másik szobába és megnyomta a több milliót érő komputer gombjait. A következő pillanatokban kitört a taps és a nevetés. Mert a földön kívüli lényecske — a szemölcsös emlősállat és a furcsa csúszómászók keveréke — hirtelen megmozdult. Nevetett, játszott, mozgott, „érzett” — akár az emberek. Mindenesetre Rambaldi „kreatúrájával”, (a szuperkönnyű anyagokból összerakott figurának, 65 beépített kismotor közvetíti a komputer parancsait), hamarosan megismerkedhetünk mi is. A moziban.”[1]

A figura tulajdonságait emelte ki a Szabad Föld cikke:

E. T., a földönkívüli felkerült e mozivászonra, és rövid idő alatt meghódította a világot — különösen a gyermekek zárták a szívükbe. Ez a csúnya, ormótlan. lapos orrú, nagy szemű és tetőtől talpig ráncos bőrű szörnyecske külsejét meghazudtoló módon rokonszenves lett a mozinézők számára.”[2]

Azt, hogy a film sci-fi, a Népszava emelte ki:

„Mint minden Spielberg-film, az E. T. is mellbevágó hatásokkal kezdődik. Szélorkánt idéző zörej-zene. Titokzatos, esőverte éji erdő. Kivilágított, furcsa alakzatú űrhajó. A bokrok aljában töpörödött állatszerű lények motoznak. Távolban riadóautók. Reflektorok, keresőfények. Vad csörtetés. A rejtelem és a rémület hangulata uralja a képet. De ez az érzés hamar elenyészik … Mert a közelben ott a kivilágított ház. A biztos menedék. S ide „kacsázik” E. T. is — a kíváncsi, játékos, földön rekedt Földönkívüli — a gonosz felnőttek, az üldözők elöl.”[3]

Figura E.T. El Extraterrestre - Head Knockers - Neca
Modern változata ma is elérhető (collectoys.es)

Kicsit furcsa, hogy E.T. külsejét csúnyának találják, többet közt a Népszabadság filmkritikusa is

„E. T. földi kalandjait kár lenne részletezni, a propaganda pedig teljesen fölösleges: a lény, akit a szeretet éltet, bizonyára elnyeri majd a közönség szívét, bármennyire csúnyácska is szegény.”[4]

És végül nézzük meg, hogy az E.T. felújított változata kapcsán mit tartott a film legfőbb értékének az újságíró:

„Az E.T. – A földönkívüli az egyetlen olyan film, amelyet még George Lucas is elismerően a Csillagok háborúja elé engedett. „Az E.T. lesz minden idők legsikeresebb alkotása” – nyilatkozott a rendezőzseni Spielbergnek. Igaza lett. (…) 1982 óta milliókat fosztott meg E.T. a magány érzésétől.”[5]

A Moncsicsi

A Moncsicsi őrület 1981-ben érte el Magyarországot. A szőrös játékmajmot – melynek arca egy kedves babához hasonlított – először maszek trafikokban árusították. Mi is volt a maszek trafik? Kis számban engedélyezett magán-vegyesbolt, ahol mindenfélét lehetett vásárolni, így a babarcú szőrös majmocskát is. Több méretben és fajtában volt kapható, játékbaba nagyságú is, egy tenyérben elférő, tapsolós és/vagy pislogós változatú is. Ismeretségi körömben érdeklődve meglepődve tapasztaltam, hogy Moncsicsihez hozzájutni nemcsak azért volt nehéz, mert a hiánygazdaság miatt gyorsan elfogyott a boltokban, hanem azért is, mert volt olyan anyuka, aki giccses játéknak tartotta, ezért nem vásárolta meg a lányának.

File:Moncsicsi.jpg
Egy Moncsicsi (Wikimedia Commons)

Tehát bizonyos mértékben már az 1980-as évek elején is volt különbség játék és játék között; volt olyan, amelyet a szülők hasznosnak tartottak, másikat pedig nem annyira. Így volt olyan szülő, aki ötletes megoldást talált ki, hogy az elveit se adja fel, Moncsicsi is legyen:

„Nagyon szerettem volna egy nagyot, aminek a szájába lehet tenni az ujját. Szüleim nem vettek nekem, mondván, hogy giccses. Kész voltam. Végül kaptunk 3 minit, 3 különböző kötött kalap színnel, hogy meg tudjuk különböztetni. (Hárman vagyunk testvérek.) De azoknak az ujja nem volt szájba tehető.” (Szalai Lilla)

Igen, az is fontos volt, hogy a majom ujját szájba és fülbe is tudja tenni, és nem volt lehetséges minden modellnél. Az egyik, boltban kapható moncsicsinek az anyuka kolléganője még ruhát is kötött és az a moncsicsi kétféle színű volt: a feje világosabb barna, a teste sötétebb. Akinek sikerült nyugatról vagy dollárboltból beszerezni a Moncsicsit, jobban járt: az puhább gumiból készült, ki lehetett mosni.

Ullmann Mónika Moncsicsiről szóló dala is 1981-ben lett igen népszerű. Sokan ennek hatására vásárolták meg a terméket. Bár valószínűleg nem a maszek trafikosok megrendelésére készült a dal, de ők jártak jól vele, felfoghatjuk egyfajta szocialista, nem tudatos marketingnek is.

„Minden barátnőmnek már a suliban
Babaarcú, szőrös majmocskája van.
Mindent félretesznek, evvel játszanak,
Kedvenc lett egy pillanat alatt.

Refr.: Moncsi-moncsi-Moncsicsi,
Mindig csak a Moncsicsi!
Én meg csak azt kérdezem:
Miért nincs nekem?” (részlet)

A dal további részéből azt is megtudhatjuk, hogy a Moncsicsit Juhász Előd tévéműsorában, a Zenebutikban is bemutatták. A Moncsicsi eredetére vonatkozóan kétféle verzió is megjelent a korabeli sajtóban: az egyik szerint Olaszországból – ami nem volt igaz – a másik szerint Japánból származott. Szekigucsi találta fel 1974-ben. Ez a fajta számított eredetinek. Magyarországra mindenesetre Hong-Kongból érkezett, a Konsumex vállalat közvetítésével, a Triál forgalmazásában.[6] Két év alatt 100 ezret adtak el állami szektorban és kb. 50-70 ezret a maszekoknál a Moncsicsiből. A Moncsicsi népszerű pólóminta is lett, kiszorította Vukot a piacról, és a kisdobos őrsök is választották nevük gyanánt.[7] Simone Koch 15 éves NDK-s lány, az 1983-as műkorcsolya junior világbajnok kedvenc szurkolója Moncsicsi babája volt.[8] 1998. szeptember 21-én a budapesti Állatkertben született lajhárbébit Moncsicsinek nevezték el.

„A Moncsicsi névre keresztelt kölyök világrajöttét kuriózumszámba sorolják, hiszen a világ állatkertjeiben pillanatnyilag 179 kétujjú lajhár él, és az elmúlt évben 15 apróság született.(…) A látogatóknak azonban alaposan ki kell nyitni a szemüket, hogy megpillanthassák az új lakót. Moncsicsit egyelőre még az állatorvosok sem próbáltak lefejteni mamájáról, így a barna szőrcsomóhoz hasonlító lajhárbébit, csak akkor lehet megcsodálni, ha az anyja fél mancsára támaszkodva táplálkozik.”[9]

2004-ben régiségkereskedésben egy eredeti Moncsicsi 30 euróba (kb. 9200 Ft) került.[10] És felmerülhet az a kérdés is, melyik az igazi Moncsicsi. Több olyan véleményt is kaptam, hogy a ma kapható Moncsicsik – bár nagyon sokféle van belőle lánygyermekes családoknál – már nem az igaziak. Nem annyira cukik, mint az eredetiek.

És a Ludas Matyiból se maradhatott ki (1983. június 9. 10. o.)

A Moncsicsi azért más a többi retrotermékhez képest, mert a rendszerváltás után újra tömeges méretekben gyártani kezdték és népszerű fogyasztási cikk lett, amely immár korlátlan számban rendelkezésre áll. Az 1980-as évekbeli retromoncsicsihez kötődő jelentések ma már elképzelhetetlenek: az akkori korlátozott hozzáférés a termékhez, illetve annak elutasítása amiatt, mert az anyukák giccsesnek találták.

Moncsicsi, kutyával. Olaj, vászon a szerző felvétele


A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésével jött létre.

Felhasznált források:

[1] Népszabadság, 1983. november 16. 6. o.

[2] Szabad Föld, 1984. november 3. 8. o.

[3] Népszava, 1983. december 22. 6. o.

[4] Népszabadság, 1983. november 20. 7. o.

[5] Világgazdaság, 2002. április 08. 4. o.

[6] Népszava 1982. január 24. 9. o.

[7] Voigt Vilmos: A mai budapesti gyermekfolklór kutatása Etnográfia 1983. 489. o., Rubovszky Kálmán: Volt egyszer egy regény Jel-kép, 1982. 46. o.

[8] Népsport, 1983. november 26. 8. o.

[9] Népszava, 1998. október 17. 13. o., Népszabadság, 1998. december 28. 24. o.

[10] Népszabadság, 2004. december 24. 19. o.  

A nyitóképen a Moncsicsik a strandon (Magyar Rendőr/FORTEPAN)

Facebook Kommentek

További írásaink