Where’s the Revolution – Depeche Mode a „legvidámabb barakkban”

Az 1980-ban alakult- máig töretlen népszerűségnek örvendő- brit fiú szintpop együttes hamar meghódította a világot. A banda kezdetben Cosmopositon of Sounds néven adott kisebb koncerteket, azonban a hírnevet az ifjútitán énekes, Dave Gahan hozta. Gahan  új nevet javasolt a zenekar számára, amelyet egy francia divatmagazin címlapján látott. Az együttes ezután lett Depeche Mode-ra átkeresztelve. Az évek folyamán- néhány kisebb változásokat leszámítva- a Depeche Mode az „alapítóatyákkal” járja be a világot és tölti meg a legnagyobb sportcsarnokokat, koncerthelyszíneket. A csapatot Martin L. Gore, Andy Fletcher és Dave Gahan alkotják. (Az együttes korábbi tagjai voltak: Alan Wilder és Vince Clarke )

Depeche Mode a ’80-as években.

A fiatal fiúk szinte a semmiből törtek fel, a különös zenei stílusirányzatukkal azonnal a zenei listák legjobb helyeit zsebelhették be, lemezeik milliós példányszámokban keltek és kelnek el napjainkban is. A ’80-as évek végére a Black celebration és a Music of the masses albumok pedig ikonikus bandává tették a Depeche Mode-ot. A sikernek és a hírnévnek meglett a maga keresztje: a zenekar tagjait magával rántotta az alkohol- és kábítószerfüggőség, a frontembert, Gahan többször kellett visszarántani a szakadék széléről. Gahan heroinfüggőségének csúcspontján- elveszítve józan ítélőképességet- megpróbált véget vetni életének, de időben sikerült azt megakadályozni. Emellett túladagolást, szívrohamot, de tumort is  leküzdött a zenekar énekese. Gore alkoholproblémáiról cikkeztek a nyomtatott sajtók, Andrew Fletcher volt az egyedüli „tiszta” zenész a Depeche Mode-ban.

Depeche Mode frontembere, Dave Gahan. Forrás: www.loudandquiet.com

A kádári Magyarország sem mentesült a Depeche Mode-láztól: a szintipop-őrület hamar megfertőzte a fiatalságot, akik addig főként a rockzenén szocializálódtak. A fekete öltözetről messziről látszódott az illetően, hogy „depeses”, miközben a „konkurens” angol szintipop együttes, a Duran Duran fanatikus rajongói ezt „röhejesnek” tartották.  Az Ifjúsági Magazin (IM) „Válogatott magánügyek” rovatába az alábbi levelet írta egy fiatal Depeche Mode- rajongó lány:

„[…] a Depeche Mode rajongói tiszta feketében járnak, és megvetik azokat, akik a Duran Duran szeretik vagy bármi más stílusirányzatot, de ebből is akadnak problémáim. A múltkor megismerkedtem egy duranos sráccal […], s amikor megtudta, hogy én viszont depeche-es vagyok, csak annyit mondott, hogy «kár», és elment.”[1]  

A tinik Depeche Mode imádata vagy unszimpátiája ott mutatkozik meg, amikor a levélíró-lány megjegyezi:

„Az utcán is meg szoktak nézni a srácok, nem is egyszer hallottam, hogy megjegyezték: «de klassz csaj, kár, hogy depeche-es» […].” [2]

A hazai Depeche Mode- fanok „ünnepnapja” 1985. július 23-ára esett: a banda először látogatott el a vasfüggönyön túlra, és Budapesten, a Volán-pályán közel másfél órás koncertet adott, mintegy tízezer embernek.[3] A zenekart ekkor még az Andrew Fletcher, Martin L. Gore, Alan Wilder és Dave Gahan négyes alkotta. A közönség nagy részét a kelet-német turisták alkották, akik a „szokásos” balatoni nyaralásuk alatt élőben láthatták a brit zenekart, ami az NDK-ban elképzelhetetlen lett volna. A belépőjegy 150 forintba került.[4] A Depeche Mode előzenekara az óbudai- stílusát meghatározni szinte lehetetlen- Satöbbi együttes volt. A nyugati koncertektől rendesen eltért a magyarországi fellépés, „lebutított” bulit tartottak Gahan-ék a szocialista államok fiataljainak, akik ezt akkor mégsem úgy élték meg. Gyárfás Péter az IM hasábján nem túl fényes kritikát fogalmazott meg a zenekarral szemben. Habár Gyárfás itt nem is igazán a koncertet kritizálta, jóval inkább azt- az általa „gépzenének” hívott (csúfolt)- a stílusirányzatot, amelyet a Depeche Mode képviselt és játszott. Gyárfás Péter szerint a banda csalódást keltett, bár rögtön megjegyezi:

„No ezért félreértés ne essék: nem volt ez egy rossz koncert.”[5]

A ’85-ös koncert plakátja.

A hazai őrület nem ért véget az 1985-ös koncerttel, a zenekar itteni népszerűsége a magasba szökött. A „depeses” stílus- amelyet sokat bírált Gyárfás Péter  az 1985-ös cikkében- egyre többen kezdték követni, hasonló felállású zenekar kezdtek megalakulni Magyarországon. Talán a legismertebb az összes közül az 1988-ban megszületett Bonanza Banzai,[6] amelyet csak a „magyar Depeche Mode-nak” neveztek akkoriban. A zenekar frontembere, Kovács Ákos 1989-ben az IM-nek nyilatkozva megjegyezte:

 „[…] sokat hallgatunk Depeche Mode-ot, s ez hat a zenekarra.”[7]

A magyarországi Depeche-kedvelőknek három évet kellett várniuk a következő koncertig: a banda 1988. március 9-én és 10-én ismételten Budapesten lépett fel, több tízezres rajongótábor előtt. Bár a belépő ára szinte a duplája volt az 1985-ös koncertnek (340 forint), mégis két napos fellépést kellett produkálnia a Depeche Mode-nak. A helyszín is „komolyabb” volt, mint 1985-ben: a két napos eseményt az 1999-ben leégett Budapest Sportcsarnokban tartották. A szocialista blokkban tartott koncert jóval „gyengébb” felhozatalú volt látvány- és hangtechnika szempontjából, mint a nyugati fellépéseké, mégis emlékezetes két nap maradt mind a zenekar kedvelőinek, mind pedig bandának.[8]

Gyárfás Péter kritikája a Depeche Mode-ról. Ifjúsági Magazin, 29. évf. 34. szám. 1985.08.23. 31. o. Arcanum Digitális Tudománytár

Az 1988-as turné volt az utolsó alkalom, amikor a Depeche Mode a szocialista Magyarországon lépett fel, a következő koncertet már a rendszerváltás után, 1993-ban tartották. A hazai Depeche Mode népszerűséget mi sem bizonyítja jobban, hogy Magyarországon található  a legnagyobb Depeche Mode rajongó klubot, amely a késő Kádár-rendszerben, 1987-ben alakult. A zenekar többször lépett már fel hazánkban, idén két koncertet is adtak és adnak: februárban a Papp László Budapest Sportarénát töltötték meg a rajongókkal, nyáron pedig a közkedvelt soproni zenei fesztivál sztárfellépőinek egyike.

A cikk az Arcanum Digitális Tudománytár és a Napi Történelmi Forrás együttműködésével jött létre.


Források:

[1] Ifjúsági Magazin, 24. évf. 1. szám. 1988.01.01. 58.o.

[2] Uo.

[3] Ifjúsági Magazin, 29. évf. 34. szám. 1985.08.23. 31. o.

[4] 1985-ben a bruttó havi átlagbér 5373 forint volt Magyarországon. Egy újság kb. 3-7 forintba került, egy gombóc fagylaltot nagyjából 3 forintért lehetett vásárolni. In: http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_qli001.html (letöltés: 2018.04.30.)

[5] Ifjúsági Magazin, 29. évf. 34. szám. 1985.08.23. 31. o.

[6] Kevésbé ismert a ’80-as évek végén szárnyait bontó Dr. Beat nevezetű zenekar, amelyik a Bonanza Banzai legfőbb „riválisa volt.”

[7] Ifjúsági Magazin, 25. évfolyam, 10. szám. 1989.10.01. 31. o.

[8] A fekete ruhás magyar rajongók szinte teljesen letáboroztak a Intercontinental szálloda előtt, ahol a zenészek megszálltak. A fanatikus tömeg miatt alig bírták elhagyni a szállodát a Depeche Mode sztárjai.

Nyitókép: a zenekar napjainkban (Andrew Fletcher, Dave Gahan és Martin L. Gore)

Facebook Kommentek

További írásaink