Apák gyesen és a bébiétel a szocialista időszakban

Tóth Eszter Zsófia

1978-ban még csak a svédországi lehetőségről számolhatott be – a kis színes hírek között – a Népszabadság: A tavaly született svéd csecsemők több mint tíz százalékának édesapja maradt otthon, hogy gondját viselje gyermekének — hozta nyilvánosságra az adatot a svéd kormány. Az újszülöttekről való gondoskodásra kivehető 210 napos szabadságot biztosító törvény adta lehetőséggel tavaly hatezer svéd apa élt — átlag 40 napig.”[1] Annak ellenére, hogy a szocialista időszak hivatalos beszédmódjában a nők és férfiak egyenlőek voltak, apák gyesre csak az 1980-as években mehettek és akkor is még kuriózumnak számított, aki élt a lehetőséggel. A gyest 1967-ben vezették be, ez azt jelentette, hogy az édesanyja a gyermek három éves koráig otthon maradhatott kisbabájával.

1984-ben a jogszabály már lehetővé tette, hogy együttélő házastársak esetén az apa átvegye a gyermekgondozási ellátást. Az anyának saját munkáltatójánál be kellett jelentenie, hogy lemond a gyermekgondozási segélyről. Mindkét szülő együttesen írásban tett nyilatkozata alapján az apa munkáltatója megkezdhette a segély folyósítását.[2] Az apaszerep átalakulásának illusztrálására – amely a pénzkereső családfő helyett a gyermek nevelésében aktívan részt vállaló apát jelentett – jó példa az 1986-os ózdi:

„Szentjóbi Attiláné, a városi központi könyvtár igazgatója elővesz egy albumot, és szavak helyett illusztrációval szolgál. A fényképem fiatal apa látható, babakocsit tologat, míg anyuka az Irodalmi Kávéházban művelődik, szórakozik.”[3]

1985-ig másfél millió édesanya vette igénybe a gyest és három tucatnyi édesapa. A Népszabadság cikke bemutatott gyesen levő apukákat:

„A Nógrádban lakó Zsámboki családban a villamosmérnök apa volt otthon a két éves Péterrel és az egy éves Ágnessel. Felesége a helyi általános iskolában tanított, szolgálati lakásuk volt, amit felújítva bocsátottak rendelkezésükre. A jóindulattal nem szerettek volna visszaélni, ezért a feleség, amint tudott, visszament tanítani. Az édesapának hiányzott a munkája, a kutatás-fejlesztés, de az, hogy a kicsikkel foglalkozhatott, mindenért kárpótolta. A gyerekek kézen fogják apjukat, s a játékbirodalomba húzzák. Nincs kibúvó, ez mindennap kötelező elfoglaltság.” A Brassnyó család Budán, a szülőknél kapott átmeneti menedéket. Egy romos szoba-konyhás lakást komfortosítottak, újítottak fel. Az egyéves Veronikát nevelték, és az édesanya terhes volt a második gyermekkel. A férj a Pest megyei ÁÉV technikusa volt. Egy építkezés kellős közepén tartottak. Így elsősorban anyagi okokból döntöttek úgy, hogy a gyógypedagógiai főiskolát végzett édesanya dolgozzon. Ha a kisebbik gyermek megszületik, újra az édesanya fog otthon maradni a gyermekekkel. Fehérváriéknak három gyermekük volt. A 7 éves Júlia, az 5 éves Miklós, és a 2 éves András. Ők egy felújítás után voltak: „Az első lányunkkal még a Budapesti Műszaki Egyetem várbeli kollégiumában laktunk; a második és a harmadik is az egyetlen kis szobába érkezett. Másfél éve kaptuk meg ezt az akkor romos, elhanyagolt lakást. Azóta javítgatjuk, csinosítgatjuk, már amennyire a pénzünkből telik. Az előszoba falai még viselik az építkezés nyomait. Imitt-amott a már kiszáradt vakolatdarabok tanúskodnak a nem éppen könnyű munkáról.” Tandembiciklijük is volt, amelyet az édesapa barkácsolt. A lakást is nagy részben ők újították fel. Az édesanya, amikor a negyedik gyermeket várta, kórházba került, akkor ment a tanár édesapa gyesre. Az iskolában nem örültek a tanár hirtelen jött, fizetés nélküli szabadságának.”[4]

Család 1970-ben (Forrás: FORTEPAN)

A Ludas Matyi közölte két kisbaba fiktív beszélgetését, amelyben egyikük azzal érvelt, hogy ő jobban szeretné, ha az apukája lenne otthon vele, mert anyukája többet keres és az apukája még szakszerűbb is a csecsemőgondozásban.

„-Mondd, a te mamád is gyesen van?
— Bizony, de félek, hogy már nem sokáig.
— Ugyan? Talán nem szeret otthon lenni? Hiszen a gyes nagyszerű szociálpolitikai vívmány (…) — Ez elvileg így van — felelte emez, közben szórakozottan babrált a cumijával —, de tudod, az én mamám főelőadó a minisztériumban. A fizetése több mint 7000 forint. Túl nagy a különbözet.
— Ja, persze, nálatok, káderbabáknál ez másképp van. Az én mamám csomagoló egy gyárban, ő nem sokat veszít…
— Hát akkor mi lesz veled?
— Az igazat megvallva, volna egy jó megoldás. Ha a papa maradna otthon a gyesen.
— A papa? Egy férfi?
— Miért ne? (…) — Nézzük, össztársadalmilag mi az indokolt? Az, hogy aki népgazdaságilag fontosabb munkát végez, az menjen vissza hamarább a termelésbe. Ez pedig nálunk a mama. A papa ugyanis valamilyen sóhivatalban dolgozik, egyre
panaszkodik, hogy utálja a munkát, egész nap a körmét piszkálja. A gyermekgondozási segélyt szinte neki találták ki.
— A gondozás mégiscsak az anya dolga …
— Szó se róla! Hajolj csak közelebb! (…) Elárulom neked, hogy a papa sokkal szakszerűbben szokott bepelenkázni, mint a mama. Te, idefigyelj, a papa úgy tud hintőporozni, hogy a mama elbújhat mellette… Egy szó, mint száz, én a fakultatív gyes mellett vagyok. Miért ne gondozhatná az apa a gyereket?”

A humorosnak szánt párbeszéd az 1980-as évek társadalmi helyzetét megjeleníti: így a kapun belüli munkanélküliséget. Az apa munkájában kihívás nincs, gyakorlatilag csak kitölti a munkaidejét. Az „össztársadalmi érdek” a korra jellemző frazeológia, mely hasonló a szintén gyakran használt „mi társadalmunk” kifejezéssel.

Talán egy GYES-en lévő apa? (1977) (Forrás: FORTEPAN)

A modern apaszereppel szorosan összefügg, hogy az 1980-as évekre jogilag is lehetővé vált az, hogy az apák gyermekgondozási segélyt vegyenek igénybe és otthon maradjanak gyermekükkel. Azonban e téren az áttörés csak az 1990-es években következett be és elsősorban olyan családoknál, ahol az anya multinacionális cégnél dolgozott. Bár nem csak a GYES-en lévő apákat érintette (őket jobban), forradalmi változást hozott a bébiételek elterjedése is. 

E cikk írásakor arra voltam kíváncsi, hogyan terjedt el a csecsemőtáplálás modern formája, a bébiétel, Magyarországon, és ezt hogyan fogadta a korabeli nyilvánosság, a sajtó. Az egész időszakban két tendencia figyelhető meg. Az egyik, hogy a sajtó népszerűsíteni próbálta folyamatosan a bébiételt, az azonban nem mindenhol és csak kis választékban volt csak kapható. Többször is részletesen bemutatták a gyártási körülményeket, a termékek jó minőségét, a kisbaba egészséges fejlődésének elősegítését. A másik, hogy az anyák ellenálltak: mert a bébiételfogyasztás szemben állt a gondoskodó, jó anya képével, aki nem rest minden nap hosszú időt pepecselni a konyhában, hogy gyermekének ételt készítsen. Az érvek között persze az szerepelt, hogy nehéz a termékhez hozzájutni és nem jó minőségű, nem ízlik annyira, mint az édesanya főztje. A bébiételek elterjesztésének nehézségei azzal is összefügghettek, hogy a gyártás volumenjének növekedése egybeesett a gyermekgondozási segély bevezetésével (1967), amikor lehetőségük lett az édesanyáknak 3 évig otthon maradni gyermekeikkel. Így míg a dolgozó anyuka számára tényleg óriási segítség lehetett volna a bébiétel, sok, 3 évig otthon maradó anyuka úgy érezhette, attól lesz igazán szuperanya, ha maga készít el minden ételt a gyermekének. Még akkor is, ha az étel elkészítésének időszaka alatt nem ténylegesen a gyermekével volt, ha az akkor szeretett volna játszani vele, gyakran nemet mondott. Még egy fontos kérdés, hogy a bébiételek bevezetése összefüggött az állami szerepvállalással a gyermeknevelésben. A védőnői hálózat kiterjesztésével a totalitárius állam jogot formál arra, hogy beleszóljon a csecsemőtáplálás kérdéseibe is, megmondja, hogy mi a jó, a helyes a kisbabák részére. Kezdjük egy korabeli bébiétel reklámmal:

Magyarországon 1965-től gyártottak bébiételt, a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyárban, 1966-tól volt kapható főzelék bébiétel.

A fehér köpenyes munkatársak ragyogóan tiszta környezetben, különleges gonddal dolgoznak.” (…) „A fiatal mamák egyik legnagyobb „próbatétele”. amikor a babát pépes ételekhez kell szoktatni. A bébiételek vásárlásával elkerülhető a bonyolult főzési, passzírozási, adagolási művelet. Ezek a csecsemőtáplálásra szolgáló konzervek speciális üzemben készülnek, összetételük tudományosan megalapozott. Gyártásuknál a nyersanyagok eredeti táp- és biológiai értékét megőrizték. A legszigorúbb higiéniai feltételekkel készültek. Közülük ötféle hús- és májpép, kettő pedig tehéntej kiegészítésével készül. Tartalmaznak vajat, búzalisztet, cukrot és sót is. Orvosi vizsgálatok igazolják, hogy egyrészt a természetes táplálékot, az anyatejet, biológiailag fontos táp- és hatóanyagok vonatkozásában kiegészítik, illetve a tejes készítmények részben helyettesítik is. Az ipar jelenleg 12-féle bébiétel konzervet készít. Fel- használásuk egyszerű, adagolásuk a csecsemők életkorához méretezett, temérdek fáradtságtól kímélik meg az anyákat, s kiválóan kiegészítik a csecsemők táplálkozását, elősegítik súlygyarapodásukat is.”[6]

Még kis kötetet is megjelentettek 1974-ben a bébiételekről: Csecsemőtáplálás – bébiételek.

„Biztató címe van a Konzervipari Vállalatok Trösztje kis kötetének. Első felében a gyártás folyamatával foglalkozik, (…)Amennyire örvendetes megtudnunk, hogy a bébiételek a szokásosnál gondosabban gyártott, különleges belső minőségű dobozokba kerülnek, annyira riasztó a félmondat, amely megnyugtat, ezeknek a dobozoknak anyagából nem kerülhetnek az egészségre káros fémek (ón, ólom) a készítménybe (…) Aki gondosan átrágja magát a füzet 26 oldalnyi terjedelmén, szerezhet ismereteket a vitaminok, az ásványi anyagok, a vas, a kalcium, a foszfor, a nátrium, a kálium mibenlétéről, (…) Aki türelmesen és figyelmesen olvas, megtalálja a jelenleg gyártott 12 bébiétel pontos felsorolását is biológiai tartalmuk részletezésével. Nem tudja meg viszont, hogy melyiket milyen korú csecsemőnek lehet kínálni, hogy hogyan kell tálaláshoz elkészíteni, például elég-e melegíteni, szabad-e forralni, hogyan lehet dúsítani, hígítani.”[7]

Forrás: A R/ FORTEPAN

A bébiételek bevezetésének célja az volt, hogy az édesanyák kisbaba körüli teendői könnyebbek legyenek – nem kell otthon pepecselni az ételek elkészítésével – és a gyermekek modern táplálkozásban részesülhessenek. Eleinte 10 féle ételt gyártottak, évente 600 tonna mennyiségben, 1979-ben 18 félét.

A mamák büszkék, ha a gyerek jó sűrű rántással készült ételt „felnőtteset” eszik”-nyilatkozta dr. Barna Mária főorvos. Ehelyett burgonya, szója, vagy kukoricalisztet ajánlott a főorvosasszony. A legtöbb bébiétel Budapesten, Pest megyében és Komáromban fogyott.”[8]

1967-ben cikket közöltek arról, hogy a bébiételek minősége nem kielégítő: egy édesanya panaszkodott

„Valamennyi bébiételt végigpróbáltam — mondja A. L.-né, aki kilenchónapos kisfia táplálásának tapasztalatairól számol be —, de egyikről sem mondhatom, hogy kielégítő. Andris a legtöbb esetben kiköpte a bébipürét, és én a sikertelen kísérlet után kényszerültem hozzálátni a főzéshez. Hogy miért nem ízlik a bébiétel? Szerintem azért, mert a főzelékek íze nem hasonlít a frissre, amit már többször előzőleg kapott, és mert a konzerveknek sajátos ízük, szaguk van. A májjal dúsítottak ráadásul kesernyések, és a legtöbb konzerv túlságosan híg.”[9]

1977-ben Nyíregyháza is beszállt a termelésbe:

Répából, sütőtökből, zöldbabból, zöldborsóból és vegyes zöldségből hétféle ételt állítottak elő a konzervgyárban.”[10]

A Magyarországon gyártott bébiételmennyiség kevés volt – és gyakran csak a választék egy része jutott el a boltokba, mert a kereskedőknek nem volt nyereséges árusítani- , ezért külföldről is hoztak be. Aztán Kecskeméten építettek bébiételt gyártó üzemet, úgy, hogy a Kecskeméti Konzervgyár egyik épületét átalakították. A helyszínt úgy választották ki, hogy nem volt mindegy, milyen hosszú utat és mennyi idő alatt tesz meg a bébiétel a fogyasztókig. Az üzem két év alatt épült fel és 29-féle ételt gyártottak. Kovács Katalin, az üzem vezetője otthon, saját fiának is először megfőzte az ételt, amit utána nagyüzemi körülmények között gyártottak. A termékek hazai alapanyagúak voltak, tartósítószer nélkül állították elő. Azonban a kezdetek nem voltak zökkenőmentesek: a nagyobb élelmiszerboltokba szállítottak országszerte, azonban csak az elkészült bébiételmennyiség felére érkezett megrendelés. Amikor felkeresték a boltokat, a gyár szakemberei a bébiételeket eldugva találták. Eleinte 24 bébiételt csomagoltak egy tálcára, de áttértek arra, a megoldásra, hogy egy tálcán 12 bébiétel legyen, így könnyebben szállítható, szortírozható lett a termék. Előadásokat és termékbemutatókat tartottak. 1981-ben 3250 tonna bébiételt adtak el. A piros címkés 3 hónapos kortól volt adható, a zöld fedeles öt hónapostól, a kék színű 15 hónapos kortól.[11] Volt azonban olyan olvasó, aki arra panaszkodott, nem kapható sóskás és spenótos bébiétel és bébiételes üvegeket nem lehetett visszaváltani. Kapható volt egyébként 4 féle bébiital is.[12] Bár 1986-ban már 39-féle bébiételt gyártottak, az üzletek polcán alig volt választék:

Fiatalasszony téblábol az ABC-ben a bébiételekkel megrakott gondola mellett. Kétszer-háromszor is végignézi az üvegek címkéit, de hiába keresgél. Nincs más, csak vegyes zöldségpüré, sárgarépapüré csirkehússal és paradicsompüré marhahússal. Mindegyikből tesz egyet-egyet a kosarába.”[13]

A kereslet 1984-re lecsökkent, évi 23 millió tonnányi mennyiség is elég lett. És milyen volt a külföldi bébiétel kínálat itthon? Bolgár borjúhús zöldségpürével, borjúhús almával és őszibarack-sárgarépa püré, alma-tökpüré. Jugoszláv termék volt a Bébimix nevű, porított, búzakeményítővel, olajjal és vitaminokkal dúsított étel, továbbá a paraj burgonyával, zöldborsó paradicsommal, amelyeket csak vízzel kell felfőzni. Az osztrák Félix cégtől 35 ezer adag bébiételt vásároltunk. Az NSZK-ból Auróra elnevezésű pelyhek érkeztek, amelyeket felforralt meleg tejjel kelett elkészíteni: mandulával kevert marcipánpehely. mézespehely, mézzel dúsított búzapehely, narancsos kétszersültpehely, alma- grízpehely, banánpehely.[14]

fovarosi.blog.hu: Bebietel-196602-MagyarNemzetHirdetes - indafoto.hu
bornak bébiételnek is kell a cégér (Forrás: fovarosi.blog.hu)

Az igazi változás e területen is a rendszerváltással érkezett meg. A fogyasztói társadalom beköszönte a bébiételek területén is óriási választékot hozott, másrészt az 1990-es évek anyukái közül sokak számára már nem volt reális lehetőség az,hogy 3 évig kiessenek a munkaerőpiacról. Akik viszont azt választották, hogy családanyák lesznek, nem dolgoznak, azok számára nem számított vonzó alternatívának a bébiételek vásárlása.


Jegyzetek

[1] Népszabadság, 1978. január 13. 8. o.

[2]  Népszava, 1984.06.02.7. o.

[3]  Népszabadság, 1986. augusztus 26. 7. o.

[4] Népszabadság, 1985. február 6. 8. o.

[5] Ludas Matyi 1986. május 7. 7 o.

[6] Népszava, 1973. szeptember 29. 14. o.

[7] Népszabadság, 1974. január 20. 10. o.

[8] Népszava, 1969. december 16., 8. o., Népszava, 1979. november 30. 5. o.

[9] Népszava, 1967. február 5. 4. o.

[10] Népszabadság, 1977. október 15. 9. o.

[11] Népszabadság, 1982. augusztus 15. 5. o.

[12] Népszabadság, 1982. június 17. 10. o.

[13] Népszabadság, 1986. november 5. 4. o

[14] Szabad Föld 1974. március 24. 18. o.

 A nyitókép forrása: Magyar Pál/FORTEPAN

Facebook Kommentek

További írásaink